Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-20 / 40. szám
XIII. ÉTF. 40. SZITU. Felháborító kuSturbotrány Marosvásárhelyen A za pénzügy igazgatóság kiküldőidéi lezárták a Magyar Színházat az> .1 az érveléssel, hogy a tagok között idegen állampolgárok vannak A zsúfolt ház közönsége zúgolódva oszlott szét Ki a felelős a magyarságot ért durva inzultusért (Marosvásárhely, február 18.) Felháborító kultur- botrány játszódott le ma este Marosvásárhely magyar színházánál. E pillanatban még nem tudjuk megállapítani, ki a felelős azért a hallatlan és megdöbbentő tényért, amellyel a súlyos helyzetben levő erdélyi magyar színészet egyik szintén küzködő színtársulatának a feje fölött úgyszólván meghúzták a lélekharangot. Nyilvánvaló, hogy itt nemcsak a pénzügyigazgatóság részéről történt kicsinyeskedő molesztálásról, hanem arról van szó, hogy nem tudni kinek az ini- ciativájából meg akarják akadályozni a marosvásárhelyi színtársulat további működését. Az ürügy, amit felhoztak, annyira nevetséges és kicsinyes és a nyomában fellépő konzekvenciák túlzott mértékű levonása arra vall, hogy itt egy nagy magyar város lakossága békéjének oknélküli felduiásaról van szó. Kiváncsiak vagyunk rá, ml lesz a kormány véleménye erről a hallatlan visszaélésről, amely élénk cáfolata mindannak, amit a kormány az egyenlő elbánás elvéről annyiszor nyilvánított ki az utóbbi időben. A meztelen valóság az, hogy akármilyen szép szavakat hallatnak Bukarestben, a vidéki hatósági közegek rosszindulatán megdől minden jószándék s mivel a lakosság mégis csak az Illető hatósági közeggel áll Közvetlen kapcsolatban, kénytelen azt a következtetést levonni, hogy a szellem mit sem változott a Ala- nlu-kormány alatt sem s ma is módjábm áll egy- egy hatósági személynek úgy bánni el a joggal, a méltányossággal, és a kisebbségi polgárral, ahogy neki éppen tetszik. A» eset a maga száraz valóságában a következő: Néhány hét óta Gáspár Jenő derék színtársulata tartja előadásait Marosvásárhelyen. A mióta a Transsylvania-szálló színháztermét mozivá alakították át, a magyar színészek a félreseö helyen levő zsidó kulturházba szorultak, amelyet nem építettek színházi előadások számára és különben is csekély befogadóképességű helyiség. A közönség teherbirMtó- pessége is erősen megingott és ennek lehet tulajdonítani, hogy a marosvásárhelyi közönség csak mérsékelt érdeklődéssel fordult a színház előadásai felé. A gyér látogatottság annyira megingatta a színtársulat helyzetét, hogy már napok óta fenyeget a katasztrófa. A színigazgató a Magyar Párthoz fordult, amely lelkesen karolta fel a színház ügyét. Az intézőbizottság vasárnapi ülésén Ferenczy Zsigmond, a párt titkára. szép beszédet intézett az intézőbizottság tagjaihoz és különösen a «most beválasztott tagokhoz, akiket arra hivott fel, hogy indítsanak propagandát a színház érdekében, mert különben tartani lehet a társulat anyagi csődjétől. A felhívásnak meg is lett a foganatja, mert a ma estére hirdetett előadásra teljesen megtelt a zsidó kuiturház nézőtere. Ez alkalommal akarták megtartani Kürthy Károly, a neves erdélyi színész működésének húszéves jubileumát Is. Az ügy érdekében szereplésre vállalkozott dr. Vértezné Hegyi Lili asszony is, a kiváló erdélyi primadonna. Előadás kezdete előtt aztán beütött a bomba. Fontoskodó, zord arccal beállított a színházba dr. Man Sándor, a pénzügyigazgatóság kiküldöttje egy tisztriselőtársa kíséretében és egyenesen a kasszához siettek. Mindenekelőtt lefoglalták a kasszát, azzal az indokolással, hogy a szinház 90.000 lej elmaradt adóval tartozik, de ezzel még nem elégedtek meg, hanem lepecsételték a zsidó kolturházat is, kijelentvén, hogy nem engedik megtartani az előadást. Mikor a kétségbeesett Gáspár igazgató megkérdezte őket a lehetetlen intézkedésre nézve, azt mondották, hogy a szintársnlat tagjai között két magyarországi szinész is van és ezért az államot nem 13, hanem 26 százalék illeti meg a jegybevételből. ügylátszik, a horribilis követelés is ebből a furcsa számításból ered. A marosvásárhelyi közönség körében óriási felháborodást váltott ki m pénzügyigazgatóság indokolatlan és oktalan erőszakossága. Ha tényleg fennáll a követelés, hogyan tudják behajtani akkor, ha a színészek nem működhetnek T De ettől eltekintve is, megdöbbentő, hogy a pénzügyigazgatóság beleavatkozik a kultuszminisztérium hatáskörébe és a tagnévsorban bogarászik. A színigazgató kérdörevonása a minisztérium kötelessége és semmiesetre sem a pénzügyi hatóságoké. Nemcsak egyszerű hatásköri túllépés, a magyarságot ért újabb durva inzultus, hanem snlyos anyagi konzekvenciákkal járó bakklövés történt itt. Gáspár Jenő mindenesetre jól teszi, ha kártérítésért bepöröli a pénzügyigazgatóságot, illetve az államot, amely egész sereg ember exisztenciáját veszélyezteti a megakadályozott előadással pedig momentán súlyos kárt okozott. Elhalasztották Ileana hercegnő esküvőjét (Bukarest, február 18.) Bukarest politikai és társadalmi köreiben nagy feltűnést keltett az a hivatalos bejelentés, amely Ileana hercegnő és Hochberg gróf házasságának bizonytalan időre való kitolásáról szól. Az errevonatkozó burkolt, de mégis sokatmondó hivatalos közlés a következőket mondja: — Hochberg gróf ma délben elutazott Bukarestből. Mária királyné és lUana hercegnő -Csütörtökön Constanzába utaznak, ahonnan Egyiptomba, majd Palesztinába és Szíriába mennek el. Külföldi tartózkodásuk hosszabb lesz, semmint eredetileg tervezték. Az eredeti tervvel ellentétben Hochberg gróf nem fog hozzájuk csatlakozni. Az április 27-re kitűzött esküvőt elhalasztották későbbi időpontra, amelyet nem határoztak meg. Az esküvő elhalasztását hivatalosan nem erősítették meg. Egyébként ma este Maniu miniszterelnök megbeszélésre hivta a fővárosi lapok igazgatóit. Értesülésünk szerint ez a megbeszélés összefüggésben vau az eljegyzéssel kapcsolatban elterjedt hírekkel. Kuijepovoi törökországi felenfések szerint Moszkvába hurcolta a cséka (Paris, február 18.) A Matin konstantinápolyi tudósítójától táviratot kapott, mely szerint Moszkvából Odesszán át török földre menekült utasok azt állítják, hogy elutazásuk előtt titokzatos politikai foglyot hoztak gépkocsin a moszkvai G. P. U. épülete elé. A fogoly arcát nem láthatták, de alakjából sokan Moszkvában is arra következtettek, hogy a fogoly Kutjepov tábornok, akit a titkos rendőrség az orosz hadihajó fedélzetéről, amelyen elrabolták, Moszkvába kisért. Figner Verát, a iegnagyobb orosz forradalmárnőt, a szovjet száműzetésbe küldte Kusz évei töltött a cári bertönökibeza a forradalomért s a „forradalom“ most száműzte (Moszkva, február 18.) Ez év januárjában ösz- szejövetelt tartottak Moszkvában az egykori orosz forradalmárok. Különösen a mult század hetvenes éveinek forradalmi szervezeteiről emlékeztek meg s viharosan ünnepelték a eárizmus ellen küzdő egykori forradalmárokat. A dicshimnuszok tömkelegéből azonban mind élesebben vált ki a felismerés, hogy a bolsevikiek az egykori orosz forradalmi mozgalmakból mindazt annektálják, amire szükségük van. Ünnepelték az öreg forradalmárokat, különösen a halottakat, hogy babérjaikkal saját fejüket övezhessék s bebizonyítsák az orosz közvéleménynek, hogy közvetlen leszármazottjai és munkaletéteményesei azoknak, akik a cári börtönökben és a szibériai száműzetésben haltak meg az orosz szabadságért. Kedveskedő és hízelgő szavakkal üdvözölték az egykori orosz forradalmi mozgalmak egyik legkarakterisztikusabb alakját, Figner Verát is, aki a hetvenes és nyolcvanas években legaktívabb tagja volt a „Zemlya i volja” és a „Národnaja volja” („Ország és szabadság’ és „Nemzeti akarat”) cimü forradalmi szervezeteknek. E két forradalmi organizáció története szorosan összefügg Figner Vera nevével. Figner Vera, aki nemrégiben memoárjait is megjelentette, igen energikus, vállalkozó szellemű és áldozatkész nő volt. Orvosnő volt s hivatása közben behatolt a lakosság minden rétegébe, amelyekig Magyar Színházban Csütörtökön (3,5, 7 órakor) pénteken (3,5,7 órakor) szombaton (3,5,7 órakor) é* vasárnap 4V», 6,7 Vs-kor üárianévér MARIA I) Helyárak az összes előadások alkalmával: 30, 20 és 10 Lei. ben a forradalmi eszmét terjesztette. Azonban «miként pártszervezete, úgy ő maga sem riadt vissza a legszélsőségesebb eszközöktől: a bombáktól. Az ő pétervári lakásán készítették azokat a bombákat, amelyek egyike 1881 március 1-én II. Sándor életét kioltotta. A kormánykörökben akkor vad pánik tört ki • a cár utódja, III. Sándor már alkotmányos engedményekre volt hajlandó, de a forradalmárok egyike, egy Davgejev nevű ember elárulta a Národnaja Volja valamennyi tagjának nevét. Valamennyinket elfogták s Figner Verát is buszévi fegyházra Ítélték, amelyet a pétervári Sohlüsselburg hirhedt kazamatáiban kellett letöltenie. Amikor 1914-ben kinyíltak az öregasszonnyá lett forradalmárnő előtt a fegyház kapui, a rendőrség Asztrakanba küldte, ahol két éven át súlyos életföltételek között élt, amíg végül is engedélyt kapott arra, hogy kiköltözhessen külföldre. Az 1917-iki februári forradalomban visszatért Oroszországba s különböző kulturális és népnevelési intézményekben dolgozott. Oroszországban maradt a bolsevizmus kitörése után is, nem ugyan a kommunizmus iránti szimpátiából, de a szenvedő orosz nép iránti szeretetből. Ezt a különös forradalmámőt, akiben csodálatos módon keveredett el a nép rajongó szeretető a a terroristanő kíméletlensége, ünepelték januárban Oroszország mai urai, akikből Figner Vera jobbik fele hiányzik... Most pedig a moszkvai titkos rendőrség parancsára kiutasították Permibe, a szibériai határra. A hetven éves öregasszonyt, aki húsz évet töltött a cár börtöneiben, az uj forradalmárok száműzetésbe küldik. Nem azért, mintha nyiltam fellépett volna a szovjetkormány ellen, hanem mert pártját fogta az uráli Verehnában bebörtönzött s halábra kinzott nőknek, akiket a börtönőrök a legkegyetlenebb bánásmódban részesítettek. E politikai mártirnők miatt sitották ki Moszkvából az egykori forradalmárnőit.
