Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-30 / 72. szám
Ktoawatefe zni. tv*, n. ssău ^ tenii szerint xsoh e parasztsáp, a munhássáa és a szQv]3t-büFoliFáGia hármas pillérén épülhet fel az uj demoferatiliiis orosz köztársaság Áthidalhatatlan távolság választja el az orosz emigráció jobb- és balszárnyát — Stalin, a vasöklii Lenin-epigon utolsó csapást mér a magángazdálkodásra (Prága, március 28.) „S milyen vájjon a mai helyzet?“ — kérdeztük Kerenskitől. — Miután Stalin legveszélyesebb ellenfeleit eltávolította s a kevésbé veszedelmeseket hidegre állította, — a legszemérmetlcnebbül maga is balra fordult s ment további hatalmának megtartásához ez látszik ma a legcélirányosabb útnak, most már ő maga is a megerősödött parasztság ellen fordult és se sző, se beszéd, Trockij politikáját magáévá téve, azt a legerőszakosabb eszközökkel igyekszik realizálni. Trockij elárultatása után azonban most már Bucharinra sem volt többé Stalinnak szüksége, sőt mivel egyetlen számbavehető riválisává fejlődhetett volna, őt is megbuktatta s ma korlátlanul uralkodik egész Oroszország fölött. A magángazdálkodás letörése A mai orosz irányzat a legélesebben parasztság ellenes. Jelszava a kollektivizmus, a magángazdálkodást megszüntették, csakis „Kollektivnoje ho- zajsztvo“, — kollektiv gazdálkodási rendszer, mely abból áll, hogy harminc magángazdaság határát ledöntik, közösen bedolgozzák, minden felszerelés, minden haszon, az összjövedelem az államé, melyből csak annyit oszt ki az egyesnek, amennyi a létminimumhoz szükséges, a többit az állam könfis’kálja el. Ha pedig a kiosztott termésrészből ipari szükségleti fedezése céljából valami keveset el akar a paraszt adni, azt is csak az államnak adhatja el s egy púd (= 16 kiló) lisztért 20 kopektől 1 rubel 20 kopekig terjedő árat kap, holott máskülönben 6—9 rubel annak a piaci ára. A kulak dilemmája . Mi a következmény? Vagy ellenáll a konfiská- lásnak a paraszt s ekkor mindenét lefoglalják, elárverezik, őt bebörtönözik, — vagy egyszerűen nem törődik gazdaságával többet s csak annyit termel, ami az ő és háza népe eltartására, elég, az államnak nem juttat semmit, a gazdasági passzivrezisztencia uj éhínség alapja lesz. Kétségbeesett harc folyik tehát a kommunisták a a kulak, a birtokos paraszt között. S mivel a kis keretben folytatott gazdálkodásban fölöslegessé válit állatállományát ügyi® elszednék tőle, — tömegestől viszi marháját vásárra a paraszt, a hús értéke a minimumra, a lisztté ellenben oly magasra emelkedett, hogy azt megfizetni a pro- letámép már képtelen. — Ez az ut nyilvánvalóan óriási éhínség felé vezet s egy olyan általános elkeseredésnek, esetleg felfordulásnak fogja képezni magját, melynek következményeit alig lehet ma még belátni. — Úgyis puskaporos hordó Európa, egy a szomszédból átpattanó szikra, lángba bonthat mindent. — Legyünk résem értsük meg az idők komoly voltát, mig még nem pattognak Európa házfedelein ■is a vörös lángnyeivek. Egy utolsó kérdést kockáztatok: Az uj Oroszország felé Mély szomorúsággal látják a külföldöm, hogy az orosz emigráció pártokra szakadt részei között mily óriási mélységek tátongnak. Nincs lehetőség e távolFIGYELEM DREHER-HAGGENMACHER ©5* I l-SOP io Pilsen rövidesen forgalomba kerül!! ságok áthidalására, nincs mód, hogy a közös cél érdekében közös frontot alkotva, egyesült erővel döntsék meg a mindnyájuk által méltán gyűlölt vörös rémuralmat? — Ha jobban ismerné a monarchisták mai mentalitását, eszébe sem jutna ezt a kérdést feltenni, — válaszolt igen komoly hamgon Kcrenski. — Igém sajnos, mérhetetlen távolság választ el bennünket az orosz emigráció cárpárti részétől. — Meg is fogom teljesen őszintén mondani miért? Szükségesnek tartom azonban mindenekelőtt megjegyezni, hogy mi sohasem harcoltunk régekftfe a monarchia ellen, hiszen a Romanovok elűzéséiről nem is álmodtunk akkortájt, harcunk egyetlen célja Oroszországnak demokratikusan szociális szellemben való átszervezése volt. Ma már persze egészen más a helyzet s ezzel a megváltozott helyzettel, ha önzetlenül szeretik hazájukat, a monarohisták- nak is kellene számolni ok. A cárizmus restituálása vagy demokratikus köztársaság? — A jövendő uj Oroszország megtervezésénél nem az emigráció párt- és számarányait, hanem az otthoninaradt bolsevistaellenes or'oszság hangulatát kell figyelembe venni, pedig ez 6riái többségben, vagy majdnem kivétel nélkül a régi cári rezsim visszaállítása ellen foglal állást, a Romanovokról többé hallani sem akar. A mai Oroszországban magja veszett a régi ideáknak, s három elem létezik csupán: a parasztság, a munkásság s a szovjetbürokrácia. Három olyan erő, mely semmi bázist monarchiaalapitásra nem ad. — Ezt az itteni monarchisták nem látják és nem hiszik, ők még a régi ideológiában leledze- nek s nem akarják és nem tudják észrevenni, hogy 1930-at egy világ választja el 1914-től és hogy ezek a régi idők, régi állapotok soha többé vissza nem térhetnek. Igen, minket áthidalhatatlan távolság választ el egymástól, ők egy ideális, mi pedig egy reálisan megvalósítható helyzetért harcolunk, s fogunk vérünk utolsó cseppjéig harcolni. — S nem volna lehetséges, közös tárgyalások kapcsán a véleménykülönbségeket kiküszöbölni, s a közös cél érdekében közös bázisra helyezkedni ? — Én szívesen tárgyalok, s aki komolyan óhajt velem ez ügyben tárgyalni, rendelkezésére állok, de biztosítom önt, a monarchisták annyira meg vannak saját álláspontjuk kizárólagos helyességéről győződve, hogy velünk még tárgyalásokba sem bocsátkoznának. keBefejeztük. Bucsuzáskor a közös szerkesztői termen resztül kisér a kijárat felé. Lapja többi munkatársának is bemutat. — Darab történelem — mondom fontoskodva. . Keserű mosollyal válaszolja egyikük: — Dehogy történelem uram, ma már csak: 1’affaire de vivre. H. V. Csalók lepték el a falvakat Szövet ügynökök, fényképnagyitók garázdálkodása a legújabb típus A kultúra szélhámosai is megjelentek (Kolozsvár, máreitts 28.) Az utóbbi időben a szélhámosoknak egész raja lepte el a falvakat, akik a falusi nép tájékozatlanságára számítanak, amelyet aztán könnyűszerrel ki is használnak. Regáti rőfösügyíiökök silány'"' holmit sóznak a nyakukba, fényképnagyitók Vállalják ötszáz lejért családi és más képek nagyítását és aki beugrik, aláírva a megrendelési nyomtatványt, csak akkor ébred fel, amikor ötszáz lej helyett 1500-at vasalnak be rajta. Minden ötlet, ami cSak pénzt hoz, megfordul a falun. Az egyszerű nép jóhiszeműségével visszaélve igy nagy összegek vándorolnak a csalók zsebeibe. Nem mindennapi ötlettel indult Útnak újabban, a bevált módszer szerint kát fiatalember, akiknek sikerült is néhány helyen a trükk. Legutóbb a kolozsmegyei Kötesd község lelkészéhez állítottak be, akinek bőbeszédiien előadták, hogy ők kulturális előadásokat tartanak és elpuf- fogtatták az összes szokásos szólamokat, hogy mennyire szivükön viselik a nép kulturális nívójának emelését, felvilágosítását, hogy ez mennyire fontos és hogy ők tulajdonképpen „áldozatot hoznak“ a „szent“ cél érdekében és ha már kisebbségi sorsban vagyunk, minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy pótoljuk, amit az iskola nem adhait meg, stb., stb. A jóhiszemű lelkész meggyőződött, hogy a két jólöltözött fiatalember tényleg ért is a „kultúrához“ és örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy általuk is szellemi kincsekhez juttassa népét. De csak úgy volt hajlandó segédkezet nyújtani az akcióhoz, ha a jövedelem, illetve a bevétel felét a kulturális apostolok az egyház javára beszolgáltatják. •— Az csak természetes — vállalkoztak készségesen a fiatalemberek és bőbeszédüen kifejtették, hogy a maguk részéről mennyire értékelik az egyház munkáját, mennyire" fontosnak tartják. A lelkész erre pártfogásába vette a „kultura- terjesztő“ urakat, megrendezte az estélyt, megfelelő propagandát csinált, gondoskodott helyiségről, szóval összehozta a falu népét a nem mindennapi szórakozásra. Az érdeklődés nagy volt. A kitűzött időre a terem zsúfolásig megtelt s a mai gazdasági helyzet figyelembevétele mellett is jónéhány ezer lej gyűlt össze. A falu népe kíváncsian várta a meglepetést, ami aztán nem is maradt el. Az előadás kezdete esti 8 órára volt hirdetve. Az előadó urak be is tartották pontosan a terminust. Nyolc óra után pár perccel megjelent az emelvényen az idősebb előadó és első számképpen elénekelte a régi szép magyar nótát, amely igy kezdődik: „ügy elmegyek, hirt sem halltok felőlem“. Az ének után aztán egyszerűen meghajtotta magát és kilépett az ablakon... A nóta tetszett, különösen az ujitás, az ablakon 1 való kilépés. Mikor a tetszés moraja lecsillapodott, az ifjabbik előadó ur lépett a pódiumra, aki szintén egy dalt nyújtott át a hálás hallgatóságnak, elénekelvén, hogy „Ha te elmégy én is el, Nem maradunk egymástól el”, mire ő is kilépett az ablakon. — Emmá beszéd, ujongott a közönség. . Meg kell vallani, hogy tetszett a „színház.” — Mégis sokat tudnak az urak, — vélte a hallgatóság és munkástenyerek csattogtak a gyönyörűségtől. A lelkesedés lassan lecsillapodott s a hallgatóság most már teljes kiváncsisággal várta a folytatást. Az előadó urak azonban késtek. Eltelt öt perc, tiz perc, egynegyed óra de csak nem akartak felmászni a pódiumra. — Bizonyosan öltöznek, — tudta az egyik, tapasztaltabb ember. Ebbe belenyugodtak, de mikor félóra múlva sem jelentkeztek az előadók, a közönség gyanút fogott. — Kicsit sokat öltöznek, — csóválták a fejüket. A kíváncsibbak utánanéztek, hogy vájjon mi történt az „urakkal”. Az urakat azonban nem sikerült felfedezni, erre az egész közönség a művészek keresésére indult. — Csak nem történt valami bajuk, — aggódtak a vendégszeretőbbek. Tűvé tették értük az egész falut, amig kiderült, hogy a müvészurak megléptek, természetesen magukkal vitték az egész bevételt is. Mondanunk sem kell, hogy a pap került a legkínosabb helyzetbe, aki megrendezte a „színházat'’. A falu népe végül is szégyenkezve bár, de jót kacagott az eseten, azzal a titkos gondolattal, hogy ha valahol kézbekaphatnák a müvészurakat, majd ők rendeznének számukra egy kis színházat. Az eset minden komikuma mellett sok tanulságot rejt magában. Jó lesz vigyázni a falu szélhámosaira, akik a leglelkiismeretlenebbül, amint látható, semmitől sémi riadnak vissza, hogy a falu népét becsapják, súlyos anyagi és erkölcsi kárt okozzanak. BÚTORT jó raínesáeben, modern kívitelban, jutányos árban SséN«8y Háti Eulorgyir at.-nâl Yărgu-hîureiS.i vásárolhat. —•Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek. — tfiaog- márkás zongorák nagy választékban
