Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-16 / 61. szám

é

XIII. 'ßVf. «. HZ AM. 1

Wg|B|j|jgM^jg|g^^MjgB ■ 'mmjJWPIWI

„A séisicmopélitim elleni akció teljes függetlenséghez vezeti Indiát”, — mondotta Ghandi, aki egy bivaly istállóban rokka pörgetés közben nyilatkozott a helyzetről

(London, március 14.) Ghandi zarándokcsapa- I tát Baraja faluban is zeneszóval fogadták. Ghandi I itt rövid pihenőt tartott s beszédet mondott. A za- rándokcsapa/t ezután folytatta az utat a legközelebbi pihenőállomás, Nawagao falu felé. A Daily Express munkatársa Askliban beszélgetést folytatott Ghan- dival, akit egy bivalyistállóban talált meg.

A hindu nacionalista vezér rokkaforgatás közben nyilatkozott propagandautjáról.

Kijelentette, hogy abban >az esetben, ba 3e nem tartóztatják^. tizennyolc nap múlva eléri a tengerpartot. Szerinte a sómonopólmm elleni akció a teljes függetlenséghez vezeti el Indiát, mert kétségtelen, hogy ez olyan válságot fog okozni, hogy elkerülhetetlen lesz egy konferencia összehívása, amelyen aztán mindenik fél tudni fogja, hogy mit akar. Ghandi hangoztatta, hogy ez esetben már el is érte a célját, mert ő sohasem akarta a függetlenséget konferencia nélkül kivívni.

(Paris, március 14.) A Chicago Tribune kalkuttái tudósítójának jelentése szerint Sen Guptát, az indiai város lazítással vádolt letartóztatott polgár- mesterét, aki

megtagadta & szabadlábrahelyczéuéért követelt óvadék előteremtését, a rendőrség á Hátsóindiában levő Hangunba szál(Berlln, március 14.) A jobboldali radikális körök óriási felháborodással fogadták, hogy Hin- denburg olyan gyorsan elhatározta magát a Young törvénynek kihirdetésére. A szélső jobboldali Deutsche Zeitung mereven elitéli Hinde-nburg magatartását. A gyászkeretben megjelent lap cikke a következőképpen végződik:

Kijelentjük, hogy Hlndenbnrgban nyíltan politikai ellenfelünket látjuk, akivel szemben a további hibák elkerülése végett harcot hirdetünk.

Csütörtökön este a Bismarck-szobor és a parlament körül hatalmás tüntetés volt, a Tiergarien- ben pedig szimbolikusán elégették á Young-tervet. A rendőrség kellett közbelépjen és a tüntetők csak nehezen oszlottak szét.

(Berlin, március 14.) Hindenburg elnök kiáltványt intézett a német néphez abból az alkalomból, hogy a Young-tervet aláírásával látta el. Az elnök

I íitja át. A kalkuttai lordmayort rendőrautóval vit1 ték a kikötőhöz. A lelkes lakosság virágfüzérekkel díszítette az autót és a polgármester homlokát szerencsét jelentő sáfránnyal illette. A rendőrautót egész autósor követte a kikötőig, ahol a lordmayor- nak hajóra kellett szállania Rangun feló. Sen Gupta hajóra szállás előtt beszédet mondott a hatalmas tömegnek. Figyelmeztette a népet, hogy maradjanak hűek Ghandi elveihez és ne hozzanak szégyent a dicső bengál nemzetre. A lordmayor hajója három nap múlva érkezik Rangunba.

Megérkezés Nawagaoba

(London, március 14.) Achamadibadi jelentés szerint, Ghandi és zarándokcsapata megérkezett Nawagao'ba. Ghandi beszédében diosérőleg emlékezett meg a községi közigazgatás nyolc tisztviselőjéről, akik Patel indiai vezér letartóztatása miatt tiltakozásul odahagyták állásaikat.

Ghandi szivére kötötte a lakosságnak, hogy csak háziszőtteseket hordjanak.

A lakosság szónoka az összesség nevében kijelentette, hogy az állásukat odahagyott tisztviselők helyeire senki sem fog pályázni. Ghandi ezután csapatával együtt Matar felé vette útját, ami az eredeti útitervtől némi eltérést jelent.

rámutat, arra, hogy aláírta a hágai egyezményt, mért ia Yóung-terv kevésbé súlyos, mint ä Dawes tervezet. Hindenburg hangoztatja, hogy

az aláírás alapos megfontolás után történt

3 az aláírás tényénél nem lehetett tekintettel saját érzelmeire.

Az uj törvények a német hazára súlyos terheket rónak s e terhek viselését csak a pártokon felülemelkedő együttműködés fogja elviselhetővé tenni. Hindenburg, aki tanúja volt hatvan évvel ezelőtt a német egység megszületésének, együttműködésre hiv fel mindenkit ezzel a jelszóval: Deutschland über alles.

A birodalmi gyűlés tegnapi ülésén különben a köztársaságvédelini javaslat tárgyalása körül a kommunisták olyan botrányosan viselkedtek, hogy három képviselőt ki kellett utasítani és az elnök kénytelen volt az ülést félbeszakítani.

Nők az alkotmányban

Az első próbánál sok baj volt

az udvariassággal

(Kolozsvár, március 14.) A kilencszázas idők hírhedtté vált, önállóságra törekvő, küzdő angol női: a sufragettek, bármennyire is erőszakosan léptek fel állampolgári jogaiknak a férfiakéval való teljes egyenjogúsítása érdekében, mégis csak utópiának látszott a nők szavazati joga. Azóta az angol nők megkapták a választójogot, megkapták Románia női is. Nem is olyan rég érte ez a szerencse a nőket, persze nem mindegyiket. Most a városi tanácsválasztások meghozták a rég várt eseményt: a nők első Ízben járulhattak az urnák elé.

Kevesen fogták föl olyan lelkiismeretesen a; kötelezettséggel vegyített jogot, amit a választás jelent, mint a nők. Elsők voltak a szavazó igazolványok kiváltásánál s miután napokig egyebet sem tárgyaltak, mint, hogyan is 1'og kelleni szavazni, hova megyünk, mikor megyünk, mit csinálnak az emberrel, hova kell ütni a pecsétet, — az elsők voltak a szavazók között is.

Péntek reggel sűrűn lehetett látni az uccá- kon egyesével vagy párosával siető nőket.

— Hova, hova? — kérdezte a szembejövő ismerős.

— Hova?... Hát szavazni!

A feleletben volt egy kis fontoskodás, dekát ezt igazán meg lehet bocsátani, hiszen ez az első szavazás olyan a nő életében, mint mikor egy politikust először kérnek fel miniszterelnöknek s az fontos tisztségének tudatában arra gondolva megy végig az uccán, hogy most mindenkinek a szeme rajta van.

Éppen abban a pillanatban érek az egyik szavazókörlethez, mikor a várakozók nagy részét nők teszik ki. A nők politikai érettségét mutatja, hogy a beszélgetés szigorúan a választás körül folyik, az esélyeket latolgatják, azonban meglehetős tájékozatlanságot árulnak el. A nők élénk figyelemmel kisérték a választási agitácíót annyira, amennyiben fogalmuk van arról, ki is az a Simon, s mit akar, a kommunista lista sem ismeretlen előttük, s az sem titok, hogy a román blokk kártyáit a liberálisok keverték Averescuéklsai karöltve. Ezt most mind le lehet itt adni, nagyszerű időtöltés a várakozás unalmának ebúzáséra (Nem csodálkoznám, ha felbuzdulva áz uj szóra- kozásnyujtotta élvezeteken, hamarosan megalkotnák a nők Kolozsvárt politikai kölniket.)

A választóhelyiség ajtajához njabb nők érkeznek. Ezek bizony a hátsó régiókba szorulnak. Egy korosabb férfi öiondja férfi kollégáinak:

— Uraim, álljunk félre, adjunk utat a nőknek.

Az indítványt a felszólítottak általánosan elutasító magatartása követte. A bátor öregembert bizony lepisszegték, egy nadrágba bujtatott alak sem húzódott félre, hogy nőt engedjen a maga helyébe. Meg is mondta valamelyik:

— Hátha a nőket már egyenlővé tették velünk az állampolgársági jogok terén, természetes, hogy egyenlők kell legyünk itt is, a szavazásnál. Bizony nincs semmi joguk arra, hogy hamarább jussanak oda az urnákhoz, mint mi. Várjanak csak nyugodtan, van idő. Nekik mindenesetre van.

Ez a kis okfejtés természetesen nem esett valami jól a gyengédebb nem szavaznivágyó képviselőinek.

— Én nem így gondoltam a dolgot —- mondta egy úri asszony, — nem tudtam, hogy tolakodni is kell.

De azért, ha már ott voltak, bátran kitartottak s rányomták a pecsétet a szavazólapra.

Mikör egy-egy nő kijött, befejezvén a „szent’ aktust“, felszólítás nélkül belekezdett a „hogyan is volt csak“ elbeszélésébe.

— Hát mikor bementem — egy magyar néni meséli — az elnök kezdett ott valamit románul mondani. Csak néztem szerte-széjjel, nem értettem egy szót sem. Mikor abbahagyta, odaadott egy papirt a kezembe, pecsét is volt rajta s egy bélyegzőt. Ezzel bementem egy deszkafülkébe, mert láttam, hogy a többiek is odamehnek. Ott kiterítettem a papírt, tudtam már az újságokból, melyik a ml listánk, ott volt a kocka is, hat ocla- ütöttem a pecsétet.

így elég rövidesen hangzik az elbeszélés, a kételkedőket azonban megnyugtatjuk, hogy jóval, hosszabb az eredeti.

*

Hát, mint mondottuk, a nők udvariasságot vártak a választáson s ez bizony nem mindenütt volt. Nem baj, azért legközelebb megint elmennek szavazni.

j :.!> (SZÍ-)j

• fi»—>■ ■ ■' —■BSSaapgri—— ■eiri’a

A pénzügyminiszter nyilatkozik, de nem intézkedik az adófizetők érdekében

Adóbetaajtó küíSaüw^nyek, — BánffySstayaidöSí egyetlen napon

300.000 lejt bajioűtak be

(Bánffyhtmyad, március 14.) A pénzügyminiszter többször nyilatkozott, hogy: „Tévesen értelmezik az adókivetéseknél <u- kalmazott közegek a törvényt. — Intencióiktól eltérőleg járnak el. — Már intézkedtem az ügyben, stb., stb.“ Az adókivetőbizottságok pedig a legnagyobb szigorral járnak el és megállapíthatjuk, hogy a bizottságok semmi olyan intézkedést nem kaptak ezideig, amely az adófizetők javára bármilyen kevés könnyitést tartalmazna.

Az adóbehajtás a legnagyobb eréllyel és szigorúsággal folyik. Felsőbb utasításra mozgósították, úgyszólván az összes végrehajtókat. Erre jellemző példa, ami Bánffyhunyadon történt. Itt ugyanis egész adébehajtó különítményt szerveztek, amely a környék hat végrehajtójából, négy pénzügyi tisztviselőből, __ négy csendőrből és két rendőrből áll. Ez a hatósági karhatalom aztán megindult adót behajtani. Hogy milyen szigorral járnak el„ legjobban bizonyltja az a körülmény, hogy.

még a jelenlegi gazdasági válságban is sikerült egyetlen nap alatt háromszázötvenezer iejt behajtani.

Ez a végrehajtóbizottság állandóan ülésezik és valóságos haditervet dolgozott ki, hogyan kell megszállani Bánffyhunyaa után a környéket is.

Egyébként nem mindenkivel szemben ilyen szigorúak az adó behajtásánál. Nagy- feltűnést keltett Bánffyhunyadon, hog> van egy kiváltságos familia, amely nehány esztendő óta egyetlen bani adót Sem tizei. És amelynek adóhátraléka mintegy hetven ezer lejt tesz ki. Ennek ellenére a bizottságnak „ki kellett kerülniük a házat“. A különös kedvezményt .élvező család a Pipos- familia, amelynek feje eddig mint pénzügyi ellenőr működött, jelenleg pedig politizál. Ugylátszik ezen a jogcímen élvezi a kedvezményt akkor, amikor a szegény emberektől az utolsó párnát is elveszik, ha nem fizet. Kiváncsiak vagyunk, mit szól eddigi nyilatkozatai után a bánffy hunyadi adóügyekhez Madgearu pénzügyminiszter.

A német nemzetiek hadat üzenlek Hlnden- burgnak, amiért aláírta a Young-egyezményt