Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-23 / 67. szám
Adm. ■ ,ríSág üiu3-*oiozsvaí Keleti Vjsag Képviselőház •pTT-oA^tlSl ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1300 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. C/rj-KoIoxs vár, 1930. márema 23 &SÚTIlBp ORSZÁGOS Rí AGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal:JPlaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon : 6—08, 6—04 és 3—64. XIII. évfolyam 67-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYAKOBSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 39 pengő negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 2Q Sülér. 9 floMonfereâ taaiisa imgtaüMtt A francia delegációnak egyetlen egy kormánytagja sem tartózkodik Londonban (LONDON, március 21.) Az esti lapok azzal a szenzációval szolgálnak, hogy a flottakonferencia bomlása megkezdődött. Ma a francia tengerészeti miniszter is elhagyta az angol fővárost s • pillanatban a Tardieu-kormány egyetlen tagja sincs már Londonban. A helyzet az értekezleten igen válságosnak mondható, s ez mint beavatott helyről közölték, az angol belpolitikában is éreztetni fogja hatását. Snowden kincstári kancellár ugyanis Macdonald előtt szóvá tette azt a lehetetlen helyzetet, amelybe a kormányt az eredmény kilátása nélkül folytatott tengerészeti értekezlet sodorja és ez alkalommal élesen bírálta Macdonald elnöki működését is, aki a történtek után még bízik abban, hogy as értekezlet sikeres befejezéssel kecsegtethet. Snowden szerint azonnal fel kellene oszlatni a konferenciát, mert most még tisztességesen vissza lehetne vonulni anélkül, hogy a konferencia csődje egyúttal nemzetközi botránnyá fejlődnék. Macdonald visszautasította Snowden megjegyzéseit, mire a kincstári kancellár dühösen távozott. A konfliktus hírét nem erősítették meg, de a tengerészeti konferenciához már tényleg aem fűznek semmi reményt. Bombát, revolvert kerestek a szenátus látogatóinál s megmotozták az újságírókat Állítólag a belföldi munka védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalása miatt tartanak merénylettől Olcsóbbodik a pénz Keveske remény csillog az európai horizonton. A nemzetközi pénzpiacon megint olcsóbbodik a pénz. Az Angol Bank a hivatalos kamatlábat ismét félszázalékkal szállította le és a magán kamatláb pedig egy százalékkal kisebb, mint a hivatalos kamatláb. A vezető Angol Bank akcióját követni fogják — és részben már követték is — a többi jegybankok is. Gazdasági szakértők megállapítása szerint három hónap alatt az európai hivatalos bankkamatlábak,, mintegy ötven százalékkal olcsóbbodtak és az esési tendencia tovább tart. Határozott pénzbőség van — ha lehet hinni más országok sajtójának, mert bizony ml, a magunk tapasztalataiból ezideig nem nagyon érezzük. Mi úgy beszélünk a nemzetközi gazdasági életnek egyes eseményeiről, mintha nem is lennénk, mintha nem is élnénk Európában, csak úgy egészen távoli vonatkozásban, mind ahogyan a közönség az útleírásokat olvassa. — „Európában elő akarják készíteni a talajt a nagy nemzetközi kölcsönök kontrolálására — jelenti ki a Sziget- országnak egy jelentős pénzügyi kapacitása — május végén már jegyzésre kerülhet a nagy német kölcsön, ezt nyomban követni fogják az osztrák és magyar kölcsönök plasszirozásai.“ Ez mind szép dolog, dehát mi lesz a román kölcsönnel, mi lesz a lej árfolyamára hangszerelt kamatlábnak a csökkentésével, mi lesz azoknak a gazdasági relációknak a kiépítésével, amelyek nélkül Románia örök zátonya lesz Európa szabad tengerének? Németország öt évi vajúdás után mégis csak megkötötte Lengyelországgal gazdasági egyezményét — a világ halad — Románia azonban a tervbe vett vámegyezmények közül csak egy részét tudta likvidálni programm- jának, úgy, hogy az egyezmény március 1-én nem is léphetett életbe. Bezzeg, amikor az európai pénzpiacot rosszabbodás fenyegette, a hangadó bukaresti sajtó sietett azonnal „belekapcsolódni a nemzetközi vonatkozásokba“ és leszögezni a tényt, hogy hajszáleres összefüggésben a nemzetközi pénzpiaccal a román pénzügyi helyzetnek is szükségszerűen romlania kellett. Bezzeg, akkor, amikor sorozatosan emelték a bankrátákat, Románia föltartotta az ujját és jelentkezett, de most egyszerre kiállottunk a sorból s mégcsak nem is emlegetik, hogy a horribilis romániai kamatokat is legalább egy szerény százalékkal is csökkentsék. Hát. csoda ez ? Dacára annak, hogy a Maniu-kormány minden vonalon reálpolitikát és egyben engesztelődön külpolitikát Ígér, mégcsak odáig sem tudtunk eljutni, hogy egy magyar mezőgazdasági kiállításon Románia is résztvegyen, noha ez ma már nyilvánvalóan nem udvariassági aktus, hanem két államnak és éppen mezőgazdasági téren egymásra utalt államnak vitális érdekeit is jelenti. Ilyenkor, amikor külföldi lapok pénzügyi rovatában böngészünk és regisztráljuk a híreket, vesszük csak észre, hogy sokkal messzebb vagyunk Londontól vagy Berlintől, amint azt a menetrendek kilométer-táblázata feltünteti. Amikor hosszas vajúdás után megkötötték Hágában az optáns perben és az ezzel kapcsolatos kérdésekben az egyezséget, Magyarország bármennyire is súlyos tehertétellel kellett meghoznia áldozatait, a pénzügyi téren mégis csak eszkomp- tálhatta a megegyezést. Magyarország számára megnyílt a nemzetközi pénzpiac, még a francia kormány is segitő kezét ajánlotta fel. De hol a hágai győzelem látható eredménye a romániai gazdasági életben?' Talán a száz és kétszáz száza lékos adóemelések terén? (Bukarest, március 21.) A szenátus tanácskozásai két nap óta rendkívül megszigorított rendszabályok mellett folynak. A folyosókat és az előcsarnok egyrészét elzárták, még az újságírókat is kitiltották a folyosóról & csak az ujságirópáholyban és a büffében tartózkodhattak. Az intézkedés nagy megütközést keltett az újságírók körében, akik ilyenmődon el voltak zárva a szenátorokkal való közvetlen érintkezéstől s nem szerezhettek be olyan információkat, amelyek sokszor sokkal jellemzőbbek az ülésteremben történt eseményeknél. Pénteken a szenátus főbejáratánál csak a szenátorokat engedték be, az újságíróknak ellenben a várótermen kellett átmenniök, ahol mindenkit megmotoztak, az újságírókat is, hogy nincs-e náluk bomba, revolver, vagy más fegyver. Egyesek szerint ezeknek a rendszabályoknak az volt a magyarázata, hogy a szenátus pénteken tárgyalta le a hazai munka védelméről szóló törvényt, amely a külföldi munkások ellen több megszorító intézkedéseket tartalmaz. Napirend előtt Mayer Ébner szenátor intéz interpellációt az igazásgiigyminiszterhez. Annakidején — mondta — Junian, a volt miniszter bejelentette egy uj állampolgársági törvény benyújtását, amely rendezni fogja annak a nagy tömeg embernek sorsát, akiknek, noha erre minden joguk megvan, állampolgársága még mindig rendezetlen. I Kérdi az igazságügymínisztert, hogy mi az álláspontja ebben a kérdésben és hajlandó-e a tudomása szerint készenlevő törvényjavaslatot beterjeszteni? Napirenden a belföldi munka védelméről szóié törvényjavaslat szerepelt, amelyet 0{oiu előadó ismertetett. Miroea mérnök az első felszólaló. Rámutat arra, hogy a belföldi iparnak még nagy szüksége van specialistákra és bár a jelenlegi törvényt jónak tartja, a kormánynak alkalmat kell találnia arra, hogy a külföldi speciális szakmunkásoknak a? országba jövetelét s itt tartózkodását lehetővé tegye. Raducanu munkaügyi miniszter válaszol. Előadja, hogy a munkanélküliség egyik oka a racionalizálásban keresendő. Egyes külföldi Lapok sulyo» támadást intéztek Románia ellen, azt állítva, hogy kinai fallal akarja magát körülvenni, a külföldi munkásokkal szemben. Ez nem felel meg a valóságnak, a jelenlegi törvény nem szigorúbb a külföldi hasonló törvényes intézkedéseknél. Feltétlenül szükség van a belföldi munka megvédésére és a megfelelő rendelkezéseket az általános gazdasági helyzet parancsolja. A szakaszonkénti tárgyalások során Raducanu kijelentette, nem tartja kívánatosnak, hogy bizonyos vidékekről bevándorlók jöjjenek Romániába és foglalják el az itteni munkáséletnek helyét. Többen közbekiáltanak; Palesztina., Palesztina. A szenátus ezután úgy általánosságban, mint szakaszonként megszavazta a belföldi munka védelméről széló törvényjavaslatot. Mai számunk 12 oldal
