Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)
1930-04-12 / 83. szám
4 XIII. fiVF. S3. SZÁM, A bukaresti Broadway melódiái Az írógép, melynek számlája nincs de meséje van, a szégség- intézet, amelynek csak szamara van, de meséje nincs és a pénztárca, amelynek se híre se hamva godtan feleli, hogy az lehet, hogy Európában igy van, de itt ez a szokás. Erre én kiszédültem, mert elvből nem fizetek előre azért az arcmasszázsért, amit holnapután végeznek el rajtam... Arcápolás holnapután, ma fizetve. Trade Mark Bukarest. Pénztárcámnak a fedele bőrből van (Bukarest, április 10.) A város lelkét keresem... Kém a politikában, ami minden emberben virágzik, évszakokra és kormányokra való tekintet nélkül. Nem is a közgazdaságban, de nem is a művészetben, a Sal jap in-botrány tői a készülő Tanase- rcvüig. A politika, a közgazdaság és a művészet három — néha kissé penetráns — virágjából kö-sön csokrot a menetjegyirodai albumok agilis szerkesztője, ha kedve van hozzá, vagy a történetíró, ha talál benne történelmet. A város lelke.: más. Apró villámütések, kis ko- dak-fotók egy kérdés és egy felelet, amit az ember elkap az uecán a mellette surranó emberpár rohanó beszélgetéséből; egy-két lézengő ritter sorsa a Pi- cadillyhez címzett csodabogár-múzeumból; az élelmiszerüzletek terhes ablakai alatt szédülő népkisebbségi tanító, aki most vizsgázik románból. Gesztusok, messziről nézve. (És közelről látva.) Kis verekedések és ívagy halálok... Egy hangos filmet játszó Szinház kapujában két kis uccai csavargó mohó koldulásban cs amikor összekönyörögték a hatvan lejt, jegyet váltanak ragyogó szemekkel... A város lelke: a Calea Victoriei, amiről most irt regényt a román irógeneráeió legifjabb roinancicr-je; Cezar Pctrescu. A bukaresti Broadway — ez. a város lelke. A nappali törtet és, a déli korzó, a délutáni lanyhulás, az esti kivirulás, a játékkaszinók nyitott öle vár, púderes ami férfiak most keltek fel a hotel- ágyból, este 10 óra van, tegnapról még maradt hat- huszlejcs zseton... A hangszóró a bukaresti Nemzeti Szinház, fölött az Elisee-nél Jcan Moscopolt közvetíti: „Rio Rítta sennorita“. Ki is ez a Moscopol? Bankhivatalnok volt... Hét nyelvet beszél... Bárénekes lett... Gitározik, esti 2000 lej. Három este megkeresi a havi baiíkfizétóst. Ez a város lelke... Plus: az éhes kő- müvitj aki kenveret akar lopni, hát belelőtt a-tol Az építési irodában sorrendben jelentkeznek: a hivatalnok, az Írógép, a számológép és az ezüstkanál... Építési és lakásfelszerelési iroda a Calea Victoriei». Neumann & Comp. „Keresünk olcsó, jó, kereskedelmit végzett hivatalnokot. Kezdőfizetés után gyors ^úuepete). Jelentkezni délután 3—5-ig.“ A hivatalnok jelentkezik. 26 éves. Orra rendes, szája rendes. Szeme barna, érettségije van, katona volt. Neve Jonel Marinescu. — Mit kér Ön havonta? — Kérem... Egyelőre, ha nem sok: 1500 lejt. A főnökök — Neumann & Comp. — el vannak ragadtatva. Jonel ur másnap belép, gépel. Harmadnap gépel. Negyednapra .előáll: — Kérem... Én ezen a gépen nem tudok elég gyorsan írni. Van otthon egy jó Continental-om. Holnap elhozom, maradjon itt, amíg én is itt leszek. A főnökök — Neumann & Comp. — megint el vannak ragadtatva. Másnap jön az Írógép. Uj, finom, kattog. Egy bét múlva Neumann ur észreveszi, hogy az irodában két uj Írógép van. Ti* nap múlva a hivatalnok szerényen jelenti: — Kérem, hoztam egy számológépet is hazulról... — Jó — biccentenek a kompanisták csodálkozva. Két hét múlva a dolog kompiikálódik: egy újabb írógéppel. Az építési iroda úgy fest, mint egy irógépüzlet. Neumann ur egy délelőtt inkasszálni küldi a hivatalnokát. Irógépvizsgát tart. Csupa jó, nj drága gép. Continental, Yost, Undcnvood, Remington. Aztán egy ötödik gépet is felfedez a szekrény tetején. És e gép mellett egy aktatáskát teli ezüst evőeszközökkel (különböző monogramokkal). Neumann & Comp. két hét után felébrednek: ennek az ezüst- cvőcszközgyüjleménynek a fele sem tréfa. Marinescu visszatér az inkasszóból, pontosan elszámol. Neumann ur rátámad: — Mondja kérem, honnét valók ezek az Írógépek ? A hivatalnok nyugodt eleganciával feleli: — Kérem főnök ur annak hossza meséje van! A főnök lángra lobban. — Hát nézze kedves uram. Én azokat az írógépeket keresem, amelyeknek rövid számlájuk van, de nincs hosszú meséjük. És most csomagolja össze az írógépeket, a számológépet, ne felejtse el a szekrény tetején az ezüstöket is. Marinescu ur pakkolt és ment, felmondás nélkül. A déli távozás után már estére kiderült, hogy az 1Ă00 lejes olcsó, jó kereskedelmit végzett hivatalnok: Bukarest egyik > cg veszedelmesebb orgazdája, akit a rendőrség még azon az éjszakán elfogott és aki ezen «.z egyszerű utón jutott a feltűnés nélküli kitűnő árulerakathoz, az építészeti irodában a bukaresti Broadvvayon. A kozmetikus hölgy előre kéri a másnapi arcápolás diját Ez is a (’alean történt. Egy hölgy ismerősömet kisértem el a széprégápóló müintézetbe. A fogadtatás vérfagyasztó volt. A müintézet vezetőnője fehér köpenyben tiltakozott az ellep, hogy mint férfi átlépjem az előszobáját. Nem az ápolási műtermet, hanem csak az előszobát. 0 tudja, hogy mi illik. Kint várakoztam a folyósón. Tiz pere múlva kiszédült az ajtón az a hölgy, akit. idekisértem. — Ali történt? — Semmi, csak szédülök. A szalon vezérigazgatónője azt kérdezte, hogy mit akarok. Arcápo. last. — mondom. Ötszáz lej — mondja. Jó — mondom — tessék. — Ma nem lehet — mondja csak holnap. __Jó___mondom, ___holnap jövök. — Sajnálom — mondja — csak úgy vehetem kezelésbe nagyságos asszonyt, ha előre lefizeti az ötszáz lejt. De én esetleg holnap ilyenkor a Grand Hotelban vágyó!; teán : __mondom. Akkor’ holmi oután, tje az ötszáz lej előre jár. Erre én megmagyarázom, hogy Európában arcápolást mindig utólag Tűzetnek, élőre' soha. Erre ő nyuÉs most végakkordnak személyes élmény. A mult hét szerdáján délután 4 és 5 óra között elvesztettem a krokodil pénztárcámat. Csak két helyen veszthettem el: egy cukorgyári irodában és egy hotel ujságkioszkja előtt. Az autóu lefolytatott nyomozás eredménytelenül végződött. A tárcáról otthon az én hotelemben pontos leírást adtam a portásnak. Mit lehet tudni.. Hátha mégis... 3ralakibcn lesz annyi tisztesség és idehozza. Névjegyek, számlák, igazolások __ aki megtalálja, az rögtön látja, hogy kié volt... Az inventar legfontosabb tételei az akták és h legitimáció. Néhány fotó, egy-két szerződés és kétezer nehányszáz lej. Estig senki sem jelentkezett. Másnap délig sem* .Másnap délután a portás 12 lejes bélyeggel lebélyegzett borítékot hoz. Pontos cim. Még a hotelem szobaszáma is fel volt tüntetve. írógépeit irás. Kinyitom. A pénztárcára egész tartalma hiánytalanul. Névjegyek, fotók, számlák, szerződések. Csak két dolog hiányzott. A tárca. És a pénz. : .... A becsületes megtaláló azt elfelejtette feladni. Pedig erről a Ids nüanszról illett volna gondoskodni. De az Írásokért, a szerződésekért, a névjegyekért és a fotókért igy is köszönetét mond a Megtaláló Úriember tisztelő hive: Fekete Tivadar, Medvegy Vilit, a kommunista és jól ismert kasszákról Budapesten elfogták (Budapsslt, április 10.) A már hosszabb ideje Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában bujkáló hires budapesti kasszafuró, Medvegy Vilmos nehány hónappal ezelőtt visszatért Budapestre, ahol újból megkezdte működését. A magyar fővárosban való jelenlétét arról vették észre a detekii- vek, hogy több kasszafurási, esetben a Medvegy módszerére ismertek reá. Több hónapon kerMfttüt kutatták a vakmerő embert, aki ezalatt az idő alatt gúnyos leveleket küldözgetett a rendőrségnek és sokszor felhívta telefonon. Végül azután a hatóságok tudomására jutott, hogy 'a kasszafuró sokszor meglátogatja egy Röck Szilárd uccai nőismerősét. A kérdéses ház környékét kéményseprőnek, postásnak, stb. öltözött detektívek lepték el és a levélhordónak felöltözött Lass» János nevű detektív becsöngetett a lakásba. Maga Medvegy nyitott ajtót, amire Lassn reáugrott és sikerült lefognia. Társai segítségével a rendőrségre szállította, hol nehány, az utóbbi időben elkövetett betörést beismert. A budapesti rendőrség most a kasszafuró bünlajstromának összeállításán dolgozik. Nemzetipártiak és liberálisok harca a faluért A kalotaszegi M?regyón a nsmzcilpárliak kitiltották az iskolából a liberális igazgatót —- A kormány rendelettel védekezik a szil- vórium főzés beíiüíásái hireszfelő liberális manőver ellen (Bánfíyhunyad, április 10.) Pár nappal ezelőtt számolt be a Keleti Újság arról az agrárháboruságról, amelyet két kalotaszegi község, Kalota cs Me rogyó népe vívott egymással. Az utóbbi falu most újra meglepetéssel szolgált. Meregyó község állami iskoláját egy regáti tanító igazgatja, aki hithü liberális, viszont a község lakói százszázalékban nemzetipártiak. A két párt nemcsak Bukarestben, hanem Meregvóban sem fér meg egymástól. A meregyói nemzetipártiak azonban radikálisan oldották meg a politikai differenciákat. Egy szép napon valami 80 nemzetipárti gazda beállított Bratianu Vintila emberéhez és felszólította, hogy azonnal adja át az iskola kulcsait és többé ne merjen belépni az iskolába. Az igazgató meglepetten kérdezte, hogy miért zárják be az. iskolát előtte és mi kifogásuk van tanitói működése ellen 1 Erre előállott egy idősebb paraszt és minden kertelés nélkül a következőképpen világosította fel az igazgató-tanítót: — Te liberális vagy, a mi falunk pedig tiszta Haţieganu-pârti. A liberálisok eddig is sok rosszat csináltak. Most azonban úgy halljuk, hogy meg akarják támadni Maniuékat, s mivel te is liberális vagy, biztosan a falu ellen fogsz dolgozni. Azt sem engedhetjük meg, hogy s fiainkból liberálisokat nevelj. A tanító kénytelen volt engedni, de az esetet bejelentette felettes hatóságának. Erre a csendőrség utasítást kapott, hogy vigyázzon a tanító testi épségére. A csendőrség elvette az iskola kulcsait és kihallgatta sz embereket. Az őrmester megkérdezte, J hogy ha már nincsenek megelégedve a tanítóval, miért nem kérték az áthelyezését? — Megmondom én neked Domnule — felelt az egyik, — tudjuk mi, hogyan mennek ezek a dolgok. A revizorátustól választ sem kaptunk volna, de igy egész biztosan magától elmegy a tanító. A kérdést végre is ugv oldották meg, hogy az igazgató nem foglalta cl állását, hanem a gyermekeket szétosztották a többi tanítók között. • Jellemző egyébként, hogy úgy Mcregyón, mint Erdély igen sok községében, hogyan igyekeznek a népet eltántorítani a nemzeti parasztpárttól. Politikai ügynökök járták be különösen a gyümölcstermő vidékekét és elhíresztelték, hogy a kormány he tiltja a szilvórium és gyümölcspálinkák főzését, illetve csak azoknak engedik meg, akik literenként I busz lejt fizetnek. Eddig ugyanis öt lej volt az „Ad ! valorem’* adó. Hogy mennyire komolyan vette a ’ kormány ezt az akciót, mutatja nz a körülmény, hogy a napokban, sürgős rendelet érkezett a községi elöljáróságokhoz, amelyben elrendeli a pénzügyminisztérium a terjesztett hírek azonnali megcáfolását és annak a közhirrétctelét, hogy sem a szilvórium főzést nem tiltja be, sem az öt lejes adót fel nem emeli.
