Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)
1930-03-17 / 62. szám
»»A magyarságban még ma síecs elég öntudat és önbizalom, ezért nem tudja, azt az erőt a közéletben kifejteni, amit számarányánál fogva reprezentál“ — mondotta Réthy Károly, most megválasztott kolozsvári tanácstag — Hogyan akarja az iparosság érdekeit képviselni a városházán ?! (Kolozsvár, március 15.) A pénteken megtartott kolozsvári községi választásokon az iparosság érdekképviseletében Réthy Károly, az ipartestülct alel- nöke, Kolozsvárnak régi előkelő polgára is a városi tanácsba került. Ezt a tényt annál nagyobb örömmel állapi tjük meg, mert a ura! than a városnál az egyetemes iparosérdekeket nem méltatták arna a figyelemre, amit az valóban megérdemelt. Különösen a kisebbségi iparosság ügyei nem voltak biztos kezekben és nem volt egyetlen törvényhatósági bizottsági tag sem, aki éber szemmel figyelte volna a városházi gazdálkodást és különösen vigyázott volna arra, hogy az évszázados tradíciókra visszatekintő kolozsvári magyar iparosság a város vezetésében kellő befolyást gyakoroljon. Réthy Károlyt Kolozsváron mindenki ismeri, mindenki tudja róla, hogy az iparosérdekeket sohasem tévesztette szem elől és épen a múltja, felkészültsége és tudása predesztinálta arra, hogy a városházán nemcsak a magyarság, hanem különöseképpen az iparosérdekeknek kü istápolója ás védelmezője legyen. Megválasztása alkalmából a „Magyar Kisipar” cimü rovatunk vezetője felkereste lakásán Réthy Károlyt, az nj törvényhatósági bizottsági tagot-, aki jövő programmjáról az alábbi érdekes dolgokat mondotta: — Az elmúlt tiz esztendő alatt a kolozsvári városházán a magyar iparos nem érezhette otthonosan magát, mert jóformán senki sem törődött a múltban a kisiparosság érdekeivel. Ennek főképen az volt az oka, hogy maga az iparosság sem volt kellőképen megszervezve és nem tudott fellépni olyan egységesen az elmúlt választásokon, amint azt a nagyszámú kolozsvári iparosság megérdemelte volna. Programmom nem lehet más, mint elsősorban az általános miagyar érdekek megvédése. Azt szeretném, — mondotta Réthy Károly — hogy a jövőhöz a primárián minden magyar polgár és különösen a magyar iparosság, mely ennek a városnak a törzslakósságát képezi, otthonosan érezze magát és ügyes-bajos dolgaiban azzal a polgári öntudattal menjen fel a városházára, ami minden adófizető polgárnak kijár. — Mindenekelőtt azt szeretném megvalósítani, hogy a városházán a jövőben többet foglalkozzanak iparos ügyekkel. A politikánál fontosabb legyen az elnyomott, tönkretett, koldusbotra juttatott iparosság anyagi megerősítése. Azt akarom elérni, hogy az iparosban ne csak adóalanyt lássanak, hanem annak minden ügyes-bajos dolgát elintézzék és különösen az adóztatások terén ne lépjék át azt a határt, ami a múltban az iparosságot katasztrófába sodorta. Minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy a városi vízmüvek, villanymüvek ne folytonos áremelésekkel nyomorítsák meg a városnak a polgárságát, hanem mérsékelt dijakat szabjanak ki. '— Szerintem nines szükség a városnál olyan hatalmas tisztviselőtáborra, amelynek az eltartását még Bukarest, az ország fővárosa sem bírná meg. Az egész vonalon redukálni kell a személyi és dologi kiadásokat és inkább a szociális és jótékony- sági intézményeket kell segiteni és megerősiteni. — A mostani választások beigazolták, — mondotta Réthy törvényhatósági bizottsági tag — hogy Kolozsváron a választói névjegyzékek rosszak. Azokat hosszú éveken keresztül politikai szemüvegen keresztül állították össze. Ha valaki román volt, azt kétszer is felvették a listára, viszont Kolozsvár város törzslakőssá- gát, különösen a régi iparosokat, mesterségesen kihagyták és elzárták attól, hogy polgári kötelességeit teljesítse. — A rossz választói névjegyzékek alapján gyönge városvezetők kerültek az élre, akik lelkiis- meretlenül elpocsékolták azt a hatalmas városi vagyont, amit a régi magyar rezsim évszázadokon keresztül ökonomikus gazdálkodással, beosztással, a város érdekeit tartva szem előtt, összegyűjtött. Ennek a rablógazdálkodásnak, amely egy évtizedig tartott, véget kell vetni. Az uj tanácsnak éber szemmel, erős akarni tál és lelkiismeretes munkával arra kell törekednie, hogy Kolozsvár megbillent pénzügyi egyensúlyát helyreállítsa és a várost, mint jogi személyt, megmentse a gazdasági katasztrófától. — Ezt másképen nem lehet elérni, csak ngy, ha a most megválasztott tanács tagjai egy becsületes, megbízható községi választói névjegyzéket állítanak össze, amelynek alapján a jövőben a város vezetésében mindig a polgárság meghamisithatatlan akarata fog érvényesülni. — Nagyon fontosnak tartom, hogy a jövőben a városházán a magyar nyelvet ne üldözzék. Kolozsvár városisak a lakossága még ma is nagy többségben magyar. A magyar nyelvet — mondotta Réthy afel- nök — nem szabad üldözni, sőt annak úgy a városi adminisztrációban, valamint a közgyűléseken méltó helyet kell biztosítani. Én azt szeretném elérni, bogy úgy a városházán, valamint a nagytanácsban mindenki felszólalhasson j magyarul és az ellen ne lehessen senkinek semmi- « féle kifogása. Én a magam részéről birom a román nyelvet is, de ez nem jelent annyit, hogy a közgyűléseken és általában a város vezetésében ne használjam a magyar nyelvet. Nagy hiba, hogy a magyarságban sincs kellő öntudat, bátorság, önbizalom és nem tudja azt az erőt a közéletben kifejteni, amit számarányánál fogva reprezentál. — Ennek iaz öntudatos magyar aktivitásnak, bátor közéleti harcnak, a magyarság közéleti téren való tórfoglalásnak akarok a szóvivője lenni és remélem, hogy ebben nemcsak Kolozsvár város egész magyarsága, hanem speciálisan Kolozsvár város iparos társadalma egy emberként fog mellém állani. Iparos ember vagyok, nem kenyerem a politika és a politika mögött meghúzódó sok beszéd. Én tenni, cselekedni akarok... Ezeket mondotta Réthy Károly, a most megválasztott törvényhatósági bizottsági tag. Gesztusaiban erő van, szavaiban megfontoltság. Az egész ember olyan, mint egy működő villamos battéria. A kolozsvári iparosság nagyon sokat nyert az ő megválasztásával és hisszük, hogy a városházára nemcsak az iparosságnak, hanem az egyetemes magyar érdekeknek is egy bátor és öntudatos harcosa került. (— jós) As ipar és kereskedelemügyi minisztérium itteni felügyelősége utján jelentést kért a kolozsvári íp&rmuzetim ügyéről Remény van rá, hogy a kolozsvári ípármúzeumot visszaadják " az Iparosság részére (Kolozsvár, március 15.) A arait rovatunkban ismertettük azt a memorandumot, amelyet a kolozsvári ipartestület vezetősége a többi iparosérdekcsoportokkal egyetértve felterjesztett iá kereskedelmi és iparügyi minisztériumhoz az iparnuuzeum visszaadása érdekében. A memorandum a minisztérium asztalán fekszik és ugylátszik annak meg is van a kívánt hatása, mert a minisztérium leiratot intézett a kolozsvári iparfelügyelőséghez és abban felszólítja, hogy az iparmnzeum ügyét vizsgálják meg és arról rövid időn belül jelentést tegyenek. Tény az, hogy az ipnrmuzeumot az impérium átvétele után illegális utón a közoktatásügyi minisztériumi hatáskörébe utalták át és a kolozsvári iparosságot ezzel iaz intézkedéssel megfosztották jogos tulajdonától. Még nem lehet tudni, hogy a kolozsvári iparfelügyelőség milyen értelmű felterjesztést küld a minisztériumhoz, de annyi bizonyos, hogy a felügyelőség a tények alapos feltárása mellett javasolni fogja, hogy az iparmuzeumot adják vissza az iparosság részére. Nem akarunk elérhetetlen vágyakat kelteni a kolozsvári iparosságban, de nagyon valószínűnek látszik, hogy ha százszázalékos megoldást egyelőre nem is nyer az iparmuzeum ügye, mégis remény van arra, hogy addig is, amig a leány kereskedelmi iskola részére megfelelő helyiséget találnak, az ipar- SMUzeum egyes helyiségeit vissza fogják adni az iparosság részére. Tudniillik a legnagyobb baj ott van, hogy az iparmuzeum fenntartási költsége jelenleg a közoktatásügyi minisztérium költségvetésében szerepel, tehát az intézet átadása máról-holnapra nem történhetik meg. Valószínűnek látszik tehát, hogy egyelőre provizórikus megoldás fog történni, ami annyit jelent, hogy az iparmuzeum egyes helyiségeit iparos kiállítások, szaktanfolyamok részére átengedik, de már a jövő esztendőben remény van farra, hogy az iparmuzeum a kolozsvári iparosság tulajdonába visszakerül. Mindenesetre bölcs és okos dolog volt, hogy a kolozsvári iparosság az ipartestület vezetősége révén végre-valahára megmozdult és megtette a kezdő lépéseket az iparmuzeum visszaadására. A kérdést mi is állandóan nyilván tartjuk és miadont elkövetünk, hogy az iparosság minél előbb visszakapja múzeumát. Albert Thomas látogatása a kisiparos szövetség központjánál. Bukaresti tudósítónk jelenti: Albert Thomas, a nemzetközi munkaügyi hivatal elnöke bukaresti látogatása alkalmával meglátogatta a kisiparos szövetség központját is. A szövetség részéről Sa~ moil elnök, a kormány részéről pedig Joánitescu miniszter üdvözölte. Albert Thomas válaszában megköszönte az iparosszövetség elnökének az üdvözletét és kijelentette, hogy a nemzetközi iroda, amelyet vezet nemcsak a munkások, hanem a kisiparosok felsegi- tésére is törekszik. Kogy ez utóbbit az iroda részéről a programmjába felvehette, ez nagy nehézségébe került, mert a tanács többi tagjai azon a véleményen voltak, hogy a nemzetközi iroda csak a munkások érdekeit védheti és a kisiparosság ügyeivel nem foglalkozhatok. A tanonciskolák szervezete Ausztriában. Stefan Vulpe temesvári inspektor sorozatos cikkeket közöl a „Gazeta Meseriilor“ bukaresti lapban, közölve azokat az érdekes impressziókat, amelyeket ausztriai útja alkalmával szerzett. Többek között elmondja, hogy Ausztriában a tanonciskolákat ötvenöt százalékban a helyi ipartestületek, negyvenöt százalékban pedig a városi tanácsok tartják fenn. 1928—29-ben az iskolák költségvetése körülbelül 1G5 millió lejt tett ki. Az iskolákban a tanítás teljesen ingyenes, sőt a tanoncok még iskolaszereket és könyveket is ingyen kapnak. A tantervezetböl r.agyrészben kiküszöbölték a teoretikus oktatást és csak a német nyelvet, számtant,, mértant, gazdasági földrajzot, számvitelt, meenani- kát, fizikát, ehémiát, az ipar történetét cs a szakrajzot hagyták meg. A többi időt a tar.oncok az iskola mellett működő műhelyekben töltik, ahol szakmai tudásukat egészítik ki. Ha valamelyik tan ónénak hajlama vau tornát, éneket, vagy zenét tanulni, az oktatást ingyenesen kapja. Mit produkált az öntudatos iparos munka Szász- régenben? örömmel adjuk hírül, hogy Szássrégenben az iparosság öntudatos munkával dolgozik, aminek máris pozitiv eredményei mutatkoznak. A szászrégeni iparosegylet, amint értesülünk nemrégen a város főterén egy emeletes házat vásárolt, amely ma már mint Iparoshoz szerepel. Itt van elhelyezve az olvasókör hatalmas könyvtárral, Iparos Kaszinó, Magyar Dalkör és az Iparos Szövetkezet. Néhány évi öntudatos iparos munkának az eredménye az uj iparosház, amelynek keretében megalakították, illetve kifejlesztették az iparos szövetkezetét is, amelynek 1923-ban csak 122 tagja volt, ma már 300 tagot számlál. Az intézetnek az alaptőkéje nemsokára 1 millió lej lesz. Az itt elért eredményekért a dicséret Walter Simon elnököt illeti, aki nagy aktivitással és lelkesedéssel terelte egy táborba a szászrégem iparosságot. Nagy iparvállalat, gyakorlattal bíró hosszabb önálló eres, aki az iizemjavitási munkálatokat is önállóan vezetni képes. Ajánlatokat „Dieselgépész- C. 1082 jeligére továbbit a RUDOLF MÜSSE BUKAREST, Calea Victoriei No. 31 2aminn——immnmMB——
