Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-29 / 71. szám

XIII. ÉVF. 71. SZÁM. 5 Jókedvű báli éjszaka után szivén lőtte magát és azonnal meghalt a kolozsvári cseh al­komul 21 éves, feltűnően szép felesége 7lz ideges, tuíérzéfieny strassöurgi születésit fiatat asszony Öucsufeoeíéöen férje etíjiőegüfésérőf Öeszéí tf •Bocsáss meg, íjogy két és fél évi doibog házasság után megszomoritottafak (Kolozsvár, március 27.) Megdöbbentő öngyil­kosság tartja izgalomban ma reggel óta Kolozsvár diplomáciai képviseletnek tagjait és a város előke­lő társaságait. Egy alig 21 éves urinő, még szinte gyerekasszony, Slavicek Frigyesné dobta el magától fiatal életét és hátrahagyott búcsúlevele sem vilá­gosítja meg minden részletében ezt a megrázó tra­gédiát. Slavicekné férjével együtt még csak pár hó­napja lakik Kolozsváron, ahova Slavicek Frigyest a strassburgi cseh konzulátusról helyezték át, mint a kolozsvári alkonzult. Ez alatt a rövid idő alatt az ifjú házaspár nagy népszerűséget szerzett azokban a körökben, amelyekben megfordult. A feltűnően szép, magas és karcsú uriasszony aranyos kedélyé­vel és nem közönséges énekhangjával a társaságok középpontjába került. Nemcsak a konzuli testület tagjainak családjaival jöttek össze, hanem a. város román előkelőségei is baráti nexust tartottak fenn velük. Slavicekné strassburgi francia lány. Családi nevén Lutz Fifi. Öt hónap óta, amióta Kolozsváron laknak, soha egyetlen szóval se árulta el helyzeté­vel való elégedetlenégét, egyetlen alkalommal sem tett célzást öngyilkossági szándékára s annál vá- ratlanabbul hatott az öngyilkosság hire. A szép asszony tegnap délután még lovagló ki­ránduláson vett részt egy nagyobb társasággal, köz­tük több huszártiszttel. Talán soha sem volt — leg­alább látszólag — jobb kedve, mint ezen a kirán­duláson. A pompás tavaszi időben egészen Szamos- falváig ellovagoltak és Slavicekné egész utón tréfál­kozott partnereivel. „Viszontlátásra Frederik!“ Ma reggel a szokott időben, már nyolc órakor felkelt és ielkilenc órakor ő maga készítette elő hi­vatalba készülő férjének a reggelijét. Slavicek há­romnegyed kilenckor elbúcsúzott feleségétől, gyön­géden megcsókolták egymást s az asszony kedvesen mondta: — Viszontlátásra Frederik! Mit főzzek ebédre ? Slavicek alkonzul tréfásan felelte, hogy ez a fe­lesége dolga. Slavicek háromnegyedkilenc órakor indult el Honvéd ueca 31. szám alatti lakásukról a cseb kon­zulátus Szentegyház uccai helyiségébe. Két lövés Mindössze negyedóra telt el, amikor kilencóra- kor a konyhában foglalatoskodó háziszolga a háló­szobából kihallatszó tompa lövés zajára lett figyel­mes. Nem gondolt semmi rosszra, mert a konzulné- nak rendes reggeli sportja volt, hogy flóbert puská­jával célba vet te az udvar fáin csiripelő verebeket. Azt hitte most is, verebekre vadászik a ház fiatal ■asszonya. A következő pillanatban azonban rémül­ten konstatálta, hogy a fegyver oda van támaszt­va a konyha falához. Berohant a szobába, amelynek ajtója nem. is volt bezárva, és nyomban konstatál­ta a tragédiát. A fiatalasszóny átlőtt mellel, ülő helyzetben hanyatlott hátra ágyában, ahova ® férj távozása után ismét visszafeküdf. Kezében görcsö­sen szorongatta az elsütött fegyvert. A következő percben ismét lövés hangzott el. Slavicekné ideges­ségében újra kilőtte a revolvert, ekkor azonban snár alig volt eszméleténél ţs ügyszólván gépiesen cselekedett. A golyó a falba fúródott, mire aztán a szolga odarohant, a fiatalasszony halálsáppadtan, i mozdulatlanul terült el az ágyon. Az ágyban irta meg búcsúlevelei a halálra­szánt asszony A szolga először tanácstalanul szaladgált a szo­bában, aztán elszaladt a szomszéd házba, hogy a mentőknek telefonáljon. Beszólt a háziasszonyho is, hogy ne hagyják magára a serencsétlcn Slavi- ceknét. A mentők talán tiz pero múlva érkeztek ki a helyszínére, de már nem akadt dolguk. A még egy félórával előbb is életerős, duzzadó egészségű uri- asszony ekkor már halott volt. Pontosan célzott: a golyó éppen szivén találta. A boldogtalan asszony az öngyilkosság előtt az ágyban megírta búcsúlevelét.-Ebben a következőket mondja: , — Nem tudok tovább élni, azt hiszem, férjem nem szeret. Bocsáss meg drága. Frederik, köszönöm ne­ked azt a két és fél évet, amit boldogan cltöltöt- tünk. Fifi. KÉRJE mindenütt Dreher- Hagcenmacner ELSŐRANGÚ Ez a levél tartalma ellenére sem világítja meg teljesen a rejtélyes öngyilkosságot. Slavieek .alkon­zul és felesége ismerőseik egybehangzó előadásai szerint harmonikus csaiádi életet éltek. Az asszony azonban rendkívül ideges és érzékeny volt. Ugylát- szik, az a gondolat férkőzött az agyába, hogy férje elhidegült tőle. Erről azonban soha senkinek nem beszélt. Hiszen, ha hangot adott volna ennek a gondolatának, akkor bizonyára megnyugtatta vol­na férje, aki rendkívül szerette. És Fifi asszony büszkeségében, önérzetességében inkább a halált választotta, semhogy viszályt idézzen fel. Egy fénykép Egy érdekes amatőrfénykép fekszik előttünk. Az asszony lakásának legintimebb sarka, shol ki­nyitott zongora áll, körülötte Ízléses festmények, fölötte csillár. A kinyitott zongora előtt a szemüve­ges Slavicek alkonzul ül, csinos, alig harmincéves fiatalember. Jobbra tőle hófehér kosztümben, mo­solygó arccal a fiatalasszony. Ez a jelenet gyakori volt a fiatalpár életében, hiszen a férfi köztudomá­súlag tehetséges zeneszerző, felesége pedig kulturált liangu énekesnő volt. Megdöbbentő és különös véletlen, hogy az asz- szony kitünően sikerült amatőrképén, a fehér ru­hám, pont a szívnél, egy kis pontocska látszik. Ép­pen ott, ahol a halálos lövés behatolt... Slavieek alkonzul iránt, akit mélyen, lesújtott a házára olyan hirtelen szakadt gyász, óriási rész­vét nyilvánul meg. Slavicek rendkívül előkelő csá- ládból származik, édesapja ismert prágai nagyke­reskedő, a cseh parlament tagja. Felesével Strass­burgban ismerkedett meg ezelőtt két-és fél évvel.* A neve után Ítélve, német- származású, de elfranciáso-"* dott leány, özvegy édesanyjával «élt előkelő életét és a társaságoknak ünnepelt szépsége volt. Megis­merkedésüket hamarosan házasság követte. Öt hó­nappal ezelőtt helyezték át Slaviceket Kolozsvárra és felesége nagy örömmel követte a távoli Erdély­be, kelőt Svájcába. Szenvedélyes lovas volt, élt-halt a, sportért és alig várta a nyarat, hogy, mint gyak­ran hangoztatta, megdsmerkedhessék Erdély termé­szeti szépségeivel. Egy rossz gondolat, egy ideges pillanat, aztán kezébe adta a halálthozó fegyvert, amely két ember boldog életét Toppantotta össze ne­hány perc alatt. Íjén József né az öngyilkos asszony háziasszonya a tragédiáról Slavicek alkonzul jelenlegi lakásában, a Hon­véd ucoa 31. szám alatti uj házban, mult év őszé­től lakik. A ház első felében Bán József építész la­kik családjával. Slavieek az udvaron különépitett, egyedülálló lakást bérelte ki magáinak. Munkatár­sunk beszélgetést folytatott Bán Józsefná urasz- szonnyal, aki a következőket mondotta el: — Slavicek és felesége a legideálisabb viszony­ban éltek egymással. Amikor ideköltöztek, hónapo­kon keresztül teljesen visszavonultan éltek, zajo­sabb társasági életük csak az utóbbi hetekben kez­dődött el. A fiatalasszony kedden este még résztvett a Cercul Militareban rendezett nagy bálon, ahonnan urával a hajnali órákban tárt haza. A tegnapi nap folyamán egyik, Felderbor alezre­des né barátnője jött érte, akivel kilovagoltak. Teg­nap este is még & legjobb hangulatban tértek haza. Ma. reggel kilenc óra lehetett, amikor a szolga ijedten rohant ki és közölte velem, hogy az asszo­nya meglőtte magát. Az első pillanatban azt hittem, hogy valami félreértésről van szó, de fájdalommal kellett meggyőződnöm róla, hogy a hir mindenben igaz. Amikor bementem a hálószobába, ott feküdt a szép fiatalasszony pizsamá­jában az ágyon, akkor még élt. Azonnal telefonáltam uráért, valamint a mentőkért. Mindnyájan nagyon sajnáltuk a fiatalasszonyt, aki rendkívül kedves modorú volt és bár nehezen ér­tettük meg egymást, de majdnem mindennap váltot­tunk néhány szót, Sejtelmem sincs róla, hogy mi le­het az öngyilkosság oka, mert a fiatalasszony mind­végig a legjobb kedvű volt, tegnap este is énekelve jött végig az udvaron. A szolga előadása szerint az öngyilkosság a következőképpen történt. A fiatalasszony ágyban maradt és levelet irt. Kilenc óra tájban behívatta szolgáját és egy pohár vizet kért tőle. Amikor a szolga visszajött, asszonyát köny- nyezve látta felülni ágyában. Közben a szolga a konyhába ment, pár perc múlva a hálószobából revolverlövést hallott. A ház úrnője szivenlőtte magát. A házbeliek tudomása szerint a fiatalaszony rendkívül értékes tulajdonságokkal volt felruházva. Kitűnően beszélt németül, franciául, csehül és oro­szul, hangja gyönyörűen fejlett és a legszebb zenei teljesítményekre alkalmas. Különben egy elkényez­tetett gyermek benyomását keltette, ami nem is csoda, mert egyetlen gyermek volt. Édesanyja Kolozsváron is meglátogatta. Különben most a Riviérán időzik, ahol a napokban ment férjhez. Slavicekné szenvedélyes sporthölgy volt, nap-nap után kilovagolt, sőt vadászott is, tegnap is magával vitte flóbertjét és este dicsekedve mesélte el szom­szédságának, hogy néhány kártékony madarat puf- fintott le. Slavicekné egyetlen levelet hagyott hátra az ura cimére. E levelet, a házbeliek úgy tudják, ceru­zával irta ési gondosan leragasztotta. Öngyilkossá­gának okát süni homály fedi, az a nézet, hogy csak egy önfeledt, ideges percében ránthatta maga ellen a tragikus halált okozó fegyvert. j j|! SINGING FOO len (ÉNEKLi S3L9ÜO) A SZLECT tí©ZÍ?é-3AN!

Next

/
Thumbnails
Contents