Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-22 / 66. szám
Xlll. ÉVF. 66. SZÁM. UJÉS ROPPANT VILÁG Három évi súlyos börtönre ítélte a dévai törvényszék Bucsi József pénzügyi tisztviselőt (Déva, március 20.) A dévai törvényszék Il-ik szekciója tegnap hozott Ítéletet Bucsi József pénzügyi tisztviselő felett, akit azzal vádoltak, hogy a reábizott marhalevelek értékéből nagyobb összeget sikkasztott. A törvényszék az első tárgyalás alkalmával elhalasztotta az Ítélethozatalt azért hogy a pénzügyigazgatóság vezetőit is kihallgassák. Ma délelőtt igy Serafin és Dr. Jeler pénzügyi adminisztrátorokat, valamint Pop Márk volt adminisztrátort is kihallgatták, akik a dolog lényegére vonatkozólag csak annyit vallottak, hogy Bucsi József valóban meg volt bízva az értékek elszámolásával. Dr. Moţa Joan dévai ügyvéd, Bucsi védője kifejtette, hogy Bucsi tulajdonképpen nem sikkasztott, mert a sikkasztás feltételezi, hogy az illető közpénzt kezeljen. Aki pedig közpénzeket, kezel, az a számviteli törvény szerint szabályszerű recepiseket kell, hogy kiadjon aláírással és pecséttel s az szabályszerű nyilvántartásokba vezeti be a bevételezett összegeket. Mindez nem volt meg Bucsinál, aki a marhalevelek miatt az öszszegeket a jegyzőktől és a perceptoroktól vette át azzal a megbízással, hogy majd későbben befizeti az adóhivatalba, amit elmulasztott. Kifejtette a védő, hogy nincsen bebizonyítva, hogy a perceptoroktól vagy jegyzőktől mennyit kapott s mivel közpénzt nem is kezelt, elitélni nem lehet. A védő fejtegetése ellenére a törvény közpénzek, illetve 111,750 lej közpénz elsikkaszt ásóban mondta ki bűnösnek s emiatt három évi súlyos börtönre Ítélte, enyhítő körülménynek véve Bucsi nagy családját, de terhelő körülménynek, hogy a sikkasztott pénzt kártyán vesztette el. Továbbá állásának és politikai jogainak 10 évre való elvesztésére is ítélték Bucsi Józsefet, aki több mint 28 évig a legnagyobb hűséggel szolgálta az államot, szaktudással és szorgalommal. Az elitéit nevében a védő felebbezést jelentett be, az ügyész megnyugodott az Ítéletben, amely a. védő okfejtése után nemcsak a közönség, de jogászkörökben is nagy feltűnést keltett. * Az történt, hogy az arizonai csillagvizsgáló intézet — mint ahogy ezt a Keleti Újság is megírta — felfedezte a Naprendszer kilencedik bolygóját. A felfedezés tullajdonképein még január 21-én történt. A nagy eseményt azonban az említett obszervatórium vezetősége pár nappal ezelőtt csak azután publikálta, miután a legalaposabb számítások révén ellenőrzés alá vette. Az a rendkívüli dolog történt tehát, hogy Naprendszerünk határán felfedeztek egy minden eddiginél nagyobb bolygót, ami azt i$ jelenti, hogy a csillagászati vizsgálódások határa millió és millió kilométerekkel előbbrevonult. Előre, Isten tudja hová... Valami olyasmi történt, amit csak a legnagyobb számokkal .lehet ábrázolni. A kor, mely imádja a nagy eredményeket és fantasztikus távlatokat, megkapta azt a legtöbbet és legnagyobbat, ami csak elképzelhető. Kapott egy uj és roppant világot, olyan méretekkel, amilyenek még ezen <a téren is páratla/nok. Összes létező világaink legnagyobb világa reprezentálódoft -a napokban egész káprázatos megállapításokkal. Megállapították például, hogy naprendszerünk tengelye 2238 millió kilométerrel bővült, mert az eddig ismert világokon tul; túl az eddigi legszélső bolygón; túl a Neptunuson, még mindig van világ, sőt e távlatokon tut az eddig legnagyobbnak ismert bolygónál, a Jupiternél is nagyobb bolygó fut roppant pályáján olyan tömeggel, ami legalább négy- százszor nagyobb, mint a Földé... Megállapították, hogy az uj bolygó Nap körüli kerengősének ideje minden eddigi bolygó kercingési idejénél nagyobb. Legalább háromszáz esztendeig tart, mig egyszer bejárja pályáját, melynek távolsága a Naptól 6705 millió kilométer... Megállapították, hogy az uj bolygó naprendszerünket térbelileg az egyhannadával növelte, azaz egyharmadával lett nagyobb a világ. Billió és billió négyszögkilométer hasit ód ott ki ismét a színtelen Űrből. A gondolat lobogója uj be láthatatlan távolokba leng, túl az eddigi csillagokon. Kétségtelenül az emberi elme egy nagy diadaláról van ezó! Csupa nagy, nagyobb és legnagyobb, amit megállapítottak e nagyra., nagyobbra és legnagyobbra oly sóvár napokban. Valami olyan szenzáció történt, ami saázezeréve nként is csak egyszer adódhat vagy lehet, hogy soha, de soha az emberi történelemben. Elvégre a lét határai már eléggé bizonyosak. Meglepetés már nem igen érheti az embert. S a napokban ime, mégis történt egy nagy meglepetés. Az elme szikrája ismét fellobbant s az apró dolgok homályán túl egy eddig ismeretlenségben rohanó viliág ösvényére világított, valami olyan örök fényre, ami megmarad és meg lesz még akkor is, ha a föld márványpalotáiban ima még ismeretlen afrikai négertörzsek ivadékai írják a törvényeket. A bárom fokusu és tizenhárom inches iátmé- rőjii teleszkóp lencséje által konstatált bolygó még akkor is futni fog, ha már a földön megfagyott vagy elégett a legutolsó fűszál. Ez a nagy Tény még -akkor is rohanlni fog .utolérhetetlen sebességgel kigyulladt pályáján a kihűlt Nap s a violaszin gázvilágok fölött, örök lázából kitéphetetlenül, a legutolsó kataklizma felé... Olyan kényelmetlenül. nagy és elviselhetetlenül különös Tényt állapítottak meg annak az apró mécsnek a fényében, ami az emberi értelem, hogy a szív a szédület ködébe vélsz, a száj meg az ámulattól dadog. É.s mégis semmise történt. Még beszélni is mindenki másról beszél. Napok óta figyelem az embereket, a lapokat, a költőket és mindazokat, akik állandóan beszélni szoktak s az uj .bolygóról nem beszél senki. A kilencedik bolygó felfedezését a legnagyobb apáthia kísérte. Nevetséges volna ezt az lapáthiát felpanaszolni. Ez a kilencedik bolygó tényleg már nem sokat jelent s ha még kilencvenkileine is van rajta kívül, az . is mindegy. A világegyetem üzeme dörög és fut előre megírt pályáján s nekünk úgy látszik mindegy, hogy kilenc bolygóval-e, nyolccal, vagy tizenhéttel. Valami kiábrándulás azonban mégis ért. Mégse igy képzeltem el, se Goethe, se Madách, se a középiskolai tankönyvek után. Ezek után ,a könyvek után ugyanis mindig az volt az érzésem, hogy az olyasmi, mint egy uj bolygó megjelenése az égen, az valami roppant nagy dolog, valami különös láz és szédület, amit csak kidülledt csodálkozással lehet megélni. Valami olyan csoda, ami csak valahol a mult legendás éveiben történhetett meg, villámlás és mennydörgés között, amikor a népek és földek, az urak és hölgyek, a felnőttek és fiatalok, a fák és a vizek abbahagyták összes magánügyeiket s valami olyan dicséretbe fognak, mint Faust prológusában az arkaingyalok... Héromhénapi fogházat kapott egy tót ujságiró,aki csínyből Stefanik cseh tábornok relikviáit (Pozsony, március 20.) A pozsonyi kerületi bíróság nagy érdeklődés mellett tárgyalta Kedro- vics Vladimir 23 éves pozsonyi hirlaph’ó ügyét, aki 1928 március 7-én Masaryk elnök születésnapján a pozsonyi kormány palota padlásáról ellopta a cseh légió megszervezése körül érdemeket szerzett Stefánilz tábornok S tefánik-relikviáit... Annakidején nem is vették észre rögtön Kedrovics csínyét, hanem csak akkor, amikor Ked- rovics március 23-án megjelent az egyik pozsonyi lap szerkesztőségében, ahol maga kérte, hogy a lap hozza nyilvánosságra az esetet. Ez meg is történt, mire Kedrovicsot letartóztatták, majd hatheti vizsgálati fogság után szabadlábra- helyezték. A vádlottak padjára került Olbricht János 34 éves elektrotechnikus is, aki a pozsonyi kormánypalota házmestere volt és segédkezet nyújtott Kedrovicsnak a bűncselekmény elkövetésére. Kedrovicsot az államügyész hivatalos hatalommal való visszaélésre irányuló fölbujtással, továbbá lopással és jogtalan fegyverviseléssel, Olbricht Jánost pedig hivatalos hatalommal való . visszaéléssel és ugyancsak jogtalan1 fegyverviseléssel "■ ádolta. A vádirat szerint Kedrovics álkuiccsal jutott be a kormánypalota udvarára és az egyik mcllékiép'-sőr. följutott a padlásra, amelyet* a nála. lévő álkuiccsal fölnyitott. Ott megtalálta azt n ládát, amely Stefanik Milán ruháit és katonái ^fezérőlcselt tartalmazta. A ládát fölnyitotta és abból a következő tárgyakat vette magához egy nynlbőrbéléses bőrkeztyüt, egy bőr- ' nadrágdarabot, egy kitépett nadrággombot, Ste- fánik kardmarkolatából két drótot, egy véres ingdarabot, egy kamáslidarabot, egy olasz Sa- voya-csillaggal ellátott tábornoki gallért, valamint w olasz tábornoki egyenruháról leszakított eimkéf, atnelyen „Gai Milano“ jelzés állott. Kedrovics elmondotta, hogy a villamoson megismerkedett Pvornik cseh újságíróval, aki felhívta a figyelmét arra, hogy a Stefanik relikviák milyen méltatlan elhelyezést nyertek a pozsonyi kormánypalota padlásán. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy hol ismerkedett meg | Olbrichttal, Kedrovics elmondotta, hogy mint. újságíró kereste fel Olbrichtot, bemutatkozott ! r.eki és érdeklődött a Stefánik ereklyék sorsa iránt. Olbricht felvezette őt a padlásra, ahol megtalálta. a ládát, amelyből kivett néhány ruhadarabot és azokat magával vitte. Ezt azért tette, mert fel akarta hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy hol vannak a Stefánik ereklyék, amelyek ki vannak téve a molyoknak és a pusztulásnak. Stefánik a Masaryk-Benes-Stefánik triumvirátus egyik tagja volt és méltatlan Stefánik emlékéhez, hogy ilyen állapotban őrizzék a relikviákat,,1 amelyeket vagy valamely múzeumban kellene elhelyezni, vagy a család tulajdonába kellene, hogy átmenjenek. Elnök: Miért nem hívta fel az illetékes körök figyelmét erre? Kedrovics: Újságírói vérem űzött arra, hogy ezt igy csináljam. Elnök: Járt-e a pozsonyi magyar konzulátuson is? Kedrovics: Igen, de nem ebben az ügyben, hanem azért, hogy közgazdasági szakkönyveket szerezzek onnan be.. Elnök: Önnél találtak egy röpiratol, amely a Rothermcre ügyre vonatkozik s amely felhívást tartalmaz, a magyarokhoz és a szlovákokhoz. Aliért tartogatta ezt magánál? Kedrovics: Ezt mint ujságiró szereztem meg, mert foglalkozni akartam vele a lapomban. A tanúkihallgatások során: elsőnek Antal Sándort, A Nap szerkesztőjét hallgatták ki, aki elmondotta, hogy Kedrovics két évvel ezelőtt megjelent nála egy kis dobozzal, amelyben ezek a relikviák voltak és arra kérte, hogy ezzel az esettel foglalkozzék a lapjában. Elnök: Milyen célja lehetett Kedrovicsnak ezzel a dologgal? t Tanú: Nem tudom. Előttem azt hangoztatta, hogy nem méltó, hogy ezek a relikviák a minisztérium padlásán heverjenek, ő mint szlovák ez ellen tiltakozik és azért akarja nyilvánosságra hozni az ügyet, mert be akarja igazolni, hogy milyen könnyű hozzájutni ezekhez a relikviákhoz. Az újságban cikket is Írtam erről. Kedrovics többé nem jelent meg, a szerkesztőségben. A védők felszólalása után a biróság délután egy órakor hozta meg Ítéletét, amely szerint Ked rovicsot és Olbrichtot bűnösnek mondotta ki a vádbeli bűncselekményben, amelynek alapján Kedrovicsot három. hónapi fogházra, Olbrichtot pedig két hónapi fogházra Ítélte, az Ítéletet azonban egy évi próbaidőre felfüggesztette. (G. G.)
