Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-24 / 44. szám
WssgHŞteţă. XIII. SVF, 44. BZ1U. Divatba jöttek Berlinben a magyarok — és egyebek (Berlin, február végén.) Tulajdonképen már nem j is jé, annyira divatba jött Berlinben minden, ami j magysr. A Hungária-vendégló'vel egyidejűleg még •gy-két más magyar vendéglő is megnyílt, a cigányprímásoknak és a cigányzenekaroknak újból szüret- jük van, magyar neveket olvashatni nap-nap után a nagyobb újságok humoros rovataiban, magyar zenészek fellépésétől — mondjuk — dübörög a Wolff & Sachs sokszor szereplő pódiuma, a magyar nevek épugy szerepelnek a tudományos világban, mint a legbenszülöttebb német tudósokéi, — egyszóval fenékig tejfel ma Berlin a magyaroknak. Csak egy bökkenő van. Az tudniillik, hogy nemcsak ez van. Mert hat- szor-hétszer több itt a lézengő litter, mint a menynyi a tudományba, a művészetbe, a sajtóba bejut. A magyar nyomor Berlinben termi a legfeketébb gombáit, itt robban ki a gyengébb gerincüek minden gonoszsága — egymás ellen. És mégis, nap mint nap érkeznek ide ki „újak”, akik azért jönnek, mert otthon nincs maradásuk és azt hiszik, hogy itt jobban ellehetnek. És jelentkezik már a visszahatás is... Egyelőre tréfásan csipkedik ezt az uj magyar hódítást. (Azt hiszem, egy Hadik-Ss volt, aki először hódította meg Berlint és félkezes keztyüket zsákmányolt.) Egy hétfői lapban szólalt meg nemrég Charlie Roelling- hoff, akinek pedig senki se vészi el a kenyerét: a zicceres szójátékos humort, amellyel naponta tucat lapot áraszt el. Karcolatot irt arról, hogy Pest felé utazott, ott le is akart szállni, dé azt mondták neki: nem érdemes, Pesten nincs egy teremtett lélek se. Mégis leszállt. A város valóban ki volt halva, csak nagysokára talált egy hosszuszakállu, öreg magyart, az „utolsó magyart”... Az öreg elmondotta, hogy ő őrzi most Magyarországot, ahonnan mindenki elment Berlinbe és nagyon kérte, keresne neki valakit, aki tovább pásztoroskodna az üres országban. „és maga hová menne, öreg?” érdeklődött a német újságíró. „Vendéglőt nyitnék Berlinben...” felelte az utolsó magyar. Ez még hagyján... de egy másik humorista sem adja alább. Fölveti >& kérdést, miről lehet megismerni, ki a magyar és ki a német, ha semmiféle külső támpontja nines hozzá az embernek. Hát, azt mondja, el kell vinni a kettőt egy idegen ország határára, ott pucérra vetkőztetni s egy fillér nélkül elkergetni őket. Három hónap múlva be kell azután járni a nagy lapvállalatok, filmgyárak vagy egyéb nagy vállalkozások vezérigazgatói irodáit abban az idegen országban. A magyart valamelyik vezető pozícióban fogják megtalálni, nagyszerűen öltözve; már igen érdekes nyelvbeli sajátságokra fogja figylemeztetni a benszülötteket.. a német pedig meg mindig ott vesztegel a hátáron, mert nem tud beutazási engedélyt szerezni. • * Hamburg, február 17. Holnap indul el Bremen- hafenból az „Európa”, a Bremen testvérhajója. Kalandos múltja van ennek a derék óriás hölgynek, aki sokban felül ia múlja a nénjéttavaly leégett, mielőtt még készein lett volna. Egyéb bajai is voltak... Na, fő, hogy most már ennyire van, kiléphet az élet zajló tengerére... holnap kilép. Ma még itt horgonyzik Hamburgban. Kezdjük a horgonyon: a bárom horgonya, láncostól, 183 ezer kiló. A hajó hossza loétszáznyolcvan- öt méter, a szélessége 31 méter; a hajótest mamgassá- ga 27 méter, de erről ég felé nyúlik két, egyenként 72 méteres árboc.Személyzete csak 975 ember, ebből harmincegy a mérnök; utast jóval kétezren felül szállíthat. A gépei iámét csodái a technikának. A főturbina hűtésére óránként 32 ezer köbméter vizet vesz föl a tengerből! A szellőztető óránként másfélmillió köbméter levegőt mozgat meg... A fűtőolaj nyolc tartályban van, ezek közül a két legnagyobbik egyenként 6035 köbmétert foglal magában, ami 600 romániai cisztemavagonnak, szóval tiz tehervónt- rakománynak felel meg. A fedélzeteken tízezer csengő van szerelve; a vezetékek és az egyéb kábelek hossza meghaladja az egymillió métert. A két kémény mindegyiklében elférne egy-egy négyemeletes bérház. A négy hajócsavar súlya 56 ezer kilogramm. Az uj hajó szintén Newyorkba és vissza fog közlekedni és a Lloyderpress nevű trió tagja: a Columbus és a Bremen testvéreivel együtt szeli az óceánt. , Egy-egy ilyen newyorki utón (oda és vissza) a következő tömegeket fogyasztják az utasok és a személyzet: 21 ezer kiló friss húst (a hatnapos hús frissnek számit errefelé), konzervhust és kolbászfélét, 7000 kiló szárnyast, 1400 kiló vadat, 12 ezer kiló halat és keményhéjju állatot (nem tudom: csigabigát vagy teknősbékát V), 1380 doboz halkonzervet, 3800 doboz főzelékkonzervet, 2100 doboz gyümölcs- konzervet, 300 doboz savanyúságot... (hej, ha én is, én is közteték lehetnék!), 650 kiló káposztát, 950 kiló hüvelyest, 1100 kiló őrleményt, 6100 kiló lisztfelét (süteményt, kenyeret), 10300 kiló nyers lisztet, 5500 kiló kávét, teát, kakaót és cukrot, 4000 kiló vajat, 6400 liter tejszínt és tejet, 360 kiló zsirt, 1100 kiló sajtot, hatvanezer tojást, 1100 kiló száraz gyümölcsöt, 20 ezer kiló nyers gyümölcsöt, 45 ezer kiló főzeléket, húsz tonna jeget és 2500 kiló éti jeget... Ezzel szemben csak 3000 kötetnyi könyvtára van, de ezeket nem kell megenni az utón. A berendezésben az Európa nemes versenye kél idősebb né- nikféjével, a Bremennel: neki már filmhelyiségei és lövöldéi is vannak. Van egy igen elegáns üzleti uc- cája (kérem szószerint venni, mert a legkülönfélébb üzletek virulnak, rajta, mind vállalkozásba kiadva), van kertészete: üvegházzal persze. Van egy mükiállitása, erre rém büszke, de igaza van. A sajtó is szerephez jut. Elvégre háromezer embernek, akik közül legalább kétezer az olyan, akinek mindig nyitott szemmel kell figyelnie a világot, kell egy napilap. Hát van is. Külön nyomda állítja elő a lapot valódi légből kapott (rádiós) híranyaggal. Tüntetések esetére kórház, orvosokkal és ápolókkal áll rendelkezésre... Hát ezek után csak szerencsés utat kivánha- hatunk. Leipzig, február végén. Leipzig hires város, itt tartják a miutavásárokat évente kétszer, századonként kétszázsror. De ha soha a világon se lett volna, eddig már megtanultam volna. Itt lesz májusban az Ipa. Az Ipa nem egyéb, mint Internationale Poli- fachausstellung. Szőrmekiállit&a. Tulajdonképen egy kis szakmát érdekel csupán. De egyszer orvul meghívtak egy ünnepségre, ahol a szász gazdasági miniszter is beszédet mondott és Leipzig város főpolgármestere kedves, hangulatot teremtő öngunnyal humorizált a szászok felett. Megitattak velem egy teaszerü lélöttyöt, megetettek velem néhány száraz süteményt és adtak egy aranyos, valódi meisseni hamutálat, amihez kértem egy másodikat. A címemet felírták. E naptól kezdve nincs nyugtom. Mindennap kapok legalább egy levelet az Ipa sajtóosztályától: hogy most ez az ország jelentette be a részvételét, most amaz. (Innen tudom, hogy Eománia is részt- vesz az ugyanakkor lezajló vadászkiállitáson.) Amerika ennyi négyzetmétert foglalt le, a szovjet amany- nyit. Anglia tartózkodó. Anglia lassan melegszik. (Tőlem felfordulhat, hagyjanak békében.) De nincs nap, hogy ne örülhessek valami uj híradásnak. Ipa ir mindenki helyett. Mikor a csekket várom a ki- adóhivataltól, akkor is az Ipa levelez velem. Már narkótikum ez; már-már nem élhetek ipaszó nélkül. (Nehogy pipaszót szedjen, nagyon kiérem.) De egyet megtanultam: ezzel a naponkénti pergőtűzzel, ha nálam nem is, de máshol eélt érnek. Lesz olyan gyenge ember elég, aki nem állja tovább az ostromot és megírja a lapjának: igen, májusban nagy nemzetközi szőrmekiállitás lesz Lipcsében. Én nem irom meg. Fogjanak más palit maguknak... (P. j.) Majdnem valamennyi szepsí-é cigány büntetését felemelte a iegfeísőbb bíróság (Brünn, február 22.) A szépsii cigányper folytatólagos, legfelsőbb bírósági tárgyalásán dr. Benke referens biró röviden, de teljes áttekinthetőséggel ismertette a csaknem két hónapig tartó esküdtszéki tárgyalás lefolyását, rhajd felolvasta a 215 oldal terjedelmű ítéletet indokolásával együtt. Az iratok ismertetése szerint dr. Turek államügyész az ítélet ellen semmiségi panasszal élt. A semmiségi panaszban az államtigytész különösen azt kifogásolta, hogy a bíróság Gruló Barnabást bűnsegédnek minősítette társtettesség helyett, holott a banda minden expedíciójában résztvett és mondhatni, aktive közreműködött. Felhozta továbbá, hogy az életfogytiglani Tegyházra elitéit Fiike Sándornál és Rybár Pálnál az esküdtbiróság tévesen számította be a büntetésbe a vizsgálati fogságot, mert ez csak abban az esetben lehetséges, ha a köztársasági elnök kegyelmi utón az életfogytiglani büntetést megrövidíti. A védők részéről előterjesztett semmiségi panaszok viszont azt kifogásolják, hogy az esküdtszéki tárgyaláson a süketnéma Rybár Béla és Rybár József részére nem rendeltek ki megfelelő süketnéma tolmácsot, a védők jogait erősen korlátozták, továbbá, hogy az esküdtek a kérdésekre tévesen válaszoltak és-emlék alapján az ítélet felfüggesztését és uj esküdtbiróság delegálását indítványozták. A legfelsőbb bíróság rövid tanácskozás után hirdette ki az ítéletet, melynek értelmében helybenhagyta Fiike Sándor és Rybár Pál életfogytiglani fegyházra szóló büntetését, mig a többi vádlottaknál a büntetést jelentékenyen súlyosbították: Rybár Bélát, Janó Trikane Gyulát és Zsiga Jószefet 12—12, Rybár Józsefet 13, Csiszár Gyulát 14, Zsiga Imrét 15 évi fegyházra, Gruló Barnabást pedig 5 évi elzárásra ítélték. A bíróság azonkívül helytadott a semmiségi panasznak abban a tekintetben is, hogy Fiike és Rybár Pál életfogytiglani fegyházbüntetésébe neon számította be a vizsgálati fogságot. Jo^talasml leszállították Fodor Viktor volt vármegyei tisztviselő nyugdiját és 35.000 Ie| visszatérítésére kötelezték (Kolozsvár, február 22.) A kolozsvári szerkesztőségeknek ismert alakja Fodor Viktor volt vármegyei tisztviselő. Fodor Viktor hosszú évekig harcolt és bíróságokon, bizottságokon keresztül törtetve ezelőtt két évvel a legfelsőbb bíróságnak a semmitőszéknek megfelcbbezhetetlen véghatározatával kezében vitathatatlanná tette nyugdíjigényét. Végre ez alapon az állam kiutalta az évek hosszú során át állástalan tisztviselőnek évek óta követelt nyugdiját. Amikor megkapta nyugdiját, bármily csekély volt is az, megnyugodott, nem akart többet ezzel az üggyel törődni, mely már-már egészen belerágta magát életébe. Most azonban njabb súlyos sérelem érte. Legutóbb, mikor a pénzügyigazgatóságnál jelentkezett nyugdijának felvétele végett, azt a megdöbbenést kiváltó hirt- közölték vele, hogy az esküt nem tett tisztviselők csoportjába sorozták be és ehez mérten alapnyugdiját az élvezett ezerszázhat lejről kétszázharmincegy lejre szállították le. Pedig Fodor Viktor nem esküt nem tett tisztviselő, mert az esküt annakidején letette a kellő időben s csupán beosztási helyének a vármegyei árvaszéknek feloszlatása után lett állástalanná s kérte ekkor, mivel a szükséges működési évek megvoltak, nyugdíjazását, ami mérni fáradtság után sikerült ia neki. Most aztán teljesen alaptalanul és jogtalanul besorozták az uj nyugdíjtörvény keretei közé s mint mondottuk, nyugdiját jelentékenyen leszállították. A leszállítással egyidejűleg közölték vele, hogy visszamenőleg ki kell fizetnie az államnak azt a különbséget, mely most és régebben megállapított nyugdija között van. Ez a különbség körülbelül harmincötezer lejt tesz ki, tehát meglehetősen jókora összeg egy csupán nyugdijából élő tisztviselő számára. Fodor Viktor most azon igyekezik, hogy valamiképpen meg tudja győzni a nyugdijbizottságot a tévedéséről s el tudja kerülni a „tévesen felvettnek” nyilvánított nyugdij visszatérítésiének kötele- aettségét. Ug íorszakmában bevezetett, románul, németül perfekt beszélő utazót !«@r@s SZÉKELY & RÉTI BÚTORGYÁR RÉSZV.-TÁRS., TARGU-MUREŞ.
