Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-02 / 49. szám

im. trr. j». szám. 5 Rablógyilkos merénylet történt BánSfyhunyadon Élesre lent bajonettel leszúrták Mózes Mérné kereskedőt es öreg cselédjét — Fiatal suhancok rablóbandát alakítottak (Bánffylmxiyad, február 28.) Szerdán este ki­lenc és fél óra között vakmerő nablótámadás kire verte fel Bánífyhunyad csendjét. A Kolozsvári utón van özv. Mózes Morné 65 éves asszony vegyes­kereskedése és az ehhez csatlakozó lakásban lakott az öreg nő hatvanéves öreg cselédjével, Nicola An­nával. Este a két öreg nő bezárta az üzletét és be­mentek a Lakószobába. Nicora Anna, aki asszonyá­val egy szobában szokott aludni, mindjárt le is fe­küdt — Mózes Mórné újságot olvasva ült az asztal mellett. Észre sem vette, amikor a szobába egy fiatal, züllött kiilsejü, rongyosruháju suhanc lépett be, aki odaugrott az asztalhoz, az öregasszonyt székével együtt lerántotta a földre és egy élesre fent bajonettel súlyos sebet ej­tett a nyakán. Az asszonynak volt még annyi ereje, hogy a kezé­vel védekezett és sikoltozni kezdett. A cseléd föl­ijedt a sikoltozásra és odaugrott a még mindig vag- dalkozó suhanchoz. Ez nagy lendülettel feléje szúrt és csak az mentette meg a halálos szúrástól, hogy jobb kezét maga elé tartotta. Közben kocsi állott meg a ház előtt, mire a su­hanó kirohant az ajtón, átvetette magát a keríté­sen és eltűnt az éjszakában. Nicola Anna kiszaladt az nccára és segítségért kiáltozott. Csakhamar nagy néptömeg gyűlt össze és rövid idő alatt megjelent a háznál Konihauser hunyadi orvos is, aki az áldoza­tot és a sérült öreg cselédet első segélyben részesí­tette. Özv. Mózes Mórné 1— A székkel együt a földre löktem — vallotta — és a késsel a nyakát kezdtem vagdalni. Az asz- szony még védekezett és sikoltozott. Hallottam, hogy egy kocsi jön és erre elfutottam. A vallomás után a csendőrség pénteken letar­tóztatta Balázs Kázmér asztalossegédet, a banda megalapítóját is. Balázs három-négy hónappal ez­előtt jött vissz:1 Kolozsvárról Bánffyhunyadra. Ko­lozsváron munkában volt. Letartóztatásba helyezték Szócsőt is, aki a kérdéses napon apját, aki éjjeli őr, (Berlin, február 28.) A centrumpárt elhatározta, hogy a Young-törvény és a lengyel likvidálásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál tartózkodni fog a sza­vazástól. A centrumpártnak az az álláspontja ugyanis, hogy e törvények megszavazása előtt a pénzügyi tör­vényt kell letárgyalni. A német birodalmi kormány be fogja nyújtani a birodalmi gyűlés elé a köztársaság fokozottabb vé­delméről szóló törvényjavaslatot. Politikai körökben | helyettesítette a szolgálatban és igy alapos a gyann, hogy ő őrködött a gyilkossági kisérlet alatt. Balázs Kázmér 19 éves fiú, édesatyja becsüle­tes hunyadi gazdaember. A fiú elmondotta, hogy állandóan rémregényokat olvasott Bogár Imre, Sobri Jóska, Az égő ház titka, Varsó hóhérja és egyéb ilyen históriákat és akkor érlelő­dött meg benne a rablóbanda alakításának terve. El­határozta, hogy rablásból fog élni. Ilyen rablóhan­gulatban találkozott össze Ötvössel és Szőcosel, aki­ket sikerült megnyernie a tervnek. A banda harmadik tagja, Szőcs István három elemit járt. Balázs Kázmér beszélt neki a rabló­életről. Letette az esküt, de közben meggondolta a dolgot és letett a tervről. Özv. Mózes Mórnét Komhauser orvos vette ápo­lás alá és remény van rá, hogy fölgyógyul. Bánffy- hunyadon nagy riadalmat keltett az eset, annál is inkább, mert mintegy három hét óta több betörés, lopás történt szerte a városban. nem hiszik, hogy a birodalmi gyűlésben a kormány ebben a kérdésben többséget tudjon összehozni, mert a szociálistákon kivül csak a demokrata párt hajlandó a javaslat megszavazására, míg a centrum és nép­párt nem lelkesedik a javaslat iránt. Emiatt Berlin­ben ismét arról beszélnek, hogy a kormányzó koalí­ció párt jai között a barátságos viszony elhidegült, ami könnyen a kormány bukását is okozhatja. 'V.Iomăît A centrumpárt tartózkodni fog a Young-törvény feletti szavazásnál A nésnet kormány ismét válságba került nyakán borzasztó seb tátongott, a jobb kulcscsonttól a bal kulcscsontig. A súlyosan sérült asszonyt aznap nem lehetett kihallgatni. Nicola Anna mondotta el a megjelent csendőrség előtt a támadás történetét. Szerinte fe­kete, rongyosruháju, cigányképü suhanc volt a tet­te*. A személyleirás alapján csütörtök reggel meg­indult az egész környéken a csendőrségi nyomozás. Elment a körtávirat mindenfelé és Bánffyhunyadon és szerte a vidéken keresték & zömök termetű 17—18 éves fiút. Nemsokára a kissobesi csendőrségtől ér­tesítés érkezett, hogy az éjszakai támadót letartóztatták. Az illető Ötvös János hidalmási eigányfiu, aki hetekig csavargóit Bánffyhunyadon. Pénteken dél­előtt atkisértók a bánffyhunyadi csendőrséghez, ahol érdekes vallomást tett. Elmondotta, hogy mintegy három héttel ezelőtt találkozott Balázs Kázmér 18 éves bánffyhunyadi asztalossegéddel, aki vele és Szőcs István kádársegéddel megbeszélte, hogy rabló­bandát fognak alakítani. Legelső áldozatnak Mózes Móra ét szemelték ki, mivel nála sok pénzt sejtettek. A sikerült rablás után Bukarestbe akartak menni és úgy gondolták, hogy azután is rablásból tartják fenn magukat. Bialázs a bánffyhunyadi cigányne­gyed egyik uccájában, a gyalogjáró szélén állva es­kette meg őket arra, hogy mindig kitartanak a kö­zös ügy mellett és egymást el nem árulják. Aznap este el is mentek már Mózes Mórné házába és a ke­rítésen át beleskelődtek. Ötvöst beküldötték és Balázs azt az utasítást adta neki, hogy ne törőd­jék senkivel és átadta neki a revolvert, hogy lőjje le a szobában levőket. Mikor azonban látta, hogy két férfi is van a szobá­ban, félt bemenni. Visszament és megbeszélték, hogy elhalasztják a rablást. Ötvös ezután saját vallomása szerint elcsavar- gott Bánffyhunyadról és Hidalmásra ment, ahol egy Lukács nevű kovácshoz állott be, akivel együtt bor- juvásárra mentek. Közben azonban elmaradt uj gaz­dájától, egy koldus kalibájában aludt, almán rágó­dott és újra csak visszakerült Bánffyhunyadra. Ek­kor jutott eszébe, hogy egyedül próbálkozik meg Mózes Móráénál. Este kilenc órakor kiélesitett ba- jonettjével átmászott a kerítésen, belesett az abla­kon és amikor látta, hogy az asszony egyedül ül az asztalnál, beugrott a szobába. Óriási felháborodást keltett a Loteria Mănătorilor húzásának elhalasztása A nyeremény tárgyakat több részletben akarják kisorsolni, de a belügyminisztérium még nem adta meg a haladékot (Kolozsvár, február 28.) A Loteria Sanato- rilor másodszorra hirdetett húzását is elhalasztót ták. Az első húzást tavaly augusztusban kellett volna megtartani, akkor azonban a belügymi­nisztérium engedélyt adott a húzás elhalasztá­sára, melyet most február 26-án kellett volna megejteni. A Loteria Sanatorilor sorsjegyekből kétszázezer darab kerül eladásra, vagyis húsz­millió lej folyik be a sorsjegyek eladásából. Ebből az összegből nyolcmillióhétszázhu- szonötezer lej értékben kerülnek nyereménytár­gyak kisorsolásra. A húzás napján egész tömeg verődött ösí- sze a sorsjegyterjesztők kolozsvári irodája előtt, de hiába vártak a nagy eseményre. Ugyanis a koncesszió tulajdonosai beadványt nyújtottak be a belügyminisztériumhoz, amelyben azt kér­ték, hogy a belügyminisztérium engedélyezze a nyereménytárgyaknak négy részletben való ki- sorsolását. Az erre vonatkozó engedély még nem érkezett meg és Popa Adám dr., vármegyei prefektus addig nem akart hozzájárulni a részleges húzáshoz, amig az engedélyt a belügyminisztérium meg nem adja, annál is inkább, mivel a koncesszió úgy szól, hogy az összes nyereménytárgyakat egyszerre kell ki­sorsolni. A közönség már megszokta a ,,bizonytalan ideig“ elhalasztott, vagy a nyomtalanul, hang­talanul elaludt sorsjegyjátékokat. A rendezés alatt álló s belügyminiszteri jóváhagyással biró tüdőszanatórium javára rendezett sorsjegyjáték esetében azonban mindenki optimizmusának leg­magasabb skálájával remélte, hogy február 26-án délután 4 órakor fogja megnyerni a í autót, 4 traktort, vagy legrosszabb esetben a tiz fejőstehenet. A kritikus napon nagyszámú tömeg csopor­tosult a városháza koré, de ott a sorsjegyjátéko­sokat azzal a már megcáfolt rémhírrel fogadták, hogy előrelátott akadályok miatt a húzást „bi­zonytalan ideig“ elnapolták. Egy kövér sza- káesné erre csípőre tett kezekkel igy kiáltott fel: — Tudtam., .(Tudta és mégis vett sors­jegyet.) A közfelháborodás első megnyilatkozása fel­bátorított mindenkit, kinek nyelve hegyen volt mondanivalója. Egy terjedelmes háromszékme- gyei urholgy, kit a környékbeli várományosok közös költségen küldtek fel, hogy félelmetes sze­mélye jelenlétével is garantálja a sorshúzás tisz­tességes menetét, éles hangon jelentette ki, hogy: — Ez is csak itt történhetik meg! Egy megértő rendőr jóakaratu figyelmezte­téssel utasította rendre. — Kérem, ne beszéljen igy, mert letartóz­tatom. — Úgy, kapjunk ki egy kicsit. Verjenek meg ezért a 100 lejemért! Mert engem azért küldtek fel Háromszékből, hogy letartóztas­sanak. Ezt már nem nézhette szó nélkül egy „in­valid de război“, kinek vérben úszó szemeiből félelmetesen sugárzott ki az indulat. —- Most hogy menjek haza? Nem mehetek, rávettem a fél falut, hogy sorsjegyet vásároljon — s ég felé emelt két kezével megrázta a 80 da­rab sorsjegyet. Nem mehetek haza, mert agyonütnek az emberek. Azért harcoltam négy évig az urakért, hogy most igy bánjanak az em­berrel, ha pénzét meri kérni! Egy előkelő kolozsvári román ügyvéd „ösz- szeköttetéseivel“ vigasztalta önmagát. Azután mindenki halott reménnyel, szomorúan hazabal­lagott és otthon megcsappant hittel várják azt a belügyminiszteri rendeletet, melynek késedel- mcskedése miatt a sorshúzás halasztást szenve­dett. Csak a szegény „invalid de războit“ látom napok óta Kolozsváron bolyongani. Nem mer hazamenni. Demeter János.

Next

/
Thumbnails
Contents