Keleti Ujság, 1930. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1930-03-02 / 49. szám

XIII. ÉVF. 49. SZÁM. 3 I-úgusniOaBú^ unniaMMH A spanyolországi köztársasági mozgalom véres tüntetésekké fajúit el Sanches Guerra beszéde után ezrekremenő tömeg tüntetett a k.rályi palota előtt és elégette az anyakiráfynő arcképét A köztársasági mozgalom élén a száműzetés : öl hazatért Unamuno áll — A jelenlegi tömeghangulatban a dinasztia hívei sem mernek színt vallani A madridi zavargásokkal egyidejűleg Spanyo'ország többi városaiban is véres anümonarchista tüntetések zajlottak le (Madrid, február 28.) A diktatúra likvidá­lása, amint a legutóbbi jelentéseink is feltárják, sokkal nehezebben megy, mintsem remélni lehe­tett. Berenguer kormányelnök optimisztikusan úgy nyilatkozott, hogy a legrövidebb időn belül megteremti az átmenetet a legalitás felé. De amint gróf Romanones, a dinasztia egyik szó­szólója legutóbb kifejezte magát, a hatéves dik­tatúrának oly súlyos bűnei vannak, hogy azo­kat expiálni nem egykönnyen lehet. A helyzet kényes voltát mi sem mu­tatja jobban, mint a nagy konzervatív államférfiunak, Sanchez Ouerrának tegnapi beszéde, amely talán a szónok akarata ellenére is a köz­társasági mozgalmat erősítette meg. A diktatúrának egyik legkedvezőtlenebb kihatása a pénzügyi téren mutatkozott. Primo diktatúrája alatt túlzott módon vett igénybe kölesönöket, óriási összegeket költött el közmun­kásatok foganatosítása terén és a könyvelés mű­vészetének minden raffinériáját felhasználva, azt a látszatot keltette, hogy a diktatúra a leg­jobb oszlopa az ország stabil gazdasági helyze­tének. Amint ismeretes, a diktatúra összeomlá­sának okai között a pezeta leromlása is szere­pelt és ez a leromlás most tovább tart, ameny- nyiben a pezeta a tegnapi nap folya­mán hetvenről hatvanhárom egész két tizedre zuhant le. Spanyolországnak pillanatnyilag a legna­gyobb problémája az alkotmánynak a kérdése. Királyság, vagy köztársaság — ez a kérdés iz­gatja a kedélyeket. Sanches Guerra volt minisz­terelnök tegnap beszédet mondott, amelyet, mi­után a mikrofon telefonvezetékkel volt össze­kapcsolva a királyi palotával, egy ideig maga Alfonz király is végighallgatta. E beszédben Sanches Guerra nem foglalt nyiltan állást a ki­rályság ellen, csak azt hangoztatta, hogy a nép­nek szabad joga van dönteni az alkotmányforma kérdésében. Erre ezren és ezren tüntető felvo­nulásba kezdtek és „éljen a köztársaság, vesz- gzen a király“ kiáltással a királyi palota elé vo­nultak, ahol Mária Krisztina anyakirályné képét nyilvánosan elégették. A köztársasági mozgalom élén Migule Una­muno, a hires professzor, aki most került vissza száműzetésből, áll. Unamuno felvetette a felelősség kérdését és azt hangoztatja, hogy az uralkodót kell fele­lőssé tenni a diktatúra bűneiért. Unamuno maga mellett tudja Spanyolország legjobb szellemüsé- gét és szavai gyujtóhatásuak. Egy másik verzió szerint tulajdonképen Alfonz király személye még mindig rokonszenves a nép előtt, de a di­nasztia elerőtlenedett és trónváltozás esetén Spanyolország számára lehetetlen elképzelni egy olyan uralkodót, aki egészségi szempontokból is megállná helyét. Ez a szempont vezeti a konzer­vativizmus híveit is, hogy mindinkább balra to­lódjanak. Kimondott akcióképes munkásmozgalom egyébként Spanyolországban nincs. Azok a tün­tetők, akik most Katáloniában véres zavargásokat rendeztek a községtanácsi választások­kal kapcsolatosan több községben, részint polgári társadalomhoz tar toznak, köztársasági érzésüek, részint pedig a ka­talán kisebbségi mozgalom táborából kerültek ki. A Reusban és Coronaban lezajlott tüntetések során egy ember meghalt, sokan életveszélyesen megsebesültek, a csendőrség pedig tehetetlennek bizo­nyult a tömeggel szemben. Jh madridi hatóságok információi szerint, a ka­talán tüntetések csak előjátékai a készülő véres spanyolországi eseményeknek. (Madrid, február 28.) A nyilt köztársasági agi­táció a spanyol vidéki városokban is egyre nagyobb arányokat ölt. A madridi zavargásokkal egyidejűleg a vi­déki egyetemi városokban is a késő éjsza­kai órákba nyúló antimonarchista tünteté­sek voltak, amelyeken a szélsőségekhez tartozó diákságon kivül nagyszámú republikánus érzelmű idősebb választó- polgár is résztvett. Barcelonában, Sevillában, Va­lenciában és Cartagcnában a tüntető tömegek ellep­ték a főbb útvonalakat s lármásan tüntettek a ki­(Budapest, február 28.) Megjelent a magyar amnesztiarendelet. Budapestről jelentik: A M. T. I. közli Horthy kormányzó amnesztiarendeletét, amely mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a kor­mányzó elsősorban — a személye ellen elkövetett vétségekre akarta a közkegyelmet kiterjeszteni. A kormányzósértésekre általános amnesztiát adott Horthy kormányzó. Ezután felsorolja az amnesztia- rendelet azokat a kategóriákat, amelyek amnesztia alá esnek. (Bukarest, február 28.) A szenátus pénteki ülé­sén az erdőtörvény vitáját folytatták. A Magyar Párt nevében Gyárfás Elemér dr. szenátor mondott hosszú és alaposan megindokolt beszédet. Legelőször is megállapítja, hogy a törvény feltétlenül szüksé­ges és egyes hibáktól eltekintve, jó. Hasonló tör­vényt már régen várt az egész ország közvélemé­nye, amely tudta, hogy a Casa Pădurilor egyike az ország legkevésbbé megfelelő intézményeinek. Az eddigi rezsim alatt az erdők jóformán semmit sem jövedelmeztek, nagyarányú pusztítás folyt és a ma­gánerdők ellenőrzésének rendszere vexatorikus volt. A törvény indokolása szintén erősen kifogásolja az eddigi rendszert és méltánylandó őszinteséggel tárja fel a hibákat. Ez az őszinteség első lépés a javulás felé. Az erdőknek csak ötvenszázalékát aknázták ki és értéküknek csupán hét ezrelékét jövedelmezik, noha a külföldön az erdőjövedelem az érték 20 szá­zalékának felel meg. A csekély jövedelem nem an­nak tulajdonítható, hogy ne volnának meg a kiter­melési eszközök. Ez az állapot valóban rendkívül sajnálatos, mert hiszen az óriási vagyon hozama az állam egyik fő jövedelme lehetne, s fedezhetné az állami kiadások nagy részét. A törvényjavaslat iga­zán az utolsó pillanatban érkezik. A saját üzemben való kiaknázás kérdéséről be­szél a szónok s csatlakozik Gernlen német szakértő véleményéhez, aki szerint ez a kitermelési mód nem terjedhet ki a szállításra és a forgalomba hozatalra. Fontos kérdés az erdőszövetkezetek ügye is. Jelen­leg körülbelül ötszáz ilyen szövetkezet működik s vezetésükben szociális szempontoknak kellene ér­vényesülniük. A helyzet azonban az, hogy nagyré­szük mögött nagytőkések állanak és igy a szövet­kezetek igazi céljukat nem érhetik el. Rátér az erdők pusztításának kérdésére. A tör­vény indokolása maga is megállapítja, hogy különösen Erdélyben borzasztóan pusztítot­ták az erdőket. Ez annak tulajdonítható, hogy az állam nem tudott ellenállási a nép egyre fokozódó követeléseinek. Sajnálja, hogy a jelen törvényjavaslatban nem ta­lál semmiféle érdemleges intézkedést az erdőpusz- titások korlátozására. rályság intézménye és Alfonz király személye el­len. A tömeg a királyt személyében tette felelőssé a diktatúra hosszú tartama miatt. Cartagenában ée Sevillában éjszakai lovaa- rendőrattakok voltak a tömeg ellen. A rendőrök szétoszlásrs akarták bimi a zavargó­kat, de a tüntetők a felhívásnak nem tettek eleget, mire a lovasrendőrök kardlapokkal fogtak hozzá a rendcsináláshoz. Számos súlyos sebesülés is tör­tént. A lakosság körében nagy az izgalom, as antimonarchista mozgalom klterjesake- dik a kaszárnyákra te a haditengerénet bázisaira is. A es&patp&rancsnokságok rendeletet kaptak a tias- tek és a legénység fokozott figyelésére és a szub- verziv megmozdulásokat szolgáló röpinatok terjesz­tésének megakadályozására. A kormány ma eete minisztertanácsot tart. ügy tudják, hogy erélyes rendszabályokat kiván életbeléptetni a politikai agitáció örve alatt a ren­det és nyugalmat fenyegető forradalmi jellegű je­lenségekkel szemben. Madridban a királyi palota környékén alig maradt ép kirakatüveg és ritka a be nem törött ablak. A Gran Vian még most is ott áll három, az éj folyamán a tüntetők súlya alatt öss- szeroskadt teherautó. Az uccákon megerősített rendőrosztagok erikáinak s minden nagyobb csoportosulást igyekeznek meg­akadályozni. Több évre visssamenőleg amnesztiában részesül­tek a kisebb büntetésekkel sújtott vétségek te bűn­cselekmények elkövetői. A rendelet az igazságügy- minisztert felhatalmazza arra, hogy készítse el a közkegyelemre ajánlottak listáját. Kifejezetten hangsúlyozza • rendelet, hogy a külföldön elköve­tett bűncselekmények nem esnek amnesztia alá. Slmu mérnök a Javaslat előadója emelksdlk szó­lásra. Szerinte Gyárfás tulsötétsn látja a helyzetet. Ugyanezek az állapotok meg voltak már a magyar rezsim idején is azok legtöbbje a magyar erdőtör­vény eredménye. Gyárfás Elemér repllkázlk és kijelenti, hogy bár­mennyire is jóknak tartja a régi magyar erdőtör­vény rendelkezéseit, azt még sem tartaná helyesnek, hogy ezeket a változott viszonyok között teljesen át­vegyék. Slmu: A „deplorabilis“ kifejezés túlélés a hely­zet jellemzésére. Gyárfás: Noha nem anyanyelvemen beszélek, de azért teljes mértékben tudatában vagyok annak, amit mondok. A helyzet tényleg deplorabilis, mert nem lehet elviselni például azt, hogy as er­dőtisztviselők jórészének olyan nem ellen­őrizhető jövedelmei legyenek, mint amilye­nek tényleg vannak. (Hangok a többség közül: igaz, úgy van.) Egy másik nagy kérdés, az erdöfelügyelet sérel­mes ügye. Sok túlkapás volt és van ezen a téren. A földmivelésügyi miniszter becsületes és hozzáférhe­tetlen egyénisége azonban remélhetőleg megteremti azt a légkört, amely alapjában megváltoztatja a rendszert. (A szenátus tapsol.) Sajnálatát fejezi ki Gyárfás Elemér dr. afölött, hogy a közbirtokosság! és községi erdők taxáival kap csolatban a javaslat nem intézkedik afelől, hogy ezek ellenében az illető erdők birtokosai kitermelési terveket kapjanak az államtól. Súlyos sérelem az is, hogy sokszor a folyamatban levő kitermeléseket fel­függesztik és csak körülményes Intervenciókra enge­dik meg újra a kitermelést. A törvény általában nem olyan jó, mint ami­lyennek lennie kellene, csak félig oldja meg a kérdé­séket és inkább csak vázlata annak, amire szükség lett volna. A javaslat igen sok jóindulatot és szán­dékot árul el, a felsorakoztatott hibák miatt azonban a Magyar Párt nincs abban a helyseiben, hogy azt megszavazza. Az előadó és Mihalache szólalnak még föl, majd a szenátus az erdőtörvényt általánosságban és sza­kaszonként is megszavazta. Megjelent a magyar amnesztiarendelet 9 szenátus megszavazta az erdőtörvényt Gyárfás Elemér élesen megkrifizálta a törvénytervexetet

Next

/
Thumbnails
Contents