Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-22 / 66. szám
XIII. ÉVF. 66. SZÁM. «ss KzL&rsuy&fG 3 Az átmeneti földhitelintézet felállítása csak a fővárosi bankok nak kedvez Balfour emléke a szenátusban (Bukarest, március 20.) A szenátus csütörtöki ülésén Bratu elnök elparentálta a most elhunyt nagy angol államférfit, Balfourt. Méltatta az angol konzervatív párt elhunyt vezetőjének érdemeit, aki az antant hatalmak egyik reprezentativ politikusa volt s akinek különösen nagy szerepe volt abban, hogy Amerika az antant oldalán vett részt a világháborúban. Balfour amerikai utjának ebben az irányban döntő szerepe volt és igy közvetve elősegítette Románia győzelmét is. A nagyérdekü interpellációt lapunk köz- gazdasági rovatában közöljük s egyben a postatakarékpénztári betétek kérdésében elhangzott I közérdekű interpellációra is visszatérünk. Gyárfás Elemér dr. interpellációja után a szenátorok az egyes szekciókba vonultak, ahol az átmeneti földhitelintézetre és a vámszabadraktárak felállítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalták. A Magyar Párt nevében Gyárfás J Elemér dr. szenátor élénk részt vett a vitában és egyik módosító indítványát a bizottság akceptálta is. A szekciói tanácskozások után a Keleti XJjság munkatársának alkalma volt beszélgetni Gyárfás Elemér dr. szenátorral, aki kijelentette, hogy a szenátus nyílt ülésén az átmeneti földhitelintézet törvényjavaslatának vitájánál fel fog szólalni és rá fog mutatni a javaslat hiányaira. Véleménye szerint ez a törvényjavaslat csak a fővárosi bankok érdekeit szolgálja és több oly intézkedést tartalmaz, amelyek a vidéki bankokra nézve sérelmesek. A vámszabadraktárakra vonatkozó törvényjavaslatról kedvezően nyilatkozott a szenátor. A vámszabadraktárak nagy közszükségletet fognak betölteni és a javaslatban foglalt intézkedések megfelelőek. A szenátus tagjai állva hallgatták végig az elnök beszédét és az ezután következő méltató felszólalásokat. Mirmescu külügyminiszter a kormány nevében csatlakozott Bratu megemlékezéséhez. Bal- I fourt, mint a román nemzet nagy barátját méltatta és a világháború nagy diplomáciai törté- i nctéből kiemelte azokat a mozzanatokat, amelyekben Balfour a román nemzet iránti szimpátiáját bebizonyította. A zsidó parlamenti csoport nevében Mayer Ebner emlékezett meg Balíourról, mint aki hires deklarációjának kiadásával lehetővé tette a zsidó nemzeti otthon létesítését Palesztinában. Balfour felismerte a biblia népének hivatását és ezzel a tettével öi’ök emléket állított magának. Ugyan ilyen értelemben beszélt Niemerovel főrabbi. Napirenden Madgearu pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elé a mezőgazdasági kamarai választások felfüggesztése és a jelenlegi adminisztrációs bizottságok további működésére vonatkozólag. Cih'isky hadügyminiszter ezután egyszakaszos törvényjavaslatot terjesztett be a hadirokkantait jogai érvényesítési időpontjának kitolásán. 1. Ezután Gyárfás Elemér dr. magyarpárt' szenátor mondotta el interpellációját a háború előtti pénzügyek likvidálásáról. — Mi az? Mi tetszik, kérem? — kérdezte Ko- ritnyánszky elképedve. — Azt mondom, hogy elég volt! Tüzet szüntess! — Ilyesmivel még nem találkoztam, — mondotta a költő a megzavarodott unhölgyeknek. — Mindenütt a legnagyobb tisztelet és lelkesedés vett körül. Tizennégy iratot kaptam arról, bőgj' költeményeim szavalása kitűnő hatással volt a sebesült legénység közszellemére, sőt nagyban fokozta harci készségét! Itt is van két ilyen irat. — Valami idegbeteg lehet... — csitította az egyik védnöknő a fölháborodott költőt. — Folytassuk, kérem. Koritnyánszky most belekezdett egy ódába egyik közismert nevű tábornokunkhoz. — Abbahagyd, azt mondom!... — ordított rá most Szőts Pali. — De ugyan, miért, kérem... — Mert a fejedhez vágom ezt a higiénikus köpőcsészét... — mondotta Szőts Pali most már szeli- debben. — Ez valami frontmögötti logos, méltóságos asszonyom... — csikorgatta a fogát Koritnyánszky. — Kicsoda, micsoda ön? — kérdezte a méltóságos asszony. — Lógos! — vetette oda Szőts Pali. — Nekem engedélyem, sőt hivatásom van rá, — szólt Koritnyánszky keményen — hogy végigjárjam a kórházakat és a legénységi és tiszti állománynak számára szórakoztató és lelkesítő költeményeket adjak elő. — Önnek, uram, ngv látom, ugyancsak szüksége van ilyesmire, — szólt Szőts Palihoz a méltóságos asszony gyöngéd eréllyel. — Ide tehát annál inkább is el fogunk járni minden nap, mig a közszellem itt kívánatossá teszi! — Átmegyek más kórházba! — vetette oda Szőta Pali. — Mi minden kórházat végigjárunk. És különösen lesz gondunk önre. Nem kerülheti el a jóirányu erkölcsi befolyásolást. Folytassuk! — fordult végre elégtételtszolgáltató átszellemült rajongással a költőhöz. Szőts Pali ki akart menni a teremből, de az ajtó be volt zárva. Akkor felorditva az ágy alá hajolt valami bakancs, vagy csakugyan a higiénikus köpő- OÁze után. Mire azonban megtalálta, a költő és Repülőgépek titokzatos útja Oroszország felé (Bukarest, március 20.) Egyes bukaresti lapok a napokban azt. írták, hogy Konstanea kikötőbe egy olasz repülőgép érkezett, amely azután innen szovjet-terület felé fogja folytatni az útját. A hirékre a kormány kdmmünikészevü közlése megállapítja, hogy' a kérdéses repülőgép egy olasz repülőgépgyár mintagépje, amely azért jött Konstancába, hogy itt illetékes körök megvizsgálhassák. A gépet más, érdekelt államokban is be fogják mutat ni és ezek között lehet hogy ott van Oroszország is. A Viitorul ezenkívül egy másik ügyben is kér felvilágosítást a kormánytól. Stanciulescu repülőtiszt kedden délben hidroplánján kirepült Konstnn fából és a gép azóta nem tért vissza. A liberálisok lapja misztikusnak tartja a kormánynak azt a közlését, hogy a repülőtiszt motordefektus miatt volt kénytelen a Siojre tavon leszállani. A választás napjára bebörtönözték a vajdahunyadi magyar lista vezetőjét A szavazás előiti napán a vasgyár összes alkalmazottaitól elvette a szavazó cédulákat (Déva. március 20.) A hunyadi választás napján a dévai magyarság terrort volt kénytelen elszenvedni. A választást megelőző fenyegetések beváltásaképpen a hunyadi vasgyár, amely most külön kereskedelmi kezelésben van, összes alkalmazottaitól bekérte a szavazócédulákat, természetesen nem azért, hogy ellenőrizzék, hogy kísérete már ki volt vonulva. — Vájjon igazán eljönnek holnap is? — kérdezte az ápolót Szőts Pali lihegve. — Igenis. Valami beféljük van rá. Holnaptól a főorvos ur is itt leszt a szavaláson. Hát ott volt másnap délután a főorvos is, aki ugyan alig pár szót tudott magyarul, de azért igen intelligens arcot vágott, az arcára ez volt fölirva nagy hetükkel: „Megtiltom, hogy bárki is azt bigy- je, mintha a katonai orvosi kar tagjai, kivált a felsőbb ranguak és a kiválóbbak ne bírnának érzékkel a magasabbrendü költészet megértésére.” Koritnyánszky aztán valóban belekezdett tegnapról elmaradt és még újabb adag verseinek elsza- valásába. Én azalatt Szőts Palira néztem. Határtalan undor, düh és szenvedés érzett az arcán. Koritnyánszky egyszer csak ezt a verset szavalta : „Vagyok a Lélek halk, titkos danája, Vagyok az ébredt Lelkiismeret...” — és ezenközben szigorúan, lélekbenczően tekintett Szőts Pali szeme közé. Szőts Pali megrázkódott és most már határozott mozdulattal csakugyan a köpőcsésze felé nyúlt, hanem utolsó pillanatban sikerült lefognom a kezét. Akkor, még mindig Koritnyánszkyra szögezve vér- beborult szemét, fölorditott: — Főorvos Ur! Jelentkezem! — Rubel Ne jelentkezzék! Mit jelentkezik? — A frontra jelentkezem! Harctérre! Ágyuk elé, puska elé, gránát elé! De ezt itt tovább egy percig se halljam! A többi betegek között is fenyegető moraj keletkezett és az aggodalmas hangulat elől a kiséret a költővel együtt kivonult. Én is kivonultam, arra gondoltam, pár szóval mentegetem1 szegény barátomat. Hát láttam, hogy a költő megdicsőült arccal magyarázta: — A lelkiismeretfurdalás tőrét ütöttem szívébe és ő nem bírta elviselni a lelkiismeret szavát! Látták, hogy tartotta felém a kezét? Mintha megfojtani akart volna! De nem bírta ki igéimet — és most jelentkezett a harctérre! És ha majd folytatom, jelentkezni fog a többi is mind! Meglátják! Ez életem és hivatásom legdicsőbb sikere! Boldog I vagyok! Boldog vagyok! kivették-e vagy nem igazolványaikat, hanem azért, hogy senki se szavazhasson és csak a választás után adják vissza az igazolványokat. Ezt a terrort a hunyadi Magyar Párt már előre látta s dr. Meskó Miklós, hunyadmegyei alel nők vezetésével egy küldöttség a választás előtti napon megjelent Oncu hunyadmegyei prefektusnál, aki azonban azt a választ adta, hogy a karhatalomnál intézkedni fog, bántódása senkinek sem esketik, de a gyár ellen semmit sem tehet, mert a gyár ’magánvállalkozás s igy ellene semmi intézkedést nem foganatosíthat. Az igazolványt tehát a magyar munkások nem kapták ki, aki pedig ragaszkodott polgári kötelességének gyakorlásához, azt kíméletlenül elbocsátották. Büchlcr Andor dr. hunyadi ügyvédnek, a magyar listavezetőnek kapuját a választás napján reggelre emberkarvastagságu drótkötelekkel leláncolták. beszögezték úgy, hogy a magyar listavezető a választás napján nem hagyhatta el lakását. Az ilyenfoku terror miatt a kisebbségi lista mintegy 250 szavazattól esett cl. Ez volna a kisebbik baj, de sokkal nagyobb baj az az atmoszféra, ami ezáltal Vajdahunyadon a magyarság s a románság között kifejlődött, ami egyáltalában nem nevezhető barátságosnak. Petrozscnyben a választás előtti péntek este a nemzeti párt és a liberális párt választói között keletkezett nagyobb verekedés. A Temps a keleteurópai aoráriömöriálés tervéről (Párizs, március 20.) A Temps bukaresti tudósítója azt Írja, hogy április első napjaiban a román kormány széleskörű átalakításra van kilátás. A tudósitó megemlíti annak a kelet- európai agrártömörülésnek tervét, amely Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország, Bulgária és Románia agrárérdekeit közös együttműködéssel iparkodnék érvényesíteni. Pénzügyi téren az ország helyzete — a töke általános hiánya következtében — válságos.
