Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-16 / 86. szám

2 Till. wvw. n. IBÄM. 1 smart ■i'iwwihwwBBa 'n7.isra»gîiBBaiB8g»WBSBaMwwgg«iiraWiTBnffiri»i»Miiiiwirw^aşB>»»ae8»^w Újabb két öngyilkosság: Kolozsváron Két fiatal leány akarta szereim! bánatból eldobni az életet Egyiket sikerült megmenteni, a másiknak állapota súlyos magasabb helven nézhetik nem létezőknek, de az összes alantállók a hátukon és legfontosabb életviszonyaikban méois tényleg létezőknek érezhetik azokat és súlyosan megszenvedhet­nek miattuk. Tehát nem lehet csak olvan köny- nyedén lekicsinyleni emr tartományigazgatói ténykedést. Azonban — ismételjük — most már nem­csak erről a ténykedésről van szó, hanem olyan parlamenti aktusról is, mely népeknek és nem­zetköziségeknek ama ténykedéssel való szem­benállását jelenti. Népek és nemzetköziségek közös védelmi vonala alakult ki az anyanyeiv szabadsága érdekében és avégett, hogy ez a szabadsáv őszintén, természetesen és igazán érvényesüljön a helyi népélét közigazgatásá­ban. Ez a helyi népélet minden fedett és mü­veit országrendszerben az önkormányzat erőit és haladását alakította ki, vagyis azt a módot, hogy a helyi népélet maqa gondoskodjék, maga rendelkezzék a maga ügyeiről. Ekként a helyi ügyek megkapják a hozzáértést, a szülőföld iránti szeretet buzgóságait, s ezekkel együtt a helyi viszonyok békés elrendezkedését. önma­gukban való ecrvensulvozódását. Ezen a réven tehát az ország belső állapotai is logikai szük­ségszerűséggel jutnak hozzá a békéhez, a mun­kához, a népek sajátalkotásu életrendjéhez. Románia uj közigazgatási törvénye is ezt az önkormányzatot kell. hogy előmozdítsa, ha hasznos törvény akar lenni. Tehát ennek a tó: vénypek is az eszmén/i rendeltetése való­sággal megköveteli, hogy igazi helyi önkor­mányzatok legyenek, s azokban a helyi népélet megtalálja a maga boldogulását. Ehhez kénest minden kísérletezés, mely eoy-egy heilyi nép­nyelvet el akar nyomni, s használatát hatalmi és hiúsági szempontoktól akarja függővé tenni, •—- ez mind nem egyéb, mint annak a helyi ncp- életnek arra kárhoztatása, hogy a maga ügyei­ben ne lehessen a maqa gazdája. Ne érthesse 1 meg, amit róla mások határoznak, s ne szól­hasson azokba bele és ne fejezhesse ki a maga jóratörekvő akarásait. Ebben a vonatkozásban a nvelvjog nem eoyé'o. mint az illető helyi nép­nek a kenyérkérdése és életkérdése. Erről a nap” érdekről van szó; ebbe szúrt bele kellemetlen tövisét ama bizonyos tarto­mányigazgatói rendelet, ami nem létezik és amivel mégis kísérleteztek. Ha a kísérlet arra irányult, hogv kipuhatolják, vájjon milyen gyá­va és ellenállóképtelen a másnyelvü népek tö­mege, úgy az eddigi eredményekből is láíniok kell, hogy eleven életérdekekbe vágtak bele. A kérdést nem lehet ilyen könnyelműen és célza­tosan felfogni, s nem lehet igy előkészíteni azt a szükkeblüséget, hogy a kisebbségek nyelv- használati iogát eféle kísérletezések utján igye­kezzenek elszükiteni. Ez nem lehet hatalmi já­ték, nem lehet biusáai harcok anyaga, nem le­het ü^veskedő taktikázások tárgya se. Ebben őszintének és a népélet szükségeihez komolyan alkalmazkodónak kell lenni; másképpen nem lehet megoldás és nem lehet az ország belső népéletében társadalmi megnyugvás. A népek és nemzetköziségek együttértésé- nek és közösségének a föllépése nyilatkozott meg a parlamentben, mikor ez a kérdés szóba került. Komoly határozottságu és messzesugár- zó körvonalakat tüntetett fel ez a közösség már első fellépésekor is. Ezekből a körvonalakból kivehető, hogy az összes küzdő, társadalmi ré­tegek együtt vannak, mikor a nyelv jogát és abban éppen a legszeaényebb néposztályok élet­érdekét védeni kell. Ez az epvüttes. védelem az együttes alkotásra is megkania a maga közös érzéseit és elhatározásait, s igv a jövő alakulá­sára nézve is elhatározó fog lenni. A hatalom kezelőinek tehát iő lesz számclniok a népek és nemzetköziségek összefüggésének ezzel a ter­mészetes kibontakozásával, fó lesz. ha számba- veszik ennek az óriási erkölcsi erejét, s ha nem erőltetnek olvasmiket és nem kísérleteznek olyasmikkel, amik ezt az erkölcsi erőt maguk ellen kihívják. (Kolozsvár, április 14.) Alig telik el nap, hogy a kolozsvári öngyilkossági járvány újabb és újabb áldozatokat ne követelne. Az utóbbi két nap alatt ismét két fiatal élet kívánkozott a halál karjai közé. Az öngyilkosságok statisztiká­ja rohamosan növekszik és ma-holnap, a mintegy százezer lakosú városban, — ha ebben a szomorú tempóban haladunk, — jóformán minden napra jut egy-lcét ön- gyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Két ifjú leány a tragikus hőse a legújabb öngyilkossági „szenzációnak.“ Egyikük Rónai Erzsébet., a Deák Ferenc ncca 6- számú házának harmadik emeletéről akarta levetni magát. Ugyanebben a házban ugyanilyen körülmények között lett, öngyilkos e.gy diákleány, akivel azon­ban semmiféle rokonságban nincs. Jellem­ző az öngyilkosok pszihikai állapotára, hogy elő­szeretettel keresik fel azokat a helyeket, ahol a halál már egyszer aratott. Valóságos fix pontok vannak a városon, ahol elkövetik az emberek az öngyilkosságot. Ilyen hely a Kenner bőrgyár felé vivő utón a vasúti sínek, a viztorony stb. Jtíonai Erzsébet esetében csak annyi az uj, hogy megelőzőleg meg is mérgezte magát és utána akarta átdobni magát a harmadik emeleti folyo­só korlátján. A méreg azonban ugyanabban a pillanatban hát­ai kezdett s merev, görcsös állapotba húzta össze a testet, úgy, hogy a korlátot tartó kezek már nem bírták elengedni a tornác karfáját és igy függött a leány a levegőben, amíg a házbaniakók észrevették és három fiatal­ember felrohant, hogy visszahúzza a szerencsét­lent, a halál torkából. A mentés azonban nehezen sikerült, mert kezeit alig lehetett eltépni a kar­fától. Végül is a második emeleti folyosóra kel­lett leereszteni az öngyilkos nőt, aki már eszmé­letét veszítette. A gyorsan megérkezett mentők gyomormosást alkalmaztak ée a klinikára szállí­tották, ahol sikerült megmenteni az életnek. Pálffy Máriának hívják & másik öngyilkost, aki az egyik Szentegyház uccai orvos rendelőjé­ben volt alkalmazva, mint asszisztens-nő. Pálffy Mária a mérget választotta és hétfőn nagy adag morfiumot fecsken­dezett ereibe. A méreg gyorsan hatott és már eszméletlen álla­potban találta a nehány perccel utóbb belépő or­vos, aki azonnal hozzákezdett a felélesztéséhez, de fáradozása hiábavalónak bizonyult. A mentők őt is beszállították a belgyógyászati klinikára, de mindezideig nem sikerült életre kelteni. Álla­pota rendkívül súlyos, életbenmaradásához alig van remény. Levelet egyik öngyilkos nem hagyott hátra, amiből meg lehetne állapítani, hogy miért akar­tak megválni az élettől. Mindkettő zavarmentes családi életet élt, rendezett anyagi viszonyok kö­zött. Az öngyilkosság okát szerelmi bánatban keresik. Stan Vidrighin vezérigazgató degradál... Negyvenkilenc szamosvolgyi vastsli altisztet rendeletileg napszámos munkásra osztott he — A törvénytelenül lefokozott magyar vasúti altisztek perrel támadják meg a vezérigazgatót (Dós, április 14.) Stan Vidrighin-nél, a vasat J tel jhatalmú uránál sem a tisztviselői szolgálati sza- ' bályzat, sem rangfokoz-at vagy szolgálati idő nem számit, ha úgynevezett „magasabb érdekből tiszto­gat“. „Tisztogatás“ alatt mindig azt kell érteni, hogy Vidrighin ur a neki nem tetsző magyar ele- j meket régi állásukból áthelyezi, lefokozza, vágy- minden alaposabb indok nélkül kipróbált régi vas- \ úti tisztviselőket az állásukból elbocsátja. Könnye­dén kibocsát rendeleteket, amelyek rendszerint ma­gyar tisztviselői exiszteneiákra törnek. Ezúttal a dési magyar vasúti kalauzokra és vonat- vezetőkre csapott rá és egy rendelettel egy­szerre negyvenkilenc régi, megbízható al­tisztet osztott be minden törvény és jogsza­bály ellenére közönséges vasúti munkássá. A szokatlan rendelkezés természetesen a dési vasutassá" körében kínos meglepetést és az érdekelt tisztviselők körében pedig valóságos riadalmat kel­tett. A pályafenntartásnál ezelőtt csak napszámo­sok dolgoztak. A vezérigazgató ur azonban leépítő munkájában a régi napszámba dolgozó munkásokat elbocsátotta s ezeknek a munkálatoknak a végzé­sére negyvenkilenc kalauzt, vonatvezetőt és vonat­kísérőt osztott be. Ezek mindannyian a CFR-nek kinevezett, nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselői, akik a mai naptól fogva nyolcvan lej napidijjal kénytelenek nehéz földmunkát végezni és régi szolgálati be­osztásukat elhagyni. Ez az intézkedés törvénytelen, mert minden vasúti alkalmazottnak meg van a rendes kinevezése, hosszú szolgálati ideje és előirt szolgálati beosztása. A szokatlan rendelkezés annál nagyobb feltűnést keltett, mivel a szóbanforgó tisztviselők legnagyobb része * liuss-huszonötévi szolgálati idővel rendel­kezik, amely idő alatt a nyugdijjárulékai- kat is pontosan fizették és igy valószínű­nek látszik, hogy as uj beosztás utján a szerzett jogaikat is elveszítik. A negyvenkilenc vasúti alkalmazott közül busz a dcsi pályafenntartásnál marad, a többit pedig Bethlenbe helyezték át. Ez utóbbiakat a rendelet valósággal kataszt-rófálisau éri, mert nemcsak el­vesztik régi szolgálati beosztásukat, hanem déri ál­landó lakhelyüket is el kell hagyják és családjuk­kal együtt Bethlenbe kell hurcolkodníok, hogy nap­számosmunkát végezzenek. Ugyancsak a vasúti műhelyekbe i# hasonló tér' mészetü rendelkezés érkezett. A rendelet értelmé­ben a régi szakmunkásokat próbamunkák elvégzé­sére kénysaeri tették és nagyrészükről megállapítot­ták, hogy nincs szakvégzettségük, szaktudásuk és tî- zcnötlejes órabérrel a pályafenntartási mun­kálatokhoz, tehát szintén napszámos mun­kára osztották be. A szakmunkások körében ez a rendelet szintén nagy elkeseredést keltett, mert a jövőben nem lesz több a heti keresetük ezer lejnél. Stan Vidrighin vezérigazgató megdöbbentő intézkedéseinek ez csak az első otapja, mert az ilyenfajta intézkedéseit né­hány hónap múlva újabb rendelkezés követi, amely a .napszámossorba taszított altiszteket minden nvug- dij mákul a szolgálat kötelékéből végleg elbocsátja, ügy értesültünk, hogy a most degradált negyven­kilenc altiszt Stan Vidrighin vezérigazgató ellen a kolozsvári tábla mellett működő közigazgatási bíró­ságnál pert indít, s nem fogja engedni, hogy a ve­zérigazgató ur törvénytelen intézkedéseivel nyo­morba taszítson kis exisztencidkat. teljesen semleges, nem izgatja a bőrt, Elkészítése után hosszú ideig szárítják, hogy a nedvesség minden nyoma el­tűnik belőle, teljesen szársz s igy két­szer annyit tart, mint bármely szappan. Nincs a világon jobb ípakúszjpnati anini , a Cad uut_ szapga% — KJ

Next

/
Thumbnails
Contents