Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-06 / 52. szám
^ aj pénzOpfi readszsr, amely a Binca Naţionala eiefezíe ni féelpzi az aÉliiaísiÉstiegiefeZííi e pénzügyi igazgatást Kevés as ellátmány és az adóhivatalok nesa tudják iefjesHen* a kifizetéseket (Kolozsvár, március 4.) A Keleti Újság vasárnapi számában megírtuk, hogy a pénzügyminiszter körtáviratot adott az összes pénzügyigazgatósá- &ok vezetőihez, amelyben felszólítja, hogy további intézkedésig az adóhivatalok és kintcsári pénztárak minden állami bevételt naponként, délután négy és öt óra között szállítsák be a Banca Naţionala pénztárába. Azóta a rendelet értelmében az adóhivatalok az állami bevételeket pontosan be is fizették a Banca Naţionalâhoz. Ennek következménye volt aztán az, hogy a hónap elsején esedékes fizetéseket és nyugdijakat nem tudták folyósítani. Tegnap a pénzügyminisztériumból újabb távirat érkezett, amely elrendeli, hogy tisiiaponként as adóhivatalok az állami kifizetések teljesítésére ellátmányt kötelesek felvenni a Banca Naţionalátói. Ennek a táviratnak az értelmiében «a már a kolozsvári adóhivatal az adminisztrátor utasítására csaknem tízmillió lej összeget fel.is vett az állami banktól és megkezdette az állami fizetősök, nyugdijak és egyéb illetmények kifizetését, .Érthető, hogy az uj pénzügyi rendszer az átmeneti idő alatt, esetleg később is nagy zavarokat fog előidézni. A mindennapi pénzszállítás, annak külön elszámolása, nyilvántartása, a tiznapouként való ellátmány felvétele nagy bürokratikus nehézségeket és zavart fog előidlézni a pénzügyi adminisztrációban. Ismeretes, hogy a nagyobb adóhivataloknál az állami fizetések és más kincstári kiutalások hónaprol-hónapra nagy hullámzásokat mutatnak. Előre sohasem lehet tudni, hogy mekkora ellátmányra van szükség. Már mindjárt az első ellátmány felvétele után kiderült, hogy Kolozsváron a hónap elején tízmillió lej olyan csskéiy összeg, hogy az még egynapi kifizetésekre som elegendő. Azok, akik idejében a pénztárhoz jutnak, megkapják fizetésüket, nyugdijukat és más kincstári követeléseiket, de a többiek várhatnak bizonytalan ideig. Tehát az uj pénzügyi rendelkezés már az első lépésnél csődöt mondott és nincs mód reá, hogy a kolozsvári adóhivatal ilyen utasítás mellett teljesíteni tudja kifizetéseit. Pénzügyi körökben még ma sem látják tisztán, hogy a pénzügyminiszter miért vezette be az uj rendszert. Nagyobb ellenőrzést akar, vagy a külföldi kölcsönök törlesztésének a biztosítása volt a cél1? Ma még senki sémi tudja biztosan. Csak az a tény, hogy az uj rendszer az' amúgy is nehézkes pénzügyi közigazgatást még bürokratikusabbá teszi és olyan mun- •lcatöbblotet ró a pénzügyi tisztviselők vállára, amit a mai létszámmal nem tud elvégezni. Különben ma a kifizetések megkezdődtek, de a kiutalt tízmillió nagyon kevésnek bizonyult és a kolozsvári adóhivatalok pénztárai az újabb ellátmány kiutalásáig üresen fognak meredni az amúgy is nyomorgó tisztviselők és nyugdíjasok felé, akik bizonytalan ideig várhatnak illetményeik kifizetésére. „Megtörtén és csalódottan majd vissza' — mondotta Szabó Dezsőnek, aki horoszkópot csináltatott magának Csakugyan, Conan (Budapest, máircius 4.) A Filadelfi» kávéházban Szabó Dezső mellett egy tenyérjós ül. Vinterry a grafológus és telepatikus főnömén mélyed el „Gcorghe Mille“ hatalmas, vörös tenyereinek százfelé ágazó vonalaiban. — Előre is kijelenteni — mondja nevetve Szabó Dezső — hogy nem hiszek ebben a háhusz-pákuszban... én egy egészséges paraszt vagyok, rajtam nem fog som a spiritizmus, sem az okkult tudományok akármelyik uvindlijo... A tenyérjós felpillant: — Hogyan? Ön nem hisz? És mégis Conan Doylet olvassa? Szabó Dezső összerezzen. Doyle egyik legfrissebb spiritiszta kötete hevert előtte. — Véletlen — mondja enkuzálóan — úgy kaptam... Fitymálóan beszél a grafológiáról és tenyórolva- sáaról. Kicsit vonakodik, aztán gyorsan megdörgöli kissé kroolos tenyereit ós kirakja a márvány-lapra: — Kérem, no törődjék a véleményemmel... ettől függetlenül is kiváncsi vagyok... de ha azt akarja, hogy higyjek is magának, valmi konkrétumot szeretnék... például... Mondja meg nekem, milyen színű nyakkendőt viseltem ebben az évben... És leírja egy ceruzával a következő dátumot: 1989 január 5-én, A grafológus nézi, aztán így szól: — Nem viselt nyakkendőt... és nem is fog... addigra rég halott lesz... Winterry a tonyórjóslással egyidejűleg irásaaali- zist is csinál. A következőket mondja: — Koierikus vérmérséklet.... lobbanékony... izgága... nagy útra készül, amely teljes kudarccal végződik... Szabó Dezső hisztérikusan felnevet: — Hiszi a piszi! Winterry kegyetlenül folytatja: — Soha többé nagyot alkotni nem fog... politikai afférokba keveredilc, inzultálják, sőt az élete is komoly veszedelemben forog... hosszabb időre elveszti a szabadságát... keserűen, megtörtén és kiábrándultán tér majd vissza a hazájába,.. — Én? És Szabó Dezső fölényesen legyint. A tenyerét is vissza huzza. Kissé haragosan néz a vörös, húsos kezre, mintha rossz néven venné tőle, hogy ilyen kellemetlen titkokat árult el róla. Aztán — mintegy bün- tetósképen — belevágja a kezet az asztal márvány- sarkába. Szabó Dezső különbéh_ már szorgalmasan tanul románul. Mert momentán még nem sokait ért jövendő hazája nyelvén. Akár a dél amerikai kivándorlók, úgy néz a jövője elé ez a meglett korú, deresedő fejű, oöOBzlánsörényü férfi. — Mihez kezd Bukarestben? Vállat von: — Mit képzel, kész programmal megyek, mint az óvatos duhajoki Podgyásszal, spórolt pénzecskékkel és táviratilag rendelt üdvrivalgással? Egyelőre csak néhány román Írótól kaptam levelet- Lelkesen üdvözölnek és várnak... az se biztos, hogy Írásból fogak künn megélni... az irodalom a magam fajtának nem ád kenyert-t... A tenyérjós búcsúzik. Szabó Dezső kezet szőrit- vele, aztán ismét mereven, gyanakodott bámul a saját tenyerére. Mintha azt várná, hegy előtte is megnyilatkozzék, jelt adjon, íippot: menjen, maradjon? Hogy győzni fog-e, vagy végleg elbukik? Tamás István. Till. tVT. «. SZĂ1L 1 Tízezer left adott egy „névtelen“ félte vő a Bláksegélyakciónak Napről-napra felemelő példáit látjuk a magyar társadalom lelkes áldozatkészségének, mellyel a Diáksegély akció nagy célját honorálj ók országszerte. Mai kimutatásunkból külön is kiemelünk egy névtelen adományozót, akinek külön kikötése, volt, hogy nevét ne publikáljuk. A nevét tehát nem Írhatjuk meg, de így is megírjuk, hogy nemes és becsületes gesztusa mindenkinek az elismerését érdemű ki. Do rászolgáltak arra azok is, akik, ha anyagi eszközeikhez mérten kisebb összeggel is, de bizonyára meleg érzéssel éa szívvel járultak hozzá ahoz, hogy a jövendő magyar értelmiség alapos felkészültséggel induljon harcba az erdélyi magyarságért. IJjabb adományaink: Dr. Kapussy Dezső, Szászrégen 200 leg Egy magát megnevezni nem akaró adománya és gyűjtése 10000 „ A Gálospetrii Ref N&zö vétség 200 „ Gitta Béla, Temesvár 300 „ Lám Béla, Kolozsvár 400 „ Dr. Dániel István, Kézdivásárhely 100 „ Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank tisztviselői özv. Linzmayor Antalnó koszorúmegváltása címén 1100 „ Dr. Pál Gábor, Csíkszereda c* o o összesen 12800 lej Eddig befolyt adományok összege 603890 „ Összesen 616090 lej @!i!tll!N»SS@II!!!!!IIi!ÍIIl!llNN!Íl!!lll]niífHliIEl! tartósságban és teljesítőké» pességében felülmúlhatatlan. Kérjen kötelezettség nélküli ajánlatot a temesvári Remington Írógépek központi leraka- tának ti szíviselője utján: Fehér Lajos Cluj, Strada Surda 30I
