Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-03 / 75. szám
XIII. ÉVF. 75. SZÁM. UTÁNNYOMÁS TILOS EURÓPA CSIKÁGÓJA 'Barangofások TüarseiftzÖen, az európai kontinens fegßir- ßeöteöß kikötóűérosáöan — 7iz „átkozottak menßefye“- A KELETI ÚJSÁG CIKKSOROZATÁNAK ELSŐ KÖZLEMÉNYE — számtalan kerítő tanyázik, akik megállítanak minden járó-kelőt, hogy egy pillantást vessenek az ö „szalonjaikra". Koronként megnyílik egy ajtó és ittas matrózokat látni, amint szűkösen öltözködött leányokkal táncolnak. Távolabb egy néger bár, néhány kínai és arab vendéglő meghatározhatatlan tánckorcsmák, nem is titkos örömtanyák. Mindent végigönt a lelki szennynek az áradata. Az uccákon. a nyilvános házak előtt a táncoló párok között gyermekek bolyonganak, kislányok öt-nyolc-tizévesek. Az első ut Marseille alvilágába Másnap a rendőrtiszt, aki fölajánlotta. hogy rendelkezésemre áll a marseillei alvilágban vezető gyanánt, civilben várakozik reám a régi kikötőváros városháza előtt. Modern stílusban épült hatalmas épülettömb, amely becsületére válik a Földközi tenger metropolisának. A nap pompásan süt, meleg van. mint odahaza nálunk májusán, amikor a tavasz bevonul. A széles uccákon száz automobil keresztezi egymást, súlyos teherautók robognak a kikötőbe. Mi ugyanezen az utón tartunk, de később letérünk a modern kikötő irányából. Vezetőm kijelenti: — Ott fekszik a régi kikötő. A kikötőt körülvevő uccák gyülekező- és búvóhelyei minden üldözöttnek. Ezt a vidéket ,,az átkozottak men~ helyének“ nevezik. Ott fogunk látogatást tenni. Egyelőre azonban még az uj kikötőben vagyunk. Mint egy hangyaboly — olyan az egész. Hajók érkeznek, megrakják őket. Néhol «a zsákoknak, hordóknak, ládáknak valóságos hegyei tornyosodnak. A lárma fülsiketítő. A gőzkazánok jelei és az emberi kiáltás a modem üzletiesség szimfóniájává keverednek. Közben nagy hajó-kolosszusok manövriroznak és kisebb motor- és vitorláscsolnakok siklanak keresztül a vizen. Lobié László bírói ítéletei vár, hogy szabad-e külföldi gyümölcsből borszeszt készíteni? akiknek a bűn és a romlottság közepette ks& lelnöniök. A rendőrőrjárat lassan menetel tova és a járó-kelők óvatos pillantásai kisérik. Itt-ott a rendőrbiztos huzamosabban időzik olyan házaknál. amelyek „különös látnivalót" rejtenek magukban. Marseille — mondja — az óvilág Csi- kágója. Európa nagy- és kis csirkefogóinak a gyülekező helye. A kisgazembereket el lehet csípni néha. de a nagyok mindig meglógnak. Itt a pénz kormányoz, az erény éppúgy megvásárolható. mint a lélek, itt kilószámra vásárolhat Ön kokaint, morfiumot, ópiumot, hasist és melléjük grátisz kaphat revolverlövéseket és kés- szurásokat. Harsogó jajkiáltás szakítja félbe a szavait. Egy néma ház sötét folyosójáról kiszalad egy leány egy szál ingbe öltözve. Verések elől menekül. Mögötte egy férfialak körvonalai tűnnek el a homályban. A rendőrtisztviselők vonogatják a vál- lukat. — Fog Ön még más dolgokat is látni Mar- seilleben. barátom — mondja a rendőrbiztos és felszólítja embereit, hogy menjenek tovább. — Nézze csak meg azt a vitorlás hajót —- tesz figyelmessé a rendőrbiztos. A hajó veszedelmes ívben fordul meg. gzt lehetne hinni, hogy minden pillanatban tölbo- rul. vitorlái már-már a viz színén fekszenek. Borotvaélesen siklik el mellette egy teherhajó, egy pillanatig villámgyorsan megáll, azután ismét nyugodtan repül ki a tengerre. — Észrevette? — kérdezi vezetőm. — Igen! Előbb üres volt a csolnak és most egyszerre néhány ládát látok rajta. — Lopott áruk. Egy pillanat alatt eresztette le a teherhajó. — És a rendőrség? — kérdezem elbámulva. — Teljesen hatástalannak bizonyul, mert az efajta lopások sohasem derithetők ki. Ha a rendőrség elkezdi nyomozni a tettest, eltűnnek az áruk a habokban és a gazemberek semmiről sem akarnak tudni. Igen uram, itt látja Ön. a mi modern pirátjainkat, akik tetteiket a kikötőben, a mi szemünk láttára hajtják végre. A matrózok és a kikötőmunkások bűntársai egymásnak. Az ellopott áruk értéke évente óvatos becslés mellett is ötmillió frankra rúg. B. M. Vogel (Marseille). Párizs. Gare de Lyon. A P. L. M. Rapid (Paris—Lyon Mediterraine) folyosóin tolonganak az utasok. Néhány perc múlva indul a vonat Marseillebe, Nizzába, Montecarloba. Az utasoknak valóságos népvándorlása nyüzsög, zsibong a pályaudvaron. Kiszáradt angolokat, jóltáplált, cinikus amerikaiakat, lármás argentínaiakat látni itt. szélhámosokat is talán, professzionista kártyásokat. grande-cocottokat, zsebtolvajokat, — mind a kék tenger és a nevető nap felé igyekeznek. Elvétve szerény hivatalnokok. akik a harmadikosztályu kocsiban foglalnak helyet. Mindnyájan a divatos fürdőkbe: Biarizba, Nizzába, Cannesbe és Montecarloba utaznak, ugyanazon a vonaton a boldo- okkal és kiváltságosokkal, akik mindent élvezetnek, amit az élet szépségben nyújtani képes .., A vonat hangtalanul jön mozgásba. Gyorsan száguld keresztül a rövidebb-hosszabb alagutakon és már a ködös távolban robogunk. Párizs nedves téli klímájával a hátunk mögött van. Súlyos felhők táboroznak a város fölött... És holnap elérjük a tavaszt. A Földközi tenger partjain fellángol a nap, a gyümölcsfák virágos díszbe borulnak, a diadalmas élet kábító illata mámcrosit meg mindenkit. A didergő Párizstól tizenkétórányira a tavasz kormányozza a világot... Hát nem — felséges ország? A vonat lapályon robog végig. Még tiz óra. Kisvárosok, falvak röpködnek el az ablakunk előtt. Még nyolc óra, hét, hat... Mire derengeni kezd, egy csapásra megváltozik a világ. fény és szin reszket a levegőben. Marseille. A modern Marseille Marseille Franciaország legnagyobb kikötővárosa és története a római világbirodalom uralmáig megy vissza. Már abban az időben nagy és hatalmas volt és néhány jókarban tartott építménye még ma is emlékeztet a históriai napokra. A kikötőben állandóan sokszáz kereskedelmi hajó horgonyoz, amelyek a világ minden részéből érkeznek ide. Az európai és óceá- jj nontuii országok minden nyelve fölcseng ebben a modern Babilonban. A part kőpárkányán sorjában állanak a „dockerek’. kikötőmunkások, akik arra várnak, hogy a hajórakományok leszállításánál segédkezzenek. Lengyelek, románok. magyarok, spanyolok, oroszok, németek, görögök, szerbek, horvátok. bolgárok sokezren gyűlnek össze Marseilleben és magukkal hozzák szokásaikat, erkölcseiket, avagy erkölcstelenségeiket. Ehhez a népegyveleghez járul azután a francia kolóniák szennye, arabok, marokkóiak, tripolisziak és természetesen négerek is. akik a legsötétebb földrész távoli vidékéről özönlenek ide. A nemzetek e tohuwabohuját kínaiak, ana- miták. a hindu nép páriái egészítik ki ezerszámra és ha ideszámítjuk a naponta befutó hajók legénységét, ugv talán fogalmat szerezhetünk magunknak Marseille nép keveredéséről. A belső város, a modern Marseille tiszta .és minden egészségügyi követelmény szigorú figyelembentartása mellett épült ki. Fehér pavil- lonok és villák ékesítik, a környező dombokon szép kertek nyújtanak a város számára csodálatos panorámát. Egészen más hangulatokra gerjeszt a kikötőnegyed szűk, piszkos uccáival, leomló házaival, amelyekben tizezerszámra helyezkednek el a kikötőmunkások. A marseillei kikötő egész Európában a leghichedtebb és a legegészségtelenebb. A város vezetősége évek óta hallatlan kitartással és energiával dolgozik, hogy e lehetetlen állapotokat megjavítsa. A rendőrőrjárat kalauzolása mellett... Első orientálódás céljából a rendőrőrjárattal teszek rövid sétát a kikötő elővárosán. A szűk sikátorokban óriási embertömeg hömpölyög. Kereskedők árulják legtöbbnyire lopott áruikat, uccaleányok kinálják már rég elhervadt Ifjúságukat. Minden házból homályos fény szűrődik ki. minden ház egy titok... De a hangulat mindenütt vidám. A keskeny bejáróknál szenny ts a savanyúságtól beáporodott holmik között Gyárának leálÜitása miatt pert (Nagyvárad, április 1.) A nagyváradi ítélőtábla lile Andor dr. táblai "'elnök elnöklete alatt, kedden tartotta meg a tárgyalást Lobié László dr. borszeszgyárosnak a kincstár ellen indított pőrében. A Keleti Újság cikkeiből ismeretes, hogy a nagyváradi dr. Lobié László borszeszgyára ellen vizsgálat indult meg azon a címen, hogy a gyár deligyümölcsből készíti a borszeszt s ennek az adója más elbírálás alá esik, mint a belföldi gyümölcsből készített bors-zesz. Lobié dr. borszeszgyára az 1929 február havában kelt és jelenleg érvényben levő törvényen alapuló miniszteri rendelet alapján működött, amely rendelet kifejezetten megengedte a déligyümölcsből történő borszesz gyártását. A vizsgálat alatt a minisztérium újabb körrendeletét küldött szét, amelyben a törvénnyel ellentétben megtiltotta az importált gyümölcsből történő borszesz gyártását, a Lobié szeszgyár negyven vagon déligyümölcsét lefoglaltatta, úgyhogy Lobié dr. kénytelen volt üzemét leállítani és óriási károkat szenvedett. Kárának meg- téritéséért indította meg a pert a nagyváradi Ítélőtáblánál és kérte, hogy a tábla mondja ki a kormány februári körrendeletének törvényellenességét. A keddi tárgyaláson dr. Lobiét Periţianu neves bukaresti ügyvéd, a kincstárt pedig Popescu dr. ügyvéd és Batelea nagyváradi pénzügyigazgató képviselték. Periţianu kérte a rendelet törvényellenességének kimondását, amivel szemben a kincstár képviselője azon a címen kérte a kereset elutasitását, hogy nemzeti érdek, a belföldi szőlő- és gyümölcstermelők érdeke kívánja meg, hogy a borszeszt belföldi gyümölcsökből készítsék. Egyébként a kormány nem kényszeritette Lobié dr.-t, hogy szeszgyára üzemét leállítsa, azt egyéni kezdeményezésből tette, igy azért nem kérhet kártérítést, Pcríindítoti az áüamfcmcsiár ellen ţianu dr. replikájában rámutatott a két miniszteri rendelkezés közötti ellentétre és arra, hogy a Garoí'lid-féie törvény is csak gyümölcsszeszt ismer ét nem tett különbséget belföldi és külföldi gyümölcsből készült szesz között. A tábla tanácsa a jogi replikák meghallgatása után visszavonult, majd az elnök közölte a felekkel, hogy az ítéletet április 9-én reggel 9 órakor hirdetik ki. LöMé dr.-nak szerdán délelőtt újabb tárgyalása lesz a nagyváradi törvényszéken, amikor is a 40 vagon déli gyümölcsnek a zár alól való feloldását fogja kérni. A két per fejleményei iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Áprilisi tréfa volt a berlini városháza ellen tervezett pokolgépes merénylet (Berlin, április 1.) Nagy riadalmat keltett a birodalmi fővárosban az a hir, hogy az éj folyamán félegy óra tájban a városháza épülete főbe jár ója előtt pokolgépet találtak. A városházán ebben az időpontban egy bizottság még tanácskozott. A rendőrség azonnal nagy apparátussal vonult ki a városháza elé s a teret lezárta, hogy senki a bombához ne közeledhessék. A rendőrök felszólították a bizottság tagjait is az ülés abbahagyására s ezután hozzáfogtak a városháza átkutatásához, de semmi gyanúsat az épületben nem észleltek. A pokolgép átvizsgálásakor kitűnt, hogy a két kiürített konzervdobozban tavaszi ibolyák voltak s igy a merényletkisérlet legfeljebb áprilisi tréfa volt.
