Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-20 / 40. szám

XIII. ttVr. 40. SZÁM,

îl mapr plv szent jogával kuförltoW az üdsoÉeljá poiifiai üpii

Akcióba léptek a székely meg/ék nagy választási győzelmének irigyel A háromsiéki választás petíciója mulatságos indokokat sorol fel

(Kolozsvár, február 18.) Annak a két székely

megyének, amelyekben a Magyar Pártot meg szerették volna bontani, a nyugalmát akarják egy kicsit megzavarni. A megyei választásokon teljes volt a magyar győzelem, ami örömmel töltötte el a lelkeket. A letörtek azonban különböző eszközökkel igyekeznek az örömöt és nyugalmat megzavarni.

A Réti-legények kegyes engedménye

Bukarestből kiinduló lapközlemények különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Székelyudvar* helyen a városházán felvetődött volna a magyar nyelv használatának kérdése. Éhez tudni kell azt, hogy a városházán magyarellenes iuterimárbizottság működik, amelynek eddig nem jutott eszébe, hogy valami jót is kellene tenni a polgárság számára. A választott tanács, amit feloszlattak hónapokkal ezelőtt, magyar volt, magyar polgármesterrel és magyar lesz az nj választott tanács is, magyar polgármesterrel. Meg lesz tehát az illetékes fórum arra, hogy a nyelvkérdésben kitartson. Ez a mostani interimar bizottság rá akart feküdni a városházi állásokra. A bizottság elnöke, tehát nem polgármester, az a Réti, aki magyarságát megtagadta már régen és eszköze lett a roma- nizálási törekvéseknek. A bizottságnak a tagjait — a városi polgárság megcsúfolásaképpen — a leglehetetlenebb egzisztencianélkiiliségbŐl szedték össze. Olyan városvégi legények ültek be a városházára és hivataloskodnak az egész város polgárságának a közmegbotránkoztat ására.

Közeleg azonban a városi választás napja, amikor nagy tisztítás lesz a városházán. Az oda nem való elemet, ezeket a legényeket kisöprik onnan és megkezdődik a rendcsinálás azokban a hivatalokban, ahova nem lehet most belátni s nem lehet még tudni, hogy mi minden történt. Ezek a legények most becsempészték egyes lapokba, hogy ők be akarják vezetni a magyar nyelvet és kötelezik a tisztviselőket a magyar nyelv elsajátítására. Székelyudvarhelyről van szó, a tiszta magyar városról, ahol nem tud a városházán senki hivatalnokoskodni, ha nara tud magyarul. Nem ez a probléma ott, mert más tisztviselő nem is állhatná meg a helyét, mint ahogyan eddig sem állhatta, hanem az, hogy a polgárság a saját választott tisztviselőit akarja a városházán látni és eher, jussa van. Az interimar-legénylcék tisztában vannak a sorsukkal és most korteskedni szeretnének aszal, hogy majd ők is gondoskodnak a magyar nyelvhasználatról. Ebben a korteskedésben segítségükre vannak azok a megyei vezetőtisztviselők, akik a megyei választással elveszítették a hatalmaskodási talajt a lábak alól.

Tehát nem komoly embereknek valamilyen komoly elhatározásáról van itt szó, hanem a helyi kommunistákkal együttdolgozó interimár-legényeknek jelentéktelen választási trükkjéről, amit a tájékozatlanok megtévesztése végett csempésztek be egy pár újságba. Különben ez a magyarságból kitagadott csoport már régóta szolgálja Udvarhelymegyében a nem magyar érdekeket. Eddig soha nem jutott eszébe, hogy valami magyar sérelem orvoslása érdekében valahol szót emeljen. A megyei választásnál azzal a trükkel operáltak, hogy fát Ígértek a népnek a saját erdejéből. Most a városi választásra „erigedmények“-et helyeznek kilátásba. Ezektől nem kell semmi. A polgárság tudja, hogy kitől kell követelnie és hogy mit követeljen. A magyar nyelv szent joga nem kortes vásári eszköz apró kufárok kezében, amit az udvarhelyi hetivásáron lehetne árulni.

Badarságok a háromszéki felebbezésben

A háromszekmegyei választást megfelebbezték azért, mert a Magyar Párt listájának százszázalékos volt a győzelme. Semmi más komoly ok fenn nem forog, amit a felebbezés megindokolásául felhozhatnak. Az egész választási kampány, kezdve ott, hogy a békés választási egyezményt nem voltak hajlandók tisztességesen megcsinálni, mutatja, milyen irányban vezetik a román pártokat Háromszéken és Udvarhely- megyében is. De hogy milyen kezekben van a háromszéki román párt vezetése, azt legjobban mutatja ez a felebbezés. Nagyon sok okot hoznak fel ebben, amelyeknek egy része a bíráknak és hivatalos közegeknek a működését kifogásolja. A román bírákra és más román hivatalos személyiségekre nem fogható rá, hogy a Magyar Párt érdekében részrehajlók lettek volna akkor, amikor két romén párt vett részt a választásban. Ezek a kifogások nem érintik a Magyar Pártot.

De érdekli a következő négy pontja az indokolásnak:

A magyar jelöltek és a Magyar Párt tagjai soviniszták, államellen'es érdekeket szolgálnak.

A jelöltek között többen vannak olyanok, akik az impériumváltozáskor tisztviselők voltak, de nem tettek esküt.

Egy választói gyűlésen Polonkay erdővidéki református lelkész azt hitette eh a választókkal,

hogy aki nem a Magyar Pártra szavaz, azt halálra

itélik.

Bzentkercssthy Béla báró megyei pártelnök olyan kijelentést tett egyik gyűlésen, hogy katonát és pénzt adhat követelisrs is a nép az álla» számára, de érzést csak úgy, ha akar.

Mit lehet ezekből komolyan vénáit Talán art, hogy egy tekintélye* református lelkész mondhatott ilyen képtelenséget 1 Hát olyan elmaradottnak akarják beállítani a kiválóan intelligens erdővidéki székelyekért;, hogy azok előtt akármit lehet beszélőit Ugyj látszik, hogy azoknak a székely falvaknak a gazda népe többet tud arról, mirt jelent egy ilyen választás, mint azok, akik ezt a felebbezást csinálták. Szeutko- reszthy Béla báró pártelnök pedig tudja, hogy hol mit kell beszélnie, állja is amit mond, de mindez nem fe- lebbezési ok. Erről a néhány pontról nem lehet egyebet mondani, mint azt, hogy nevetségesek.

Újabb nehézségek merültek fel a keleti jóvátétel párisi konferenciáján

(PARIS, február IS.) A Paris Midi jelentése szerint Bethlen magyar miniszterelnök megérkezésével kapcsolatban uj nehézségek merüllek fel a párisi megbeszéléseken, amelyeken i keleti jóvátételt szerződéseket szöveg ezik meg. Amennyiben a nehézségek olyan természetűek lennének, hogy azokat Parisban a tárgyaló felek nem tudnák elsimítani, úgy a hágai megegyezés értelmében a nagyhatalmak döntenek. A Matin egy később kapott értesülése szerint mégis van remény a nehézségek elsimítására és a szerződéseket egy héten belül remélhetőleg aláírhatják.

Ji angolok megkaptuk a leckét a kisebbségek elnyomásáért, de a kontinentális

nemzetek még nem kaptak ilyen leckéket!“

A Manchester Guardian feltűnő határozottsággal áll a kisebbségek mellé —* „A kisebbségeknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a többségieknek V6

Az ismert nagy angol lap, a Manchester Guardian egyik utóbbi számában hosszabb cikket ir az európai kisebbségi kérdésről és kiemeli annak egész Európa szempontjából való rendkivüli fontosságát. Ha a béke gondolatát az a sok papír megvalósíthatná, amire a világháború befejezése óta kötött szerződéseket, paktumokat, megegyezéseket és jegyzőkönyveket Írták, ngy már örökkétartó békéről lehetne beszélni. Különösen tekintetbe jönnek itt a kisebbségi szerződések. A szövetséges hatalmak győzelme mintegy harmincmillió európait juttatott nj kormányok alá. Mivel lehetetlen dolog olyan határt húzni, amelynek egyik oldalán például csak németek, a másikon csak lengyelek legyenek, mindig lesznek olyan vidékek, ahol németeknek és lengyeleknek együtt kell élniük és igy

az igazság parancsa az, hogy a nemzeti kisebbségeket az elnyomatástól megvédj 6k és jogaikról kezeskedjenek.

A kisebbségi szerződéseket aláiró hatalmak kötelessége, hogy a lengyeleket, románokat, jugoszlávokat arra figyelmeztessék, hogy a nemzeti kisebbségek, akár németekről, magyarokról, zsidókról stb. legyen szó, elemi jogaik szabad gyakorlásában — gyermekeik anyanyelven való tanítása, vallásuk szabad gyakorlata stb. — semmi módon sem akadályozhatok és hogy

ugyanolyan jogaik vannak, mint a többségnek.

Ezeknek a jogoknak valamilyen megsértését azonnal a Népszövetséghez kell jelenteni s a Népszövetségé a feladat, hogy a szerződések határozatait érvényesítse. Anglia távol áll a kérdések közvetlen fókuszától, az azonban tény, hogy

a kisebbségi jogok megsértése a súrlódások, nemzetközi konfliktusok főoka és végül is háborút jelent.

Ezeknek a kérdéseknek a megsértése egész országokat rombolt szét és dinasztiák romlását okozta. Mi, angolok, nagyon is jói értjük ezt az ügyet, mivel történelmünk legsajnálatraméltóbb fejezeteit ugyanarra a vakságra és büszkeségre vezethetjük vissza, amely ma még a németeket, ukránokat, magyarokat, macedóniakat elnyomja.

Mi angolok megkaptuk a magunk leckéjét

például ai amerikai függetlenségi harcok- , ben és az ir nacionalisták küzdelmeiben.

A kontinentális nemzetek

még nem kaptak ilyen leckéket, *

és ameddig nem részesülnek azokban, vagy legalább is nem tanainak mások példájából, addig mindig *a- varos marad a helyzet a kontinensen és azt aemmi- féle szerződéssel, megegyezéssel, paktummal és protokollal nem lehet biztosítani.

A nemzeti kisebbségek elnyomásának megvan a maga apálya és dagálya.

Mihelyt a népszövetségi ülésszaknak vége van, megváltoznak a viszonyok és egy féltncat államban újból folytatódik a kisebbségekkel szembeni rossz bánásmód. Férfiakat és asszonyokat tartóztatnak le, újságokat koboznak el, egyesületeket szüntetnek be, iskolákat zárnak be, — mintha nem is volnának kisebbségi szerződések és nem létezne a Népszövetség. A kisebbségek helyzetének azok a könnyű javításai, amelyeket a Népszövetség végzett, egyáltalán nem voltak egyenértékűek a kisebbségekkel szembeni bánásmód állandó rosszabbodásával olyan államokban mint például Jugoszlávia, ahol kezdettől nagyon rossz volt a kisebbségek helyzete és a diktatúra óta még tovább rosszabbodott.

Az ukránok és a fehéroroszok sorsával senki sem látszik törődni. A kisebbségi szerződések figyelmen kívül hagyása és megsértése évről évre folytatódik és olyan természetű, hogy nem sokáig birn á ki a nyilvánosság fényét, ha azt reáirányita- nák.

Van egy nagyhatalom, amely nagy befolyása és annak a ténynek révén, hogy ő érdektelen, a leginkább alkalmas arra, hogy a

kisebbségek jogainak és a recájuk vonatkozó szerződések betartásának szószólója legyen.

Ez a nagyhatalom, Anglia.

— Egyik litvániai tavon beszakadt a jég és ki■ lene ember a vizbe fulladt. Berlinből jelentik: A lit- I vániai Kretinga közelében levő Klaipeda-tavon ha- I lászszerencsétlenség történt. Szánkókon a tó jegére I vonult halászok alatt a jég beszakadt s nyolc férfi és egy nő életét vesztette.