Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-05 / 27. szám
XIII. EFF. 27. SZÁM. 5 K&t&vsZBgrafc Ni folyik a székely „kulturzónában“ ! A színtiszta székely faluba beállít a regátl tanító, aki pofonokkal, veréssel és az utolsó párna árán gyűjt magának „tanítványokat“ Csornai alvanépe felvomil és tanúságot fess a mais élő Anghelescu-szellem felháborító erőszakoskodásairól (Gyergyószentmiklós, február 3.) Ahhoz a lelketlen, brutalitáshoz, ami itt, alább következik, nem kell előljáróbeszéd s hogy a tollbamondott vallomások előtt elmondunk egyet-mást mégis, csupán a dolgok könnyebb megérthetéséért tesszük. Csomaíalva község a Hargita hegylánc lábainál fekszik s a gyergyói medence kilenc szintiszta székely községének egyike: négyezer lakója között egyetlen román vagy más fajhoz tartozó sincsen. De még is van: egy, Nicolae, a román tanító, ki eljött, mint ő mondja: „kenyeret keresni a székelyek közé“. Hiába volt minden: a felekezeti iskolába minden gyerek be volt Íratva; állami iskolára semmi szükség nem volt, román gyerek a faluban nincsen, a szegény lakosság és község az uj terhek elviselésére képtelen, szolgahirói és csendőr segédlettel felállították Csőm,afalván az állami iskolát mégis. Üresen állott az iskola, de a román tanító mégis húzta a fizetést Az idegenből jött tanító, ki egy szót sem tudott magyarul, nem tágított s a legbrutáli- sabb eszközzel látott a tanulói obor záshoz: fenyegetésekkel, büntetések sorával, végrehajtóval, csendőr szuronnyal, poffal, veréssel, árveréssel ment a lélekrablás! Az aggódó szülők apró iskolás gyerekeiket siettek beíratni a róm. kath. felekezeti iskolába, mert elborzadtak a gondolatra, hogy a csendőrszuronyok hatalmán nyugvó iskolába, a magyarul szót sem tudó tanitó tegye kezét az ártatlan magyar gyermekekre. Ezek között nem is talált egyet sem s ' így támadt az a pokoli ötlete, hogy az idegenben elszegődött, az elemi iskolát kijárt egykét éve szolgáló leányokat, legényeket hozassa fenyegetésekkel, büntetésekkel haza, kiket a nyomor, a nincstelenség kényszeritett 8—10 tagú családjuk miatt idegen kenyérre. Jieteg szülők egyetlen kenyérkereső- '*% árvák felnőtt szolgáló gondozóját ? ijszeritették ki a szolgálatból s hagyták sorsára az éhezőket. Hatvanhat csomafalvi házat zálogoltak meg s mintegy 100—120 drb. párnát húztak ki a gyermekek feje alól, hogy a román iskolába kényszeritsék az iskola-sorsból kiserdőik, cselédkönyvvel idegenben szolgáló, már kenyérkereső ifjakat. betörték a lezárt ajtót, földre tepertők házigazdát, felpofozták az apja vc- , kimére siető fiút a végrehajtó és az asszisztáló csendőrök. De a, csomafalvi nép szenvedéseinek még ezzel sincsen vége: állj op itt a hatvanhat panaszból egy-kettő úgy, ahogy azt tollba mondották, maguk a megkinzottak, megalázot- tak. A riport igy drámaibb, elevenebb lesz, mert a keresetlen szavak alól jobban ki fog érzeni a könny, a jaj és az arcra kergetett, megalázott vér: Vallanak a bratalisált székelyek Bartaiis Tamás vagyok, Katalin, a leányom négy osztályt járt. Tavaly szolgált Szentmiklóson. Az idén a román tanitó fenyegetésekkel hazahozatta a sze- gödségböl. Lefoglaltak két párnát s elvitték a katonasorsból most hazajött fiam ujjasát. Nem akartam engedni, hogy a fiam holmiját vigyék el s kértem, hogy tőlem s ne a fiamtól zálogoljanak. Erre a végrehajtó, Zsigmond Izsák földre te pert s a segítségemre siető fiamat arcul ütötte, oly erővel, liogy 10 napig hordotta a nyomát. A fiam a csendőrtől kért segítséget, kinek szemeláttára történt a dolog, de az segítség helyett még azt is letagadta, hogy valamit látott volna. özv. Péter Andrásné előadja, hogy a végrehajtó revolverrel fenyegette meg a zálogolásnál s a csendőröket utasította, hogyha valamit szól, irgalmatlanul pofozzák meg. Lefoglaltak két szekér-kereket t» helyette elvittek ogy gyapjú lepedőt, mert a foglaló Zsigmond Izsák nem volt megelégedve a kerekekkel s a gyapjú lepedő, — úgy látszik, — jobban tetszett neki. Három árvám van. A leányka szerzett, mert magam is 10 éve beteg vagyok. A leánykám béréből kértem 310 lejt, hogy visszaváltsam a lepedőt. Közbotrányt rendeznek a lakodalmas háznál Kedves Pál vagyok s leányom menyegzőjére készültünk. Annak a leánynak a lakodalmára, kit a román tanitó fenyegetésekkel, büntetésekkel az állami iskolába akart kényszeríteni. Már előbb lefoglaltak volt egy ekét, de most a lakodalom napján, mikor meglátták a ház elejébe kirakott menyasszonyi párnákat, már nem kellett az eke. A párnák kellettek a csendőröknek. A szégyen elöntötte az arcunkat s az utca népe összeszaladt a veszekedésre. A leányom párnáit nem engedtem levenni a menyasz- szonyi'ágyról s kínáltam egy teljesen jó lószekeret, csak hogy a szégyentől megmentsem a gyermekemet. Nem kellett a csendőröknek. Elvitték a násznép elöl a leányom egyetlen vagyonát, hozományát. 4 Fiatal, ügyes fogorvost keresünk, aki egy közel 100 ezer lakosú városban, a legbelsőbb centrumban fekvő, kétünS padeitlurival bíró iogori/osi ramdelöi bértevenne. Személyi adatokat tartalmazó levelek Dr„ Peírocxy Zoltánná Oradea, Str. Nicolae Zsiga (Lukács György-u.) 38 intézendők. a varrógépet. Mikor ezt nem akartam adni, maguk elé vettek a csendőrök, hogy elkísérjenek. A 8000 lejes gépet elvitték a 310 lejes büntetésbe örök szégyenünkre. Ki tudja mi lett azóta vele?! Hová viszik a párnákat a székely gyermekek feje alól?! Farkas Antal előadja, hogy gyermekeinek nincs már anyjuk:' árváit. A román tanitó nem engedte a 11 éves Antal fiát a róm. kát. magyar iskolába. „£n meg nem akartam a román iskolába járatni, hiszen magyar vagyok. Két párnát elvittek s el is árverezték, feltartotta a román csendörőrmcster és elvitte az örsro. Újfaluba. Asszony nincsen a háznál s a gyerekek feje alatt nem maradt párna!“ A bolond magyarok Baróthi Dénesné: A fiam. András a tavaly szolgált idegenben, az idén Kilyénfalván. A román tanitó követeli, hogy hozzuk haza. Lefoglalták a nénje !l BÚTORT Jó minősödben, modern kivitelben, jutányos árban Székely & Héti Bntorgyár Rl.- nâlTSrgu-Mure se» vásárolhat. — Hitelképes egyéneknek kedvező fizetési feltételek. — Vüág* märkäs songurák nagy választékban varrógépét s elvittek két párnát. Mikor rimánkodva kértük vissza, a nyelvét öltötte reánk csuíolódva a csendőr, de... este a menyegzős házhoz odajött, hogy egyék s Igyák! S mi, — bolond magyarok, — nem kergettük el! „Felfogott kézzel Imádkoztam s ők: szemembe nevettek“ Borsos Istvánná: Kilencen vagyunk, apjuk félszeg ember; jobblábára béna. Nem tudom elhozni leányomat a szolgálatból akármennyit büntetnek, mert a szegénység nem engedi! Két párnát elvittek, elárverezték, a csendőrök feltartották és elvitték. Utánuk mentem a másik faluba, az Örsre s felfogott kézzel, sírva imádkoztam, hogy adják vissza a 310 lej büntetéspénzért a párnáimat. Nem kellett a pénz, pedig még meg is toldottam: nem adták vissza a párnákat a lelketlenek! „Tizedmagammal vagyok, de magyar maradok“ napszámból élek, Simon Antal napszámos gyereke a gyárban dolgozott, hogy a 10 tagú családnak kenyere legyen. Egyetlen nagyobb fia, akit a román tanitó az állami iskolába parancsolt. Elvitték a kenyérkeresöt s két párnát az apró gyermekek feje alól. Azzal fenyegették, hogy mindennap 50 lej büntetést kap, mig az iskola tart, ha a fiát nem viszi Nicolae ur Iskolájába. A párnákat nem tudta kiváltani, mert nincs mi vei! Kenyérre sem telik! „Gyermekemet csak fegyveres kényszerrel vihették a román iskolába, hol magyarul nem tanítják! Már pedig akármit akar a román tanitó, mi mégis magyarok maradunk!“ Csata Mártonék 11-en vannak s az elvitt két párnát nem volt mivel kiváltani. Rokaly Ferenc gyereke, Márton Kilyénfalván iskolába járt, amit bizonyítványokkal igazolt. Hiába! Megbüntették. Kölcsönkért pénzzel váltotta ki a párnákat, amit 9 gyermek feje alól húztak ki. Lukács Imréék 7-en vannak, Kovács Istvánék 8-an s egyetlen kenyérkeresőjét családjaiknak haza kényszeritették a román állami iskolába. ' Szász Ambrusok sem tudták a párnákat kiváltani s Király Ambrusné orra előtt elvitte a csendőr- őrmester a párnáit, melyet feltartott s hiába Ígért száz lejjel többet: nem adta azokat vissza! Kecseti Andrásék 10-en ülnek az asztalhoz s mégis iskolába parancsolták öt, a kenyérkeresőt. Apját megzálogolták s a büntetést úgy akarják elszámolni, hogy kétnapi fuvarra rendelték be a zált»- golt tárgyak összehordására. Feltörik az ajtót! Bartaiis János igy adja elő panaszát: Félszeg vagyok jobbkezemre, fiam tartja el a családomat. A tavaly is szolgált. Nem voltunk otthon s feltörték az ajtót és elvittek két párnát. Nem tudtam kiváltani, mert nincsen mivel s hat gyermekem éhezik... Anyjuk nincsen; eltemettük. Istenem! Mit akarnak ezek a lelketlen emberek velünk?! Egy pillantás — Mierla© ut Iskolájába, Nem tudom folytatni, mert elszorul a lélegzetem. A hatvanhat megzálogolt, megkínzott, meggyalázott csomafalvi székelynek ez a pár kázus is elég beszédes szószólója lesz, tudom. Szerény beszámolóm végén legyen szabad elvezetnem türelmes olvasómat a csomafalvi állami iskolába, hadd láthassa- azt is, hogy mi üdvösét müvei ott Nicolae ur a román kultúra égisze alatt? A 15—16 éves f iuk, lányok közös teremben hallgatják a tanítót, kinek egy szavát sem értik! Úgy segit magán, hogy behívja a szolgálóját s ezzel fordittatja le pedagógiai oktatásait. A legtöbbet mégis román nótákra tanítja, mert ezt be kell szajkózni s megérteni, nem föltétlenül szükséges. De táncolni is tanitja s ilyenkor a román sărbat dúdolja, énekli nekik, ami a felserdült s már guzsajasba járó fiuknak is inkább tetszik, habár a tanitó nótáira szívesebben csárdásoznának. Egyszóval az oktatás rájuk nézve egyenlő a naplopással! A tanitó este, — mint aki jól végezte dolgát, — átmegy a szomszédközségbe, Alfaluba hálni, mert nem érzi éjszakára elég biztonságosnak fenntiek után a csomafalvi levegőt. S hogy a kép teljes legyen, meg kell Írnom azt is, hogy ez a dicső iskpla és tanitó mestere, Nicolae ur százezrekbe kerül, amit a nyomorgó község szegény magyar lakói kell évről-évre kiizzadjanak. ... Meg kell Írnom azt is, hogy a párnák árverezésére Csomafalva 4000 lakójából egyetlen egy sem ment el: két román csendőr volt ott csupán. Dr. Gaál Alajos. liest tfezírKíjnfiseleí keres három igen jól bevezetett urat Románia részére, köíszövött-, sportcikkek- és cipő- valamint cipőkellék-üzletek meglátogatására jutalék mellett. Ajánlatok „Elite képviselet Rbt. 1065“ jeligére Rudolf Mosse S. A. hirdetési iroda Timişoara, I. Mercy-u. 2. sz. alá kéretnek
