Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-26 / 45. szám
Itoewlggat. XUI. ÉVF. 45. SZÁM. Muresan adóinspektor áthelyezését követeitek viharos gyűlésükön a kolozsvári kereskedők (Kolozsvár, február 24.) Az adókivetőbizottsá- gok munkáját a Keleti Újság állandó figyelemmel kisért«. Még a bizottságok működésének megkezdése előtt cikksorozatban mutattunk rá arra, hogy az uj adótörvény valóságos terroruralmat teremt, mert az adókivető bizottságokban a pénzügyi delegátusoknak abszolút hatalmat biztosit és a polgárság képviselői csak javaslatokat tehetnek, észrevételeket fűzhetnek a kivetésekhez, de szavazati joguk nincs. Amit előre megjósoltunk, bekövetkezett. Nemcsak Kolozsvárt, hanem az egész országban elementáris erővel tört ki a felzúdulás az adókivetések nyomán. A kormány igazságosságot, méltányos- ságot igiért és már az első napok kiáltó módom cáfoltak rá a kormánynyilatkozatokra, mert az adókivető bizottságokat irányitó pénzügyi tisztviselők az adótörvényben kilátásba helyezett drákói szigomságu büntetések miatt az igazságosság és méltányosság helyett általános adóemeléssel akarják kitüntetni magukat és olyan horribilis adókat rónak ki, ami úgy a kereskedelem, valamint az ipar terén valósággal pánikot és olyan elkeseredést keltett, ami a mai kormány amúgy is fogyó népszerűségét a minimumra szállítja le. Kolozsváron nemcsak a legmagasabb adókulcsokat alkalmazzák, hanem számítási hibákat követnek el, megadóztatnak olyan jövedelmeket, amik vagy adómentesek, vagy amik nem is léteznek, nem veszik figyelembe a terheket és nem számolnak az adófizető polgárság teberbiróképességével. Ma már megállapítható, hogy a kormány uj adótörvénye antidemokratikus és diktatórikus. Gyönge kvalifikációja és a mai közgazdasági helyzetet nem ismerő pénzügyi tisztviselőknek teljesen kiszolgáltatja a polgárságot és olyan adóanarchiát teremt, ami még a liberális kizsákmányoló adórendszert is felülmul- ja. Néhány nappal ezelőtt Bukarestben a Sfatul Negustoresc, a kereskedők tanácsa nagygyűlést tar tott, amelyen éles tiltakozások hangzottak el a ful- magat adókivetéseik ellen. A bukaresti nagygyűlés huÜámgyürüje Kolozsvárra is elhatott. Vasárnap délelőtt a kereskedők tanácsának üléstermében az érdekelt iparosok és kereskedők összegyűltek és impozáns nagygyűlés keretében tiltakoztak a kolozsvári adókivetések ellen. Ideges, izgatott hangok hangzottak el. A szónokok nagy megütközéssel és felháborodással tárgyalták a kolozsvári adókivetőbizottság túlkapásait és a gyűlésen egyhangúan megállapítást nyert, hogy az általános adómérséklés helyett az egész âi  Vásároljon francia gyártmányokta és keresse fe8 aztán a Lyoni Mintavásárt 1930 március 3-tól 16-ig és válasszon a kiállított áruk között A mezőgazdasági gépek kiállítási hete 1930 március 11-től 16-ig. A kiállítási katalógus 700 oldalas és 12 francia frankba kerül. Gyors közlekedési lehetőségek, kényelmes lakások, a ráaárterület könnyű megközelítése. Kérjen tanácsot a 15 nyelven megjelent „Guide de l’Acheteur“-tól, Főire de Lyon (Lyoni Miniavásár), Rue Ménestrier Lyon (Franciaország) vonalon súlyos adóemelések történtek, ami Kolozsvár amúgy is ideges kereskedelmi és ipari életét katasztrófával fenyegeti. A gyűlést Tuffli Richard nyitotta meg. Az előadok azok a kereskedó'k és iparosok voltak, akiket a kereskedelmi és iparkamara az adókivetőbizottságokba delegált. Elkeseredett hangon panaszolták el az adókivetó’bizottságok passziv tagjai, hogy az adó- kivetó’bizottságok tagjai általános offenzivájával szemben ők a maguk részéről mindent megtettek, igyekeztek a kincstár képviselőit jobb belátásra birui, azonban minden közbelépés meddőnek bizonyult, mert a pénzügyi tisztviselők könyörtelenül rójják ki a maximális adókat. Somogyi Miksa, Körösi Ákos és Ausländer üvegkereskedő elmondták, hogy a magas adókivetéseket nem tudták megakadályozni, mert az adókivetőbizottságokban csak informativ szerepet tölthettek be. Nimberger, Mandula, Jakobi Mózes és Schwartz Jakab és mások felszólalásából kiderült, hogy a tulmagas adókivetések felsőbb utasításra történtek, ahol nem számoltak azzal, hogy az utolsó tiz esztendőben kíméletlen adóterroruralom szántott végig Kolozsváron. Figyelmen kivül hagyták, hogy ma már nemcsak az adóemelésekkel, hanem a régi adókivetési normákkal sem lehet operálni, mert az adófizetők teherbiróképességc csak adócsökkenést bir el. Az egyik felszólaló, mint érdekes kuriózumot mondotta el, hogy az égjük csődbejutott kereskedő adóját kétszeresére emelték azon a címen, hogy ötven százalékos alapon kiegyezett a hitelezőivel, amiből a csődbejutott kereskedőnek haszna van és ezzel a nyakatekert indokolással százszázalékkal magasabb adót róttak ki rá. Ez az adókivetési elmélet jellemzi a mai adókivetőbizottságok munkáját, amikor a kormány minden ellenőrzés nélkül gyönge judieiumu emberekre bízza az adókirovást és ezzel tragikomikus színezetet ad nemcsak a kormány intencióinak, hanem az uj adótörvénynek is. Különösen nagy a felzúdulás a kereskedők és iparosok részéről Murisán adóinspektor ellen, aki az egész adókivető munkálatoknak a rossz szelleme, ő diktálja az adókivetések mai tempóját és igy akar érdemeket szerezni a kormány előtt. A tényállás ezzel szemben az, hogy Muresan inspektor Kolozsváron nagyon rossz szolgálatokat tesz a kormánynak, mert működésével minden vonalon a legnagyobb ellenszenvet hívja ki. Erre mi sem jellemzőbb, mint az a* akció, amely Muresan inspektor működése ellen indult meg és azt célozza, hogy a kormány Muresan urat az adófizető polgárság megnyugtatása érdekében rövidesen helyezze el Kolozsvárról. A Sfatul Negustoresc nyolc tagú küldöttséget fog meneszteni kedden délelőtt Dobrescu Aurel, tartományi igazgatóhoz. A küldöttség tiltakozni fog a tulszi- goru és igazságtalan adókivetések ellen és arra fogja kérni a tartományi igazgatót, hogy ne csak az antiszociális adókivetések ellen emelje fel a szavát, hanem Muresan pénzügyi inspektor áthelyezését is javasolja a kormány előtt. Saját földje kergeti ki a népet Amerikába Szabadon dolgozhatnak a kivándorlási ügynökök is mmm (Vés, február 24,) Fiatal, félénkszemü szőke ma- I gyár legénnyel utaztam. Először jött Kolozsvárra s a járatlanság gyávaságával kényelmétlenkedett a pádon. Magyardéesébol jött, Szamosm. legfejlettebb és legműveltebb magyar falujából, mely a sűrű román falvak környezetében is megőrizte magyaros sajátságait. Ezen a vonalon bizony meglepő az ilyen szép szál, magyaros viseletű és nézésű legény. Megszólítom: — Miért megy Kolozsvárra? Fészkelődig gondolkozik, bele is pirul, amig kimondja, hogy: — Útlevélért. Épen e napon jelent meg egy erdélyi magyar lapban az a hir, hogy Kondor Rugó kivándorlási ügynök 2000 erdélyi magyar családot szállít Hon- durásba megmiiveleilen és lakatlan területek benépesítésére. — És miért megy Amerikába? Erre nőm tudott válaszolni. Vonogatta a vállát, félmosolyra húzta a száját s kérdőleg rüesköltc fel homlokát, látszott, hogy ez előtte is megmagyarázhatatlan. — Egyedül megy? — Nem. Többen megyünk a vidékről. Becséből valami tizenketten, Váraljáról négyen és a szomszéd községekből egy páran. — Mentek még Décséből Amerikába? — Az elmúlt években ment ki 16 ember, s azok is Írták, hogy menjünk ki Kanadába s majd onnan eljuthatunk az Egyesült Államokba. Azután felkeresett egy kolozsvári kivándorlási ügynök s megígérte, hogy megszerzi az útlevelet és hajójegyet. Az egész 187 dollárba kerül, amiből a kiszállás után még 15 napig élelmeznek. — Szegények maguk s itt nem találtak munkát ? Décse az egész megyében hires gyümölcstermeléséről. A vidéken meg neki van a legnagyobb határa. — Nem mondhatjuk, hogy földtelenek vagyunk. Akik kimennek, azok mind gazdák. De megjárták, mert a gjüimölcs csak minden második, vagy harmadik évben terem s annak jövedelmével földet vettünk. Décsének olyan kiterjedt birtokai vannak, hogy majd kiszorítottuk a szomszéd falvakat. De a föld semmi hasznot sem hoz, s aztán folyton hívnak ki, mert ott hamar meg lehet gazdagodni. A décseiek tehát nem földtelenek. Kiterjedt birtokaik vannak s épen ez juttatta őket a csődbe. Ugyanis a vámpolitika a gyümölcs árát is lekényszépítette, de szűkös életviszonyok mellett a fejlett dé- csei gyümölcstermeléssel meg lehetett volna élni, de földbirtokra vágytak. A földbe fektetett tőke pedig ma már nem jövedelme*. Egy mázsa buza ára 580— 600 lej, a zabé Szamosmegyébeu 250 lej. Egy pár esizina ára ellenben 1200—1800 lejre rúg. Két mázsa búzát, vagy öt mázsa zabot kéül egy földmivelönek ma eladnia, ha egy pát csizmát akar vásárolni. Agrárkrízis minden vonalon. A föld népellátáci ereje aapról-napra csökken, elértéktelenedése pedig mind ijesztőbb. S viszont ma a magyarság nincs ab- dan a helyzetben, hogy népfölöslegét városaiba, ipari központokba felszívja. Ezért kénytelenek kivándorolni. Ezt a kényszert fokozza a kivándorlási ügynökségek széleskörű akciója. Felcsiklandozza a pénztelen emberek meggazdagodási vágyát, amit a décsei legény is ott dugdos a lelke (mélyén. Megkockáztatok egy kérdést, ami a kivándorlók szemszögéből közömbös szokott lenni. — Ha annyian vándorolnak ki, nem gondolja, hogy itt nagyon megfogy a magyarság? Megint egy mosoly mögé rejti azt, hogy errevo- natkozólag nem gondol semmit. S érdektelenül vise- szaf eleli: — Marad elég! Pedig a már kivándorolt és most utralcészülő erdélyi magyarok távozása sokkal súlyosabban érinti számarányunk fejlődését, mint azt a kivándorlók számából következtethetnők. Hiszen, ha évente 102 székely vándorol ki Udvarhelymegyéből s ugyanilyen mértékben kelnek útra a csikiek és a háromszékiek s ha csak egy bánáti községből (Igazfalva) 642-en hagyták itt Erdélyt az imperiumváltozás óta, a születési arányszámunk is veszedelmes visszaesést fog mutatni. Annyival is inkább, mert nem az öregek, vagy gyermekek távoznak, hanem a legjobb férfi korban lévők, vagyis a szaporodás szempontjából a leg- produktivebb elemek. A kivándorlási akció eddig csak a Székelyföldön és a földjeiktől megfosztott telepes községekben kísérletezett, ma azonban a működés kényelmében s az általános gazdasági krízis támogatásával Erdély többi megyéire is kitérjeszkedhe- tett. De hiába vázolnék fel a décsei kivándorlók elé az itthonmaradottak aggodalmait és rohamos csökkenésünk rémképeit. A népmozgalmakat gazdasági erők irányitják. Ezek pedig olyan agrárkrízist eredményez- 1 tek, hogy saját földjük kergeti ki a népet Amerikába. A kormánynak kötelessége sürgősen közbelépni a ’ földmivesnép sorsának enyhítése érdekében. Demeter János.
