Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-27 / 46. szám
XggfMMbi Magyar megmozdulások Erdélyszerle Déváról jelentik: Pénteken este intézőbizottsági ülést tartott a Magyar Párt. Meskó Miklós elnök bejelentette, hogy a dévai román nemzeti párttól kapott ugyan ajánlatot választási egyezmény megkötésére, egyezségre azonban nem kerülhetett sor. A nemzeti párt részéről Oncu prefektus tette meg az ajánlatot, aki négy helyet kinált a dévai magyarság sz.ámára a közös listán. Meskó dr. azonnal azt válaszolta, hogy ez az ajánlat nem felel meg a magyarság igényeinek és a magyar lakosság számarányának. Abbahagyták a megbeszélést azzal, hogy további tárgyalásra a prefektus még aznap délután meghívást fog küldeni a Magyar Párt elnökének. Ez a meghívás nem érkezett meg, azonban megérkezett az a hir, hogy a prefektus más román pártokkal kötött időközben paktumot. Az intézőbizottság ülésén az az álláspont alakult ki, hogy a dévai Magyar Párt önálló listát állít fel a községi válaszlásnál s a listán való részvételre felkérik Dóvá más nemzetiségű kisebbségeit is. A román pártok blokkjával szemben minden valószínűség szerint a kisebbségeknek a listája fogja felvenni a választási küzdelmet. Annyi 'mindenesetre eldől ezen a választáson, hogy milyen számarányban laknak Déván a románok és a kisebbségiek, mert eddig nem volt erről a népességi számarányról az újabb időkben megbízható statisztika. Hacsak törvénytelenségek nem lesznek a választáson, akkor ez az erőpróba a dévai magyarság jelentős sikerével végződik. A hunyadniegyei tanács nem alakulhat meg A hunyadmegyei tanácsválasztást a román ellenzéki pártok megfelebbezték és egy sereg peticiót nyújtottak be ellene. A petíciók sorsának eldőlése előtt természetesen a tanács nem tarthatja meg az alakuló gyűlését s Így három-négy hét eltelik, amig az alakulás megtörténik. A székely megyék elleni petíciók Amint már jelentettük, a kolozsvári tartományi igazgatósághoz úgy az udvarhelymegyei, mint a liá- romszóki megyetanács választások ellen beérkeztek a peticiók. Mindkét helyen a román nemzeti párt adta be a petíciókat s amint már megírtuk, olyan indokolásokkal, melyeknek nincsen jogi alapjuk. Az udvarhelymegyei petíció tárgyalását március 6-ára, a háromszéki peticiót pedig 7-ére tűzték ki. A tárgyalásra többeket beidéznek, azonban mégsem lesz olyan tömegfelvonulás, mint amilyenre kezdetben gondoltak. Csak egyes választóknak a megjelenése szükséges. Megegyezés Temesváron Temesvárról jelentik: A magyar és német pártoknak a román nemzeti párttal folytatott tárgyalásai már-már a felborulás előtt állottak. Olyan nehézségek merültek fel, amelyek nem látszottak kiegyenlit- hetőknek s a Magyar Párt számolt azzal, hogy kisebbségi lista összeállítására kerül a sor. Ilyen körülmények között sikerült az utolsó órában áthidalni a nehézségeket és létrejött egy megállapodás, amely szerint a közös listán a Magyar Párt jelöltjei megfelelő elhelyezést találnak s a megállapodás főbb pontjai között szerepel az, hogy a polgármester román lesz, liehjettese, az ehő alpolgármester sváb, az állandó választmány első és legfontosabb hatáskört betöltő tagja pedig magyar. A Magyar Párt jelöltjeinek névsorában első helyen Hajdú Frigyes dr. neve áll. Lelkes választás volt Esibón Zsibói'ól jelentik: Izgalmas küzdelmek között zajlott le a primárvá lasztás Zsibón. A választás eredményét délután hat órakor hirdették ki, amikor mintegy kétszáz főből álló csoport várakozott izgalmas érdeklődéssel a községháza előtt az eredményre.* Nyolcvanhárom szavazattöbbséggel választották meg Paá! Jánost Zsibó primárjának, albirónak pedig Daróci Miklóst. Az eredmény hírére egyre növekedő tömeg szokatlan nagy ünneplésben részesítette az uj primárt. Lelkes ujjongással az emberek vállukra emelték és úgy hordozták körül muzsikaszó mellett az utcákon. A folytonos ünneplések késő éjfélig tartottak. Ilyen lelkes primárválasztást még nem láttak Zsibóu. Politikai gyűlést tartottak a csíki nők Csíkszeredából jelentik: Az uj közigazgatási törvénynek az. a rendelkezése, mely szavazati jogot biztosit a nők bizonyos kategóriáinak, alkalmat kinált arra, hogy a nők immár szervezetten a politika porondjára lépjenek. Örvendetes jelenség, hogy e téren Erdélyben mindenütt a magyar nők vezetnek, valamint az is, hogy ez a fellépésük mindenütt kivétel nélkül a magyar kisebbségi mozgalom erősítésére történik. Legutóbb a csíki magyar nőket hivták a nőegyesületek vezetői népgyülésbe, mely az érdekeltek legélénkebb részvétele mellett vasárnap folyt le Csíkszeredán. A gyűlésen az összehívók részéről dr. Nagy Béniné elnökölt. A kolozsvári központi titkárság részéről dr. Sulyok Istvánná jelent meg, ki nagy érdeklődéssel kísért előadásban ismertette a nőmozgaloro rövid történetét s azokat a lehetőségeket, melyeket az uj közigazgatási törvény az erdélyi magyar nők számára megnyit. Különösen arra a nagy erőgyai’apo- dásra mutatott: reá, mit az erdélyi magyar szabadság- törekvések szempontjából a nők választójoga jelant. A gyűlés, melyen szinte az összes Csíkszeredái női választók megjelentek, titkos szavazással György- pál Domokosáé és Császár Jolán szemétében jelölte azt a két nőt, kiket a Magyar Párt listáján jelölni kivan. Tekintettel a Csíkszeredái viszonyokra, mindkettőjük megválasztása biztosítottnak tekinthető. m ÉVF. 46. SZÁM. A hindu nacionalisták rágyújtották a házat annak a bírósági tárgyalásnak a résztvevőire, akik a feombameréiaylők ügyében akartak Ítéletei mondani (London, február 25.) Bombayi jelentés szerint, Pasawathi és bombamerénylő büntár. sainak bírósági tárgyalásakor a tömeg behatolt a főtárgyalási terembe és a helyiség belső berendezését összerombolta. A hindu nacionalisták ezután távoztak az épületből s távozóban a házat felgyújtották. A karhatalom csak elkésve kapott erősítéseket s ekkor nagynehezen helyreállította a rendet. A tömeg és a rendőrség összecsapásánál mindkét részről számos sebesülés történt. A letartóztatottak száma meghaladja a nyolcvanat. Mindennapi történet (2) Irta: Kacsó Lajos Az asszony, az egykori megsebzett szivü lány, részvéttel nézte a szegény ember vergődését. Elgondolta, hogy e — valamikor — vasgerincü, büszke magyarnak, mekkora kin volt mindezt elmondani, annak a román papleánynak, kitől halálos átokkal tiltotta el Kovács György tanár szivét. Látta, mint lüktetett a kínok ere halántékán, mikor meg kellett aláznia magát és sírni az előtt a nő előtt, kiért kész volt fiát harctérre küldeni, csak bogy házasság ne lehessen szerelmükből. És ime, most itt van előtte, odarogyva a szék karjára,, mint egy kifacsart mosogáro rongy. Az ablakhoz csapódott egy éhező veréb, dermedt szárnyaival zörgette « zuzmorás üveget... Jonescu Viktorné odapilLantott s mint akinek valami épen most jutott eszébe, hirtelen felállott s az ajtófelé indulva, csak annyit szólott a mozdulatlanul ülő tanítóhoz: — Várjon egy kicsit tanitó bácsi. A saját életterhei alatt görnyedő Kovács Péter jóformán nem is hallotta a hozzá intézett szavakat s a távozást tán észre se vette. Akkor riadt fel, mikor Jonescuné ismét előtte állott. Karján egy meleg gyapjú ruha, kezében egy pár, alig hordott férficipő. Kezeit az öreg vállára tette s tiszta tekintetével Kovács Péter vén, siró szemébe nézett. Lágyan szólt: — Hiszi-e, hogy nem haragszom? Hiszi-e, hogy úgy szeretni, mint akkor, mikor telerakta kü- tónykémet dióval, almával? Hiszi-e, hogy sorsa őszintén fáj nekem is s akarok helyzetén segíteni ? Kovács Péter nem felelt, csak megfogta a vállán pihenő kezet s megcsókolta. — Lelkem tiszta fájdalmával hallgattam végig kálváriáját s Ígérem, hogy segítségére leszek. Még ma boszélek Viktorral. De közbenjárásomat egy kívánságom teljesítésétől teszem függővé — mondá most már kedélyesen az államtitkáraé. Kovács Péter kérdpleg nézett rá... ... Ha elfogadja tőlem ezt a meleg ruhát és cipőt. Nem újak, de alig látszik rajtuk a viselés. Viktoré volt, édesapámnak szántam... Nézze tanitó bácsi, olyan jó, meleg ruha, olyan hideg van kinn... Aztán feleletet sem várva, rakosgatta a csodálkozó öreg elé a puha ruhadarabokat. — Öltse most mindjárt magára, szépen; Viktor is nem sokára itthon lesz s aztán elintézzük a nyugdíj kérdését is. Amig átöltözik, készítek egy jó, forró teát, — emlékszem, hogy szerette... ezt mondva, el is távozott. Kovács Péter végignézett az ő elkopott, foltos rongyain, mintegy hipnotizált kezdett vetkeződül s szinte öntudatlanul szedegette magára az elébe helyezett ruhát, s a sajátját összegöngyölve, az ajtó mellé dobta és azon gondolkozott, hogyan is viszonozza, ha hozzá jut nyugdijához. Olyan jó érzés volt a meleg ruha ölelése, de az arca úgy égett... A Szobalány hozta a teát s mindjárt utána lépett -be a 'háziasszony is. — Na igy — monda vidáman, mikor a leány eltávozott — uzsonnázzunk. Óh, de jól talál tanitó bácsira az a ruha, még egy jó télikabáttal is meglepem. — Viktor kihizott belőle... Olyan hideg idők járnak... Az ablak előtti fán felborzolt tollú, éhes cinkék csipogtak. — Jó szivét nem felejtem el s kérem Istent, hogy nekem is bocsásson meg, hogy e szívnek valaha nagy bánatot okoztam — szólott az öreg meg- hatottan és mohón szürcsölte az illatos, meleg teát. Az előszoba csengője megszólalt. — Itthon van az uram — mondta Jonescuné s bocsánatot kért, hogy egy percre távozik. Az öreg élei keresőnek olyan jól esett a forró tea; átjárta fagyos csontjait, feloldotta dermedt izmait. Szeme felragyogott: hátha derű aranyozza he az alkonyt, hátha szelíden, csöndben jön el az élet estéje... Hisz Viktort — most már csak igy gondolt rá — jóformán ő nevelte; a tudományok iránt az érdeklődést ő ébresztette fel lelkében, ő biztatta, segítette tanulmányainak folytatásában; bár Viktor román miniszteri tanácsos, de a múltat nem feledheti el, nem tagadhatja meg tpie a segítséget, be kell látnia kérésének jogosságát, ba azt igazolni ő nem is tudja... Már kezében érezte nyugdiját. Igaz, hogy e föld más gazdát cserélt, de az uj kérje számon » régitől, az ő öreg napjaira félre tett garasait, mit a régi gazda kezelt; intézzék együtt, de a kidőlt sáfárnak fizessen: ez becsület, ez jog, ez kötelesség! Ügyének kedvező elintézése már világos volt előtte. Ha ilyen jó hozzá ez az asszony, akinek oka lenne bosszút állani rajta... akkor... Viktor?... Ö hálával tartozik... Álmodozásaiból a szomszéd szobából áthallatszó beszédtöredék rázta fel. A nyitva maradt ajfó- tiyiláson átsz,ürődő erős, férfias hangban felismerte Jonescu Viktor hangját, bár érzett, hogy visszafojtja. Csak egy-egy szó ütődött füléhez: . . . nu se poate .. . nem lehet ... ez elvi kérdés . . . magyar . . . nem is akart esküt . . . csak nagy későre . . , ellenség ... mi is szenvedtünk . . . — De Viktor ... a „Vultur” alja . . . Kovács Péterek háza volt otthonod ... a tanítód . . . .... Hagyd . . . Add oda . . . ezer lej . . . menjen . . . alkalmatlan . . . miniszter . . . Kovács Péter arca lágyult, az asztalba fogózva felállóit, összeesett dereka kiegyenesedett, a fejét büszkén magasra emelve indult az ajtó felé, honnan a szivébe nyilaló szavak jöttek. Két kemény lépest tett előre, száraz, csontos keze ökölbe szorult, melle hörg'ött. Már az ajtó előtt állott, mikor tekintete a nagy álló tükörbe tévedt . . . Visszatántorodott: meglátta magán a Jonescu államtitkár ledobott ruháját . . . Kiegyenesedett gerince meghajlott, feltartott feje mellére esett. Csendesen megfordult; visszaült a székre s levetette a meleg gyapjú ruhát ... A szegletből előhúzta a sajátját, az eldobottat s magára kapdosva, tántorogva ment le a szőnyeggel bevont lépcsőn. Amint kilépett a kapun, egy megdermedt, szürke veréb hullott elébe. Felvette, két tenyere közé szorítva — meleg leheletével élesztgette. A halódó kis madár megmozdult, apró, fekete szemeit felnyitotta s ránézett hálásan Kovács Péter volt állami tahitóra s aztán feje csendesen lehanyatlott — örökre. (Vége.)
