Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-14 / 85. szám

2 TUI. BVF. 83. VEiI.1 I 'I I ...... TH '' 1,11p II között a béke éa a megértés magvait hintse el, a tartományi igazgató ezzel szemben a mi leg­nagyobb meglepetésünkre olyan magatartást ta­núsít, hogy kénytelen vagyok a német párt nevében a miniszterelnök úrhoz a következő kér­dést intézni: •— Autentikus-e a tartományi igazgatónak ez a nyilatkozata és ha igen, akkor mi a kor­mány álláspontja exponensének ezzel a maga­tartásával szemben? Az adandó választól teszem függővé, hogy a kérdésben interpellálni fogok-e. Wilier József a Magyar Párt nevé­ben Hans Otto Roth után a Magyar Párt nevé­ben .Wilier József szólalt fel. — A miniszterelnök ur kijelentette, _mon­dotta — a magyar parlamenti csoport előtt, hogy a kérdéses nyelvrendeletet nem adták ki. Ez annyit jeleni, hogy a kormány nem vállal fe­lelősséget Dobrescu állásfoglalásáért ás a kisebb­ségi nyelvhasználat megtiltására irányuló törek­véseket csirájában el akarja fojtani. A tarto­mányi igazgató azonban összehívta a sajtó rep­rezentánsait, előttük olyan súlyos kijelentéseket tett, amilye­neket még a kormány sem tehet meg- nemtörténtekké. Kérdem: mi a véleménye a miniszterelnök ur­nák ezekről a kijelentésekről? Helyesli-e, vagy elitéli azokat? A kormány mindezideig nyitva Ezután a tojásexportról szóló törvény ke­rül napirendre, amelyhez a Magyar Párt nevé­ben Abrudbányai Ede szólott hozzá. Beszédé­ben rámutatott a tojástermelés nagy közgaz­dasági fontosságára. — A háború alatt — mondotta -— Erdély és Bánság egymagában évente kétezer vagon tojást exportált, ma az egész ország kivitele alig éri el az ezer vagont. A kiviteli törvény indokolása a gazdatársadalom ilyen óriási vér- veszteségét a termelés és a kereskedelem szer­vezetlenségének tulajdonítja és úgy képzeli, hogy a tojás standardizálása az a varázsvessző, amelynek érintésére a közgazdasági élet nyomo­rúsága el fog tűnni. Vizsgáljuk meg. hogy mi okozta Erdély virágzó tojásexport­jának leromlását. — A tojástermelés mennyiségi és minőségi leromlásának első oka a közegészségügyi szol­gálat hiányos volta. A majorság egészségügyé­vel hatóságaink nem törődnek, egész vidékek meg vannak fertőzve. A járvánnyal szemben nagyobb ellenálló képességgel bírnak a bel­földi fajok és az sokkal nagyobb pusztítást vé­gez az importált nemesebb fajokban, amiből az következik, hogy ez a rossz egészségügyi állapot nemcsak €£dum szappan teljesen semleges, nem izgatja a bort, Elkészítése után hosszú ideig száritják, hogy a nedvesség minden nyoma el­tűnik belőle, teljesen száraz s igy két­szer annyit tart, mint bármely szappan. Nincs a világon jobb toalettszappag ímiflt_».eadum szappan^ - - - ' ­hagyta a nyelvhasználat kérdésének elintézését és annak szabályozását a kisebbségi törvényben óhajtja megvalósítani. A törvény azonban késik és addig is ismernünk kell a kormány álláspontját. — Elvégre van már kialakult gyakorlat, amelyet az előző kormányok is respektáltak. Meg vágynánk győződve arról, hogy a kormány a kérdés generális rendezéséig rábízza az auto­nóm testületekre a nyelvhasználat szabályozá­sát. Furcsa lenne, ha éppen ez a kormány ta­gadná meg az autonómia elvét, amely eddig az­zal tetszelgett, hogy ő fogja teljes érvényesülés­hez juttatni a népjogokat és a tiszta autonómiát. Hóiban tábornok: A magyrnr időben is igyr beszéltek az urak? Wilier József: Akkor törvénnyel voltak ezek szabályozva és a törvény megengedte a nyelvhasználatot. A szociáldemokraták nevében A szociáldemokraták nevében Rădâceanu képviselő beszélt. Tiltakozik Dobrescu igazságtalan, fellázító és reakciós íiyelvrendelete ellen, követeli, hogy a kormány haladéktalanul vonja vissza a rendeletét és biztosítsa a kisebbségeket, hogy a közigazgatási testületben anyanyelvűket szaba­don használhassák. A három pártnak, a magyar, a német párt és a szocialisták együttes föllépése nagy hatást keltett a kamarában. mennyiségileg, hanem minőségileg is rontja a majorságállományt. De ha a termelés csökkenése természetszerűleg csökkentette az exportot, éppen úgy visszaha­tott a termelésre az export is. a maga változat­lanul megújuló bajaival. Még élénk emlékeze­temben van az a lelkiismeretlen játék, amely ma megengedte és másnap eltiltotta a tojásex­portot. Égy-egy váratlanul életbelépett kivi­teli tilalom következtében vagonszámra romlott meg a kereskedők raktáraiban összegyűjtött to­jás és a tojás ára a belföldi piacon egyik nap­ról a másikra, felére, vagy negyedére esett. Emlékszem arra az esetre is. amikor a tojásex­port illetékét egy kormányrendelet a követke­ző hónap elsejétől kezdődőleg háromszorosára emelte fel és a bevásárolt készleteket a vasút nem továbbította. * — A modern politikai felfogás szerint az állam feladta a termelt munka produktivitásá­nak biztosítása, a termelés és az értékesítés akadályainak elhárítása lenne. Tessék a jövő­ben a járványt elfojtani és a kereskedelem sza- bodságát biztosítani s a tojástermelés cs ex­port újból fölvirágzik. Merem állítani, hogy Erdély virágzó közgazdasági életét a meggon­dolatlan kapkodás s az igen gyakran kevés jó­indulattal eljáró kormánybeavatkozás tette tönkre. Szervezzük újjá tehetetlennek bizo­nyult mezőgazdasági kamaráinkat, állítsuk so­rompóba nemzetiségi különbség nélkül legjobb szakértőinket és ha majd embertársainkat mun­kájuk eredménye és nem nemzetiségük szerint fogjuk megbecsülni, akkor meg lesznek ennek szemmel látható eredménnyel. Akkor standar­dizálhatunk, hogy a kultúra gyümölcsét meg- védjük a kontár munka diszkreditáló verse­nyével szemben. A mi termelésünk nem áll azon a megfelelő nívón, hogy a standardiza- lás jó intézkedés lenne. Mihalache földmivelésügyi miniszter vá­laszában kijelenti, hogy figyelemreméltóal'.nak tartja Abrudbányai észrevételeit s kéri. hogy ezeket külön beszédben fejtse ki részletesen a kamara előtt. Mirto ipar- és kereskedelemügyi miniszte. védi a törvényt, amelyet azután a kamara meg­szavaz. Negyvenöt éve alakúit meg az EMKE Április 12-én negyvenöt esztendeje, hogy Erdély magyarságának a kolozsvári Redutban összegyűlt képviselői kimondották u Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megalakítá­sát. A mozgalom erre már régebben megindult. Először főleg gazdasági alapon indult ar­gumentációval Salamon Antal hirlapiró, később Kolozsvár tanácsosa hívta föl az erdélyi magyar­ság figyelmét a tömörülés szükségességére, de a Föld címen írott cikke nem keltett mélyebb ér­deklődést. Nehány hónapra rá Bartha Miklós lapja hasábjain visszatért & Salamon által föl­vetett gondolathoz és annak közművelődési vo­natkozásait is föltárva, szélesebb alapú, program« szerű kidolgozásban tárta a kérdést a közvéle­mény elé. Ennek már volt némi visszhangja. 1884 karácsonyán jutott odáig a kérdés, hogy egy bizalmasabb jellegű értekezlet foglalkozzék azzal a nyilvánosság előtt is. Az értekezletet dr. Hauer Károly polgármester hivta össze, s a vá­ros társadalmának minden rétegét összefogó ér­tekezlet kebeléből indult ki a tulajdonképpeni mozgalom, mely 1885-ben odáig fejlődött, hogy április 12-én az alakulás szükségessége prokla- málható volt. Ezen a napon folyt le nagy lelke­sedés mellett a nevezetes gyűlés, melyet dr. Hauer Károly vezetett. A felvetett kérdéshez hárman szóltak hozzá. Hegedűs Sándor, a város I. kerületének képviselője, Felméri Lajos egye­temi tanár és a ma is élő dr. Moldován Gergely egyetemi tanár, ki román nemzetiségének hang­súlyozása mellett jelentette ki, hogy csatlakozik a mozgalomhoz, melyet tisztán védelmi jellegű­nek tart s mely a társadalmi egység érdekében szükséges. , Teljesen összhangzásban állott az előzmé­nyekkel az 1885. április 12-iki nagygyűlés ama nevezetes mozzanata, hogy Sándor József, mint ideiglenes titkár meghatottságtól remegő hangon első alapítóként jelentette be az alakulásban lévő egyletbe Kossuth Lajost. „Fogadják szívesen a hontalan magyar fivért“ — ezekkel a szavakkal jelentette be a turini remete az alakulóban lévő egyesületnél tett alapítványát. Leirhatatlan lel­kesedés követte a bejelentést és Kossuth sürgö­nyét. Mindest negyvenöt esztendővel ezelőtt tör­tént. „Azóta hosszú évsor született“ és sok min­den megváltozott. A változás azonban talán sehol sem mutat olyan sajátszerü és egyben szomorú képet, mint az EMKE ügyében. Az alapszabályok módosításának hivatalos oldalról igen sajátos alakban erőszakolt kérdése tényleges működését évek óta megakasztotta. Téves volt az a fölfogás, mely támadó szándé­kot tulaj donit ott az erdélyi magyarság első és egyidőben legerősebb közművelődési egyesületé­nek. Ma pedig éppen nem gondol senki az EMKE-vel kapcsolatban egyébre, minthogy az erdélyi magyarság változott helyzetében termé­szetszerűleg különböző irányt vevő közművelő­dési törekvésekbe szükséges bevinni egy bizonyos egység egyensúlyozó gondolatát és erre múltjá­nál fogva az immár negyvenöt esztendős egye­sület volna hivatott. (V. A.), tatomc A máramarosszígeti vá­lasztás magyarellenes petícióját Is elutasították Máramarosszigetről jelentik, hogy a megyei delegáció szombaton tárgyalta a városi választás ellen beadott petíciót. A petíciót a kormánypárt és cionisták kartellje adta be, a Magyar Pártot és a nem cionista zsidókat vádolva azzal, hogy a közös kisebbségi listájuk érdekében törvényel­lenes akciót fejtettek volna ki. De formai hibákat is fölhozott a kormánypárt: hogy a bírák a zár­órát nem hirdették ki idejében. Kifogásként hozták föl a felebbezésben azt, hogy a magyar­zsidó kisebbségi listára csak egy románt vettek fel, Ciple Pál volt polgármestert és ezt a tényt Ulamellencanek minősitik. Azt hozták fel még 'Z épületes képtelenség után, hogy a Magyar Párt plakátjai árulóknak bélyegezték^ azt a ma­gyart, aki nem szavaz a kisebbségi listára. To­vábbá azt állították, bogy a magyarok és kisebb­ségi párti zsidók terrorral és pénzzel dolgoztak volna, hamis igazolványokkal is az ő listájukra szavaztak volna. Lupa a minis zí erfeez vág íaa költségvetés nagy aktáját A délutáni ülésen az állami hivatalnokok nyugdíjtörvényéhez elsőnek Lupu szólal fel. Pa­zarlással vádolja a kormányt. Azt mondja töb­bek között, hogy a szenátus elnöke, aki eddig még azt sem tudta, hogy mi az autó, most dí­szes luxuskocsiban jár, ami természetesen az ál­lamháztartását terheli. A költségvetésben — mondja — Bulyos pazarlási tételek vannak. Madge-aru kezében a költségvetési törvény­nyel odarohan Lupuhoz és azt ingerülten elébe teszi. Lupu kezébe kapja a vaskos füzetet és a már távozó Madgearu miniszternek a hátához csapja, majd utánarug. Nagy kavarodás támad erre. Az elnök Luput rendreutasitja és a többségi képviselők nem akarják engedni, hegy tovább beszéljen. A zaj nagynehezen lecsendesül, Lupu to­vább beszél. Állandó közbekiáltásokkal zavarják, amire az egyik többségi képviselőnek odakiáltja: — Maga közönséges cigány. Ilyen jelenetek között fejezte beszédét Lupu. Abmdbányai a fofâsexport leromlásáról

Next

/
Thumbnails
Contents