Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-24 / 68. szám
xm. ÍVF. 68. SZÁM. wg&z&rtuirsjfâi 13 'Bajaink és tennivalóink az ásványvizek hasznosítása terén Jrtn: Bányai János geológus-tanár A már erőteljes tempóban megindult köz- gazdasági megmozdulások köréből, mint azt már az első pillanatra is megállapíthatjuk, hiányzik közgazdasági életünknek egyik jelentős ága, melynek, a virágzásához a legreálisabb alapot épp természetadta kincseink egyike, a szabadon magától felszinre ömlő ásványvíz szolgáltatja. Ma, amikor a súlyos megélhetési viszonyok miatt minden eszközt és módot meg kellene, hogy ragadjunk a pénzszerzési alkalmak kihasználására, akkor napról-napra engedjük haszontalanul elfolyni a soha vissza nem hozható milliókat! És min múlik az egész? Nem máson, mint az egyik-másik szakmában s igy ásványvizeink értékesítése terén is oly világosan látható szervezetlenségben ! Kétségtelenül az ásványviziparban uralkodó szervezetlenség és nagy szélsőségek okozzák, hogy ásványvizérdekeltségeink igazi reprezentáld módon idáig a súlyúknak megfelelően sehol fellépni nem tudtak. A nagyobb milliós jövedelmekkel dolgozó vállalataink, legyenek azok akár fürdő, akár palackozott ásványvíz értékesítésre is alapozva, minden közös érdekű mozgalomtól mentesen csinálják a maguk kisded játékaikat. Viszont a kisebb vállalkozások a szűk helyi viszonylatokból soha ki nem lépve húzódnak meg észrevétlenül s kis látókörük miatt soha még csak tudatára sem jöhettek a szervezkedésük szükséges voltának. Pedig a közösen mindnyájukat érdeklő nyaralási, kirándulási, egyszóval idegenforgalmi akciók csak együttes munkával oldhatók meg. Egyetlen vállalat, legyen az bármilyen erős is, csak fölösleges pénz- és erőpocsékolást csinál egymagában ! Talán ezek voltak az okai annak is, hogy sem a gyergyószentmiklósi, sem a székelyudvarhelyi nagy magyar gyűléseken — éppen tehát az ásványvizek klasszikus földjén — e téma a tárgyalások során még csak szóba sem került. Nem szomorú iróniája ez a sorsnak? Még szerencse, hogy ezzel a feltűnő negatívummal szemben e fontos kérdésről annál több szó esett a privát beszélgetések során. E sorok megírására is az elhangzott szükségszerűség szolgáltatott alkalmat, hogy legalább e kérdés is az első lépésig, a felszinre kerülésig végre valahára eljuthasson. Nem is kis dologról vau szó! Amint a legutóbbi geológiai kutatások kataszterszerüen ösz- szeállitott adataiból kitűnik, csak tisztán a Székelyföldön 2000 forrás ontja ki magából naponként a több millió literre menő ásványvizet! Ma, mikor pl. az egyik palackozott ásványvizünk 17 millió lej évi jövedelmet hoz, egy másik után meg a tulajdonos község másfélmillió évi haszonbért kap, ha ezeket a konkrétumokat összevetjük a más tér.en történő állandó üzleti bukásokkal, leépítésekkel, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az ásványvizek közgazdasági életünkben iránytadó szerepre vannak hivatva. Ezidőszerint talán soknak mosolyt csal ajkára az a jövendölés, hogy a Székelyföldi rossz gazdasági viszonyok megjavitója s talán megoldója is egyedül csak a kitűnő és mindig bőven ömlő borviz lesz! De ez az eredmény csak úgy érhető el, ha e kérdés minél előbb bekerül a mindennapi problémáink homlokterébe. A megoldás a mai viszonyok szerint is többféle módon történhetik. Az egyik s talán legegyszerűbbnek tartható mód, tisztán a pénz, a nagy tőke kérdése. Rengeteg olyan vizünk van, mely nagy tőke befektetésre alkalmas, de csak úgy, ha a berendezkedés a nagy összegekkel járóknak nyugateurópai kényelmét ki tudja elégíteni. A már meglevő kisebb fürdőink közül csak azok lehetnek életképesek nagy befektetés nélkül, amelyek községekben vagy legalább is azok közelében fordulnak elő. Mert az ily helyeken minden anyagi erőt a fürdő fejlesztésére lehet fordítani s el fognak maradni a különálló telepeknél a másféle építkezésekre felmerülő költségek. Ilyen helyeken a szerényebb középosztályt képviselő vendégek kaphatnak olcsó nyaralási alkalmat. A fürdőink látogatottságát csak azok olcsóbbá tételével érhetjük el. Ez megint csak úgy sikerül, ha a fürdő fenntartási költségeket egy évre osztjuk el, a téli szezonra való berendezkedéssel. Jól fizető üzletnek bizonyult az eddigi tapasztalatok szerint is, az ásványvizeknek mindennapi előfizetéses rendszerű szállitása a forrásokhoz közelebb eső nagyobb lakosságú helyekre. Tökéletesebb kihasználásra várnak a vulkáni utóhatásképpen nagy tömegben kiömlő széndiok- szid (szénsav) gázaink, melyek egyéb ipari alkalmazásukat nem is számítva, nagy fontossággal bírnak a rossz vizű vidékeinken a szódavíz gyártásánál. Nagy szerepük lesz egy fellendülő fürdő és i idegenforgalmi élet mellett az ásványvizeinkből lerakodott ásványi anyagoknak is, melyek mint olcsó emléktárgyak jelentékeny pénzforgalmat fognak csinálni, mint azt az eddig is szép sikert elérő köröndi aragonitok példája mutatja. Épp úgy megszervezésre vár á gyógyiszap kereskedelem is! Az előre is látható mező- és állatgazdaságunk fellendülésén kívül jelentékeny pénzszerzési forrássá fog vállani annak a sok minden s a székely ötletesség kifogyhatatlanságára mutató praktikus eszköznek a készítése, amely egy erőteljes házi iparnak lesz a megteremtője. Mindezeknek s az idegenforgalommal kapcsolatos összes ipari, gazdasági, kereskedelmi vonatkozásoknak a tervszerű felépítése csak az ásványvíz érdekeltségek megszervezésével lehetséges, mely végre alkalmat adna az eddig is érzett nagy hiánynak, egy szaklapnak a megalapítására. Ezek volnának ezen a téren a legközelebbi tennivalók s ha az érdekeltek belátják a szervezkedés szükséges voltát, úgy egy olyan érának vetik meg az alapját, amelynek gazdasági fellendülése nem csak nekik hoz egyénenként óriási hasznot, hanem az jótékonyan hatna vissza köz- gazdasági életünk minden vonatkozására. A sár művészei Márfon György székely szobrásznövendék útja a ksssolymosi apai ház szívtelenségétől a kolozsvári szobrászati akadémiáig (Kolozsvár, március 22.) A székely tehetség érvényesülésének csodálatos példája Márton György szobrásznövendék. Az alig 22 éves fiú, a Székelykercsztur melletti Kissolymosról való. Édesatyja Márton Lajos nyugalmazott közjegyző, akinek anyagi helyzete nem engedte meg, hogy fiát taníttassa és emiatt mindössze négy gimnáziumot végezhetett. A négy osztály elvégzése után édesatyja mellett dolgozott, neki segített. Mintegy két esztendővel ezelőtt töi’tént, hogy Márton György egy eső után az utcán sárral játszó gyermekekre lett figyelmes. Ez adta az ötletet, hogy az agyaghoz 'fordulón. Az a csodálatos képesség, amelyet tehetségnek hivnak, igy nyilatkozott meg legelőször nála. Nem ritka dolog székelyföldön, hogy pásztorgyermekek a havasokon marhaőrzés közben el-éljátszanak a sárral, ökröket, állatfigurákat s más alakokat gyúrnak unalmukban. Csak Vas Áronra, a székely szobrászra kell gondolnunk, aki sajátos művészetével mindenütt általános feltűnést keltett, ahol megfordult. Az egyszerű emberek lelkében a művészet sokszór bámulatos uton-módon támad fel. A háború előtt például egy Camera Moravicai pályaőr tűnt fel, aki csodálatos formaérzékről tett tanúságot. A vonal mentén fenyőerdő Húzódik el és ez a vasúti őr a fenyőgalyak csodálatos növésében látott meg olyan figurákat, amelyek nem hasonlítanak semmi ismert alakhoz, hanem talán az erdő koboldjainak lehetne nevezni. Pár biesakmetszéssel hozta ki ezeket a töröttnyaku, süvegfejü, begyescsőrü, elferdült, bámulatos alakokat. Esti szürkületben gyakran előfordul, hogy bokrok, fák, sziklák stb. különös alakokat öltenek. Ez a vasúti őr ugyanilyen figurákat valósított meg bámulatos kifejezés és formagazdagságban. Azóta eltűnt a fenyőfák Camera Mora- vicai művésze. Legalább is nem tudunk róla. Talán igy járt volna a fiatal székely szobrász Márton György is, ha nem találkozik vele dr. Kis Elek, az unitárius theológia akadémiai tanára, aki a környéken szokott nyaralni. Dr. Kis Elek nagy meglepetéssel látta, hogy a fiú „saját feje“ szánt bámulatosan kész szobrokat mintázott. Mindent agyagba gyúrt, ami a kezeügyé- be esett. Az iskolában függő Ferdinánd király képe után élethü szobrot készített. Sorra mintázta meg Tolsztoj, Petőfi, Tompa, GvaüSnyi, Liszt Ferenc, Napoleon stb. szobrait. A gyerek tehetségének a környéken hamar hire futott és értesült róla dr. Kis Elek is, aki Demény Andor építésszel együtt meglátogatta Kissolymoson. Első pillanatra látta, hogy hatalmas tehetséggel áll szemben, akit nem szabad, pusztulni hagyni. Pártfogásába vette a fiút Demény Andorral együtt A Márton György anyagi helyzete nem igen engedte meg, bogy tanulmányaiért anyagi áldozatokat hozzon, pártfogóira várt tehát a feladat, hogy a fiút elhelyezzék. így került fel az ősszel Márton György Kolozsvárra. Dr. Kis Elek a sétatéri szobrászati akadémiára Íratta be magántanulónak. Itt a kiváló Ladea professzor keze alá került, aki szintén a legnagyobb örömmel vette munkába a kétségtelenül hatalmas tehetségű székely fiút és azóta az ő irányítása mellett dolgozik, tanul s folyton izmosodó tehetsége mind szélesebben bontakozik ki tanárának és pártfogóinak nagy örömére. Az anyagi kérdés azonban még mindig nem volt kellőképpen megoldva. Először Nagy Károly mosógyáros jött Kis Elek segítségére és segélyezi a fint, azóta is, majd Békés Károly, a református theológia háznagya az egyház jóvoltából a theológia épületében januártól kezdve lakást biztosított. Márton Györgynek. Egyik rokonánál a kosztkérdést is megoldották. így meg van a remény, hogy a székely fiúnak sikerül jövőjét megalapozni. Mindamellett mégis felhívjuk a közönség figyelmét, hogy akik tehetik, helyzetét munkajuttatásával tegyék könnyebbé, hogy minél kevesebb gonddal élhessen és tanulmányaiban elmélyülhessen. Márton György sorsa tipikus példája annak a helyzetnek, amelyben ma a székelyföld vergődik. A tehetségek egész tömege vész el és elpusztulnak olyan erők, amelyek az általános emberi kultúra szempontjából is veszteséget jelentenek. Ez a csodálatos nép, amelynek fiai az emberi képességeknek és tehetségeknek ezer c> ezer példáját mutatják, a maga kisebbségi helyzetében alig gondolhat rá, hogy hivatottságának megfelelő életformát találjon magának. Márton György csak szerencsés kivétel, akinek jövője ha még nincs is biztosítva, de már utón van az ( vényesülés felé. Küzdelmek és megpróbáltatások még várnak rá, de ezek hozzátartoznak abhoz a titkos erőhöz, amely a hegyek közé eldugott kis falu sarából kiemelte. Mi lesz azonban azokkal, akik otthon maradtak és akik lelkűknek tüzét az eső- utáni nedves agyagba öntik ki, vagy fára rójják tehénőrzés közben, nótába öntik, esetleg jávorfából vágott furulya száján röpítik ki a világba, anélkül, hogy valaki tudomást szerezne róluk? Ezek azok a művészek, irók, költők, akik soha meg nem születhetnek és ez is hozzátartozik a székely nép tragédiájához. A kulturzónázott, anyagilag tönkretett jobb sorsra érdemes tehetséges népfaj fiai úgy pusztulnak el, mint a mezők virágai viharok után. A Márton György esete alkalmas rá. hogy fölkeltsük a figyelmet irántuk. Az erdélyi magyarságnak, a nép vezetőinek mindent meg kellene tenniök, hogy a kultúra meleg karjai ne csak a megmentett kis szobrászhoz, hanem a névtelen többi ezrekhez is eljus-. sanak, akiket a tehetség és ihlet arra jegyzett el, hogy szépét es nagyot alkossanak népük javára. Nyirö József
