Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-26 / 45. szám
XIII. tYF. ÁB. SZÁM. WwmUr, »Ol eaefleaai Éhezik-e Benedek Péter, a hires magyar para akinek képet a Szépművészeti Muzeum vette meg és bécsi kiállitásáról heteken keresztül irt az európai sajtó ? (Budapest, február 24.) Alig pár esztendeje tűnt fel Benedek Péter, a magyar paraszt festő, aki egy csapásra ismertté tette hatalmas tehetségével művészetét nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Legutóbb Becsben rendezett kiállítása irányította feléje a világsajtó figyelmét. A Szépművészeti Muzeum megvásárolta önarcképét és a kép ott lóg a halhatatlanok között. Napszámos sorból ivelődött ez a ragyogó művészi karrier a legmagasabb horizontokig. Érthető tehát az az egész Magyarországon feltűnést keltő sajtó polémia, amely a kétségtelenül hatalmas tehetségű paraszt művész körül indult. Egyik reggeli lap munkatársa felkereste a jelenleg Pesten tartózkodó Benedek Pétert és megrázó képet festett róla. Megirta, hogy a művész elképzelhetetlen nyomorban tengődik és hogy idejutott, azt menedzserének, Bálint Jenőnek köszönheti, aki olyan szerződést kötött vele, hogy valósággal tönkretette a festőt. Benedek Péter a cikk szerint Budán, a Horthy Miklós- uton egy hatemeletes bérpalota padlásszobájában lakik. Egy összecsukható vaságy, egy szekrény, egy asztal, egy szék, két vagy három festőállvány minden bútora az apró cselédszobának. A szobában olyan hideg van, hogy még télikabátban is fázik az ember, de Benedek Péter kis- kabátban van, gallér nélkül és a lábán sok-sok évet végigtaposott rossz cipő. — Nincs jobb cipője — kérdi az újságíró. — Ezt kéne levinni — feleli a festő, — még megjárná, ha két oldalt befoltoznák, vagy egy jó vastag talpat raknának rá. — És miért nem viszi le? — Mezítláb? Esik az eső, hó, tél van. — Hát nincs más cipője? — Ha véna! Ezután elmondja Benedek Péter, hogy hogyan találkozott „Bálint úrral“. A háború alatt a Gancz-gyárban dolgozott, ahol Bálint ur tisztviselő volt. Pártfogásába vette, mert felismerte hatalmas tehetségét és valami „titokzatos szerződést“ kötött vele. amely szerint csak neki dol- gozhatik és minden munkája az övé. Ezért köteles őt eltartani és az eladott képekből járó pénz fele a festőé, de a költségeket Bálint ur levonja. Panaszkodik a festő, hogy haza szeretne menni, de Bálint ur nem engedi, mert Pesten jobban ellenőrizheti, hogy mit csinál. — Hol vannak a képek? — kérdezte az újságíró. — Bálint urnái. — Hány kép van nála? — Nem tudom. — Hányat adtak el a kiállításon? — Nem tudom. Ezzel ő foglalkozik. Kiderül, hogy mikor nagyobb volt a hideg, a festő nem tudott dolgozni, mert fagyott le a körme. Van valami négyszáz pengő megtakari- tott pénze, amit betett a takarékba. Elment tehát Bálint úrhoz, elkérte a takarékkönyvét és kivett pár pengőt. Ezzel vett öt kiló szenet, egy kevés szalonnát és kenyeret. Az öt kiló szén eltartott több mint egy hétig. Éjszakánként nem aludt, vergődött, nem hagyták nyugodni a gondok. Egy szép napon aztán bejelentette Bálint urnák, hogy már nem birja tovább, »haza kell mennie. Bálint ur nem merte tovább feszíteni a hurt és beleegyezett. — Nem élet ez igy, — panaszkodik a hires Benedek Péter. — Soha sincs nyugodalmam. Azt a pár krajcárt, amit félreraktam, a számtól vontam el, hogy legyen egy kis valamim, ha egyszer mindenki elhagy. Mert tőlem mindenki csak vár mindent. De azért kutyába se vesznek, nem kérdik meg: — „No Péter, hát ettél-e meleg ételt a héten?“ — Úgy pusztulhatnék el mindenkitől, hogy észre se vennék. Én csak dolgozzam éjjel, nappal és küldjék pénzt ide is, meg oda is. De miből ? Az embert mindenki csak szijja. — Érdemes igy élni? Higyje meg nincs a világon árvább ember nálam. A feltűnést keltő cikkre azonnal felelt Bálint Jenő, a művész felfedezője és kijelenti, hogy Benedek Péterrel zavartalan jóviszonyban van és semmiféle differencia köztük sohasem volt és nincs. Levelek tömegével igazolja, hogy tizenöt esztendeig tartó kitartással és energiával segítette a festőt az érvényesülés felé és ezért csak hálát kapott tőle. „Hálás leszek ezért, mert felkarolt és apámnál jobban gondoskodott rólam“, — Írja egyik levelében Benedek Péter Bálint Jenőnek. Egész tömeg ilyen levelet mutat még. A szóban forgó kis szobát a festő vette ki takarékosságból, megelőzőleg pedig Bálintnál lakott. — Nálam nem fizetett semmit, sem lakásért, sem kosztjáért, — mondja Bálint Jenő. — Azt ette, amit én. Munkaközben hozzávitték a tízórait. Ezüst tálcán. Szalonnát, kolbászt, paprikát, hagymát, amit szeretett. Egyszer panaszkodott, hogy már unja a húst, ekkor előfizettem számára egy étkezőben. A cikk arról is megemlékezik, hogy Benedek Péternek rokkantak a cipői. Vadonatúj cipője van, de kíméli. Festeni Deák Ébner rongyos hócipőjében szokott. Benedek Pétert én a legsötétebb mélyből emeltem ki, neveltem, tanítottam, eltartottam. Nemcsak tehetség, de ugyancsak sok pénz kellett hozzá, hogy Benedek Péterből az legyen, ami. Nem jó üzlet volt. Ha üzletnek néztem volna és üzletnek nézném, sohasem nyúltam volna hozzá, egy percig sem törődnék tovább vele. Én, a mi szerződésünk értelmében köteles vagyok Benedek Pétertől minden képet, különbség nélkül átvenni és megfizetni. Ezen az alapon legutóbbi elszámolásunk szerint, háromszázötven pengőt kapott egy-egy rajzáért. Ezenfelül viseltem m bé^si k;^ FEHER FOGAKAT NYER ÉS SZÁJA ÁLLAN DO AN F RISS LESZ ha naponta a Soulac-» „BÉNÉD’CTINS“ FOGÁPOLÓ SZEREIT HASZNÁLJA állítással és párisi kiállításának előkészítésével járó összes kiadásokat, a festészethez szükséges anyagokat, éveken át lakásának és étkezésének költségeit is. Nincs több mondani valóm. A választ Benedek Péter személyesen fogja megadni. Most kíváncsian várja ezek után mindenki Me'Tvnrorí'/ncro'n r„r,,jn]j Péter válaszát. Felíünésikeltő ta.álmáng a szuíerenáó gyermek nemének előre megállapítására (Berlin, február 24.). A.Jpe.utsclie Medieinisehe Woehenschrieft legújabb számában szenzációs bejelentést tesz. A német orvosi szaklap szerint Unterberg dr. königsbergi orvosnak biztos eljárást sikerült felfedeznie, amelynek segítségével a születendő gyermekek nemét előre meg lehet határozni. Bizonyos kémiai eljárás alkalmazásánál fiú, vagy más eljárás alkalmazásánál leánygyermek fog születni. Az eddig végzett 53 kísérlet minden egyes esetben sikerrel járt. Véres lovasrendőr- atta k Radios Béla temetésén Százhúszezer ember jelent meg és a nagy tumultusban 34 ember súlyosan megsebesült (Budapest, február 24.) Hétfőn ünnepélyes pompával helyezték örök nyugalomra a magyar cigányzene fejedelmét, Radies Bélát. A holttestet a Iverepesi-uti temető halottasházában ravatalozták fel. Vadonatúj fekete zakkóban, lakkcipőbe, frissen vasalt ingbe öltöztették fel a halottat, kedvenc íeketeszinü, széles, nehéz selyemnyakkendőjét kötötték hófehér gallérjára. Délután három órakor a kivezényelt, nagyszámú diszruhás rendőrség kordont vont a temetőben s a kordonon belül csak azok helyezkedhettek el, akik felmutatták a Radies Béla temetésére szóló gyászkeretes kordonjegyüket. Háromezer kordon jegyet osztottak szét. A temetésen sajnálatos incidensek játszódtak le, mert a rendőrség nem számított arra, hogy százhúszezer ember jelenik meg a temetésen. Az óriási tömeg clözönlöttc a sir környékét, áttörte a rendőrségi kordonokat, az égő kandallábereket feldöntötte, a koporsót is elmozdította helyéből. Nagy nehezen sikerült a koporsót visszavinni a halottas házba s másodszor már erős rendőri készültség fedezete mellett szállították a koporsót a sirhoz. Nyolcszáz cigányzenész vonult ki a temetőbe, de az óriási tumultusban részint clszóródtak, részint hegedűjüket féltve, hazatértek. Ezért csak harminc cigány játszotta el Radios Béla kedvenc nótáit. Az elhunyt prímást a temető első részében felesége és Anna leánya sirja mellé temették. A sírnál dr. Járosi Jenő dalszerző a dalköltők nevében mondott búcsúztatót, utána a cigányzenekar a Kitették a holttestet az udvarra... s a Most van a nap lemenőben c. dalokat húzta el. Pálos Ödön igazgató az elhunyt barátainak nevében vett búcsút a halottól, akinek hegedűjét a sir mellett szimbolisztikusan eltörték, megfosztották a huroktól. A koporsó elföldelése után nagyrészben a rendőrség tapintatlansága miatt még súlyosabb összeütközések támadtak. A százezer főnyinél nagyobb tömeg természetszerűleg nem tudott gyorsan eloszolni. Megindult az autótábor is, amely az útvonal egy részét teljesen lefoglalta. Viszont a rendőrség, amelyet a nagy számánál fogva is fegyelmezetlen tömeg idegessé tett, sürgette a gyors szétoszlasd Mikor pedig ez nem ment olyan tempóban, ahogy kivánta, lovasrendőrök bele vágtattak a tömegbe s kardlapokkal fordultak a tömeg ellen.. Az összeütközés elkerülhetetlen volt, mert a tömeget a másik oldalon az autók zárták el. 34-en súlyosan megsebesültek, nagyrészük asszony és gyermek. A könnyebben sebesültek számát meg sem lehetett állapítani. Budapesten óriási a felháborodás a rendőrség ellen, , amely a békés tömeg ellen attakot intézett éd oktalanul vérontást idézett fel. A cigányprímások vasárnapi értekezlete elhatározta azt is, hogy Radics Béla sirja fölé rövidesen síremléket emel s ezért a közeljövőben j. emlékhangversenyt rendez, amelynek teljes jö- I védelmét az emlékmű céljaira fordítja.
