Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-16 / 37. szám
Üi=-' jjüDA-é’EST V. kér. Círj”Keiczhvár, 1930. február 16 tynsäflläg ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 cldalas szám ára 5 lej. CKS2ÁGOS MAGYARPÁR rí LA? gierkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii 'Főtér) 4. Telefon : 5-06, 6-M ée 3-61. XIII. évfolyam 37-lk szám A magyar tisztviselő A bukaresti Dimineaţa-ban megjelent egy cikk, amelyben V. Munteanu igaz meggyőződéssel kiált fel, hogy kár a kormánynak az erdélyi közhivatalokból a magyar nemzetiségű tisztviselőket kidobálni, mert ezt a közszolgálat fogja megsinyleni. Az erdélyi közhivatali gépezetnek és az erdélyi közállapotoknak a hivatásszerű figyelője V. Munteanu újságíró és megírja, amit tapasztalt ezekről, a most nagy számban elbocsátott magvar tisztviselőkről: teljes lojalitást tanúsítottak, a leglelkiismereteseb- bea teljesítették a rájuk bízott feladatokat, sokan közülök valóságos mintaképei a hozzáértésnek, tisztességnek, becsületességnek. Megir- ja. továbbá, hogy ezekkel a tisztviselőkkel keserűséget okozó jogtalanság történt, lábbal tiporták a legelemibb kritériumokat, figyelmen kívül hagyták a képességeket s nem vették tekintetbe azt az értéket, amit a nem román nemzetiségűek az ország konszolidálása számára nyújtani tudnak. Vajmi kevés magyar tisztviselő maradt a mult esztendőnek alkonyára az állami és köz- igazgatási hivatalokban s az év elején ezek mögött is bezárultak a hivatalos épületek kapui. Akik ezután bennmaradtak közülök, igazán csak a legnagyobb ritkaság számba jönnek. Postások, vasutasok, mérnökök, különféle szakemberek megkapták az elbocsátó leveleket úgy. hogy se fizetésük, se nyugdijuk nincsen most sehonnan. Egy-égy félhónapi előleget adtak utravalóul s ezzel indították neki jó részüket kemény téli hiáegben a hosszú várakozás országút jára s amit elérhetnek majd, a szerény, de szegényes nyugdij. Régi folyamata ez a magyar tisztviselők, közhivatalnokok elbocsátásának. Tiz év alatt minden kormány gyomlálta, űzte, üldözte őket s most egy őszinte hang szólalt meg a sajtóban: kár volt. Mert a keserűség, ami a kiüldözött, leépített emberek lelkét eltölti, a derék munkással történő emberiet- len elbánás nem az egyetlen szempont, amiből ezt a hajszát meg lehet Ítélni. Az államnak, a közigazgatásnak, az állami üzemeknek a nagy organizációjában helyenkénti megbízható pillérei voltak ezek a magyar tisztviselők, akik a rájuk hárult munkakötelességet olyan szakértelemmel végezték, a tisztességtudásukhoz való feltétlen ragaszkodásuk olyan erős oszlopokon tartotta a terheket, hogy ezeknek a megfelelő pótlása nem könnyű dolog. Hiányozni fognak, még pedig úgy, hogy a mögöttük maradt űrt eltüntetni nem tudják. Ha volna valami irredenta tevékenység Erdélyben, mint ahogyan ezt a bukaresti lapok fantasztikumtenyészdéje gyakran hiresztelni akarja, akkor is ostobaság volna arra gondolni, hogy a közhivatalban dolgozó magyar tisztviselők ebben résztvehetnének. Ostobaság azt feltételezni, hogy bárki is ilyen tevékenységbe bevonni akarna egyetlen közhivatalnokot is. A kisebbségi politika, vagy kulturális és gazdasági küzdelem sokkal komolyabb annál, mint amilyennek bukaresti újságok hecckovácsolói azt elképzelni látszanak. Nem léhütő emberek buta kalandozásai ezek, hanem a védelem mélységes megfontolásai s az életfeltételek biztosítására irányuló elszánt törekvések. Ki merne még csak gondolni is arra, hogy a magyar közhivatalnok számára más feladatot rójjon, mint azt: állja meg a helyét példás tisztességgel. Attól a magyar embertől, aki a maga szakértelmével, tudásával bennmaradhatott a hivatalában. vagy bekerülhet hivatalba, azt kivánja a magyarság, hogy minden erejével igyekezzék mintaképévé válni a hajlíthatatlanul igazságos. megközelithetetlenül tisztességes, becsületességében megingathatatlan tisztviselőnek. Ha egy is közülök megtévedne, széqyent hoz az egész magyarságra s rázuditja a íesben álló gyűlöletet a többi magyar tisztviselőkre. Az emberi lélektan törvényei szerint is pontosan megállapítható, hogy minden egyes magyar tisztviselő miért feszíti meg minden erejét és miért akar a munkabírásnak és becsületességnek oszlopa lenni. A mai világban nagyon nagy értéket jelent az állam és a polgárság számára az ilyen tisztviselő, aki inkább összetöri a rosszfizetéses saját magánéletét a megélhetési küzdelemben, de mintaképül akar szolgálni. Ezzel szemben, micsoda alacsonyrendü felfogás az. amely állandó hajszát tart napirenden ez ellen a megfizethetetlen értékes elem ellen. A mindennapos heccelődések között csak példának ELŐFIZETÉS MAGTARORSZAOOÎ* 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes számlára. 20^£iiÍcT^ kívánkozik ki, hogy ugyanazon a napon, amelyen a Dimineaţa közli ezt a ráeszmélő cikket, a Curentul-ban egy förmedvény jelent meg. micsoda dolog az, hogy amikor jegyzőket Választhatnak a falvak, akkor a magyar falu is választhat. Azt a jogérzék-hiányt, azt a gyü- löLtszitást, ami ebben a felfogásban megnyilatkozik, a sötét középkor hagyta itt ezen a területen, de amennyiben ez a felfogás marad az uralkodó felszínen, ebbe bele fog botlani és elbukik az a cél, amit állami konszolidációnak szoktak nevezni. Mert ritkán kap hangot az a belátás és valóságmeglátás, amit a Dimineaţa cikke mutat most. Az egzisztenciákat tömegesen pusztíthatja ki a hivatalokból az esztelen- ség. de ne higyje senki, hogy ezzel a magyarságot gyöngítették meg. A nagyobbik rést az állami szervezetbe vágják. Károly trónörökös haza akart jösms a királyi család násziimaepélyére (Bukarest, február 14. i , \ párisi Le Matin-ben nagy érdeklődést keltő tudósítás jelent meg a lap bukaresti levelezőjének jelentése alapján. A Lupta inai száma ismerteti ezt a tudósítást, amely szerint Károly volt trónörökös Mária királynétól táviratban kérte, hogy Ileana hercegnő esküvője alkalmára hazajöhessen. Károly extrónörökös ugyanezt a kívánságát megírta levélben Miklós régensherceg- nek is. A Matin jelentése szerint Mária királyné 1 nem tartja helyesnek a Károly hazajövetelét, mig * Miklós régensherceg állítólag az engedély megadása mellett foglalt volna állást. A Lupta érdeklődött benfentes korokbşn a Matin közlése felől és azt Írja, hogy tényleg érkezett ilyen kívánság Károly extrónörököstől, de nem tartják lehetségesnek hazaérkezését. A levélben és táviratban nem tett említést arról, hogy mennyi időre akart volna hazajönni. Mironescu beszámolt Hágáról a kamarában A zsidóellenes zavargásokról interpellált Mayer Ebner szenátor — Házakat gyújtogatnak fel a bukovinai falvakban az antiszemiták (Bukarest, február 14.) A kamara pénteki ülésén tartotta ímeg napirend előtt Mironescu külügyminiszter expozéját a hágai egyezményekről. A kamara nagy tapssal fogadja a szószéken megjelenő Miro- nescut, aki elsősorban köszönetét fejezi ki a beléje helyezett bizalomért. Kiemeli a román delegáció érdemeit, részletesen ismerteti mindkét hágai konferencia lefolyását. Romániának nehéz küzdelmeket kellett vívnia s eredményeinek nagy részét annak köszönheti, hogy nagy szövetségesei és a kisantant álla-' mok, különösen Csehszlovákia támogatták. Románia az egyezményben A reparációs kérdéseket először a Dawes-féle tervvel .akarták rendezni, ez azonban csak provizórikus jellegű elintézés lett volna. 1928-ban a németek kérték, hogy a szövetségesek üritsék ki a megszállott rajnai területeket, amire viszont az volt a válasz, hogy ez csak azután történhetik meg, mikor Németországgal sikerült megegyezést létesíteni a reparációs ügyekre vonatkozólag. Most Hágában ez megtörtént és a román delegáció a konferneia során olyan sikert ért el, amelynek minden bizonnyá! még közelebbről meg lesz a maga kedvező visszahatása az ország gazdaság' életére. Az egyezmény szerint as ország kerek összegben 5ő milliárd, lejt kap reparáciák fejében. Az anyagi sikernél azonban sokkal nagyobb az erkölcsi siker. Romániának sikerült megnyernie a külföld legteljesebb bizalmát és ennek az ország jövendő gazdasági és politikai élete szempontjából beláthatatlan fontossága van. Az egyezség és a tárgyalások bebizonyították, hogy a kisantant igen hasznos és jelentős politikai alakulat, amely a béke ügyét előbbre vitte. Köszönetét mondott a külügyminiszter a szövetségeseknek és különösen kiemelte Titulescu nagy érdemeit. A kamara felállva tapsolja TitulesCíiU. Mironescu kiemeli, hogy Maniu miniszterelnök nagy érdeklődéssel kisérte a tárgyalások minden fázisát és irányítása nagymértékben hozzájárult ahoz, hogy a román delegáció sikeresen működhetett. A pártok nevében A többség nevében Tonescu képviselő szólalt fel. Elismeréssel veszi tudomásul a beszámolót, a hágai egyezményt nagyjelentőségű eseménynek tartja, amilyenhez fogható a békekötések óta még nem történt. Leon, a Lupu pártja nevében beszélt az egyezményről. Raduceanu szociáldemokrata hangoztatja, hogy nézetük szerint a hágai egyezmény a szociáldemokrata ipteruácionálé győzelmét jelent}, mivel azok a tényezők, akik ezt az egyezményt előkészítették, a nyugati Mai számunk 12 oldal
