Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-22 / 66. szám
2 XIII. ÉVF. 66. SZÁM. VSaxfnWaafíii lílomm fartománxi elnök felesége töredelmesen bevallotta, hog\f a házukban történt betöréseket ö követte el fTIomm amikor tudomást szerzett e vallomásról, azonnal nyugdíjaztatását kérte (Berlin, március 20.) Jelentettük, hogy Mónim, potsdami tartományi elnök házában rejtélyes betörések és lopások történtek- Miután a több Ízben történt lopással kapcsolatosan Momm elnök felesége minden egyes alkalommal feltűnést keltő viselkedéssel .sietett bejelenteni a lopásokat, az a gyanú merült föl, hogy a lopások meg sem történtek és csupán a biztosítási összegeket «karja felvenni. A rendőrség meg is indította a nyomozást és megállapította, hogy a Mommn-házban történt betöréseket maga az asszony követte cl, aki később megtörve vallotta be tettét. Momm elnök az utolsó pillanatig nem tudta elhinni, hogy felesége maga követte el saját házában a betörést, de amikor felesége vallomást tett, a lesújtott elnöknek nem maradt más hátra, minthogy nyugdíjazását kérje, ami meg is történt. Megállapítani azonban még a mai napig sem sikerült, hogy mi vitte rá Mommnét az előre megfontolt, tervszerűségre valló betörések keresztülvitelére. A biztosítási csalások elkövetésére nem volt. 'szükség, mert Momm gazdag ember volt és feleségének annyi pénz állott rendelkezésére, amennyit csak akart. Mindenesetre egy titokzatos fiatalember szerepét kell kinyomozni, akinek az asszony a házból származó értéktárgyakat átadta. Mommn ét különben nem üldözhetik mert nem lehet őt felelősségre vonni olyan tárgyak eltulajdonításáért, amelyek a háztartáshoz tartoztak. Az ellene indítandó vád legfeljebb hatóság félrevezetése címen jöhetne számításba. Mónimmá különben dólumerikai származású és leánya Vialentina, tengeralattjáró hajóparancsnoknak a felesége. A rejtélyes üggyel az egész német sajt, tfoglalkozik, mert Grezinski porosz belügyminiszter távozása után ez a második eset, amikor egy poli- I tikusnak nő miatt kellett karrierjét félbeszakítani. Bukaresti repülőbizottság érkezett Kolozsvárra az adókivetések felülvizsgálására Egyelőre azt adógnáilotin tovább működik; az ügyvédeket sem kíméli Dobrescu tartományi igazgató felterjesztése az adébaialék megadása érdekében (Kolozsvár, március 20.) Nemcsak az adófizető polgárság, hanem már a hatóságok is megsokallták azt a kíméletlen adóbehajtási módszert, amely egész Erdély és különösen Kolozsvár város kereskedelmi cs ipari életét összeomlással fenyegeti. Nemrégen irtuk meg, hogy a Sfatul- nak egy küldöttsége jelent meg a kolozsvári di- rektorátuson és ott Dobrescu tartományi igazgató távolléte miatt Hodor közigazgatási vezérfelügyelő előtt panaszolták el a kíméletlen adóbehajtások rendszerét, ami valóságos katasztrófával fenyegeti Kolozsvár város egész kereskedelmi és ipari életét. A tartományi igazgatóságon sok megértéssel hallgatták a panaszokat. BeSsots Pál egészségest jelent Irta: Bodor Aladár Igen különösen voltam a maláriámmal: nem szerettem. A maláriát általában szeretni szokás. Mert maláriával az ember 'hátrakerül kórházakba, hosszú időre, aztán erősítő kosztot kap színhaza kenyérrel, sőt végül még üdülésre is viszik az embert szép alpesi vagy tátrai kórházakba s utána jóidéig nem is osztják be az embert vnonetszázadba. De sokféle a malária. A mi őrnagy orvosunk, aki engem is megvizsgált, azt mondta, hogy a maláriának eleddig nyolcvanba! válfaja ismeretes, mind másfele tüneteket mutat fel és más-más a jelentősége. Én a lázakat tnég csak bírtam, de utánuk mindig kibírhatatlanul utálatos volt a közérzetem. Ugy- látszik,' az .enyém valami nyolcvanhetedik válfaj volt, amelyet pept lehetett szeretni. Pedig közben-közben volt minden héten kotr három igen kellemes napom is. Ilyenkor hihetetlen üdeséggel bájolt el a napfény, a fedezékenkivüli, dohosságtalan levegő, a frontmögötti kórház szalmazsákjának hallatlan kényelme. 'ügy fordult, hogy váratlanul nagy sebesült - szállítmánynak kellett gyorsan helyet csinálnunk, a mi kórházunk szállítható betegjeit mind hátrább meg hátrább ’vitték, végül egy budapesti iskolából átalakított kórházban helyeztek el minket, szintén ideiglenesen. , ; j ■, - ,. Ott kerültem össze Szőts Pali barátommal, aki már jó pár hónap óta itt feküdt a légi betegek között. . Szó'ts Palival valaha az iskola padjaiban ismerkedtem meg. Jó fiú volt, kicsit zárkózott, kicsit indulatos, de arról emlékeztem leginkább reá, hogy mindig a legtisztességesebb maga viseletű volt és mindig hallatlanul elegáns. Vagy kétszer találkoztunk az egyetemen is, aztán elvesztünk egymás szerei,® elől, no és most itt találkoztunk ebben a kórházban, amelynek legfőbb előnye az volt Szó'ts Pali ezerint, hogy itt az ördög se törődött a betegekkel. —- Azt hiszem, pajtás, — mondta Pali, — ez a látták, hogy éppen az adóerköles, ha lehet erről egyáltalában beszélni, forog veszélyben és az adóalanyok érdekében tenni ktjll valamit. Már a küldöttség járás' ■utána memorandumot Bukarestbe terjesztették fel. Azóta Dobrescu tartományi igazgatót tübbszQÍ foglalkoztatta ez a kérdés és arra az elhatározásra juttatta, hogy felterjesztéssel fordul a pénzügyminisztériumhoz a kolozsvári adófizető polgárság erdeiében. Ez a felterjesztés már cl is készült. Szövegét Hodor közigazgatási vezér felügyelő, Dobrescu helyettese, nagyjában ismertette előttünk. A tartományi igazgatóság arra kéri a kórház valahogy kimaradóit a kimutatásokból, nincsen sehol se felvéve, mégfeledkeztek róla, amint ez megállapítható az élelmezésén és ad'gyógykezelésén is, viszont elkerülik a bizottságok is, tehát valószínűnek látom, hogy itt a háború végéig kellemes biztonságban kihúzhatom, amig az. európai császárok, királyok és köztársasági elnökök vagy kibékülnek, vagy megeszik egymást. — Te scmmicsetrc se akarsz közéjük elegyedni? — Semmiesetre. Majd csak magam válogatom meg a társaságomat. Lemondok a győzelemben való részesedésről, viszont a vereség kellemetlenségeitől is teljesen távol tartom magamat. — Nagyon undorodsz a puskától? — Világért sem, ha a verekedésnek látom az értelmét, vagy ha megharagszom. Négy olyan súlyos párbajom volt. hogy na. Nézz ide, ezt itt a vállamon egy éjjeli zenéért kaptam és utána még belementem ebbe a nagy kaszabolásba itt ni a mellemen, pedig még többet is várhattam, az ellenfelem vivóbajnok volt ugyanis. — Nem akarsz kimenni a frontra?-— Nem, barátom, ha a fene fenét eszik is. — Még akkor se, ha... — Még akkor se, akkor se, akkor se! Ezen a ponton hajliţhatathm volt. Ugyanez okból nem akart ebből a keserves kórházból valami elviselhetőbb helyre átmenni, mert tudta, hogy mihelyt ebből a rozoga iskolából bárhová is átteszik, rögtön, észreveszik és bevonultatják. Jóformán ki se teliette a lábát az épületből, mert odakünn már ugyancsak vadásztak a lógósokra. Azért a mi rozoga termünkben is akadt néha valami szenzáció. Egy-egy érdekes látogató, érdekesebb beteg, néha valami jótékony hölgycsoport, érzelgős, kizökkent, de egyébként tiszteletreméltó hölgyekkel. Hanem a mi rendkívüli, idegre menő szenzációnk akkor csapott le, mikor egy napon beállított hozzánk két jóhiszemű idősebb jótékony hölgytől vezettetve Koritnvánszky Bóráiul barátunk, a költő. Koritnyánszky, akire csak diákkorunk homályából emlékeztünk némileg, íönséges misszióval jött kórházunkba, amint hangzatos szavakkal kifejtette. Azért jött, hogy fölemelje csüggedcző lelkünket, hogy uj erőt leheli jen a kételkedőkbe, hogy sziklaszilárddá építse keblünkben a győzelem hitét pénzügyminisztert, hogy a jövőben háromtól hat hónapig a penzügyigazgató- ság, hat hónaptól pedig egy évi időtartamra a tartományi igazgatóság adhasson adóhaladékot és részletfizetési engedélyeket. Ezt a felterjesztést ma vagy holnap küldik fel Bukarestbe és minden valószínűség meg van arra, hogy a pénzügyminisztérium deferálnt fog a tartományi igazgatóság előterjesztésének. Itt írjuk meg, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatóságon ma megjelent Nae Petrcscu, bukaresti pénzügyi vezérinspektor, Petru Flóráin vezérinspektor társaságában, hogy az adókivetéseket, behajtásokat felülvizsgálja. A vizsgálat egy napig tartott. Természetesen nem leltet tudni, hogy mi lesz az eredménye. Hogy eddig változás nem történt, az kétségtelen, mert a legutóbb sorra került ügyvédeket szintén olyan lehetetlenül magas kulcs szerint adóztatták meg, mint a kereskedőket és iparosokat. Fegyelmi utón távolitják el az állami számadások legfőbb ellenőrzőjét (Bukarest, március 20.) Megírta a Keleti Újság, hogy Anghelescu legfőbb számvevőségi elnök ellen vádak merültek fel, amelyek szerint olyan cselekedeteket követett el, amik összeférhetetlenek a számvevőségi elnöki állással. Azzal vádolják Angheles- cut, hogy társként szerepelt egy kereskedelmi vállalatnál és egy másik vállalatnál pedig igazgatósági tagságot tartott meg, ez a vállalat most csődbe jutott. Az állami számadások legfőbb őrének meg- óvatolt váltói vannak a bukaresti pénzpiacon. A számvevőszéknél történt törvényellenességeket elnézett; ő maga is olyan napidijakat vett fel, amelyek nem jártak neki, a számvevőszék költségvetéséből fizetett szolgálati személyzetet a maga céljaira használta fel, hivatalánál szinekuiástákat alkalmazott, — közöttük a fiát is. — stb. A pénzügyminiszter nemrégiben felszólította Anghelescut, hogy mondjon le állásáról s mivel az elnök erre nem volt hajlandó, a, miniszter a vádakat a számvevőszék tizenegytagu tanácsa elé terjesztette. A tanácskozás eredményét nagy érdekelődéssel várták és az hét szavazattal négy ellenében a pénzügyminiszter kívánsága szerint döntött : a számvevőszék elnöke ellen megindítják a fegyelmi eljárást. és hogy lángostorral ostorozza a gyávaságot. A nagy kórterembe, ahová ötvennégy beteg és sebesült katona volt összezsúfolva, valami ismeretlen eredetű felsőbb rendelkezés folytán behordottak négy iskolai dobogót, asztalkát s széket állítottak rá. Az asztalkára piros, pliisteritőt tettek, rá tálcán egy palck vizet és poharat. Az emelvényre kétoldalt még két pálmát is odaállítottak valahonnan. Mig ezek a nagyszerű előkészületek folytak, Koritnyánszky körsétát tett a hölgyekkel a betegek közt és mindenkihez intézett pár buzditó szót. Mikor rámismert, kissé összehúzta a szemöldökét: — Szervusz... Te itt vagy? Ilyen nagy darab ember... Ki marad akkor a rajvonalban?... Egyébként mi a bajod? — Malária. — Hm, malária? Újabban nagyon sokan kezdik a maláriát... Melyik harctéren járja most az a malária? Nem feleltem. Szőts Pali szintén nem felelt neki. Az egyik kisérőhölgy mondta meg aztán Korit- nvánszkynak franciául, halkan, hogy Szőts az első négy hónapot künn töltötte a galíciai fronton. Mikor elkészült a dobogó, Koritnyánszky ruganyos léptekkel fölsietett rá, először barátságos mosollyal körültekintett n sárga- meg hamuszinarcu betegeken, jórészt borostás öreg népfölkelőkön, aztán egy dacos mozdulattal hátravetette liollószinü hosszú haját a szeméből s most már fenséges, fontos arcot öltött. Zengő hangja volt, öblös pátosszal kezdte és úgy vitte mind följebb, nemsokára már mennydörgőit: Lángostorral sújtok a gyáva ccnkre, Kit nem bűvöl a harci zivatar, Mellett feszíts s kardod előre szegezve, Mennydörögve zengjük: Harcra föl, magyar! Én ekkor már visszahevortem az ágyamra és fejemre húztam a darócpokróeot, az éjjeli lázam miatt még úgyis igen utálatosan éreztem magamat, ma még enni se bírtam miatta és egyre hányinger gyötört. Csak egybefolyó zugásnak hallottam, ahogy Koritnyánszky a verseit tovább szavalja. Azt azonban még a pókróetakaró alatt is érthetően meghallottam, amikor Szőts Pali egyszer csak közbekiáltott: — Hagyd abba, Koritnyánszky1 os«
