Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-24 / 68. szám

14 tin. 2VF. 68. SZÁM. Ktaummsafa ÜSE5D! w VÉDELEM ÁLU ÎÎÎ ] A nagy forgalom közepette dör véd a fenyegető veszélyektől Azonban mégsem tadja elhárítani' azokat a veszedelmeket, amelyek a, .légköri behatások folytán keletkez­hetnek az antennában és rombadönt- hetik az egész vevőberendezést. Csak, a „Rádió rendőr“ a PHILIPS . rULFESZÜLTSÉG VILLÁMHÁRÍTÓ képes minden légköri behatás ellen védelmet biztosítani. Itt a nyár..; Védje vevőkészülékét egy tulfeszültségi villám hárító felsze­relése által. Minden levezetés után azonnal saját magától működik to­vább és újabb túlfeszültséget megint levezet a földbe. TAPS Iria: Szabó Más-ia (Vége.) — Csak nem vitt el oda? — Dehogy nem! Minden délután arra sétáltunk! •— Délután? Akkor jól van... •— De, ha Vera nem tudja megmondani a nevét? A gyermek öltözni kezdett. Szülei félelme ért­hetetlenül szorongatta kis szivét: — Anyukám, megmutatom nektek... De autóból nem tudom... Csak gyalog tudom. — Hát közel van ide? Akkor talán a Cavatine lesz... — Nem az, nem az... Hadd menjek veletek... — Magyarázd el, merre szoktatok menni. — Nem magyarázom! En menni akarok... Menni akarok! Könnyek tolultak a tiszta szemre. Sírva ismé­telgette a gyermek: — Menni akarok... Mert én tudom, hogy nem engedtek el többször... Előre megmondta ő ezt is ne­kem... Es én szeretném látni!.,. Úgy szeretném hal­lani, mikor tapsolják! Tanácstalanul néztek össze a szülök. Az asz- i szonyt hajtotta a gyermeki félelme. S az apa is nyugtalan volt. — Szegény kicsi, már úgy is fel van zaklatva. Hadd jöjjön velünk... Az anya maga bujtatta bele a ruhácskába. Ujjongó öröm villant a könnyek alól. Vera lefelé rohant már a lépcsőn. Türelmetlenül topogott, mig a kapu menyilt. S az utcán balra fordult. — Persze, ez az uj nyári mulató... Gondolhattuk volna, hiszen a tulajdonost ismerte valamikor... — Sándor, kérlek, vedd ölbe Verát. Úgy félek, hogy elkésünk! A férfi a négy hetes utazás után fáradt volt. t'ditő fürdésre és nyugalomra vágyott volna most. Ölében a gyermekkel szótlanul haladt az asszony mel­lett és sorba fojtogatta a feltörő ellenérzéseket, me­lyeket az apósa titkos lépése váltott ltí belőle. Har­monikus házaséletük első zavara volt ez és hősiesen küzdött a kikivánltozó rosszaié szavak ellen. Maga mondta el magának mindazt, amit az asszony el­mondhatott volna: Hiszen tudtam, ki volt, mi volt... "Soha nem éreztem ezt akadálynak... Sót, — csodál­tam, hogy annyira beleilleszkedett az életünkbe.., Tel­jesen leszámolt a világot jelentő dicsőséggel.., Más ha­megállt egy percre odakint, hogy letörülje a verejté- marább megcsinálta volna... Az asszony annyira rohant, hogy már előttük pi- roslott a folyékony gáz a mulató csöreklámaiban. Tel­jesen gátat szakított a fegyelmezettsége. Kiragadta kezét az ura karjaiból és előreszaladt. Félretolta az ajtóból szemlélődő jegyszedőt. Befurakodott a tö­mött asztalok közé. Utolsót lendült a trapez... Most üres volt a szín­pad. örjöngŐ taps hívta vissza az artistát, de az két és pihenjen egy gondolatnyit. Buonacavalli ott állt az ajtónál. Irigységből eredő gyűlölettel villant szeme a fiatalemberre. S hegy a taps egyre erősebben követelt, elmámorosodott tőle az agya. Hiába küzdött, — úgy járt, mint minden este az artista számok után. Nekiindult a színpadnak. Követte a közönség hivószavát, mint a hipnotizált. Már ott állt a színpadon. Megragadott egy széket és gépiesen mozdította. De ugyanakkor alig észre­vehető mozdulattal meghajtotta fejét a közönség előtt. Egészen olyan volt a kép, mintha diszkrét fölény­nyel a befejezett mutatványért kijáró tapsot köszönné meg a nézőknek. Szemét kicsit összehúzta, arca mégsáppadt a boldog megelégedettségtől, egész tar­tása az adakozó művészre vallott, aki az elismerés fé­nyében áll. fis a taps kábító hatása alatt Buonaca- valji újra ugv is érezte, hogy neki szól ez a hódoló taps, mely érte ment kényelmes otthonába és fel­zaklatta nyugalmas életét. A közönség tetszése tombolássá nőtt. Követelőző hangok támadtak: . — Hogy volt!... Még egyszer! Az asszony csak az utolsó pillanat képét kapta meg. Kétségbeesetten sikoltott fel: ' — Apám! A hangra megfordult az öregur. Merev, komé­diás arcán átszaladt a lettenért gyermek gyötrelmes szégyenkezése. Hirtelen a hang irányába indult. De megállította valami... Az ezerkezü taps felett megjelent az igazi taps... Két kis kéz örült magasan a levegőben. Vékony gyermekhang ujjongása vált ki a tömegkiáltásból: — Nagyapa!... Még egyszer nagyapa! Az öregember megremegett. Most érte utói egé­szen a hazugsága... Teljesen érezte már, hogy a má- moritó taps nem neki szól... De az idegent ünneplő dicsőség-harsona felett ott lebegett két kicsi kéz, melynek tapsikolása dübörgő orkánná nőtt... Mert ez a két kis kéz egyedül neki tapsolt... Egy pillanatig még habozott. Aztán elszántan megfordult és megragadta a megállóit trapézt. A megpihent artista kilépett. Szórakozott mo­sollyal kivette kezéből dicsősége eszközét. Lendült rajta fel, a levegőbe... Az öreg ember leténfergett a színpadról... Megvert állat módjára sompolygott az asztalok között a kis csoport felé, melyet az érette reszkető szeretet ho­zott el ide. Az apa karjából bűntudatosan ölelte át a magáéba a gyermeket. Kifelé indult az elhalkult teremből. A gyermek csak az utcán szólalt meg: — Nagyapa, mért nem kergetted el azt a csúnya bácsit?,.. En azért jöttem, hogy téged lássalak! A szégyenkezés felhajszolta a vért a sárga arcba, Könnyek peregtek alá a szomorú szemekből. A szülök keze összetalálkozott. Inkább sejtették, mint értették a látott jelenetet. De a szánakozásuk annál inkább nőtt. S ebből fakadt az apa magya­rázata: — Láthattad, hogy más szám következett. Nagy­apának ez volt a bucsufellépése kicsikém... A KONYHA Böjti ételek Főzelék-szelet Kisebb kockára vágunk sárgarépát, petrezselyem­gyökeret, zellert, karalábét. Lábaskába kis vajat adunk, ha felmelegedett, beleadjuk a zöldséget, kissé megsózzuk, keverés mellett átpároljuk, majd egy ke­vés vizet öntve rá, befödjük és puhára megpároljuk. Kis fej kelvirágot sósvizben puhára főzünk, lecsur­gatjuk és kisebb darabkákra tördeljük:'Néhány tisz­tított sampignont szeletekre vágunk és serpenyőben, vajban hirtelen lepiritjuk só, törött bors és vágott petrezselyemmel. Mintegy bárom deka vajból é3 ugyanannyi lisztből világos rántást készítünk, fel­eresztjük körülbelül két és féldeci forró tejjel és hab­verővel simára keverjük. Só és törött borssal fűsze­rezzük, két tojássárgát keverünk bele. Hozzáadjuk a párolt zöldséget lé nélkül, a gombaszeleteket, egy de­cire való főtt vagy konzervált zöldborsót, végül a kel­virágot. Lassan felfőzzük, egy evőkanálnyi finom zsemlyemorzsát vegyitünk még hozzá, azután egy vajjal kent tálra borítjuk, ujjnyi vastagra elsimítjuk és vajjal kent fehér papirossal befödve, hidegre te3z- szük. Finom morzsával kissé meghintett deszkára boritva, megfelelő hosszúkás szeletekre vágjuk, a sarkokat kissé letompitjuk. Serpenyőben vagy kis tepsiben vajat melegítünk, belerakjuk a szeleteket és a sütőben pirosra megsütjük. Lehet a szeleteket tojás és zsemlyemorzsában meghempergetni és bő zsirban kirántani. Külön adunk hozzá paradicsommártást, vagy tejfeles gombamártást, vagy valamilyen salátát. A felsorolt főzelékeken kivül adhatunk bele más fő­zelékeket is. Ugyancsak el is hagyhatjuk egyiket vagy másikat. Makaróni csőben sülve Négy személyre körülbelül húsz deka makarónit puhára főzünk. Két deka vajban forróra melegítünk két deka lisztet, feleresztjük két és féldeci forró tej­jel, simára elkeverjük, sót, törött borsot és egy-két tojássárgát keverünk bele. Hozzáadjuk a makarónit, egy-két evőkanálnyi tejszint vagy tejfelt és reszelt sajtot. Egy tűzálló edényt vajjal kikenünk, beleadjuk a makarónit, kevés finom zsemlyemorzsát és reszelt sajtot hintünk rá, vajjal meglocsoljuk és a sütőben pirosra sütjük. Töltött burgonyák Hat darab szép, nagy rózsaburgonyát meghámo­zunk, a késsél hordóalakura formázzuk és egy serpe­nyőbe rakva, a sütőben puhára sütjük. Ha megsült, az egyik végét levágjuk és a burgonyák belsejét egy kávéskanállal kivájjuk. A belsejéhez keverünk egy darab diónagyságu vajat, egy tojássárgát, két evő­kanálnyi tejfelt, apróra vagdalt és vajban pirított gombát és kevés sót. Ezen tölteléket a kivájt burgo­nyába helyezzük, ráadjuk a levágott fedőt és tiz— tizenöt percre a sütőbe rakjuk, azután kevés olvasz­tott vajjal megöntözve, forrón feladjuk. ílalropogös (Croquette) Három személyre. Egy darab harmincöt— negy­ven dekás süllőt, vagy ezen súlynak megfelelő har­csát vagy pontyot sósvizben megfőzünk és félreállit- va, kihűtjük. Természetesen, a halat előzőleg meg­tisztítjuk, lepikkelyezzük. A kihűlt halat azután kis darabkákra tördeljük, gondosan ügyelve arra, hogy a szálkákat eltávolitsuk. Három deka vaj és ugyan­annyi liszttel világos rántást készítünk, feleresztjük körülbelül három deci forró tejjel és habverővel si­mára elkeverjük. Két tojássárgát — esetleg egy egész tojást és egy tojássárgát — vegyitünk hozzá, sót, csöpp törött borsot és vágott petrezselymet adunk bele, majd hozzáadjuk a halat, esetleg néhány szele­tekre vágott gombát vajban megpirítva. Az egészet kissé még besűrítjük óvatosan megkeverve, azután vajjal megkent levesestányérba töltve a tömeget vaj­jal megkent papirossal befödjük és hidegre tesszük. A teljesen kihűlt tömegből lisztezett deszkán egyenlő nagyságú göngyölékeket vagy pogácsákat formá­zunk, tojásban és zsemlyemorzsában meglíemperget- jük és bő, forró zsirban kirántjuk. Megtálalva, zöld­del és citrommal köritjük. Külön adunk tartare más- tást, vagy7 paradicsommártást, vagy francia salátát, vagy gpenótfözejéket, Föd rúzs ik BéU _i

Next

/
Thumbnails
Contents