Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-24 / 68. szám
im. Keleti Újság Kéuvh CIvj-Kclcasvár, 1930, márcim 24 JHlétíő EUkJFESETFS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 iej, félévre 600 lej, negj-ed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.. 7 20 oldalas szám ára 6 let! >RS£ÁGOS MAGYARPÁRTI LAP-erkesztösée és kiadóhivatalPia ja IJnlrU (Ffl ' " * , Telefon : 5—08, 6—01 és 3—04. 3Í1ÍI, évfolyam 63»ik szám Becsukfák a boltokat Irta: Paál Árpád A legnagyobb kereskedői szervezet, az úgynevezett Sfatul Negustoresc részéről országos mozgalom ^ indult meg, hogy az üzletemberek a túlzott adóztatás elleni tiltakozásnak valami feltűnő kifejezést adjanak. Kialakult az az elhatározás, hogy hétfőn délelőtt országszerte a kereskedők tartsák csukva az üzleteiket. Ezt ugyan még csak a bukaresti központ mondotta ki, de. egyúttal azt is elhatározta, hogy összes vidéki szervezeteit a hasonló magatartás megszervezésére utasítja. Az üzletcsukással egyidejűleg a kereskedők értesítést is tűznének ki boltjaik zárt ajtajára, hogy az üzletzárás az adóinkvizició elleni tiltakozás okából történik. Sikerül-e országosan megszervezni ezt a tiltakozó üzletzárást, az más kérdés. Az is kérdés, hogy gyakorlatilag mit lehet elérni ezzel a néma tüntetéssel. Nem lesz-e a forgalomban egy félnapi hiány nagyobb kár, mint amennyit a kereskedő ezzel a kétségbeesett magába vonulással adómérséklésben nyerni akar? Erről bizonyára okos üzletemberek módján megteszik a számvetéseiket. Láthatják akként is a helyzetet, hogy a pillanatnyi kár csak befektetés, melynek az árán a pénzügyi politika jobb és figyelmes fordulatát tudják elérni. Láthatják áléként is a helyzetet., hogy úgyis minden mindegy. Amit a néma félnapon keresnének, azt úgyis elvinné az adó. Tehát szinte haszonba megy a kár, ami a forgalom félnapi hiányával előállhat. Másoknál pedig a forgalom hiánya üzletzárás nélkül is megvan; tehát ezeknek igazán minden mindegy. Legalább pihenhetnek, s nem izgathatja az a gondolat, hogy a konkurrens dolgozik. Azaz hogy-----------talán éppen ez utóbbi tekintetben mégse lehet olyan biztos mindenki. Éppen ez kockáztatja leginkább az adóinkvizició elleni tiltakozás országos, vagy általános jellegét. Helyenkint lehetnek, sőt vannak kedvezményeiéit üzletek is, melyeknek rendeltetésül van előírva, hogy . más, tősgyökeresebb helyi üzleteket pozícióikból kiszorítsanak. Az ilyen üzletek államsegélyként, vagy olcsó kamatú államkölesön- ként talán éppen ugyanazokat a summákat veszik fel, amiket üzleti kollégáik az előző napokon adóba befizettek. Ezeknek a boldog halandóiénak nem érdekük, hogy az adóinkviziciót rosszalják, s hogy a néma tiltakozók sorába álljanak. Inkább jól jön nekik, hogy a bezárt üzletek előtt megálló és szükségében megtorlódó forgalomból valami hozzájuk ez újabb kényszerűség miatt is átömöljön. Bizonyára ilyen esetek is át és át lyukasztgat- ják az egységesre tervezett boltbezárás megnyilatkozását. De hát ez is csak rámutat valami súlyosan lappangó bajra: az adózási egyenlőtlenség és aránytalanság tenyere. Az adótulzások általánosságát ez még külön keserűségekkel tetézi, s egyes helyeken még az inkviziciós eljárásnál is jellemzőbb és kirívóbb. És ez az egyenlőtlen kezelés már nem is mai keletéi, hanem rendszeresen folyó régibb eredetű elbánás. Most, hogy az általános adósokszorozás ténye is elkövetkezett, ezek a korábbi adóegyenlőtlenségek még kínosabban felnövekednek. Most az általános sokszoro- zás miatt azok is jajgatnak, akik a múltban nem szenvedtek az adóegyenlőtlenség miatt. Hát mit csináljanak azok, akiknek a múltbeli túladóztatását kétszerezi, vagy háromszorozza meg az uj emelés? Igazán kilátástalanul sötét a végzet ezek számára. Eljutottunk már odáig, hogy nemcsak a ke- iffiBkedések, hanem más üzletek, iparosmühelyek és egyéb magángazdaságok is kamatos pénzt vesznek föl az adófizetésre. Itt már a baj a csőd- bejutás veszedelmét mutatja. Rendes körűimé nyék között akármi magasak is az adók, a jövedelemből mégis egyenlithetők. De, mikor már az adót nem is csak kivételesen egy-egy ember, de mindinkább több ember, mind ragályszerübb kényszerűséggel és ‘ismétlődő rendszerességgel csak kölcsönből tudja fizetni: akkor már a vagyonvesztés általános jelenségével állunk szemben. Olyan önpusztitássál, amely végeredményben az adóztatás alapjait is fölemészti, s az állam számára is azt jelenti, hogy adóforrások helyett nyomormocsarakkal kell számolnia. Az önmagukban egyensulyozédő magángazdaságok helyett az általános- elszegényedéssel.' A kereskedői társadalom boltbezáró terve ennek a sivár jövőnek a figyelmeztető szava. Ha esetleg ebben a tervezésben a íellobbanásnak, a tehetetlen tanácstalanságnak a megnyilatkozása is látszik, mégis jellemző í'elsikoltás az elgyötört mélységekből. És nemcsak egy* szakmabeli rétegnek a jajdulása sir fel belőle, hanem a dolgozó, a küzlcödö, a munkájából élni akaró, az ősei örökségéhez ragaszkodó* s az uj otthonokat építeni vágyó egész társadalomnak. Az egész népességnek. moly nem másból akar megélni, nem heremódra vş.10 cltarloítságra törekszik, hanem a munka és a vagyon termelő összefogásából, a napról-napra való teremtéséből, a szorgalomból, a családért és gyermekekért való örökké becsületes tevékenységből. Ezeknek is mind-mind a veszedelmezteté- sét jelzi, mikor a kereskedők már odáig jutnak, hogy ők se tudják számításaikkal összeegyeztetni az adózás túlzásait. Ha az állam vezetői észre- vennék, hogy a boltbezárás hirtelen feilobbant terve mögött súlyos társadalmi vonatkozások vannak, bizonyára nem igyekeznének a pártpolitika manővereként, vagy a kormány elleni kellemetlenkedésként feltüntetni a mozdulatlanságnak ezt a mozgalmát. Lehet, hogy vannak hataloméhes csoportok, akik a nyomorúságot is a maguk javára szeretnék kamatoztatni De ez mind nem változtat azon a tényen, hogy nyomorúság van, s hogy ennek a továbbfokozása végzetes baj fog lenni. Akik ezt a bajt hajtó erőnek akarják a-maguk vitorlájába befogni, azok csak kicsinyes politikai számítást csinálnak. Maga a baj.nélkülök is, velük együtt is nőni fog, s olyan viharrá válik, amely széttépi a vitorlákat. Itt, magának a bajnak a felismerésében és meglátásában kell az ország kormányának megfognia az egész kérdést, s nem ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: I érra S8 pengd, félévre 89 pengő negyedévre 18 pengd. es szám ára 20 fillér. an 3is szabad politikai ellenfelei áskálódásának feltüntetnie azt, hogy a baj megvan és hogy az egész termelő és dolgozó társadalom felsikolt miatta. Az adózás és adóztatás rendszerében van valami súlyos hiba, a költségvetés fölépítésében van valami súlyos elszámitás, ott van az állam fejlődésével aránytalan olyan kiadási összeg, melyet az állam népe nem tud megbirni. Valahol itt kell keresni a bajok gyökerét, s itt kell változtatni az állapotokon. Nem lehet úgy venni az áll?m népének aa adózó képességét, hogy annak mindenképpen és mindenre meg kell lennie, s csak meg kell szorítani és önti az államnak a bevételeket. Rossz módszer az, hogy mindenáron nagy államot akarunk játszani, s óriási militárizmust és óriási bürokratizmust tartunk fenn és úgy képzeljük, hogy. ezek olyan elsőrendű szükségletek, melyek nélkül az állam el se képzelhető. A túladóztatás alapoka ebben a hibás felfogásban van, mely előbb a kiadásokat adja össze, s a bevételeket aztán mindaddig akarja fokozni, hogy a szertelen elképzelésű kiadásokra is elegendő legyen. Meg kell fordítani a költségvetési műveleteket. Előbb a bevételek normális lehetőségét kell számbaven- ni, s aztán ehhez a kerethez kell szabni a kiadások igényeit. Aztán hagyni kell, hogy az egyes vidékek a maguk önkormányzatával maguk érleljék ki a szükségleteiket és maguk találjanak rá célszerű önadóztatást. Ne akarjon mindent az állam elvégezni -a társadalom helyett. Hagyja csak rá a társadalomra, hogy az magából növően és ne felülről diktáltan tudja megtalálni a maga fejlődését. Akkor egyensulyozódik a helyi közcélokra szükséges kiadás a helyből telhető bevételekkel. He ha felülről való alapításokat tolnak reá a helyi társadalmakra, akkor ez az önkormányzatokra is csak uj bürokratizmusok költségeit rója rá, s az önadóztatást is, az állami adózás mellett, érzékeny kétszeres^adóztatássá teszi. így az önkormányzatok révén is nem fejlődés áll be, hanem az áclozó képességek letörése és minden helyes célú fejlődésnek is az utálata. A kereskedők nagy és keserű figyelmeztetésképpen félnapra be akarják csukni a boltjaikat. A becsukott boltajtókra Írást is akarnak kitűzni, hogy az adóinkvizició ellen kivannak igy tiltakozni. Lehet, hogy országszerte sikerül ez a megnyilatkozás és megrendítő hatást fog gyakorolni. Lehet, hogy szegényes részlet-tüntetéssé zsugorodik össze. Mindegy. Maga a boltbezárás terve tulajdonképpen már óriási intelem a társadalom szenvedő mélységeiből. Meg kell hallgatniok azoknak, akik az országvezetést joguknak és kötelességüknek tartják. Meg kell hallgatniok és úgy kell cselekedniük, bogy az adórendszer megkönnyebbítésével megelőzzék a holtok végleges Míhalache miniszter erélyesen cáiolfa lemondási szándékának a hírét (Kolozsvár, március 22.) Egy bukaresti újsághír alapján Kolozsváron is hiresztelték. hogy Mihalaehe földmivelésügyi miniszter lemondott volna. Á kolozsvári tartományi igazgatóság a következő kommünikét adta ki: Az Adeverul cimü lap azt a liberális forrásból származó hirt közölte, hogy Mihalaehe föld- mivelésügyi miniszter lemondott miniszteri állásáról, Megkérdezve Mihalaehe miniszter urat, hogy mi a valóság ebből a hírből, ő a következő nyilatkozatot tette: — A kormánynak kötelessége, hogy a legutóbbi választások következtében helyén maradjón és helyén fog maradni bármilyen machinációk is történnek ellene. Bármilyen áldozatot is követelne, kötelességemnek tartom, hogy továbbra is maradjak. Az ilyen machinációk és alarmista hírek következtében azonban magam is hive leszek a kivételes rendszabályoknak. Bukaresti jelentés szerint különben Míha- lache miniszter azt a kívánságát fejezte ki, hogy Dobrescu igazgató a Vornic-ügy vizsgálatának befejezéséig mondjon le. Az erdélyi képviselők azonban éíesen tiltakoznak Dobrescu lemondása ellen. Mai számunk 20 oldal
