Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-29 / 71. szám

6 XIII. UVF. 71. BZAM. e Brimisig cemrumpár'u vezér as «sj kasscslíár-f eiölt, aki a szociéMenuckraia párt nélkül szeretne kormányozná (Berlin, március 27.) A birodalmi gyűlés folyo­sóin újra válsághírek terjedtek el. Eszerint a Miil- ler-kormány le akarna mamdani, mart a kormány­koalíció pártjai nem tudnak megegyezni a munka- nélküliség esetére szóló biztosítás, az adócsökkentés és a kormány pénzügyi programja tekintetében. A birodalmi pénzügyminiszter a költségvetésben hat­százmillió márkás -megtakaritást óhajtana elérni s ez összeg arányában az egyenes adók leszállítását javasolja. A déli lapok szerint is abban az irányban foly­nak a megbeszélések, bogy a távozd kormány helyére Brüning centrum- párti vezér alakítson kormányt, melyből a szociáldemokraták kimaradnának és a polgári pártok közül a német nemzetiek mérsékelt elemei is támogatnák a centrumpárti vezér kormány­alakítását. A lapok pozitívumként Írnak a parlament fel­oszlatásának lehetőségéről és a választások kiírá­sáról. Ettől a politikai incidenstől eltekintve, más vo­natkozásokban is kavarog a német politika. (Berlin, március 27.) A birodalmi gyűlésen a szocialisták a kormányjavaslat ellen szavaztak, mira a kormány este 8 órakor összeült és elhatározta, hogy beadja lemondását. Tornádó-katasztrófa egy délame­ríkai városban (Sao-Paolo, március 27.) Fernanbikoban rettenetes tornádó pusztított, amely 250 házat összeromboli. Száz ember meghalt, tizen eltűntek. A lakosság körében pánik tört ki és az embe­rek a hegyek közé menekültek. Két erdélyi hadirokkant elment szerencsét próbálni Bukarestbe... „Megmondtuk az államtitkár urnák, hogyha nem kanunk nyugdijat és tóidé!* kivándorolunk“ — A szegény falu jobban megérti a más nyomorúságát, mint a gazdag állam (Kolozsvár, március 27.) Aki ismeri a falu je­lenlegi lelki állapotát, nem fog csodálkozni Cociş V-asiiieának & rokkant társának merészségén. Min­denhol az «ük cső re dós és panasz hangjai törnek fel, zúgolódnak és félelmetes ellenállást hirdetnek a jö­vőre. A nagy nyomor onár a lehetetlenségig feszült. Ilyen hangulatban érlelődött meg Cociş Vasilieában az az elhatározás, hogy egyenesen Vaida belügymi­niszterhez megy fel panaszkodni. Mint hadirokkant úgyis fold- és nyugdíjigényeket akart tárna ztani az állammal szemben. A háború ránézve nagyem szerencsétlen kimene­telű volt, mórt odaveszett jobbkese és szeme s most nehezen, miikézzel végzi mezői munkáját, szemét pe­dig fekete kendővel takarja el, mert ő maga is féléi— metcsndk találta üres szemgödrét, ő volt a vasárnapi utcai összejövetelek szóvivője, ahol ijesztő külsejé­vel, vastag, rekedt hangjával, de különösen bátor szókimomdás&val közkedveltségnek örvendett, irá­nyitő szerepe volt. Mindenki komolyan fogadta te­hát azt a bejelentését, hogy felutazik személyesen' Bukarestbe és majd megmondja ő a miniszternek. Sőt egy uti-társa is akadt, szintén hadirokkant, nagyváradi lakos, aki teljesen liábtalan s kis kézi hajtőn koldulja végig Erdély községeit. Megindító kettősben vonatra is ültek. Napokig álldogáltak, kifogyhatatlan türelem­mel vártak a belügyminisztérium előtt, amiig egy napon be & bocsátották mindkettőjüket. Szerawsét- lous egükre Vandával még sem tárgyalhattak, mivel abban az időben Becsben gyomorbaját kezeltette, hanem az államtitkár úrtól kaptak audienciát. Meg­kérdeztem Cociş Vasilicátől, hogy — Hogyan fogadta magukat és mit mondott az államtitkár urî — Először nem szólt semmit, mi mondottuk meg neki, hogy azért harcoltunk addig, miig kezünket, lábunkat és szemünket elvesztettük, hogy most ne adjanak se nyugdijat, Se földet. Füt-fát ígérték s most, hft kérni akarunk, még ők haragnszmak. Meg­mondtuk az államtitkár urnák, hogy Magyarorszá­gon a hadirokkantak 9 hold földet és 4 percentes kamattal kölcsönt kapnak. Az mégse járja, hogy csak Románia ne törődjék velünk. — Na és mit válaszolt cm az államtitkár ur? — Azt kérdezte, honnan tudjuk mi, hogy Ma­gyarországon mit kapnak a hadirokkantaié. — Mit feleltek erre? — Megmondtuk, hogy a rádión hallottuk. Ott­hon, Kajlában „Pali urfinak“ van rádiója s egy va­sárnap, mikor éppen földet adtak a hadirokkautak­mi is ott voltunk. Az államtitkár ur erre -is bajlithatatlan maradt s azt válaszolta Cociş yasilicáéfcnak: — Menjetek szépen haza, majd intézkedni fo­gok! Azonban mindketten altinál értelmesebbek vol­tak, semhogy egy ilyen Ígérettel megelégedtek voina. — Megmondtuk szembe a miniszter urnák, hogyha nem kapunk rövidesen nyugdijat és földet, j megyünk Magyarországra. Eladjuk a házunkat s a j kertet, úgysem hős semmi jövedelmet, meg van tér- j helve adóssággal s kiköltözünk. El is határoztuk, ‘ hogy itt hagyjuk Romániát. A miniszter ur mérges volt és sok mindent beszélt. Hegy ne menjünk ki, mert itt éltünk s itt kell meghalnunk. Ennyi csalódé-.'; és ítmény télén ség után sem es­tek kei rbc. Sokáig töprengtek azon, hogy miké­pen lehetne még segíteni a. helyzeten, már azért is, mert re.-'telték a szomszédoktól, hogy üres -kézzel j térjenek haza. Eszükbe jutott, hogy van még a mi- < misztériumnál magasabb fórum is, aki a sebesültek és hadirokkantuk iratot mindig különös jóindulat­tal és támogatással! volt: ez Mária királyné. Felsze- delőztek s a félszemü, mükezü Cociş Vasilica, kis kocsijára kötött társával elindultak Cotrocenibe, i hogy audienciát kérjenek a királynétól. Az első na- j pókban a királyi palota is éppen olyan bevehetet- > lennek látszott. Kérésükön mindenki mosolygott, j végül is budinkra adták, hogy a királynéhoz soha be nem juthatnak, hanem Írásban közöljék panaszukat. A nagyváradi hadirokkant irt is egy hosszú, négy­oldalas levelet, melyben előadta a fél világháború történelmét. Mikor sorozták be, bogy megdicsérte az ezredorvos, melyik menet-zúzádba osztották, hol vesztette el lábait. Kitért jelenlegi nyomorára, csa­ládi állapotára (5 gyermeke van), de a nyomor ér­zései között ell is felejtette, hogy precízen mi is az ő kérései A kérvényt átadták -a portásnak. Másnap meg is érkezett a válasz, amiért egész nap álldogál­tak a királyi palota előtt. De aztán megtudták, h.igy Mária királyné nines itthon. De azért mindketten kaptak egy rend ruhát s egy pár gyermeköltönyt. Megköszönték, szótlanul bepakkolták a ruhákat és még aznap gyalog-szerrel elindultak koldulni a Re- gátba-u. Hónapokig járták -a szegény falvakat, ha­sonló sorsú emberek kenyerét, pénzét kérve. És cso­dálatodképpen mindenkiben voit annyi könyörület, hogy töbheser lejt, cipőket ós gyermekruhákat gyüjt- hsttek össze s mégsem tértek haza üres kézzel.“ Amit megtagadott tőlük az államtitkár ur, -megadta a Sze­gény falu. Demeter János. Liberálisok Selebbezlék meg1 a desi választást Megírta a Keletil Újság, hogy Désen a válasz­tás estéjén, a szavazatok összeszámláilásánál heves összetűzés volt a nemzeti párt és liberális párt meg­bízottai között. A liberálisok ugyanis, akik pár ma­gyar szakádért is kaptak a listájukra, nem érték el a húsz százalékot, de a tizenkilenc százalékot jó­val meghaladták. Mindössze hét-nyolc szavazatuk hiányzott a húsz százalékig. Mindenképpen ki akar­ták erőszakolni, hogy a választási elnök csináljon kikerekitést és juttassa képviselethez a pártot. Ter­mészetesen ez nem sikerült. Most a liberálisok ne­vében egy Mezei nevű román ügyvéd beadta a petí­ciót a/választás ellen. Elpanaszolják, hogy a hiány­zó szavazatokkal nem ajándékozta meg őket a vá­lasztási elnök. Másik panaszukban azt állítják, hogy propaganda folyt a választás napján. Harmadik pa­naszuk sem jelentősebb az előbbieknél, ebben azt kifogásolják, hogy a szavazatok összeszámSálásáttál nemcsak a'bizottsági tagok voltak jelen, hanem má­sok ié. Ez alapon aligha komolyan veszik a petíciót, de ha valami különös- véletlenből kifolyólag Désen uj választás lenne mégis, aligha kapnának a liberá­lisok feleannyi szavazatot is, mint amennyit meg­tévesztett emberektől most összeszedtek. A Gazdasági és Hitelszövetkeze­tek Szövetségének közgyűlése A Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége báró Jósika Gábor elnökletével és az erdélyi gazda­sági élet számottevő képviselői jelenlétében tar­totta meg rendes évi közgyűlését, amelyen Erdély és Bánság minden részéből képviseltették magukat a szövetkezetek. Báró Jósika Gábor ellnöki meg­nyitójában ismertette a szövetkezetek és a szövetség multévi tevékenységét és hangsúlyozta, hogy a gaz­dasági erőket az összes szövetkezeteknél egyesíteni kell, propagálni az iizletrfezjegyzéseket. A szövet­ségnek 941 alapitó és 3268 rendes tagja van, akik főleg kisgazdák és akiket a gabona- és állatának esése igen válságos helyzetbe sodort. A kedvezőtlen gazdasági helyzet daeái-a a szövetkezetek tagjainak üzletrésze az elmúlt évben 881.000 lejjel, az alapitó •tagok üzletrésze 630.000 lejjel szaporodott, a betét- állomány pedig 36,167.050 lejre emelkedett. Fodor Emil ügyvezető-igazgató jelentése alapján a köz­gyűlés elfogadta a multévi zárószámadásokat és mérleget és úgy az igazgatóságnak, mint a fdügye- 1 »bizottságnak megadta a felmentést,* Imreh Zsigr mond, « kihűli Hitelszövetkezet igazgató-elnöke a közgyűlésen érdekes előadást tartott a szövetkezeti eszme és mozgalom jelentőségéről és előadásának hatása alatt a közgyűlés elhatározta,>ogy a szövet­kezeti eszme fejlesztése és az üzletrészek jegyzése érdekében országos akciót indít. fos’riu urakhoz! Miután ünnepek előtt a köszörülések rendesen igen megtorlódnak és ezért a megrendelések iebonyoliíása nagy ne­hézségeket okoz, igen kérem nb. meg­rendelőimet, szíveskedjenek a köszö­rülni valókat lehetőleg már mosí be­küldeni és megrendeléseiket mielőbb feladni Ezesetben Mztosithatomaszokott precíz munkát és pontos kiszolgálást. MEGJEGYZÉS: Minden fodrászüzlet jogosult egyingyenpróbaleöszörülésre ! Kiváló tisztelettel: j|— S mtiköszörtis, !od7ás2ke:téStck Ragypsítíára Leveleim: UNICUM-KUN, CLUJ, Calea victoriei No. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents