Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-05 / 27. szám
6 3B35PWffiaaa& XIIL ÉVF. 27. SZÁM. NIVEA-CKENE nappali és éjjeli krém egyben. Nappal megóvja bőrét a zord idő káros behatásaitól. Ellentétben a zsiros Coldkrémekkel, teljesen behatol a bőrbe, anélkül azonban, hogy a legkisebb fényt hagyná maga után. Ezenfelül igen alkalmas púder alá, amennyiben megakadályozza a pórusuk eltömését a púder által; a púder Jobban tapad a bőrön és általa könnyebben eltávolítható. Éjjelen át működik a báróvó eucerit, amely csakis a Nivea- Cremeben van meg, táplálja a bőrt, megfiatalítva, erősítve és ápolva a szöveteket. /• A Nivea- Creme intensiven behatol a bőrbe, anélkül, hogy fényt hagyna maga után Dobozok Lei 10.—. 16.-, 34.-. 72.- / Tabutok Lei 30.—és 4S.~ Emil Ziegler, Braşov-Brassó, Vasut-ucc.a 43 _______ Temet. „M a tfC-R*44-L.* látogatás és interjú a „felszámoló“ Reparációs Bizottság várisi palotájában Mit hozott Hága? — Mit fizetnek a r.agyhatalmak? — Amikor még a néniét jóvátételért harcoltak — ^ir John Bradbury, az épüUtla es a — világtörténelem (Paris, február hő. A Keleti Újság párisi szerkesztőségétől.) A párisi Commission des Reparations palotájában temetésre készülődnek. Nem sokan lesznek a gyászolók, nem les2 nagyon szivettépő a hangulat. A temetés a háború egyik legkeservesebb szülöttjének, a legyőzött országok feje felett örökös reparáció-damokles- kardot lebegtető Commissionnak a temetése lesz. Hágában létrejött a végleges béke és a C. R. — eltűnik Európa színpadáról. És reméljük vele együtt eltűnik a háború sok zord és keserves öröksége is. lassan eltűnik a legyőzőitek és győzők kategóriája... Nem túlságosan gyászos a hangulat a Com- missio épületében sem. Az öreg angol szolga, a kiérdemesült ssok- kéból reparációs altisztté vedlett ,.Punch“-figu- ra, akivel a hosszú párisi keleti-reparácios Harcok alatt összebarátkoztunk, rezignáltan meséli: — Pakkolunk, szedjük a sátorfánkat és pucolunk el. — Maga most mit csinál? — kérdezem. — Én? Majd keresek valami állást egy banknál vagy egyebütt. Mert igaz, kapunk alighanem vagy hat hónapi végkielégítést, dt* nát az nem tart örökké. Valamiből pedig élni kell. Hogy mikor lesz ez? Aligha huzzuk tovább február végénél... Az et. deteken ugyanez a hangulat. Békés, rezignált ,,levonulás“. A delegátusi szobákban alig lézeng egy-egy hivatalnok. Van, aki már most állás után szaladgál. Mert valamiből élni kell és a reparációs dicsőség nem tart örökké. Az egyik kedves, jóindulatú és barátságos angol delegátus, akinek a szobájába benyitunk, most szívesen beszélget el az újságíróval: — Bizony, igaz. Vége, befejeztük a munkát, temetjük a Comission des Réparation-t. Még február 5-én lesz egy kis összejövetel. A magyarokkal még meg kell beszélni a részleteket. De ez aligha tart majd sokáig. Talán egy hétig, vagy még addig se. Úgy hallom a magyar miniszterelnök nem is jön már el erre. A többiek se tulgokan. Ha igaz, Loucheur fog elnökölni, hogy befejezze a megkezdett munkát. Jó munkát végzett. Tardieu miniszterelnökkel a háta megett ö volt a konferencia lelke. A mi delegátusaink és a többiek mind, a magyarokkal együtt mind azt mesélik, hogy nagy érdeme van az eredményben. Okosan, értelmesen, higgadtan és határozottan addig furt, faragott, amig létrejött a megegyezés. Én azt tartom és azt tartjuk mind, hogy jó dolog, hogy végre pontot tehetünk a tömérdek vita és tanácskozás végére. A megoldás igazán olyan, amiben mindenki megtalálhatja amire vágyott és mindenki meg lehet vele elégedve. A nagyhatalmak azért, mert evvel végre lezárul egy izgalmakkal és nyugtalansággal túlfűtött korszak, a kis államok pedig azért, mert végre ők is tudják hányadán állnak és mert a nagyhatalmak is kiveszik a részüket az áldozatokból. Hiszen Anglia, Franciaország és Olaszország nem csak, hogy az őket illető reparációs hányadukról mondtak le, de maguk is fizetnek az ,,A“ kasszába 3.6 millió aranykoronát 1933-tól 43-ig. Ennek kétötödét Olaszország, kétötödét Franciaország és egyötödét Anglia fogja fizetni. — Hát hisz szép a nagyhatalmak áldozat- készsége, — vetem közbe, de nem gondolja kedves uram, hogy az egész dolgot sokkal egyszerűbben el lehetett volna intézni, ha az önök kitűnő pénzügyminisztere nem csap olyan nagyon erélyesen az asztalra az első hágai konferencián és nem kotorja ki a „fiókokból“ mindazt az apró kis tartalékokat, amik az Önök hatalmas büdzséjében nem túlságosan sokat jelentenek, de ami a szegény középeurópai országaink elől elvitte azokat a morzsákat, amik lehetővé tették volna, hogy kevesebb elkeseredéssel harcoljanak egymás „rongyos“ millióiért? — Ez a beállítás igazságtalan, — mondja komolyan informátorom. Snowden kénytelen volt arra, amit tett. A párisi konferencián túlságosan úgy kezelték Angliát, hogy a többiek megegyeztek és aztán eljöttek hozzánk avval, hogy legjobb lesz, ha mi nem sokat nézegetjük a szerződést, hanem egyszerűén és röviden aláírjuk. Hát ezt mégse lehetett engedni. Sir Jo- siah Stamp hazament tehát, elmondta mit látott Parisban, aztán Snowden ment Hágába és megmagyarázta a franciáknak és az olaszoknak meg a többieknek, hogy ha Anglia az állandó mo- derációt képviselte is, azért ilyen könnyen még sem mond le a jogairól. Még igy is kevesebbet kapunk, mint amennyi nekünk a korábbi megállapodások alapján járt volna, de hát igy van ezzel mindenki és az ellen most már ne tiltakozzunk mi sem. — Mi lesz az utolsó „magyar-ülés“ pro- grammja? — Ez technikai részletekből fog állani. Itt van előttem egy ötoldalos memorandum az op- táns-ügy rendezéséről, amelynek kissé zavaros szövegét bevallom, magam sem értem még egészen. Komplikált dolgok ezek, nem lehet izgalmas éjszakai viták során részletesen kidolgozAMÍG Ön ALSZIK BAR MOH, DOLGOZIK Ma este mielőtt lefekszik, vegyen be Darmol-t és holnap reggel jó kedvvel és friss erővel ébred. Álmatlansága, idejjessége, fej- és derék- fájdalmai, valamint gyermekeinek csalása- kltttése ugyanis nagyon sok esetben a székrekedés következménye. Ezért van szüksége Önnek és gyermekeinek Dannolra, az enyhe és biztos hatású csokoládés hashajtóra. Kifejezetten Darmol-t kérjen, mert csak a Darmol hozza meg Önnek és családjának a várva-várt enyhülést. Egy próbacsomag meg fogja Önt erről győzni. ni az apró technikai részleteket, az elszámolások. fizetések, átírások labirintusait majd itt Pá- risban kell nyugodtan, tiszta fejjel szabályozni. Megállapítani a kasszákat kezelő bizottságok összetételét, székhelyét, ügyrendjét, stb. stb. Szóval, azt amit az államférfiak nagy vonásokban elintéztek, a pénzügyi szakértőknek kell most szabályzatokba foglalni és megállapítani, ki hogyan, mikor és mennyit fizessen hova és milyen módon és ki honnan, mikor és mennyit kapjon milyen rend és szabályzat szerint. De mondom ez már részletkérdés és nem hiszem, hogy e körül valami nagyobb viták legyenek. — A bolgárok és osztrákok már el sem jönnek és a németekkel is kész a megegyezés. Ennek a lebonyolítása már a Nemzetközi Bank szerepe lesz és ezzel aztán a mi szerepünk meg is szűnik. — Általában, — meséli kissé a visszaemlékezésbe merülve a kedves angol ur, hosszukat szippantva pislogó fapipájából, — mióta a Locarno szellem uralkodik és létrejött a Dawes- terv, a mi szerepünk egyre redukálódott. Ez már kifejezésre jutott abban is, hogy valamikor maga Poincaré és Loucheur, később Barthu voltak a Coramissio elnökei, ma pedig egy francia szeI nátor. Monsieur Chapsal. akiről külföldön nem igen tudnak és itt sem kevesen tudják róla, hogy mint a kereskedelmi minisztérium egyik főfunkciónáriusa, ért az elszámolások technikai lebonyolításához. Mert ma már egyre jobban erre zsugorodott a Commisio szerepe. A német fizetések rendben és terv szerint folynak, tehát ma már evvel csak könyvelési dolog van. Most pedig, hogy befejeztük a nem német reparációk ügyét is, a dolog még redukálódik. És különösen megszűnik a komissziónak az az örökös presszionáló és fenyegető szerepe, amely ránehezedett a legyőzött országokra. Mi angolok igyekeztünk ugyan ezt a szerepet mindig csökkenteni, amint hogy mindig a mérséklés és a higgadtság álláspontját képviseltük a Bizottságban. Bizony voltak itt viharos napok, sőt hetek. Én kezdettől fogva, közel tiz éve itt vagyok, de azért kevés olyan izgalmat láttam, mint akkor uralkodott, amikor a Bizottság a német jóvátétel összegéről tárgyalt és határozott. Jöttek hatalmas tömegekben az igények a szövetséges országok részéről. A legfurcsább és legképtelenebb címeken követeltek magánosok és államok fizetéseket. Összesen 226 milliárd aranymárkányi igény érkezett a Commissiohoz és ebből a hatalmas tömegből kellett tömérdek munkával, jogszabály tanulmányozással és szakértelemmel addig fúrni faragni, amig elérkeztünk a tényleges 132 milliárdhoz ... — A franciák gyakran kerültek szembe az angol delegátusokkal. Amikor mindenáron be akartak vonulni a Ruhr-területre, halmozták a panaszokat Németország szándékos mulasztásának vádjára. Mi angolok csak mosolyogtunk ezen. (Tudtuk mire akarnak kilyukadni a franciák.) Mert kétségtelen, hogy voltak mulasztások, de nehéz lett volna ezek szándékos voltát megállapítani olyan mértékben, amint ezt a franciák szerették volna és amint ez szükséges lett volna, hogy retorzióképpen bevonulhassanak a Ruhr-területre. A vita folyamán az akkori angol delegátus Sir John Bradbury egyszer «.sak felállott és igy szólott: — Azt hallottuk, hogy a németek szándékosan nem szállítottak annyi épületfát a franciáknak, amennyire a francia köztársasági életnek szüksége lett volna. Nos a történelem ismer bizonyos eseteket, amikor a világpiacokon nagy épületfaszükséglet mutatkozott. így például egy bizonyos trójai háború idején, egy bizonyos faló elkészítéséhez igen nagymennyiségű épületfa kellett és az épületfa alkotmány igen hasznos szolgálatokat tett egy bevonulásnál. Azonban sem ebben, sem más hasonló esetben nem ismer a történelem arra példát, hogy ilyen nagy szerep jutott volna az épüietfának ... — No de ez régen volt. Azóta változtak * viszonyok. Változtak az idők. Ma már nem beszélünk épületfáról és lassan-lassan rendbejönnek egymással a népek. Aigner László
