Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-20 / 40. szám
Clo/-Kolozsvár, 1930. február 19 SxCtdă ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : J évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTí LÁP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii ^Fötérj 4L Telefon : 5-08, 6-94 és 3-64. Xlil. évfolyam 40-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZAOO» 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengi« negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér* mindent a maga ideién A francia kormány bukása összehasonlitásra ad alkalmat külömböző gazdasági politikák között. Franciaországot gazdaságilag és pénzügyileg a legutóbbi idődben Poincaré állította- talpra, oly biztossággal, hogy már irigykedve néztek Franciaországra a többi államok, lévén ott a legkevesebb munkanélküliség és a legolcsóbb pénz. Poincaré örökébe Cheren, egy törekvő, lelkes, pedáns férfiú, az előbbinek barátja lépett, aki nem mutatkozott ugyan koncepciónélküli szakembernek, de hiányzott a politikájából a nagyvonalúság. Cheron úgy spó- rqlt, hogy e gazdálkodási módszere már szinte a fantasztikumba ment, ráült minden soura, fölöslegesen nem engedélyezett egyetlen frankot sem és mégis az lett a'vége, hogy a pénz drágulni kezdett, az ipari cikkek árai is emelkedő tendenciát mutattak, az ország nyugodt gazdasági tempója érzékenyen kilengett. Charen tulajdonképpen a Poincaré politikáját folytatta, — mondhatni azt ellenőrizte, — de talán épen itt volt a baj. Vannak dolgok, amelyeket egyik órában még meg lehet csinálni, a másikban már nem. Egyik alkalommal jól üt ki, a másik alkalommal már nem jól. Nagyvonalúság kell ezt' észrevenni. Cheron nem vette észre és rövidlátó politikájával most magával rántotta az egész kormányt. Aki utána következik, csak akkor fogja megáilani a helyét, ha tudatában lesz annak, hogy egy ország gazdasági htelyzete állandóan dinamikus állapotban van és ezt az állapotot nem lehet merev, teoretikus axiómákkal medrében tartani. Jöjjön a nagytakarítás! Ultimátumszerűén jelenti be Kolozsvár város hivatalos lapja, hogy a város kilóvattonként öt bánival fölemelte a motorikus és világítási villany egységárát. A haldokló városi tanács ugylátszik utolsó ajándéknak szánta ezt az adókkal megnyomorított és a végletekig vexált polgárság számára. És hogy nagyobb legyen a meglepetés, az árdrágítás január el- , sejére visszamenőleg érvényes. Ez a rövid híradás megdöbbentő betekintést enged a kolozsvári városházán folyó gazdálkodásba, ifi, akik nem vagyunk újdonsült polgárai ennek a városnak és figyelemmel kisérhettük a város közigazgatási életét, már az im- périnmváltozás előtt, nem felejtettük még el, hogy miképen történtek az ilyen uj ármegállapításuk. Gondos szakbizottsági előkészítés után vitatta meg a tanácsi javaslatot a város közgyűlése és bizony, amikor indokolatlannak látszott az áremelés, vagy a költségvetés korrekciójával lehetővé tudták tenni a drágítás elkerülését, bizony visszadobták a polgárság újabb ojegterbeltetését jelentő propoziciót. Az uj imperium hozta aztán divatba azt a rendszert, hogy a tanács saját felelősségére és a polgárok fórumainak megkérdezése nélkül intézkedett a városi ügyekben, rótta ki az uj terheket, szaporította a tisztviselői állásokat s általában úgy kezelte a város lakosságát, mint egy büntető expedícióra kiküldött ellenséges katonai alakulat. Ennek a rendszernek végét kell vetni már egyszer. Ezért nagy horderejű, hogy a községi választások alkalmával a városházára kerülő tanácstagok ne csak személyi ambíciók kielégítését igyekezzenek elérni, hanem a szó igaz értelmében állítsák vissza a városi autonómiát s tegyék a városházát a város lüktető szivévé, amelynek minden dobbanásáról tudomással bírjon a közönség is. A rólunk, nélkülünk való városvezetést megelégelte már Kolozsvár polgársága. A- tisztviselő urakat, a mi véres verejtékeinkből fizeI tik, tehát elvárhatjuk tőlük, hogy ne diktátumokkal rójják ránk az újabb terheket, hanem kérdezzék meg a mi véleményünket is. A városházán Tirannusként ülő városi tanács ezzel a rendeletével is levizsgázott. ‘Indokolt a polgárság általános óhaja: jöjjön a nagytakarítás! Az ttf népszámlálásról Wilier József adta elő a kamarában a Magyar Párt álláspontját Eg-yes súlyosan sértő paragrafusok kimaradtak a régi törvényből, de vannak aggodalmas pontok (Bukarest, február 18.) A kamara keddi ülésén i több jelentéktelen napirendi felszólalás után a nép- I számlálásról szóló törvény került tárgyalásra. Az első felszólaló Lupu, aki felesleges pénzpazarlásnak latja a tervezett népszámlálást, amelyre az ország mostani szegény állapota mellett szerinte szükség nincs és igy a javaslatot nem fogadhatja el. Raducanu munkaügyi miniszter veszi védelmébe a törvényjavaslatot és hangoztatja, hogy arra az országnak politikai, gazdsági és társadalmi szempontokból egyaránt szüksége van. Be kell vallani, hogy az Averescn-féle népszámlálás csak karri- katura veit és adatai teljesen megbízhatatlanok. .Pamíil Seicaru hosszabb beszédben bizonyítja a népszámlálás szükségességét. Ha a kormányok pontosan ismernék például a besszarábiai lakosság igazi rétegeződését, úgy ez a tartomány nem jutott volna abba a helyzetbe, amelyben jelenleg van. A háború után százezrek helyezkedtek el az országban, olyanok, akiknek itt semmi gyökerük sincs. Föltétlenül szükséges az is, hogy a kormány ismerje a kisebbségek valódi képét és igy megalkothassa a határokon belül élő népek nemzeti kataszterét. Ennek tulajdonképpen már 1919-ben meg kellett volna történnie.. És ekkor nem osztogattak volna állampolgársági bizonyítványt olyanoknak is, akik azzal visszaéltek. A kisebbségek Genfben állandóan adatokkal hozakodnak elő, amelyekre válaszul a kormánynak nőm állanak biztos adatok rendelkezésére. A Magjai Párt parlamenti csoportja nevében I Wilier József képviselő szólt hozzá a törvényjavas- I iathoz. Kijelenti, hogy a népszámlálást szükségesnek tartja és elismeréssel van az iránt, hogy a jelenlegi törvényjavaslatból kimaradtak a régi népszámlálási törvény tgye3 rendelkezései, amelyeknek alapján meg lehetett hamisítani az ország népességi térképét. Aggodalmát fejezi ki azonban az 5-ik szakasznak a büntetésekre vonatkozó rendelkezéseivel kaposo- latVn, amelynek megszövegezését nem tartja eléggé világosnak. Utal az Averescu-féle népszámlálásra, amikor több egyénnél, akik magyaroknak vallották napúkat, a hatóságok éppen ezt kifogásolták, ellenőrzést gyakoroltuk a bevallások felett és többeket büntetésben is részesítettek. Itt éppen azokat kell büntetni, akik hamis adatokat írnak össze, a valóságot meghamisítják. Pamíil Seicaru: önöknek az fáj, hogy erdélyi zsidók egy része ma már nem vallja magát magyarnak. Wilier József: Részünkre nem létezik ilyen természetű zsidókérdés. A mi felfogásunk az, hogy mindenki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek ő akarja. Ami pedig a nemzetiségi hovatartozás kérdését illeti, az személyi ügye mindenkinek és olyan természetű kérdés, mint az egyházi hovatartozandóság ügye, amelynek elbírálására az illetőn kívül senki senv hivatott. Wilier József kimerítően kifejtette a kisebbségek álláspontját, ami megegyezik a modern tudományos felfogással. Pamfil Seícara renegátokai akar gyártani Wilier beszéde végén kijelenti, hogy a javasla- | tot csak úgy szavazhatja meg, ha biztositékot kap j arra, hogy az alkalmazás során a magyarság nem lesz vexaturáknak kitéve. Raducanu munkaügyi miniszter megköszöni Willernek, hogy a javaslat szükségességét elismerte és biztosítja arról, hogy vexaturákról szó sem lesz, mivel a kormánynak nem célja, hogy a románság számát ilyen eszközökkel emelje. A népszámlálás szigorúan tudományos alapon fog végbemenni. A formulárék már készen is vannak és olyan természetűek, hogy azokkal mindenki meg lesz elégedve. Az 5-ik szakasz rendelkezései csak az életkor és a foglalkozás hibás bevallására vonatkoznak. Nem fog bekövetkezni az, — mondja, — mint az 1910-es magyar népszámlálásnál, ahol az érintkezési nyelvet jelölték meg a nemzetiségi hovatartozandóság elbírálásának alapjául. Paál Árpád: Nem igaz. A szakaszonkénti tárgyalás során Pamfil Seicaru kéri a nemzeti szempontok figyelembevételét. Utal Szabó Dezső esetére és ezzel kapcsolatban azoknak a románoknak kérdésére, akik teljesen el- magyarosodtak, teljesen elvesztették nyelvüket és vallásukat. Vigyázni kell a magyar zsidók kérdésére is. Itt van például Hegedűs Nándor, aki 1914- beu harcos cionista volt. Wilier: Hegedűs Nándor nem volt cionista. Mindig magyarnak vallotta magát. Pamfil Seicaru: Bizonyítani fogom, amit állítok Wilier: Ezt nem lehet bizonyítani. Egyébként maga Hegedűs fog válaszolni Seicaru ur állításaira. Lazar Ilié: Wilier meg sváb volt. Wilier: Magával nem állok szóba, hiába tolakodik. Ha szerényebben viselkedik, veszek magának egy tucat zsebkendőt. Pamfil Seicaru: Egyengetni kell azoknak az útját akik vissza akarnak térni a román nemzethez. Wilier: Különös, hogy Ön hozsánnát zeng a renegátoknak, amikor tőlünk le akarja szakítani azokat, akik bár idegen származásúak, de magukat magyaroknak vallják. Úgy azonban nem lehet érvelni, ahogy Önök teszik. A miniszter urnák az az állítása, hogy 1910-ben, a magyar népszámlálásnál az érintkezési nyelvet vették alapul, nem fele! meg a valóságnak. Ezt a legenergikusabban megcáfolom és okmányokkal Î3 tudom bizonyítani. (Hangok Nehéz lesz.) Raducanu: Ismét megnyugtatom az urakat, hogy nincs ok aggodalomra. A nemzetiséghez való hovatartozandóság kérdését az anyanyelv dönti el. Wilier: A javaslatot részünkről csak igy fogadhatjuk el. A kamara megszavazza a népszámlálási törvényt és áttér a Franciaországgal kötött munkáskivándorlási törvény ratifikálására. Mai számunk 12 oldal
