Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-03 / 26. szám

c Fehér menyasszonyi csokor a halott vőlegény koporsóján... Kolozsvár társadalmának osztatlan részvéte nyil­vánul meg a tragikus sorsú Lőrinczi Sándor iránt A főügyész megállapítja, hogy a vizsgálat teljesen meg- döntötte a rágalom állításait (Kolozsvár, február 1. Saját tud.) Lőrinczi Sándor dr. kint fekszik a Tordai úti uj temető halottas házában. Keményen csukott ajkairól lefa­gyott a mosoly. Szoborszerü sápadt és merev arcán kisimultak élete utolsó napjának szenvedései. Fe­hér halotti lepel simul kihűlt testéhez, amelyet va­sárnap délután 3 órakor átadnak az anyaföldnek, ahol mint utolsó levelében irta — „örökre fogja ál­mát aludni.” Lőrinczi Sándor dr. végakaratán a temetési idő­pontot illetően a család az egyházi hatóságok kíván­ságára változtatást tett. Nem az éjféli órákban, ha­nem nappal, vasárnap délután 3 órakor hullatják le az élők utolsó üzenetét, a görönögyöket a ko­porsóra. Szombaton reggel Kolozsvárra érkezett Lőrinczi Sándor egész családja. Nővérének, Bertusnak, aki­nek tömör szavakba összefoglalt végrendelkező le­velet hagyott hátra, nem lehetett vigaszt nyújtani. Testvéröccse, Lőrinczi Béla dr. marosujvári ügy- véd sirva tördelt szavakban mondja el, hogy ő az ominózus cikket, amely bátyját a sírba vitte, csü­törtök este olvasta el. — Megrendültem — mondja, — mert teljes mértékben osztoztam bátyám lelki állapotában, de rögtön tisztában voltam a lelketlenül kiagyalt vád alaptalanságával és tudatában voltam Sándor ártat­lanságának. Ezért is nem jöttem be rögtön. Tud­tam, hogy napnál világosabban fogja tisztázni ma­gát, energikus embernek ismertem, aki nem hagyja magát mérgezett nyilaktól elejtetni. Oh, ha sejtet­tem volna, berohanok, hogy itt legyek mellette a válságos órákban. De hát ki tudta, ki sejtette? A levél felső szélén utőirat: „Ne vigyenek a bonctani intézetbe. Utálom. Innen egyenesen ki a temetőbe, ki a földbe, a természet ölébe, hadd ál­modjam tovább.” Piros ceruzával kérdőjel. A főügyész a rágalmazókról Megkérdeztük Filipescu főügyészt, hogy az ügyészség indit-e eljárást a minősíthetetlen vád ko­hóiéi ellen? •— Ezt csak a család kívánságára, illetve felje­lentésére tehetjük meg. Filipescu főügyész forgatja kezében az irato­kat, majd ezeket mondja: — Szerencsétlen ember. Itt van a látlelet, amely bizonyítja, hogy a kislány ellen nem követett el semmit. Egy egyszerű kihallgatás elől elment a halálba. Ha a család megindittatja az eljárást, rá­galmazás és hamis vád miatt a legszigorúbban ki fogjuk nyomozni a sötét vád valódi hátterét. A bűnvádi eljárás a vád koholói ellen termé­szetesen nem is fog elmaradni. Ha majd Lőrinczi Sándort elhantolják s a gyász megrázó első napjai eltelnek, a család megteszi a törvényes lépéseket... Fehér csokor a ravatalon . . . Szombaton délután Lőrinczi Sándor egyik ba­rátjának cimére sürgöny érkezett a menyasszony édesatyjától, Lengyel Lőrinctől. A sürgönyben arra ge nyújt kifogástalan korotváikozáat. A Gillette-pengik hajtzdl-ilesek. megbízhatóak i* tartótok• Szerezze be idejekorán Gillette-penge ízűk- légleiét l ^pkllette J kéri Lőrinczi barátját a menyasszony édesatyja, hogy rendeljen egy nagy, fehér csokrot, fehér sza­laggal. A gyászoló menyasszony családtagjaival a vasárnap a déli órákban érkezik Kolozsvárra Arad­ról. Ugyanolyan mély részvét nyilvánul meg Lőrin­czi Sándor gyászbaboritott menyasszonya, mint a vak . elhatározással halálba menő Lőrinczi iránt. Kedden délután még teára fogadta vőlegényének egyik kolozsvári iró barátját, akinek boldogra be­szélt szép jövőjéről és imádattal teli szerelméről. Nem sejtette, hogy mirtusz helyett késziti már a sors feje köré a töviskoronát. Kőműves Lajos. Tud-e róla Maniu Gyula? Pártja listáján helyi kommunisták szerepelnek Udvarhelymegyében Prefektusi autón hordják szét a felforgató eszméket Aki harminc éve tagadja az Istent A haldokló anya jóslata A hangja zokogásba fulladt. Most Berta nővé­re szólal meg: — Milyen rettenetes előérzetek jósolják meg néha a tragédiákat! Szegény édes anyánk a mult év junius 31-én halt meg. Sándor akkor külföldön volt tanulmányúton. Anyám az agónia előtt foly­ton Sándorral foglalkozott. Halála előtt két nap­pal mélyen elgondolkozott, azután gyenge hangon ezt mondotta: — Úgy érzem, gyerekek, hogy meg fogok halni. Könnyek szivárogtak le az arcán, majd pár percnyi hallgatás után igy folytatta: — Sándort magammal viszem. — Megdöbbenve álltunk a betegágy körül, de elűzte a szavak okozta rossz hangulatot az a felte­vésünk, hogy anyánk deliriumban beszél és ime, szomorú véletlen, beteljesedett, amit mondott. Felbontották a búcsú leveleket Bertus nővéréhez irt utolsó levelében ki se tér Lőrinczi Sándor cselekedetének indokaira; csak ar­ra kéri hozzátartozóit, hogy nyugodjanak bele a kikerülhetetlen sorsrendelésbe. „Édes anyámat és Verát, a menyasszonyomat szerettem a világon a legjobban. Most, hogy előttem fekszik a revolver és készülök a nagy útra, csak most érzem, mennyire szerettem őket. Fáj, hogy édes anyámmal nem tud­tam úgy éreztetni azt a kimondhatatlan nagy szere- teteí, amint bennem élt. Fáj, hogy nem búcsúzhat­tam el tőle és mikor meghalt, távol voltam.” Levelének többi részében végrendelkezik. Min­den ingóságát, vagyonát és pontosan kimutatott kinnlevőségét Bertus nővérére hagyta, 3 éves kis lánykáját nagyon szerette. A déli órákban Filipescu dr. főügyész magá­hoz kérette Lőrinczi Sándor öccsét, Bélát. Filipescu főügyész átadta Lőrinczi Bélának bátyja hátraha­gyott leveleit: a Lőrinczi Bertusnak és menyasszo­nyának, Lengyel Verának szólókat. A cimzésnélküli hátrahagyott nyitott levelet is átadta elolvasásra, amely szórul-szóra igy hangzik: „Végső akaratom ez, miután éles ésszel, befo­lyásmentesen, sőt annak ellenére végleg búcsút ve­szek tőletek. Akaratom az, hogy ne boncoljanak föl. Semmi egyebet. Az a vágyam, hogy minél hamarabb boruljon rám a feledés. Szombaton éjjel 12 órakor vigyenek ki a temetőbe. (Ezt a végső óhaját három­szor aláhúzta). Senki se kisérjen ki. (A senki szó háromszor aláhúzva.) Ugyanakkor a főtéri templom­ban orgonán kedvenc hangszeremen játszák el Beethoven gyászindulóját. Semmi egyebet. Erre a célra Ş000 lejt fizet Bertus nővérem. „Finita la Comedia.” 1930. I. 30-án. Lőrinczi Sándor,” (Kolozsvár, február 1.) Maniu Gyula mi­niszterelnök bizonyára nem tud róla, hogy pártjának udv,arhelymegyei exponensei ho­gyan hozták kapcsolatba az ő nevét olyan emberekével a székely falvak népei előtt, akik kommunistáknak mondják magukat. Nem­csak mondják, hanem ezúttal nyiltan hirdet- i hetik, hatósági támogatást érezve a hátuk mögött, a talpuk alatt robogó autón faluról- falura járva terjeszthetik azt a zavaros bom­lasztó bolsevista valamit, amit ezek a tudat­lan emberek kommunizmusnak gondolnak és hisznek. Amikor bukaresti hirek szerint a minisz­terelnök komoly értekezleteken tart tanácsko­zást arról, hogyan lehet Besszarábiában, vagy egyebütt a kommunista nyugtalanító előkészületeknek a veszélyét elhárítani, ugyanakkor Udvarhelymegyében a kormány­pártnak nepicsak szövetségesei, de faluzó kor­tesei a helyi kommunisták. Mi az, hogy korte­sei? A nemzeti parasztpárt listáján jelöltek, egy sorban a párt exponenseivel s együtt tartják programmbeszédeiket. Mindenki tud­hatja, hogy Udvarhelymegyében nem lehet több kommunista egy párnál s igy majdnem az egész helyi kommunista pártot fel kellett venni a listára. Azt is tudhatja mindenki, hogy milyen egzisztenciák lehetnek azok, akik Udvarhelyen kommunistáskódnak is mi­csoda. tanok leshetnek azok, amikkel Udvar­helyről akarják ezek megváltani a világot. De azt is el lehet képzelni, micsoda hangon, milyen felforgató bolsevizálást visznek vég­be ezek akkor, amikor nemcsak lovat, hanem prefektusi hivatalos autót adtak alájuk. Do­bos Ferencnek hívják az egyik jelöltét, aki nyáron szobafestőnek, télen cipésznek mondja magát. Kovács Andor a másik, aki az aszta­losságot tanulta, most emilyen vicinális kom­munista. Hogy milyen elveket kiabálnak ki az Istcn-félő székely nép között, arra ele­gendő csak egy mondatot idézni a Kovács programmbeszédéből: — Én harminc esztendeje Istent nein is­merek. nekem Ö eyy falat kenueret sem adott Én és segédeim szerezzük magunknak a ke­nyeret Ez az a program, amivel a prefektíjsí autó szeretné bevinni a derék székely nép megyé­jének a tanácsába ezt a pár kommunistát Ki csinált ilyen választási paktumot velük? Mert Maniu Gyula miniszterelnök nem tud­hat minden megyei jelöltnek a kibenlétóről. De ezt a programmot mégis a karikás lista jelöltjei hirdetik. S fel kell jegyeznünk azt, hogy ugyanezen a listán a vezetőnév Julin László görög katholikus esperes, a nemzeti parasztpárt megyei szervezetének elnöke, akit kényelmetlen helyzetbe hoztak azok, akik egy listára Írták a nevét ezekkel a bolsevis­tákéval. Azt sem mondhatja az udvarhelyi prefek­tus, hogy nem tudta, milyen szociálisták Do­bosék. Mert a mult választáson a szociálde­mokratákkal voltak paktumban s a kommu­nistákkal nem. És akkor ezeket a kommunis­tákat, Dobost is, Kovácsot is letartóztatták, fogságban tartották. Maniu Gyula nem tud erről, pártszerve­zetének központi vezetősége sem. Minden var lószinüség szerint igy van ez. Azonban _ an­nak a székely megyének magyar politikai ve­zetősége mindenkor adott volna felvilágosí­tást a köznyugalom érdekében. Ez a magyar vezetőség most is hajlandó volt a választási mozgalom elkerülése végett a románsággal közös listára megegyezni. De feltétele az volt. hogy ezeket a Dobos-féle magyar neveket ne vegye fel a nemzeti parasztpárt a maga je­löltjei közé. Dobos kommunistát és társait, a Réti-féle volt magyarokat. Mert tisztessé­ges románokkal lehet a megyei tanácsban együtt dolgozni, magyarellenes szolgálatra is vállalkozott bolsevistákkal és más renegát jö- vevény^l^l^azonbaj^ — Hétmillió fonttal kártalanítják az elmozdított török dinasztiát. Londonból jelentik: Abdul Hamid volt török szultán örökösei a török kormánnyal hét­millió fontban egyeztek ki a köztársasági kormány­zat által kisajátított szultáni birtokokért. A peres­kedés igy ebben az ügyben megszűnik, de tovább­folytatják az örökösök a pert a kétszázmillió font értékű mosszuli petróleumforrások kártalanítási összegéért.

Next

/
Thumbnails
Contents