Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-03 / 75. szám
XIII. ÉVF. 75. SlCAJl. riWVJJ^!i!LÜZ^JO!i'' PR A TER ANEKD 0 TÁ K Az érsemjéni ősi családi kriptában már napok ót* örök álmát alussza Fráter Lóránd, a tragikusan elhunyt, felejthetetlen magyar nótakirály, akinek emlékünnepet most tartotta a kolozsvári Magyar Színház. Az érsemjéni kripta komor téglafala elzárja földi porhüvelyét a dalok apostolának és aniig érckoporsója felett az enyészet tépdesi a hervadó őszirózsák sárgult szirmait, Fráter Lóránt! életének egy- egy jellegzetes, derűs epizódját szájról-s/.ájra adja az, 5 korai elvesztését fájlaló ismerősök és jóbarátok megemlékezése. Alakja mindinkább legendássá válik és a derű, jóság, amit életében, mint :< nap a melengető sugarát, maga körül árasztott, körülfonja korán enyészetre hajlott, elmúlt életének vidám tavaszát. Alább adunk egy pár jóizü anekdotát, amelyeket feljegyeztünk, hadd lássa az ütőkor, mi volt Fráter Lóránd, a nótaköltő, a dal apostola, mint ember, milyen szív és milyen lélek lakozott henne. „Te Úristen, egy Fráter..-!” Köztudomású, hogy Fráter Lóránd „nagy” negyvennyolcas volt. Negyvennyolcas programmal kerül? be a magyar parlamentbe, ahová természetesen magával vitte lelkének aranyos derűjét. Fráter Emil, Fráter Lóránd unokatestvére, aki abban az időben kormánypárti programmal szintén képviselő; volt, mesélte róla az alábbi jellemző esetet: — Amikor a választás végétért és a parlament összeültével a mandátumok igazolására került a sor, az egyik ellenzéki képviselő hevesen kikelt a beregi választások ellen és azt hangoztatta, hogy a kormánypártiak pénzen vásárolták a voksokat. A felszólalás nyomán vizsgálat indult meg. amely azonban nem igazolta az ellenzéki képviselő vádjait. A panasz szerint egy vágott liomloku nr adott volna •100 koronát egy zsidó korcsmarosnak, aki persze estért a szép összegért menten eladta a lelkiüdvösségét és a kormánypárti jelöltre szavazott. A vá- gotthomloku ur nevét azonban sem a panasz nem említette, sem pedig a helyszíni vizsgálat nem tudta megállapítani, de a parlamentben antnl könnyebb volt. meggyanúsítani a parlament egyik tagját, mivel a parlamentnek csak egyetlen ilyen vágott homloka tagja volt és az is a jobboldalon ült: Fráter Emil. Ahogy a „vágotthomloku ur” kifejezést meghallotta az ellenzéki padsorban iilő Fráter Lóránd, a meggyanúsított Fráter Emil édes unokatestvére, hirtelen felugrott székéről és karjait kitárva, széles gesztussal elkiáltotta magát: — Te Úristen, egy Fráter tesz ilyet! Persze az egész baloldal kacagott, még a jobboldal is, mert később bebizonyosodott, hogy a vá- gotthomloku ur — nem Fráter Emil volt. „Mozgáa a jobboldalon” Az egyik ellenzéki képviselő nagy hévvel szónokol és a kormánypárti képviselőket gúnyosan igy aposztrofál ja: — ... önök, akik a nép bizalmából kerültek be ide . . . Fráter Lóránd közbeszól: — Mozgás a jobboldalon! Az egész Ház rengett a kacagástól, még a jobboldal is nevetett. Nem akart meggyónni! Egyik kedves, meghitt barátjának. Kortsmáros Lászlónak ő maga mesélte el a* itt következő esetet: — A tisztelt Házban egyszer a jó öreg Molnár apát tartott nagy beszédet. Az egyébként kitűnő szónok vekedt volt és nehezen beszélt. Szünet alatt a képviselők kisereglettek a folyosóm és egyhangúan megállapították, hogy az apát nagyon szépen beszélt, csak kár, hogy rekedt volt— Biztosan valami ctiggos helyen járt az öreg — jegyezte meg hamiskásan Fráter Lóránd. Molnár apát meghallotta Fráter Lóránd megjegyzését és nagyon zokon esett neki. Megneheztelt érte. Az öreg jóságos főpap el is fordult Fráter L6- rándtól, de amikor ez kérte, hogy ne haragudjék, csak tréfált, hát az öreg szelidlelkü apát azt mondta : — Jól van Lórikéin, nem haragszom rád, de meg kell gyónnod. — No pedig én azt nem teszem — tagadta meg Fráter Lóránd kereken az apát kívánságát.----Tedd meg és akkor nem hargaszom iád. — Hát pedig én biz’ Isten nem gyónok meg neked Méltóságos uram. zv Aztán hát miért nem?-r- Mert én kálvinista vagyok. Hogyan keli kortest fogni Mint képviselőjelölt, a választás napján lent járt kerületében. Nagyban járta a korteskedés és Fráter Lóránd egyszer csak meglát egy kipödört, vastagbajuszu magyart, akinek két bajuszvége úgy állott, mint a bika szarva.?A magyar.éppen nagyban korteskedett az ellenjelölt javára- Fráter Lórándot szörnyen bántotta a dolog. Odament hát a vastag- bajuszu magyarhoz és megpöd.örintve előtte saját, szintén jól megnőtt bajuszát, igy szólt neki: — Itt is van ára bajusz, öregem . . . (A magyar csak nézett rá — lenézően.) — Majdnem olyan szép, mint — a magáé — tette hozzá Fráter Lóránd, ami aztán annyira megtetszett a magyarnak, hogy azon pillanatban abbahagyta az ellenjelölt részére való korteskedést és azontúl a leghívebb kortese lett a 48-as Fráter Ló- rándnak. Ersemjénben saját gramofonlemezeinek tercelt Amikor otthon volt Érsenijenben, naponta ellátogatott az ősi kúria mellett levő papiakba, Szath- máry Károly tiszteletés úrhoz. A lelkésznek gramofonja van, természetes, hogy Fráter-lemezei is vannak és ilyen alkalommal mindig megszólaltak a Fiát er-lem ezek- Maga Fráter Lóránd is szívesen hallgatta, éppen, mint az édes anyai szív forrón Togtak a Fráter-dalok lemezei, ő maga elővette hegedűjét és tercelve kísérte saját hangját és saját muzsikáját. „Rettenetesen jó ember volt a nagyságos nr” A végtelenségig bohém volt. Amikor vasárnap este a Fráter-tanyán felállított ravatalától hárman, nővérei Fráter Kata és özvegy Fényes Zoltánná hintón visszatérőben voltunk a faluba, a kocsis, Fráter Lóránd régi, hűséges kocsis®, becsületes, nyílt áron magyar, igy jellemezte gazdáját: — Én mondom — erősítette — és méltóztassanak elhinni: rettenetesen jó ember volt a nagyságos nr, rettenetesen jó ember . . . Más gazda, ha elmegy valahová vendégségbe a kocsiján, mindig csak azt mondja kocsisának, vigyázzon, be ne rúgjon, a nagyságos nr meg, akárhová mentünk, éppen azt mondta mindétig: igyál csak János fiam, ameny- nyi jól esik. Ha kevés, szólj nekem, lesz gondom rá, hogy ne szomjazzál ... Én mondom, kérem alássan, rettenetesen jó ember volt . . . szeretett gyermekének hangját és ahogy körbe foötvös Béla. Loucheur közvetített a kisantant és Magyar- ország között, de eddig még kevés sikerrel (Púrizs, .április 1.) Legújabb hirek szerint Loueheumak a nagyhatalmak képviselőivel folytatott tárgyalásai s azután, a tárgyaló felek előtt tartott expozéja következtében némi enyhülés várható a keleti jóvátétel! konferencián. Ez az enyhülés azonban semmiesetre sem jelenti a tárgyalások gyors befejezésének lehetőségét s Loucheur közbelépése mellett is tusok még nehány -hétig is elhúzódhatnak. A hétfői plenáris ülés után a magánmegbeszélések kedden egész délelőtt tartottak. Bethlen magyar miniszterelnökkel szerdán fog tárgyalni Loucheur s lehetséges, hogy a plenáris ülést is már szerdán megtartják. „Most mint Mille Györgyöt akarnak megrabolni a jövő minden nekem járó eshetőségeitől~...“ Szabó Dezső nyilatkozatot küldött he a Keleti Újságnak, amelyben román nevét is megmagyarositja — Szabó szerint a budapesti könyvkiadója áll a megfeneklett segélyakció hátterében (Kolozsvár, április JL) A Keleti Újság megírta, hogy egy Uránia című nagyváradi könyvterjesztő-vállalat ügynökei azzal járták be erdélyi román Intellekt nmek házait, hogy fizessenek elő Gheorghe Mille (Julias Szabó Dezső) müveinek sorozatára, mert a befolyó pénzből fogják fedezni Szabó Dezső Romániába utazásának költségeit. Utóbb kiderült, hogy a''nagyváradi cég Szabó Dezső előzetes felhatalmazása nélkül indította meg ezt a segélyakciót és Szabó, amikor ebben az irányban hozzáfordultak, a legbrüsz- kebb formában visszautasította az ajánlatot. Ma levelet • kaptunk Szabó ‘Dezsőtől, amelyben a következő sorok közzétételére kér fel bennünket: Nyilatkozat. A budapesti lapokban olvasom, bogy a nagyváradi Uránia könyvterjesztő vállalat az erdélyi lapokban nagyhangú hirdetéseket tett közzé, hogy számomra,; mint eladott könyveim után járó részesedést negyvenezer lejt egy ottani bankban letétbe helyezett. És amennyiben én azt el nem fogadnám, az összeget felajánlja a román kulturliga részére. Ez a tisztességtelen üzleti fogás a jóhiszemű közönség megtévesztését célozza. És a román kulturliga támogatását szennyes pénzzel akarja megnyerni. Az * vállalat, amely ellen a mi szomorú viszonyaink között egy végéremehetetlen port folytatok, nem elégszik meg azzal, hogy mint Szabó Dezsőt megfoszt életem egész munkásságának eredményétől, hanem most mint Miliő Györgyöt akar megrabolni a jövő minden nekem járó eshetőségeitől. A rosszhiszeműség és tisztességtelenség nyilvánvaló. Jártak nálam is, próbálkoztak ezzel a trükkel. Undorodással elutasított am őket. Világos, hogy ezzel a nevetségesen nyomorult összeggel a közvéleményt akarják megtéveszteni féktelen zsákmányvágyuk számára, mert tudják, hogy ezt a port minden mesterkedésük dacára is csak elveszthetik: azért húzzák a végtelenbe a tárgyalásokat, hogy azalatt a nekem visszajáró jogokat teljesen értéktelenné zsákmányolhassák ki. Nem hiszem, hogy akadjon közönség s kulturliga, amely felüljön e szemérmetlen és ostoba trükknek. Minden becsületes ember tudni fogja, hogy a por eldőlte előtt minden egyes Szabó Dezső könyv megvételével egy nagy igazságtalanságban vesz részt és egy piszkos kizsákmányolásnak segít. Budapest, 1930 március 31. Szabó Dezső. Közöltük a nyilatkozatot annak ellenére, hogy uj adatot nem tartalmaz, mert a Keleti Újság az ügyet már teljes részletességgel ismertette: Az egyetlen érdekes passzus benne az, hogy Szabó Dezső nyilvánvalóan most is ragaszkodik fixa ideájához, ami abból tűnik ki, hogy amint mondja: „most, mint Mille Györgyöt akar megrabolni a jövő minden nekem járó eshetőségeitől“. Ne féljen Szabó Dezső, a román közvélemény szemében az ő renegát-gesztusát nem kompromittálta a nagyváradi Uránia. Viszont a magyar közvélemény előtt ez a, nyilatkozat sem rehabilitálja.
