Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-14 / 85. szám
Zlll. S7F. 85. SZÁM. IVETTE * -*T v •■ Z közkívánat r napra na egphosszabl» i tva Bevásárlásnál vigyázzon az „IVETTE TRAVIS“ szegélynyomásra, mert enélkül silány ut á n za t ! Présein tábornok tetemre ftivfű a belügyminisztert a szenátusban A rokkant-tűi siietés sajnálatos eseményei felett a kormány sajnálkozásának a kifejezését kívánták (Bukarest, április 12.) A szenátus szombat délelőtti ülése 11 órakor kezdődött meg. Először a lakbérleti törvényjavaslatot szavazták meg, majd Voiou Niţeseu igazságügyminiszter nyújtott be két törvényjavaslatot, amelyek közül az egyik egy nemzetközi hajózási egyezmény ratifikálására, a másik a Banca Naţional an ál a hadsereg részére létesítendő 500 millió lej es forgótőkére vonatkozik. A tábornok a rokkantakért A délutáni ülésen napirend eílőtt Presan tábornok szólalt fel, a pénteki rokkant-tüntetés ügyében. Töbek között a következőket mondta: — A hadi rokkantak az egész országból összesereg- lettek, hogy jogaikat érvényesítsék és csak azt kérték, ami vitathatatlanul az övék. Ennek ellen éré a hatóságok részéről brutális bánásmódban részesültek, amely bánásmód nincs összhangban azzal a szolgálattal, amelyet ezek a derék harcosok a nemzet érdekében teljesítettek. Kéri a belügyminisztert, rendeljen el sürgős vizsgálatot s azután kéri a vizsgálat anyagának részére való átadását. Banecescu egyetemi tanár, szenátor az egyetemek nevében csatlakozik az interpellációhoz. Vaida belügyminiszter megy fel a szónoki emelvényre és köszönetét fejezi ki Presan tábornoknak azért az alkalomért, amelyet számára nyújt, hogy a történtekkel kapcsolatosan felvilágosításokat adhasson. — Ki nem értene egyet — mondja — Presan tábornokkal abban, hogy a hadirokkantak érdekében mindent meg kell tenni, amirs csak az ország képes. Az ország köteles róluk gondoskodni s ezt a kötelességet a kormány átérezte már a múltban és át- érzi ma is, amennyiben a vasúti szabadjegyekre vonatkozó követeléseiket jogosnak ismeri el és törvényjavaslatot ajánl föl ennek a kérdésnek az elintézésére. A hadirokkantak nyugdijkövetelóseit a kormár • megfelelő intézkedésekkel fogja teljesíteni. A miniszterelnök közbeszól Maoiu félbeszakítja Vaidát s a következőket mondja: — A rokkantak vasúti szabadjegyére vonatkozó kérdést már tulajdonképpen teljesítette is a kormány s erre vonatkozólag a múltban is történtek kijelentések. Megállapítja a miniszterelnök, hogy őmaga volt az, aki ezt a jogot elismerte és így a manifesztá- ció szükségtelen volt. Mindezt azért tartja szükségesnek megállapítani, nehogy a kormány jelenlegi magatartása olyan színben tűnjön fel, mintha a kormány a pénteki események hatása alatt kényszerülne a rokkantak jogait elismerni. Vaida belügyminiszter Volyfat ja 'bestédét » abban hangoztatja, hogy vannak titkos és zug szervezetek, amelyek minden mozgalmat, a nép minden hangulatát a maguk politikai céljaira használják fel. A hadsereg nem a polgárság megnyilvánulásainak remdszabályozására valók, ez a rendőrség és csendőrség hivatása. A kormány éppen ezért pénteken a csendőrséget és a rendőrséget vette igénybe és csak amikor a tüntetők közé idegen elemek vegyültek, amelyeknek semmi közük a rokkantakhoz és az egyetemi hallgatókhoz és még a politikai pártokhoz *em éi amikor ezek ai elemek cárral dobál* ták a hadsereget, a haderő ékkor lépett közbe. így történt nemcsak a déli órákban, hanem eet« 1», amikor újabb tüntetés kéezült. Energikusan kellett föllépni ée a kormány elégtétellel állapíthatja meg, hogy az illető sötétben dolgozóknak nem sikerült terveiket megvalósítani, nem sikerült a maguk érdekében értékesíteni a rokkantak mellett megnyilvánuló tömeghangulatot: nem lett forradalom, nincsenek súlyos sebesültek és halott sincs. Biztosítja Presan tábornokot ée az egész szenátust, hogy úgy ő, mint a kormány el van telve azokkal az érzésekkel, amelyekkel a rokkantakkal szemben mindenki tartozik. Presan súlyos kijelentést tesz Gradisteanu: Miért nem mondotta el ezeket tegnap reggelt Vaida: Azok után, amit a miniszterelnök ur mondott, ez a közbeszólás tárgytalan. Presan tábornok újból fölszólal és a szenátus legnagyobb csendben hallgatja. Megállapítja, hogy a vasúti szabadjegyek kérdésében a rokkantaknak elégtétel adatott. Sajnos, hogy erről a szerencsés megoldásról pénteken senkinek sem volt tudomása, mert ha lett volna, akkor bizonyára nem tették volna a hadirokkantak azt, amit tettek. — Ebben az esetben — mondja — nem kellett volna átélnünk azt a nagy lelki fájdalmat, amely mindenkit eltöltött, aki tanúja volt a pénteki jeleneteknek. Ami pénteken történt, az, hogy kevéssé parlamentáris kifejezéssel éljek, alkalmas arra, hogy megalázzon (dezonorai jón) egy nemzetet. A rokkant előttem szimbólum és joga van arra, hogy viszontszolgálatot kérjen attól a nemzettől, amelyért harcolt és amelyért megrokkant.- Kérem, bogy hasonló alkalommal a hadsereget ne vonják be azok ellen, akik kötelességüket megtették az ország iránt. A legnagyobb fájdalommal vagyunk eltelve a pénteki események felidézésekor. Sajnálkozást kívánnak Banecescu egyetemi tanár, liberális szenátor újból azt a kívánságát fejezi ki, hogy Vaida belügyminiszter még egyszer és hangsúlyozottan .jelentse ki teljes mértékű sajnálkozását a pénteki események felett. Közbekiáltások: Vaida ezt már megtette. Mit akar elérni ezzel: megalázni a belügyminisztertÎ Vaida szólásra emelkedik. Nem tudja, hogy Banecescu tulajdonképpen mit akar, az ő beszédének két főrésze volt. Az egyikben felvilágosításokat óhajt adni, a másikban pedig sajnálkozására akart megfelelő szavakat találni. Mind a kettőt megtette. — Ha valaki ebben a sebben mégegyszer meg akarja forgatni a kést — mondotta — úgy szívesen kijelentem, hogy sajnálom a történteket, aminthogy minden jó román sajnálja s főképpen azt, hogy ennek igy kellett megtörténnie. 5* Bocu Sever, a Bánság tartományi igazgatója kijelenti, hogy úgy a községi, mint a városi és megyei tanácsokban megengedik a kisebbségi nyelv használatát (Temesvár, âpniliâ 12.) Bocu Sever, a Bánság tartományi igazgatója fogadta az újságírókat és nyilatkozott előttük a kisebbségi nyelvhasználat kérdéséről. — A nyelvhasználat Romániában nincs kodifikálva — mondotta. — Törvény-paragrafusok helyett a józan ész s a nemzetközi kialakult fölfogás szabályozza. Önök ismernek engem, a legmesszebbmenő türehnesség hive vagyok, amelynek azonban természetesen határa kell legyen. Az államnyelvnek is jogai vannak, amelyeket a hágai és a genfi szerződések kiépítettek. Csodálkozom, hogy éppen a magyarok azok, akik a nyelvhasználat elméletét elfelejtették. Szemrehányást tettek nekünk, hogy annak idején nem vetettük magunkat alá az államnyelvnek. Ez igaz, de mi egy olyan országrészben éltünk, ahol többségben voltunk. — A kisebbség a gyengébb fél és én a gyengébbeknek mindig oltalmazója vagyok s megértéssel viseltetek velük szembe. Tény az is, hogy a többségi népnek kötelessége engedményeket gyakorolni. Ezt vallom és ez nem vétek. — Mi a közigazgatásban úgy a községi, valamint a városi és megyei tanácsokban megengedjük a kisebbségi nyelv használatát, Előttünk bárő Ötvös József eszméi lebegnek, de elvárjuk a kisebbségektől is, hogy ugyanazoknak a kivánalmaknak megfeleljenek, amiket Ötvös báró annakidején a nemzetiségektől elvárt és megkövetelt. A magam részéről a nyelvhasználat dolgával mindig konciliáns magatartást tanúsítottam, magam is hosszú évtizedeken keresztül nehéz kisebbségi sors osztályrészese voltam. — Nekem az az erős bitem és meggyőződésem, — mondotta Bocu Sever, — hogy a kisebbségek öntudatosan élnek eszel a jogukkal, de ugyanakkor a biztosított Jogokkal nem élnek vissza, A kisebbségi nyelv használatát nem a békés atmoszféra és együttmunká.lkodás megzavarására fordítják, hanem éppen a kisebbségi nyelvrendelet lesz az alapja egy békés, harmonikus együttmunkálko- dás lehetőségének. innmuuinnjifuiAíuinnnmmnmiJiiiíuuiJuuuiiiiimijiíiiuij, locsolók, kölnivizek óriási választókban Röxsa M. Royal drogórla rt. Főtér 26
