Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-21 / 65. szám
6 XIII. ÉVF. 65. SZÁM „Szegény, elnyomott románok.. Na lám, mire jó, ha az ember románul tanul és a bukaresti lapokat szorgalmasan böngészi. A zsurnalisztikának egy egészen különös, erotikus világa tárul fel elöltünk. Mintha nem egy országban élnénk. Mintha Bukarest, a főváros sokcser kilóméterre feküdne tőlünk. Országok és tengerek választanának el az anyaországtól minket ■— a gyarmatot. Nem volna telefon, rádió. Kolozsvár és Bukarest nem cserélhetné ki a híreit minden órában. Egy kemény magyar koponya valósággal megdöbben, ha olvassa a bukaresti lapokat. Itt vannak az erdélyi városokban megejtett községi választások eredményei, amelyekkel a bukaresti lapok hasábokon keresztül foglalkoznak. Az eredményeket meg csak a valóságnak megfelelően írják meg, mert a sajtóiroda hivatalos közléseit nem lehet meghamisítani, de á kísérőzene, a kommentárok orchestcrc, amiktől zeng, zajong, viharzik a regáti sajtó -— nemcsak meglepő, hanem tanulságos is. Valósággal kétségbe vannak esve a regáti lapkollégák, hogy az erdélyi kisebbségek elnyomják a románokat. Csak úgy potyognak a kroko- dilus könnyek amiatt, hogy a magyarok, zsidók, szászok és a munka sóik (mintha a munkások között nem is volnának románok!) maguk alá gyűrték a községi választásokon a románságot. Borzalom, ezek az irredenta magyarok. ' destruktiv zsidók, bólseviki mániások a közigazgatásban átvették a hatalmat. Mi lesz most? As ázsiai barbárok, akik nyereg alatt puhítják a húst, reggelire puskaport esznek, a zsebükben kartácsot hordanak és párdw-kacagányban, buzogánnyal jelennek meg a tanácsüléseken — terrorizálták a szegény, magára hagyott románokat. Az egyik bukaresti kesergő laptárs szerint, amit az erdélyi románok tiz esztendő alatt köz- igazgatásban és kultúrában épitettek — most rombadőlt. Hiába volt az évtizedes munka, t>e- rejtékcs fáradozás, hogy az erdélyi városokban rendet, modern közigazgatást teremtsenek, most pár nap alatt a tiz éves munka minden eredménye felborult. Valóban kicsordul az ember szeméből a könny, ha olvassa a bukaresti lapok választási kommentárjait. De csak az első pillanatra ilyen elszomorító a kép, amit a regáti zsurnalisztika felvázol. Nekem, a magyar embernek később, jobban átgondolva a dolgokat, duzzado.zni kezdett a kebelem. ‘ Végre a regáti lapokból megtudtam, hogy milyen bátrak, vakmerők, sőt milyen elnyomók a magyarok Romániában. Végre megtudtam, hogy ilyenkor, választások idején milyen terror-legények vagyunk. Tiz évig erre a bátorságra. sőt kockázatos vakmerőségre vártam, ami a kisebbségi küzdelmek életelixirje és ime, találkoztam azokkal — a bukaresti lapokban... Mert idehaza, Erdélyben csak azt láttam, hogy mindannak, amit a regáti lapok írnak, pontosan az ellenkezője igaz. A magyarság és általában a kisebbségek a választásokon nem Uj vendégeinknek! Ezen lap előfizetőinek megelégedésére nynjtott százalék kedvez- -| száményt szobaárainkból 4-'-' zalék kedvezményt olcsó éttermi árainkból (menüt kivéve; módunkban van az ÚJSÁG kiadóhivatalával létesített megállapodás alapján kibővíteni a Magyar lísr. ©peraNás Nemzeti Szitáz K^ütsrassinház előadásaira szóló mérsékelt áru jegyekkel. Tekintettel a nagy keresletre, kérjük szoba és színházjegy rendelését két-húrom nappal előbb velünk közölni. sár park SZÁLLODA BUDAPEST Szemben a keleti pályaudvar érkezés oldalával. (Nincs kocsiköltsége). tudták cízt az erőt kifejteni, aput ténylegesen arány számuknál fogva reprezentálnak. Szomorú, való tény, hogy a választások előtt csaknem minden városban le terrorizálták a kisebbségi szavazókat. íme. itt van Kolozsvár, Erdély fővárosa, ahol a választások előtt valóságos ostromállapot uralkodott, fenyegető ncpy/yyleseket tartottak, ahol a magyarokat gyedéiták, fenyegették és az volt a vezérszólam, hogy menjenek Budapestre. Mi volt az eredmény? A választások napján mindenki el volt készülve_ arra, hogy az uccán inzultálják, a választók rémképeket láttak, attól féltek, hogy vérontás lesz cs igy a kisebbségi szavazóíz jelentékeny száma nemcsak az urnák elé nem mert felvonulni, hanem még az uccá- ra sem tette ki a lábát. De igy volt ez a többi erdélyi városban is. Es a bukaresti sajtó- orchester kisebbségi terrorról, magyar elnyomásról beszél. Különösen meglepő az a kijelentés, hogy a magyarok és erdélyi románok, akiknek a közigazgatási érzéke és. felkészültsége messze magasan all a re gátiaké felett, kockáztatják azt az eredményt. amit a liberálisok á városi közigazgatásban Hz év alatt épitettek. Ne féljen ettől a buka resti sajtó. Mielőtt ilyeneket ír, jól tenné, ha a munkatársait elküldené az erdélyi városokba és itt, a helyszínén meggyőződnék arról, hogy éppen, az utolsó tiz esztendőben hanyatlott a mélypontra az erdélyi közigazgatás és meggyőződne arról is, hogy éppen a magyarság térfoglalása volna az egyik kivezető ut a megromlott közigazgatásból egy modern, intakt, uj közigazgatás felé. Terror tényleg volt. de nem a magyarság részéről. Ott igazán nem tartunk. Egyelőre csak minket terrorizálnak és az a magyar terror, amiről regáti laptársaink keseregnek, — csak a bukaresti lapok hasábjain létezik. (-—jós.) A konainumsiák birtokká vetlek egy kínai várost, a kormány összes fcözhivafalaiokaít és ezenfelül kétezer embert, legyilkoltak (London, március 19.) Sanghajból jelentik, hogy a kommunisták birtokba vették Funant és felkoncolták a délkiniai kormány összes közhivatalnokait, valamint még mintegy kétezer férfit, nőt és gyermeket. A lapok a hirt fenntartással közölték le mert a mészárlásról még a hivatalos jelentés nem érkezett meg. Hétszázezer lej adóhátralékért lefoglalták a Rhédey-ház összes házbérjövedelmeit Az óriási ftelek Isstven lakója kétségbeesetten néz a májusi és novemberi bérletié járat elé, mert a házgosidnok szóba sem akar állni velük — A lakók memorandummal fordulnak a háztulajdonoshoz és a goncinoik helyettesének elmozdítását kérik (Kolozsvár, március 19.) Immár történelmi patinája van annak a kolozsvári háznak, amelynek nem kevesebb, mint hetven lakója a legkétségbeej- tőbb bizonytalanságban él hónapok óta. A Ehédey- húzról van szó, amelyről köztudomású, hogy itt ütötte fel első szállását az erdélyi magyar szinészet, még mielőtt a Farkas uccai állandó színház felépült volna. A hatalmas, két ueeára és a Főtérre nyúló teiekobjektumnak csak egyrészét teszi ki a ma is impozáns Rhédcy-pa-lota, még két, szintén igen nagy emeletes épület helyezkedik el rajta. A jó évtizeddel ezelőtt elhunyt Iihédcy grófné tudvalevőleg a debreceni református kollégiumra hagyta a műemlék-jelleggel bíró palotát és a mellette levő ■két házat, azzal a megszorítással, rogy az elhunyt grófnő közvetlen leszármazottai jogot formálhatnak a bérjövedelemre. Ezidőszerint a telek fölötti rendelkezési jog özv. Fcfrtr von Lilien grófnéé, aki születésére nézve erdélyi, Horvát Katinka bárónő. Addig, arpig az impériumyáltqzás be nem következett, semmi baj nem volt a Ebédey-házzal és lakóival. A nagyszámú’ lakó, köztük több kereskedő, nor- • malis béreket fizetett, a grófné, illetve megbízottja rendszeresen elvégezte a javítási munkálatokat és a debreceni kollégium is megnyugodhatott abban, hogy a vagyonának jelentős részét alkotó Rliédey- liázat gondozottam teljes épségben fogja, megkapni. Jött aztán a sorsfordulat. Tudvalevő, hogy a háztulajdonosok számára ez az időszak valósággal katasztrofális volt. A Rhédey-házban is rengeteg volt a rekvirált lakás, amely után jóformán egy fil- lérnyi bért sem fizettek és az óriási épület nem hogy jövedelmet hozott volna, hanem .jelentős ösz- szeg'eket kellett ráfizetni adóban és restaurálási költségekben. A haszonélvező grófné egyébként is sok zaklatásnak volt kitéve s ekkor adta valaki azt a tanácsot neki, hogy a gondnoksági tiszttel bízzon meg egy román ügyvédet, aki hatóságoknál sokkal hatékonyobban tud fellépni. A külföldön, Ausztriában élő grófné, aki tájékozatlan volt az itteni viszonyokkal szembeu, egy Leuta nevű bukaresti ügyvédet tett meg gondnoknak, aki viszont Colbasi dr. ügyvédet bizta meg a házgondnokság tényleges gyakorlásával. Colbasi dr. valóban a legnagyobb korrektséggel végezte vállalt feladatát. Alkalmazkodott a lakástörvényhez, nem igyekezett a bérekét jogtalanul felsrófolni, figyelemmel volt a régi lakók jogaira és nem is volt semmi konfliktus az ő ideje alatt. Később azonban változás állott be a. házgondnok személyében. Az nj megbízott Xantopol dr. volt ügyész, késó'bb ügyvéd lett, akinek, mint rövidesen kiderült/különös fogalmai voltak afelől, hogyan kell egy ilyen nagy ház, szinte azt mondhatni, egy különálló kis városka ügyeit intézni. Mindenekelőtt; Xantopol egy szót sem tud magyarul és már ebből kiindulva is kezdettől fogva brüszkirozta a ház lakóit. Jóformán szóba sem állt velük, még ha tolmáccsal is keresték fel. Mikor pedig a lakók egyi- ke-másika, lejáróban lévén a. szerződés, a meghosz- szabbitást illetőleg- keresett vele érintkezést, ismét ahhoz a taktikához fordult, hogy egyáltalában nem tárgyalt velük. Most májusban és novemberben a legtöbb lakás és üzlet bérlete lejár. Érthető tehát, hogy a Rhédey-ház lakói szeretnék tisztázni a maguk dolgát, mert nem szeretne senki közülök lakás nélkül maradni. Annál is inkább, mert a házban orvosok és ügyvédek is laknak, akikre nézve exisz- tenciális fontossága van annak, hogy ne cseréljenek máról-holnapra lakást. Annak jellemzéséül, hogyan kezeli Xantopol a liáz lakóit, elmondjuk, hogy egy minapi futólagos terepszemléje alkalmával bekukkantott Sole Simon bélyegző-gyáros lakására s mikor az őszszakálu, derék iparos, aki már hatvan esztendeje lakik egyfolytában a házban, megkérdezte, hogy mi lesz az uj szerződéssel, csak egy udvariasnak nem mondható gesztussal jelezte, hogy ki kell mennie a lakásból. Az ilyen diktatórikus intézkedésre pedig annál kevésbhé van joga Xantopol- nak, rnprt a legtöbb lakásszerződésnek egyik pontja fenntartja a bérlő számára a lakás bérletére az elsőbbségi jogot. Könnyen megérthető tehát, ha a májusi és novemberi Itázbérnegyed elé a legnagyobb aggodalommal néznek a Rhédey-ház lakói, mert se- hogysem tudnak biztos választ kiforszirozni a ház- gondnok-ügyvédtől az uj bérletre vonatkozólag. Egyébként a Rhédey-háznak uj szenzációja is van. Tegnap minden lakás és üzlet bérlőjének végzést kézbesítettek ki, amely szerint a lakbért lefoglalják a Rhédey-ház adótartozása fejében. As adóhátraléknak csak egy tétele ötszázötvenezer lej, amely a többi mellékkiadásokkal együt eléri a hétszázezer lejt. A lakók annak sem tudják magyarázatát adni, hogyan szaporodhatott fel az épület adója, illetve adóhátraléka hétszázezer lejre, amikor a mai, nem is magas házbérek mellett is piintegy más- félmillió lejt tesz ki a bérleti dijak végösszege. Értesülésünk szerint a lakók panaszos memorandummal fordulnak a haszonélvező grófnéhoz s felkérik, hogy a gondnoktól vonja meg a megbízást és ezt a tisztséget olyan emberre ruházza, aki iránt a lakók is bizalommal vannak s aki alatt talán az adóhátralék sem fog felgyűlni másfélmillió lej évi bevétel mellett háromnegyeduiillióra.
