Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-30 / 72. szám
teerrMb Szabó Dezső visszautasított negyvenezer lejes bankbetéte Mivel védekezik a nagyváradi Urania-cég ? Meghalt Holm Frigyes, a jelenkor egyik legnagyobb politikai kalandora (Newyork, mároiu* 28.) A napokban balt meg Newyorkban a modern idők egyik legnagyobb politikai kalandora, Holm Frigyes Vilmo3, Kolachine hercege, aki aránylag rövid idő alatt — negyvenk.- lencéves korában halt meg — fantasztikus életpályát futott meg. Holm életének nagy részét Párizsban töltötte, ahol előkelő palotája volt és csak 1928-ban jött végleg Amerikába, amikor felesége, Mac Donaugh Green hires amerikai bankárnak leánya meghalt. Amerika légköre azonban nem it lelt meg kalandos hajlamainak, vissza is utazott Párizsba, de néhány héttel ezelőtt táviratot kapott, amely őt Newyorkba hivta apósának halálos ágyához. Holm súlyos influenzával érkezett Newyorkba. Tüdőgyulladást kapott és már agóniában feküdt, amikor hírül vitték, hogy apósa meghalt, és őt tette tízmillió dolláros vagyon általános örökösévé. A sors nem tette lehetővé Holm számára, hogy csak egy centet is igénybe vehessen ebből a horribilis vagyonból: alig néhány nappal élte túl apósát. Most nagyon sokat beszélnek róla Newyorkban, megemlékeznek arról, hogy Holm, aki Koppenhágában született, gazdag dán szülők gyermeke volt és már ifjan többmilliós vagyon birtokosa lett. Ezt a hatalmas vagyont azonban nem volt hajlandó a többi világfiak módjára nyugatenrópai kényelemben élvezni, hanem már egész fiatalon, ismeretien földrészek felfedezésére vállalkozott, és kutató útjainak eredményeként nemcsak tudományos’ megállapításokkal gazdagította az emberiséget, hanem olyan gyűjteményt is szerzett egzotikus kitüntetésekből, amilyent kevés ember tud felmutatni. Egy kínai expedíciója során sikerült megszereznie Tsinanfuban a híres Nestorián követ, mely a keresztény kultúrának első emléke volt. Kínában. E kő felírása alapján 781-ből származik és kétnyelvű — szír és kínai — felírásának megfejtésével megállapították, hogy már a Krisztus utáni ötödik században Nestoriánus hithirdetők jutottak el Kínába, «kik 635-ben már széles körben terjesztették a krisztusi tanokat. Csodálatos és szinte hihetetlen, hogy a különféle hadi kitüntetéseknek milyen változatos sorozatát gyűjtötte össze. Az osztrák, szerb, perzsa és egyéb háborús kitüntetéseken kívül még kambodzsai vitézségi érme is volt. Mint a kubáni vöröskereszt brigadérosa, Holm Montenegróba ment, ahol megismerkedett Nikita királlyal, aki erre a különös emberre bizta financiális ügyeinek rendezését. Nikita úgy látszik nagyon értékelte Holm szolr gálatait, mert hercegi rangra emelte és a kis Kola- chine nevű montenegrói község után Kolachine hercegének címével ruházta fel. A versaiJlesi békekonferencián Holm már mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter kép- viselte Montenegrót. Amikor Nikita uralkodásának befellegzett, az újdonsült montenegrói herceg San Marino köztársaság szolgálatába állott, amely rendkívüli követi minőségben Newyorkba küldötte Harding elnök üdvözlésére. Intim baráti viszonyba került Kazerta grófjával, aki a két 'legrégibb keresztény kitüntetéssel, a Konstantin császár alapította Szent György-renddel és a Szent Sir-renddel díszítette fel, mely rendjelekkel különben együtt jár a papi személyeket megillető Monsignore cím is. Ez a férfi, aki most 57 rendjel, 48 különböző cim és tízmillió dolláros vagyon birtokában halt meg Newyorkban, a kalandoroknak egészen különleges típusa volt. r Tin, tvf. ra. szám F«gy brazilian várost elpusztított az orkán Newyorkból jelentik: Recife brazíliai város környékén a csütörtökre virradó éjszaka borzalmas orkán pusztitott. Bongiardino város romokban hever. Az orkán több mint kétszázötven házat söpört el. A városka lakói a közeli hegyekbe menekültek. Az első jelentések szerint az orkánkatasztrófának ed- die tizenkét halottja és több mint száz súlyos sebe- lávrtff van. x(Kolozsvár, március 28.) Többször irtunk már arról az úgynevezett segélyakcióról, amelyet egy nagyváradi könyvkereskedőcég, az „Uránia” indított kapcsolatban raktáron levő 450 Szabó Dezső sorozatának előfizető-akviráiásával. Annak a gyanúnknak adtunk kifejezést, hogy az akció mögött ugyanaz a „Genius” nevű budapesti könyvkiadócég áll, amelynek Szabó Dezsővel való ismeretes konfliktusáról sziutén irtunk. Levelet kaptunk ma a nagyváradi Uránia cégtől, amely a következőképpen igyekszik megmagyarázni n dolgot: „Szabó Dezső müveinek Erdélyben való terjesztése semmi közösségben nincs a budapesti Genius könyvkiadóvállalat és Szabó Dezső között támadt konfliktussal. Mi nem: képviseljük a budapesti kiadók érdekeit és csupán a lapokból értesültünk arról, hogy Szabó Dezső és a Genius között ellentétek vannak. Ez szerintünk a kiadó és nem a könyv- kereskedő ügye. Éppen úgy nem lehet a kereskedők, sőt a kiadók terhére imi például azt, hogy a Nobeldijat nyert Thomas Mann regényeit az iró személye iránt méltán felébredt érdeklődés kihasználásával, nagyobb tömegekben igyekeznek a piacra dobni. Ami jelen esetben a mi akciónkat illeti, a következőkről van szó: Az erdélyi közönség a lapokból tudomást szerzett arról, hogy Szabó Dezső Romáméban akar letelepedni Gheorghe Miile név alatt. Magyarul tudó erdélyi román intellektuellek fejezték ki azt az óhajukat, hogy meg akarnak ismerkedni Szabó Dezső müveivel, de azt szeretnék, hogy a sorozatok árából az írónak is jusson valami. Tehát kifejezetten román klientélánk kívánságára határoztuk el, hogy lemondunk a Szabó Dezső könyveinek elárusít ásóból eredő minden haszonról. Ennek következtébe* 140—1930. számú közjegyzői okirattal dr. .Toan Híca közjegyző előtt ünnepélyesen kijelentettük, hogy a Banca Romaneasca nagyváradi fiókjánál 40 ezer lejt helyeztünk letétbe 5735. számú betétkönyvben Szabó Dezső nevére, amely összeget regényeinek eladásából kerestünk és amely összeget Szabó Dezső azonnal felveheti készpénzben, mihelyt Romániában megtelepszik. Az egyetlen hiba, amit elkövettünk és amit most már sajnálunk, hogy előzetesen megkérdeztük az Írót, elfogadja-e ezt a pénzt! Tisztelettel, az Uránja könyvkereskedés.” Körülbelül ez a lényeg« a hozzánk intézett levélnek. Ezek után tehát tudomásul vesszük azt, hogy ez a „segélyakció” nem a budapesti Genius, hanem a nagyváradi Uránia ötlete. Sajnos, véleményünket ezek után is fenn kell tartanunk. És pe- 1 dig a következő okokból: 1. Tény az, hogy a Szabó Dezső-könyvsorosst ügynökei azzal keresték fel román megrendelőiket, hogy az eladott könyvek árából Szabó Dezsőt részesítik. Erre mint utóbb kiderült, nein volt joguk, mert nem szerezték meg Szabó Dezső előzetes beleegyezését. 2. Tény az, hogy Szabó Dezső, mikor megkérdezték, elutasító választ adott. Ennek ellenére az ügynökök továbbra is Szabó Dezső nevében házaltak. 3. A Szabó Dczső-könyvsorozatokon nem áll a Gheorghe Miile név. Szabó Dezső ugyan mondta, hogy ezt a nevet fogja felvenni, de azóta már Co- riolant is mondott és egyre jobban kitolja Romániába költözésének terminusát. Az az érzésünk, hogy ez a nemzetcsere talán el is marad. A reklámnak van létjogosultsága, de az ilyen módon való akvirá- lás a nem egészen fér reklámcsinálás birodalmába tartozik. A nagyváradi Uránia elkerülhette volna jogos kritikánkat, ha ügynökeit & nem ízléses segélyakcióra való utalás nélkül bocsátja szárnyra, egyszerűen csak könyveket akart volna eladni és nem kö- ayöradományokat beszedni. Az érdeklődés amúgy is megvolt a Szabó Dezső személye iránt, felesleges volt tehát Gheorghe Millera hivatkozni, aki, ha egyáltalában sor kerül erre, csak ezután fogja uj regényeit n.egimi. Rendkívül súlyosan, két és íél évi fegyházra ítélték Savó volt kolozsvári vízvezetéki igazgatót (Kolozsvár, március 28.) A kolozsvári törvényszék III. szekciója többszöri elhalasztás után. csütörtökön tartotta meg Savu, volt vizmüigazgató bűnügyének főtárgyalását. Savu, aki kolozsvári tartózkodása alatt — mialatt csekély kétmillió lej tűnt cl a kezén, — közismert tagja volt a kolozsvári társaságoknak, már nem az az elegáns, kitűnő fellépésű ember, mint amilyen valaha volt. A börtön, melynek már jó néhány hónapja állandó lakója, nagyon megtörte. 'Savu különben — nem tudni milyen alapon, — kedvező ítéletben reménykedett, ami abból a látható kétségbeesésből volt megállapítható, «mely a meglehetősen súlyos Ítélet kihirdetésekor egyszerre elhatalmasodott rajta. Savu a tárgyalás alatt állandóan ártatlanságát hangoztatta. Hogy mindenkori jóhiszeműségét bizonyítsa és megmutassa mennyire lelkiismeretes ember volt pénzügyekben, elmondotta, hogy a várostól több alkalommal nyugta nélkül vett fel jelentősebb összeget s mindig hiánytalanul elszámolt azokkal. Ami a vád tárgyát alkotó kétmillió lejt illeti, itt is az elszámolás megtörténtét emlegette és hogy sehol- sem találják azokat a bizonyos nyugtákat, ezt egyszerűen eltűnéssel, elveszéssel magyarázta. Azt sem tartja lehetetlennek, hogy esetleg ellenségei tüntették volna el ezeket az aktákat, amelyek most ártatlanságát bebizonyítanák. A törvényszék számos tanút hallgatott ki, kiknek legtöbbje a vizmüigazgatóság tisztviselőinek sorából került ki. A tanuk egyike sem nyilatkozott kedvezően Sávúról, mindegyik ellene vallott s szavaikból arra a következtetésre juthatott a törvényszék, hogy rendkívül szomorú, elhanyagolt, széteső ügykezelés folyt a volt igazgató uralkodása idején a kolozsvári vízmű igazgatóságán. A hármas könyvszakértői bizottság, amelynek kihallgatására o tanukkal való végzés után került sor, még jobban megpecsételte Savu sorsát. A könyv- szakértők, akik nagy munkával több évre visszamenőleg átrevidiálták a vizmüigazgatóság különböző könyveit, egyhangúan arra a konklúzióra jutottak, hogy a könyvvezetés rendetlen volt és hogy speciálisan a kétmillió lejnek semmi nyoma sincsen. Colfescu ügyész tartalmas vádbeszédben szögezte 1c a vádnak most már teljesen bebizonyosodott pontjait s kifogásolta a város hanyag ellenőrzésit, amellyel lehetővé tette Savunak a hatalmas összeg elsikkasztását. Az ügyész súlyos büntetést kért — ■ mint hivatalos sikkasztások esetében mindig szokásos — azzal az indokolással, hogy példát kell statuálni a köz pénzét könnyen a saját zsebükbe csúsztató tisztviselők előtt. A magánvád képviseletében dr. Pop Dénes, városi ügyész kéri a törvényszéket, hogy Ítélje meg a kétmillió lejes kártérítési összeget. Savu védőügyvédje, dr. Pábius, hosszasan igyekezett menteni védencét. Hajszát emlegetett, mely tervszerűéin dolgozva, hozta Sávút a vádlottak padjára, amit azzal az érvvel próbált alátámasztani, hogy a város csak évek múlva tette meg a bűnvádi feljelentést. Dr. Fábius az államügyészhez hasonlóan nagy hibákat talál a város adminisztrációjában. Felmentést, a legrosszabb esetben minimálisa* büntető Ítéletet kér. A törvényszék este 7 óra felé vonult vissza ítélethozatalra s másfélórai tanácskozás után, mialatt a bűnügy szereplőinek hangulata rendkívül izgalmassá vált, hirdette ki, mely szíerint Sávút az ö*z- szes vádpontokban, csalásban, sikkasztásban és hüt- I len kezelésben bűnösnek találta, két és félévi fegy- j házra Ítélték. Az indokolásban megemlíti a törvényszék, hogy ! enyhítő körülménynek tudták be a városi adminisztráció könnyen bűnre csábitó, hanyag ügykezelését. Az ítéletet azjjigyész súlyosbításért, Savu és dr. Fábius pedig felmentésért felebbezték meg az ítélő- j táblához.
