Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-24 / 68. szám
2 IMGYfiR DlAKSZEIIZbE 9> «9 A magyar közéletben mostoha a problémának a sorsa. Minden problémának, mely valamilyen reform kérdése körül forog. Nem tudok abban hinni, hogy ezt az u. n. magyar konzervativizmus magyarázza, mert a történelem másra tanít. Hiszen minden nagy magyar társadalmi reformot, melyen fejlődésének rendén a magyar társadalom keresztülment, olyan csoportok hajtottak végre, melyeket természetrajzuk alapján másnak, mint konzervatívnak minősíteni alig lehet. Nem a maga korába helyezve, még kevésbé történelmi távlatból nézve. S ezen nein változtat az sem, hogy minden reformnak voltak ellenségei: ezek az igazi reakciósok. A baj nyilván ott kezdődik a magyar problémákkal, amikor olyan társadalmi erők kezdenek megoldásukba beleszólani, melyek nem gyökereznek szervesen a sajátos magyar történelmi fejlődésben. Akkor születik meg először az a gyanú, hogy ezek az uj társadalmi erők — talán éppen természetükből folyólag — nem érzik át eléggé a magyar társadalom munkaképes egységének szükségét. Ez a gyanú pedig igen alkalmas fegyver arra, hogy azoknak a kezében, kiket a problémák mélyén vajúdó reform érdekeikben érint — s minden reform érinti valakinek érdekét — hatásos védekező eszközzé váljék. A különben érdektelenek szemében is. Ezt a gyanút viszont rendszerint nagy sillerrel megerősítette az, hogy a szóbanforgó uj társadalmi erők a maguk érdekeikért vívott politikai harcokban mindig csak bizonyos reformokat toltak előtérbe. A szóbanforgó uj társadalmi erők: a nemzetközi töke, mely jövedelmezőségét politikai berendezésekkel igyekezett biztosítani; az a munkásmozgalom, mely hasonlóképpen nem a magyar társadalomból nőtt ki szervesen, mint akár az angol, vagy a német, hanem külföldi kész sémákat egyszerűen átvett s ezzel t.ulszervezödött s végül a városok polgársága, melynek nagy része viszont nem élte át együtt — tradíciókban sem — még a 48-as nagy átalakulást sem, nemhogy szervesen belegyökereződhetett volna az egész magyar társadalmi és kulturális fejlődésbe. Ezek az erők, amikor a legjobban akarták siettetni — természetesen a maguk érdekében is — a magyar társadalmi evolúciót, mely főként a kétszázéves török akadály miatt legalább ugyanennyivel elmaradt, — a legjobban késleltették és hátráltatták azt. Az eredmény: ideologikus zűrzavar a törzsökös magyar társadalom minden rétegében. Konzervatív hajlandóságú emberek, kik egyes konkrét esetekben a legradikálisabb megoldások híveinek mutatkoznak s viszont radikális szólamok hirdetői, kik sokszor egyenesen reakciós módszereket alkalmaznak előszeretettel. Jelenségek, melyek ilyen tarka, ezerszeresen egymásba fonódott összevisszaságban sehol máshol nem figyelhetők meg. Csoda-e, ha a magyar problémáknak a sorsa mostoha? Ha fél tőlük mindenki s inkább halogatja és takargatja őket az is, aki különben megoldásukban közvetelenül, gazdasági szempontokból érdekelve sincsen? Elsősorban a müveit, szabad foglalkozású középosztály, az intellektuel, ahogyan nevezni szokás a közbeszédben? * Éppen ezért érdekes a csehszlovákiai főiskolások uj lapjának, a Magyar Diákszemlé-nek első száma, mely most jutott el Erdélybe. Ide Erdélybe, hol a diákság is nyögi a régi bajt s annak leginkább látható tűnél ét. hogy a tárgyi szempontokat háttérbe  nők ¥ák©k Solt nö nem veszi észre a festékek, krémek és púderek káros kihatásait. Azt hiszi, hogy ezek által el lehet leplezni a hibás bőrt. Már pedig a bőr csakis eredeti természetességében szép. A bor egyenetlenségének, valamint a pattanásoknak, foltoknak, az arc ingerlékenységének és egyéb hibáinak leküzdésére használjon egy kis (adum kenőcsöt. E rendkívül egy. szerű módon a bőr visszatér egészséges állapotába és ezáltal természetes szépségéhez. Ne próbálja álca mögé rejteni az arc fogyatékosságait. Küszöbölje ki hibáit a Cadum kenőccsel, Ez rögtön megszünteti á viszkete- gséaets Igazán megnyugtató és gyógyító hatást gyakorol mindenütt, ahol bőr-ingerlékenységről, vagy bőr- gyulladásról van szó. Jó kihatása van: ekcéma, patla- 5jwtfc.. Hörfollok. vágások és rovarcsípések «seteben. szorítják a személyiek, a társadalmi munkát az általános jelszavak, a szervezettséget a vezetőség örökös kérdése. Ennek a kis lapnak szinte minden egyes oldalán uj meg uj nagy problémák bukkannak fel. Tu- lon-tul nagy bőségben. Bőségesebben, mint azt a kisebbségi élet — sajnos — eléggé kötött közéleti marsrutája megengedné. Meglepő azonban az a készültség és egyben bátorság, mellyel ezek a fiatalok ezekhez a kérdésekhez hozzányúlnak. Ezeket az írásokat kétségtelenül legnagyobbrészt a radikalizmus jellemzi. Bizonyára sokan lesznek kik ennyi radikalizmus láttán meg is riadnak. Ez a radikálizmus azonban tisztára elméleti. Olvasmányok és tanulmányok leverődébe, melyből mindenekelőtt azt az örvendetes következtetést kell levonni, hogy ez az ifjúság olvas és tanul — a tantermen kívül is. Nagy szó és nagy haladás annál a középosztálynál, melyből ez az ifjúság rekrutálódik. Ez pedig a másik nagyjelentőségű tünet, amit ez a lap — a jeiek szerint — jelent: az, hogy a bogyökeresedett, a nemzet sorsában tradicionálisan érdekelt középosztály ifjúsága felkészülten a problémák felé fordul. Nagy jelentőségű, mert ennél — és csakis ennél — az ifjúságnál nem veszedelem a magyar radikálizmus, hanem csupán — fiatalos. A komolyan tanuló ifjúságnak szokása. mely még csak a könyveken, az elméleteken keresztül ismeri az életet s ezeket — a többnyire más kultúrkörökben, távoli miliőkben megszületett — elméleteket szentirásnak tartja. Ez az ifjúság, ha csak el nem vadítjuk magunktól, mihelyt kilép a kisebbségi élet nehéz terepére s látni, érezni, tapintani fogja a legellentétesebbnek látszó osztályok nemzeti, kulturális, sőt gazdasági egymásrautaltságát, ennek naponként felbukkanó gyakorlati problémáit, a dogmák szigorából hamarosan engedni fog. Éppen úgy mint a németországi mezőgazdasági főiskolán ■» tanult gazda enged elméleteiből a bavasaljl eldugott kis erdélyi faluban. A radikálizmusból pedig lassanként nem marad más, mint a jobb, korszerűbb módszer és a szociális alapérzés. Éppen az tehát, ami a kisebbségi életben úgy kell, mint a falat kenyér. Sokan, sokféléről Írnak ebben a. kis lapban. Né- hányan, úgy látszik már is átmentek ezen az iskolán. Például Borost Zoltán, ki a szövetkezetekről Írva ezekben a gazdasági szervekben a legjobb eszközt látja az „03ztálytalan magyar társadalom kialakulásának elősegítésére". Ebben a mondatban benne van az, ami a legjobban kell: az ellenkezőnek, a nemkívánatosnak az ismerete. Erre a valóságra szegzl tekintetét e szám erdélyi reprezentánsa, Albrecht Dezső is, ki az „Uj magyar ideológai az erdélyi magyar diákéletben" oimmel ir cikket. Az erdélyi ifjúság szemléletének „irreális és lírai elemeivel" hadakozik, a kisebbségi politika alaptényezőjéül a ■ demokráciát vallja és ujarcu magyarokat követel, kik „a tiszta humánumban megfürdetett magyarság letisztult vonásait" mutassák. Nagyon érdekes a lapnak az a beszámolója, mely a csehszlovák egyetemek mellett müködö magyar kisebbségi szemináriumok intenzív tevékenységéről tudósit. Valamint az az összefogó ismertetés, mely az ottani magyar diákmozgalom kifejlődésének történetét pergeti le: enélkül valóban meg sem lehetne érteni azt a lapot. A Magyar Diákszemle egyébként Pozsonyban Jelenik meg, főszerkesztője Györy Dezső, felelős szerkesztője Brogyányi Kázmér, társszerkesztöje Duka Zólyomi Norbert dr. Külön erdélyi szerkesztősége ia van. Tagjai: Albrecht Dezső, Bélteky László, Gyal- lay P. Zsigmond, Kék el Béla, Szabó T. Attila és Szabó István. Dr. S. I. XIII. ÉYF. 68. SZÁM. Milyen f©gokat követel a nőknek Ortensia Satsmary asszony* a román feminista mozgalom vezére, Bukarest uj városi tanácsosa? (Bukarest, március 22.) Strada Énei 16. A ro- mánrtilü, ódon épület kapujáról még nem téptek le a választási falragaszt: „Szavazzatok Ortensia Sat* maryra, a romániai fcministamozgalom vezetőjére, akinek ügybuzgalma számos népjóléti intézményhez juttatta a fővárost és akinek törekvései a teljes jog- egyenlőség kivívását. fogják eredményezni » nők számára.” A harc, az erélyes akció, az asszonyi munka képzetei merülnek fel előttem, győzelemre törő mozgalom nyugtalan hangulata fog el és csendes korridorba lépek, amelynek tompa, vöröses félhomályán az előkelőség, az elzárkózottság, a hagyományok tiszteletének atmoszférája uralkodik. Különös ellentét. Csengetek: bóbitás szobalány dugja ki a fejét. — Ortensia Satmary asszonyt keresem. Keskeny lépcsőn az emeletre vezet ős feltárja előttem kolozsvári P. Szathmáry Károly művészi hagyatékának galériáját. Tízperces, kellemes várakozás a Bukarestbe származott mágyár festő művészi és történelmi becsű képei között, aztán belépek Ortensia Satmary dolgozószobájába. Kis, domború homloku, rendkívül eszes tekintetű asszony; csupa tetterő, tudás, elevenség s majdnem férfias akarat... De: ahogy játszik a tamponnal, papirvágóval Íróasztalán, ahogy néha megigazítja oldalt hulló, vörösesbe játszó haját, mégis százszázalékosan asszony. Szeme kigyul, mikor kérdéseimre felelni kezd. Az egyesület, amelyben működöm és amely ,a- román nők egyenjogúsításának kivívását tűzte ki céljául, tizenkét évvel ezelőtt alakult. A most lezajlott választásokon városi tanácsosokká választott négy asszony közül hárman szerepelünk alapítói között. Ez nagy elégtétel számunkra, hosszú és fáradságos munkánknak első eredménye, amely vezérelveink teljes dtsdalrajutásának kezdeti, biztató jele... — És mi nyerte meg Önt, asszonyom, a feminista mozgalomnak? — Emberi máltóságérzctem. Körülnéztem a városban, az országban, a társadalomban, amelyhez hozzákötött a sorsom és a látottak után könnyű volt arra a meggyőződésre jutnom, hogy ebben a céltalanságban, ebben a megalázó helyzetében nem élhet tovább a romániai nő. És elhatároztam, hogy a női jogok kierőszakolásának fogom szentelni életemét. Nagyon kitartó, nehéz küzdelmet kellett folytatnunk mert nekünk sokkal mélyebbről kellett feltörnünk magunkat, mint más országok .asszonyainak. A regáti nő nemcsak közjogilag van háttérbe szorítva, hanem magánjogilag is kiszolgáltatottja a férfinak. Ezért jelenti a városi tanácsba való bevonulásunk sokkal nagyobb mértékben a kezdet kezdetét, mint másutt, s ezért ró ránk fokozott kötelességet, hogy a kicsikart engedményeken megvetve lábunkat, még nagyobb lendülettel folytassuk a harcot. — És, — kérdeztem — nem találtak a román nők segítőtársakat a kisebbségi nemzetek asszonyaiban ? — Ilinket, — felelte Ortensia Satmary asszony, a mi erőinket teljesen lefoglalta, a jogokért folytatott küzdelem, amelyben tevékeny részt vettek craio- vai, jasii, brassói csoportjaink. Más, speciális feladatok megoldására, mint amilyen a kisebbségi nőkkel való barátságos és természetes kapcsolat felmérteié is, nem vállalkozhattunk volna eddig energiáink, szétforgáesoüásániaik veszélye nélkül . De a Komán Nők Szövetsége, amelynek táirsegyesüJete a mi alakulat unk, progrannajába iktatta a kapcsolatszerzési, a testvéri érintkezés kiépítésének gondolatát és ezen J a téren már vonnak de számottevő megvalósitásai... Különben a feminista eszméért folytatott küzdelem már magában foglalja a kisebbségi nők jogaiért való állásfoglalás tényét, a kisebbségi nőkkel váló érzelmi kapcsolat felvételét. A feminista programúi nem ismer társadalmi állások, nemzetek szerinti elkülönö- dést, a feminista program™ az ország minden női polgárát felkarolja és pártfogásába veszi s azért, ha a romániai nőért dolgozom, fáradok, szót emellek, magam mellett érzem a német, magyar vagy más nemzetiségű asszony szive dobogását is. — Megmondom asszonyom, — vetettem közbe, — miért éppen önnél gondoltam esetleges kisebbségi kapcsolatokra. Az ön belének hangzása arra utal, hogy magyar származású család tagja, ami viszont tpisnészeitessé feszi a föltevést, hogy kereste s talán már megtalálta az összeköttetést a magyarság közéleti szerepet vivő asszonyaival. — Én a Satmary névvel férjem nevét viselem, akinek ősei, családi papírjaink szerint, magyar nemességet nyert román eredetűek. De ez ugy-e más kérdés... Én tiszta román nő vagyok, amely tény ajzanibain nem gátol abban, hogy a legteljesebb objektivitással és a legmelegebb szeretettel figyeljem a npagyar nők kulturális, szociális, sőt politikai akcióit. Hiszen lelki és testi felépítőt teégünk, aspirációink mindenben megegyeznek. Nők vagyunk mindenek előtt... És bizonyos, hogy eljön még a közösen vállalt, karöltve végzett munka ideje is. — S a legközelebbi tevékenységre vonatkozólag mik a tervei? — Mi, asszonyok, mint városi tanácsosok, a nő- védelmet, a szegények gyámolitását vagyunk hivatva nagyobb jelentőséghez juttatni a városi adminisztrációban. Aztán a mi hivatásunk lesz komolyabb ellenőrzés alá venni bizonyos egészségügyi intézményeket, továbbá nekünk kell megtalálnunk az élet, helyesebben a közélelmezés olcsóbbá tételének módozatait... De emellett nem szünetelhet a politikai aktivitásunk stem. Csatlakoztunk a nemzeti-paraszt- pártlioz, mert a kormány eddigi engedményei meggyőztek minket a pártkeretek között való eredményes tevékenység lehetőségéről. Már elkészült a magánjog uj kódexe, amely az erdélyi jogviszonyoknak megfelelően biztosítja a feleség vagyonrészese- dését, jogot ad a paternitás keresésére és kiemeli clhagyatottságából a természetes gyermeket... De ezek eddig csak egészen elemi dolgok, régi mulasztások pótlásai. Meg kell rövidesen születnie a választójogi reformnak, amely teljes szavazati és választhatói jogot kell nyújtson a romániai nőnek. Addig a maradék nélküli egyenjogúsításig állani fog a harc... De üzenet érkezett a polgármesteri hivatalból: Satmary tanácsosnőnek sürgősen mennie kell. És ezzel végétért a közvetlen beszélgetés Románia egyik legkiválóbb asszonyával. Jávor Béla *
