Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-02 / 49. szám

6 RÁDIÓ Xeletewtoai időszámítás. Vasárnap, märaut 2. Zuda patt. 11s K «forrná Um istentiszbelet. Prédi­kál: Ravasi László dr. püspök. 12: Katolikus isten- tisjűtaltii. 13.25: Ás Operahás zenekarának hangver­seny«. 16.30: A földmivalásügyi minisztérium rádió- elöadáisorozaba. 17: Kádtó Szabad Egyetem. 18.15: Színmű közvetítés (Herceg Ferenc: Ócskái brigadé- roa). 20.15: liéwziegM sporterodmények. 20.30: Opera közvetítői (Wagner: Rajna kínosé). 23: Sportered­ményeik, majd cigányzenekar. Bécs. 11.30: Orgonahangverseny. 12: Szimfoni­kus hangverseny. 16.15: A Geiger zenekar játéka. 19.50: Deriis zenemüvek. 21: Farsangi revü. Berlin. 19: Farsangi hangverseny. 20.30: Rubino Alfredo hangversenye. 21.30: Szórakoztató zene. 21.46: Fát ián gn-est, majd Dajoa Béla zenekara. Bukarest. 11.15: Gyermekóra. 11.30: Harmonium játék. 12.15: Rádiózenekar. 17: Könnyű zene. 17.30: Komán zene. 19: Gramofoazene. 21: Csehszlovák-est. 21.45: Cseh dalok. 22.15: Teodorescu hegedűművész játéka. Lápot*. 16: Fuvóa kamarazene. 18.45: Szájhxr- mónik* hangverseny. 19.45: Cseh zen*. 20.30: A Madrigánegyesúlet hangversenye, majd tánczene. London. 17: Bach kantáié. 18.31: Rezes zenekar. 19.45: Samons Albert hegedűversenye. 23.05: Szim- fócákua nnsekar. Milánó. 17.30: Könnyű sene. 20.15: Vacsorái zene. 21.30: Operett közvetítés. München. 15: Zongoraverseny. 17.45: Szórakoz­tató zen*. 19.10: Csehszlovák-est, majd tánc zene. Prága. 12: Közvetítés a Hradzsin spanyol ter­méből. 13: Matiné Smetana müveiből. 19: Hangver­seny. 20: Dráma közvetítés. 21: Csehszlovák nemzeti est. 23.15: bléphangvwrseny. n, Hétfő, március 3. Budapest. 10.15: A rádió házikvartettjének hang­versenye. 13.05: Déli hangverseny. 17: Asszonyok tanácsadója. 18.40: Német nyelvoktatás. 20.15: He­gedű és énekhangveraeny. 21.15: Fedák Sári rádió­sét je.* 22.35 : Gitár-est. 23.55: Gramofon-hangverseny, majd cigányzenekar. Bias. 12: Cerda-zenekar. 16.30: ▲ Werha-zene- kar játéka. 18.20: Zené* gyermekóra. 19.30: Opera­közvetítés. (Wagner: A walkürök). Berlin. 17.30: Hangverseny. 20.20: Zongorajáték négyféle közvetítésben. 21.30: Farsangi operettek, majd tánczene. Bukarest. 17: Rádiózenekar. 21: Kanuuaaene. 21.45: Könnyűzene. 22.15: Klasszikus zene. Vawentry Exp. 20: Előadás zenélő üvegekkel. 20.40: Katonazen«. 22.30: Mai angol zeneszerzők. London. 17.05: Gr&mofonzem*. 17.20: Tánezeae. 18.15: Rádiózenekar. 20.40: Isaacs Eduard zongora- művész játéka. 23.55: Rádiózenekar. Mór. Ostrava. 12: Gramofonzene. 13.30: Déli zone. 17.30: Rádiózenekar. 20: Katonazenekar. 23.15: Szállodai zene. Prága: 12.15: Operai emezek. 13.30: Déli zene. 17.30: Délutáni zene. 20: Katonazene. 21: Színdarab közvetítés. 23.15: Gramofonzeoe. Kedd, március 4. Budapest. 10.15: Bachmann-trió. 13.05: A Tisz­tikaszinó szalonzenekarának hangversenye. 1G.30: A Tündérverseny ineseórája. 18: Előadás, a magyar he­lyesírásról. 18.30: iSzórakoztató zene. 19.30: Történel­mi előadás. 20: Francia nyelvoktatás. 20.35: S. Bokor Malvin felolvasása, utána farsangi est. Bécs. 12: Gramofonzenc. 16.30: Silving-aenekar. 19.20: Farsangi mesék. 19.45: Karnevál herceg és a kandúr, vidám felolvasás zenével. 20.50: Farsangi kabaré. Berlin. 17.30: Derűs hangverseny. 19.30: Far­sangi-est gramofonon. 21.20: Tarka-est, majd rá­dió bál. Daw entry Exp. 19.15: Gyermekóra zenével. 20; Éneknégyes. 20.40: Tánczene. 21.30: A Sutton zene- egyesület hangversenye. 24: Kamarazene. P BUTOMT Jó minőségben, modes*/* kivitelben, Jutányos árban Székely â ^éti Bula?gyér itl< nálTir|U'Kure te/» vásárodat. — Hitelképes egyéneknek kedvező íizetósi feltételek. —- Vsí^g- m«Was zoísijora« nagy választékban Lipcse. 17.15: Gramofonverseny. 17.30: Derűs hangverseny. 13.30: Hangjáték. 20.35: Rádiózenekar. 21.35: Farsangi-est. 22: A barokk korszak hang­szerei. London. 18: Könnyű zene, 18.30: Az Astoria zenekar játéka, 20.40: Isaacs zongoraművész játéka. 21.45: Rádiózenekar. 23.45: Szerzői hangverseny, majd tánczene. München. 17: Schrainmeí-zene 19.45: Staab Ri- ehard zongorajátéka. 21: Szórakoztató zene. 22.30: Vígjáték közvetités. vészét. 21.30: Cseh-est. 23: A Magyar Külügyi Tár- Prága. 13.35: Déli zene. 14: Gyermek farsang. 19: Délutáni zene. 21.20: Humor a zenében. 22: Szín­darab közvetités. 23.15: Éjjeli zene. Szerda, március 5. Budapest. 10.15: Katonazenekar. 13.05: Gramo- fonliangverseny. 17-10: A Turáni Társaság előadás- sorozata. 18: Előadás dohányosok számára az egyip­tomi cigarettákról. 18.25: A Mandits-szalonzenekar,- játéka. 21.10: Papp Viktor előadása: A cseh zenemű- I Kill. tVF. 49. SZÁM. saság előadássorozata. 23.45: Cigányzenekar. Bécs. 12: A Cerda-zenekar játéka. 16.30: A Haupt-zenekar játéka. 19: Operaközvetítés (Wagner; Sigfried), Berlin. 17.30: Délutáni zene. 18.30: Költők hang jai gramofonpéldákkal. 20.30: Operaközvetítés (Wag­ner: Tannhäuser). Bukarest. 17: Rádiózenekar. 21: Hegedűszóló. 22.45: Áriák és dalok. 22.15: Fuvolaszóló. Dawentry Exp. 20: Hárfa szóló. 20.40: Régi zene. 22.30: Ching zongoraművész hangversenye. 23: Rádiórevü, 24: Tánc zene. London. 17.25: Könnyű klasszikus zene. 20.40: Isaacs Eduard zongora versenye. 21.45: Tánczene. 22.15: Karének hegedű és zougoraversennyel. 23.40: Csehszlovák-est. 01: Tánczene. Mór. Ostrava. 12: Gramofonzene. 13,30: Déli zene. 16.30: Gramofon zene. 20.05: Morva zene. 21: Ünnepi hangverseny. 23.20: Tánczene. Prága. 12.15: Cseh énekessel gramofon. 13.35: Déli zene. 17.30: Bábszínház. 21: Ünnepi hangver­seny. Mister Spielmann, Bartha Miklós szedője negyvenhárom évután hazalátogat Kolozsvárra... Nagyon dühös az idegenadóra és a magyar lapokra, amelyekben több az idegen kifejezés, mint a magyar — Yenki vélemény a prohibiciórol, amelyet senki sem tesz komolyan Amerikában (Kolozsvár, február 28.) A kávéházban mar- kánsarcu, borotváltképü arra lettem figyelmes. Va­lósággal kiütközött a megszokott kávéházi arcok egymásutánjából. Még a tisztes távolból sem volt nehéz megállapítani, hogy az ismeretlen külföldi ember. Első pillanatban angolnak néztem, de amint alaposabban megfigyeltem, egyszerre derengeni kez­dett valami bennem. Ezt az embert ismerem vala­honnan. Egy elmosódott emlék villant meg az agyam­ban. Csekély húszéves emléké. Akkor is a kávéház­ban tűnt fel egy idegen ur, akkor is az njságirói kí­váncsiság vezetett hozzá. Megismerkedtem az érde­kes külföldivel és nem is volt nehéz megértenünk egymást annak ellenére, hogy már akkor amerikai állampolgár volt, azonban kolozsvári születésű, ame­rikai polgár. Mister Spielmann — igy hívják húsz­éves ismerősömet, — nehány hetet töltött akkor Kolozsváron, hogy gyerekkori és ifjúkori emlékeit fölelevenitse, csak azért tette meg a hosszantartó, fárasztó utat az óceánon, hogy körülnézzen Kolozs­váron és aztán visszamenjen Amerikába, ahol nem­csak meggyökeresedett, hanem jelentős vagyonra tett szert. A húsz év gyorsan elrepült mindkettőnk feje fölött. Csakhogy ebbe a busz esztendőbe beleestek a háborús esztendők és az azt követő megpróbálta­tások: én, az európai, mindenesetre többet öreged­tem az elmúlt két évtized alatt, mint Mister Spiel- mann, akinek ma is olyan nyugodt, derűs az arca, mint a húsz év előtti európai kirándulás alkalmával volt. Húsz év azonban mégis nagy idő. Nem akartam egyszerűen odaállítani Mister Spielmann asztalához, Úgy oldottam meg a kérdést, hogy bemutattattara magam. Mister Spielmann valóban elfelejtett, én el­lenben éppen olyan szeretetreméltónak, közvetlen­nek találtam, mint a régi találkozásnál. Obiigát kérdéssel fordultam hozzá: — Meddig marad Mister Spielmann Kolozs­várt? — Ezt még magam sem tudom. Az időmből bőven kifutná, hiszen úgyszólván pihenni, szórakoz­ni jöttem át Európába. Megfordultam Londonban, pár hetet Budapesten is eltöltöttem és nem volna olyan nagy szerencsétlenség, ha a kolozsvári prog- rammom is megnyúlna egy kicsit. De még mindig habozok, hogy maradjak-e? Valami nagyon bosz- szant. Nyolc napra kaptam tartózkodási engedélyt és felvilágosítottak, hogy a további ittartózkodás feltétele, hogy lefizessek öt vagy hatszáz lejt. Iga­zán nem számit nekem ez az összeg, azonban sebogy- sem fér a fejembe, miért kelljen nekem külön bün­tetést fizetnem azért, hogy nehány napig Kolozs­várt akarom elkölteni a pénzemet. Az idegenforga­lom fokozásának mindenesetre különös módja ez. Mindezt kifogástalan magyar nyelven, mondat- "tanilag is precízen mondja el Mister Spielmann. — Bizonyára- Amerikában is sok magyarral jön össze, hogy ennyire jól beszél — negyven év -múlva is — magyarul? — Ha őszinte akarok lenni, évek telnek el Csi- kágóban, — itt lakom ugyanis — amig magyar be­szédre alkalmam nyilik. De sségyelném, ha az anya­nyelvemet elfelejtettem volna. — Pedig — sóhajt fel csikágói ismerősöm — éppen negyvenhárom éve annak, hogy fiatalos lel­kesedéssel kivándorlásra határoztam el magamat. Negyvenhárom év pedig, ugye, nem kis idő? Magam se gondoltam volna, amikor még a Magyary Mihály ur nyomdájában a Bartha Miklós vezércikkeit szed­tem, hogy még amerikai állampolgár les* belőlem. — Ön ismerte Bartha Miklóst? — De még mennyire ismertem! Akkor is a nyom­dában dolgoztam, amikor a két osztrák tiszt össze­vagdalta Barthát és a mai napig büszke vagyok rá, hogy amikor felgyógyult és kezdett bejárni a szer­kesztőségbe, én voltam az egyedüli szedő, aki a nyo­morékká tett kezével írott cikkeket el tudta olvasni és ki tudta szedni. Spielmann ur egy kissé elgondolkozik. — Még most is emlékszem rá, kik voltak az ak­kori nyomda tulajdonosok Kolozsvárt. Várjon csak... Ugy-e Gombos Ferencé volt a Lyceum-nyomdai? Egy másik név is eszembe jut: Ajtay K. Albert. Aztán él-e még Békéssy Károly? Felvilágosítom Mister Rpielmannt, bogy Béké«- sy Károly ma is kitűnő egészségben van, azonban az újságírással már régóta szakított. Azóta egyete­mi tanár is volt, de már csak „volt” egyetemi ta­nár . . . — Régi dolgok ezek, — mélázik el Spielmann ur. Hol vagyok én már az újságírástól, a nyomdá­széitól. Mikor Amerikába negyvenhároméwel ezelőtt megérkeztem, még ragaszkodtam a mesterségemhez. Nyomdám volt, lapot adtam ki. De azután egészen más irányba fordult az életem. A lapok azonban mindig érdekeltek. Egy megjegyzést például nem hallgathatok el. Amint látja, jól tudok magyarul és érdeklődéssel vettem kezembe «. kolozsvári lapokat is. Kezdtem olvasni és egy perc múlva bosszúsan tettem le a kezemből. A magyar lapokban minden második szó idegen. Negyven év óta jóformán csak angolul beszélek, más nyelveket is megtanultam és — nem értem meg a lapjaikat, mert hemzsegnek az idegen kifejezésektől. Szükség van erre? Erre már igazán nem tudtam mit felelni Egy kicsit azonban elszégyeltem magam. Azután Amerikáról beszélgetünk. Mister Spiel­mann rajong második hazájáért. Mikor azt kérdem tőle, hogy igaaak-e a csikágói betörő világról szóló ujságközlemények, mosolyogva mondja: — Valami van a dologban. De azok az emberek fényes nappal életüket kockáztatva kísérleteznek ezzel a bizony nem igen irigy] ésremé! tó mesterség­gel. Vannak, akik sokkal kevesebb kockázattal még- többet keresnek, s amellett még társadalmi előkelő» ségek is . . . Az európai viszonyokkal sehogy sines megelé­gedve. — Nagyon drága itt minden, — mondja. — Pesten például két pengőt fizettem egy kupica szil- vóriumért. Hát ezt bizony Amerikában olcsóbban megkapom. Pedig ott csempészik a szeszesitalt, nem kisüstön főzik a jóféle papramorgót. A prohibiciórol egyébként az a véleménye, hogy nem sokáig tarthatja magát. — Nem természetes dolog, éppen ezért meg kell szűnnie. Az állam nem parancsolhatja meg ne­kem, hogy otthon, a négy fal között mit csinálok. Meg azután az derült ki, hogy amióta alkoholtilalom van Amerikában, sokkal több az alkoholista. Csak azért legyen tehát prohibició, hogy az alkoholcsem­pészek megmilliomosodjauak rajta? És Mister Spielmann jóízűen kortyint egyet s borából. Erre mégsincs alkalma Amerikában egy nyilvános helyiségben . . . (i)

Next

/
Thumbnails
Contents