Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-15 / 36. szám
( 17«. KFF. W. SZÁM. 5 lass&ty&fraafe A csíki iskolákban tolmácsot kell tartani, hogy a „kn!tnrzóna4á regáíi tanítóit a gyerekek megértsék Szívszakasztó körút, ahol vidéki kiskirályok nyomorgatfák a székelyeket -<■ a felelőtlen basáskodás jegyében — Kiküldött munkatársunktól — Qyergyószentiniklóst senki városának neveztem és első benyomásomban csöppet sem csalatkoztam. Tényleg senki városa lett ez a havasalji magyar centrum, a régi Magyarországnak Debrecen után leggazdagabb városa. Utcáin térdig ér a sár s ha netalán eső esnék, egy kis velencei hangulatért nem kell a szomszédba menni. Gyergyőszentmiklős határozottan visszafejlődött, ma inkább falu, mint város. Ki gondozza? ki viseli szivén ügyét? nem tudni, kétségünk van afelől is, hogy létezik-e itt egyáltalán egy úgynevezett városi tanács, melynek bizonyos törvényszabta kötelességei lennének. Abban ugyan nem kételkedünk, hogy vannak urak, akik hivatalos aktákat imák alá, akik adott időközökben zöld asztal köré ülnek fejüket vakargatni, de, hogy a város vezetésében szív lenne, hozzáértés, vagy energia, azt, hangtalan hangján maga a város cáfolja mes^'Vnély egyre sorvad, s egyre riasztóbb képét mutatja a tervszerűtlen, vezető elv nélkül való gazdálkodásnak. A gyergyói kiskirályok Belülről nézve sem külömb a helyzet. Menjünk bárhová, csak panaszt hallunk. Az egyesülés óta tiz év telt el, ez a hosszú idő azonban nem volt elég arra, hogy a közigazgatási viszonyok itt is rendeződjenek, hogy a lakosság kapcsolata a hivatalnoki karral ne az alárendeltség és a felelőtlen basáskodás jegyét viselje magán. Ezen a vidéken még mindig kiskirályok élnek, kik minden önkényeskedést megengednek maguknak, mert tudják, hogy minél, jobban panaszol ellenük a székely, annál inkább erősödik az ő pozíciójuk. Nekem, aki Bukarestből jövök, különösképen feltűnik ez, ott a miniszter nem viselkedik úgy, nem enged meg annyit magának, mint itt a sziguranca-ágens, vagy az adótiszt. Valami fullasztó atmoszféra nyomása ül itt az ember mellén, melynek felhőin a szent bürokrácia Zeuszai trónolnak, kik magukban bizonyára ekép szólnak a székelyhez: fizess, hallgass, vagy ha nem tetszik, szedd innen a sátorfádat! A helyettes pénzü^yigaz^ató mozi-botránya Kiragadunk a sok közül egy jellemző esetet: Nemrégiben a Csíkszeredái pénzügyigazgató helyettese ellátogatott Gyergyószentmiklósra. Meglátogatta alantas közegeit, átvizsgálta a könyveket s este szabadideje lévén, úgy gondolta, hogy bizonyára ráfér egy kis szórakozás. Diktum faktum: elment a moziba. Itt a sötétben — lehet, hogy a film is unalmas volt — rájött arra, hogy a moziban is helyettese ő a pénzügyigazgatónak s a hasznost a kellemessel összekötve, hozzáfogott a jegyek felülvizsgálásához. Persze ez nem ment olyan könnyen, ahogy a pénzügyigazgató helyettese hivatalos tul- buzgalmában elképzelte, mert egyfelől a közönség nem mutatott hajlandóságot belemenni abba, hogy pont az előadás alatt menjen végbe a jegyek ellenőrzése, másfelől akadtak olyanok, akik nem tartva meg a jegyet, heves szóváltásba keveredtek a kincstár cerberusával, aki ott helyben le akarta büntetni az illetőket. Szó szót követett, az előadás persze megakadt, g a pénzügyi aligazgató, mikor látta, hogy minden érvelése hiábavaló, elővette botját és azzal ütlegelni kezdte „ügyfeleit“. Mindez persze egy telt ház jelenlétében! folyt le, mely elképedve nézte végig e példátlan brutalitást. Ha néhány tekintélyes polgár, köztük Gál Alajos dr, helyi főorvos, közbe nem lép, a pénzügyi aligazgató ur botjával bizonyára elnáspágolta volna az egész közönséget. Ezen pedig nem kell nagyon megütődni. A hírhedt „kulturzónában“ ez a mentalitása a köztisztviselőknek. Itt minden szabad. Aki pedig kinyitja a száját, annak a szigurancával gyűlik meg a baja. Ráfogják, hogy kommunista. Ezt a helyzetet pedig nem lehet tovább tűrni. Mi nem tudjuk, kik és hogyan informálják Maniu miniszterelnököt a székelyföldi állapotokról. De. hogy ezek az információk nem fedik a valóságot, az kétségtelen. Mert el nem tudjuk képzelni azt, hogy a miniszterelnök, aki a jog és törvényesség jelszavával került az prsság éléve, szemet hunyjon e kivételes állapotok fölött. De lássuk ezekután, hogy fest a megye kultur- képe? A szükséges adatokat a Csíkszeredái Magyar Párt irodájából szerezzük be, hol Adorján Imre főtitkár udvariasan áll rendelkezésünkre. Lekontrollált, minden szubjektivitástól ment információk ezek. így megtudjuk a következőket: A regátl ianférfaak Morse-felekkel érintkeznek növendékeikkel Csikmegyében a közoktatás tekintetében csöp- j pet sem változott a helyzet. A „magyar szekciók“ ma is csak papíron léteznek s ott, ahol tényleg van ilyen tagozat, a nép nyelvét nem ismerő, regáti tanítók és tanítónők tanítanak abban. A hivatalos körök különben minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a magyar gyerekeket állami iskolába kényszerítsék. így a Csíkszeredái állami iskola igazgatója a beiratások alkalmával több szülőnek megtagadta a felekezti iskolába vájó beiratáshoz szükséges bizonyítványok ^adását. Ugyanakkor összeköttetései révén- pressziót gyakorolt a magyar köz- hivatalnokokra, arra & kényszerítve őket, hogy gyerekeiket az állami iskolába iras8ák-i, Az óvodák körül még súlyosabb a helyzet. Csak az elmúlt évben njabb 46 óvoda felállítására kötelezték a csikmegyei községeket. Hogy mi haszna van eből a lakosságnak, nem lehet tudni. A kirendelt, nagyrészt jíegáti óvónők legfonnebb csak Morse- jelekkel hálnának érintkezni a gyerekekkel. így a szülők egész érthetően idegenkednek attól, hogy gyerekeiket ilyen óvodákba járassák, hol az apróságok némaságra vannak kárhoztatva. Akadt azonban leleményes óvónő, aki e helyzeten úgy akart segíteni, hogy cukorkákkal járt házról-házra, igy akarva a gyerekeket magához „édesgetni“. Ahol azonban cukorral nem ment, ott jöttek a büntetések. Hatósági tolmács az iskolában Szinte hihetetlen dolgok ezek. Tragikomédia folyik itt szemünk láttára. A székelyföldi kultúrpolitika elérte már a moliére-i magaslatokat. Mert nem-e nevetnünk kell azon, ha a könnyünk is kicsordul, hagy a csatószegi óvónő mellett tolmácsot keli tartania a községnek. A tolmács pedig nem más, mint a községi dobos, aki havi nyclcszáz lej fizetést húz üres óráiban véghezvitt kulturtev^kenysé- géért. Tovább: Csikszenttamáson maga a közoktatás- ügyi inspektor fenyegette meg a felekezeti tanítót azzal, hogjT azonnal elcsapatja, ha az uj óvónőnek nem ad kosstot és lakást. És igy megy ez végig az egész vonalon. Valóságos óvódaláz van Csikban, mintha az egész vármegyét óvódába akarná kényszeríteni a magas állami politika. Legtöbb helyen az interimar bizottságokkal állíttatták fel az óvodákat. És felül nem tűrtek semmi ellenvetést. Még akkor sem voltak hajlandók engedni, ha a községi költségvetésben erre fedezet nem volt. Ugyanakkor az iskolai büntetéseket a paroxiz- musig fokozzák fel. Ma-holnap többet fizet a vármegye lakossága iskolai büntetések címén, mint a rendes adók fejében. 790 lej esetenként az Astránuk De a kultúrpolitika itt még mindig nem ér véget. Körülbelül egy hét óta megszigorították a műkedvelő-előadások engedélyének a kiadását. A hatóságok csak abban az esetben adják meg szükséges hozzájárulásukat valamelyik műkedvelő-előadáshoz, ha a kérvényező egyesület előzetesen lefizet az Asíra román kulturegylet javára 7S0 lejt. Egy kis izeliíő ez csupán. így néznek ki a valóságban Costachcscu közoktatási és kultuszminiszter türelmességi szónoklatai. Pedig Csikmegye a fővárostól mintegy 8 órányira van. Vasúton. A miniszteri ígéretek azonban ugylátszik, később, sokkal később érkeznek oda, beváltásukhoz meg pláne emberöltők kellenek. Eakassy Endre „BENEDICTINS FOGÁPOLÓ SZEREIT HASZNÁLJA Budapesten elfogták a Dohány-utcai posta rablóit (Budapest, február 13.) A budapesti rendőrségnek sikerült csütörtökön délelőtt elfognia azokat s falbontó betörőket, akik a mult héten a Dohány-ut cai postát kirabolták. A trafikusok jelentették ugyanis a rendőrségnek, hogy két fiatalember járja végig üzleteiket és mindenütt olcsón, nagy tételekben bélyeget kínálnak megvételre. A kapott szerei él y le írás ok alapján megindították a nyomozást 8 ennek eredményeképen rövid utón az Alsóerdősor 30. szám alatt elfogták Storkovics Zoltán és Molnár Lajos 26 éves lakatossegédeket, akiknek lakásán százötvenezer pengő értékű okmány, forgalmi adó és törvénykezési bélyeget találtak. A betörők a lopott készletből már mintegy ötezer pengő értékű bélyeget ezerhatszáz pengőért eladtak magánosoknak és trafikosoknak. Elfogták a peleskei kasszarablókat (Szatmár, február 13.) A szatmári csendőrség és rendőrség hetek óta tartó együttes nyomozása után sikerült elfogni Szatmármegye rettegett tolvajait. A sűrűn ismétlődő betörésekből s azok egyforma kiviteléről már régen gyanították a hatóságok, hogy szervezett rablóbandáról van szó. A gyanú elsősorbau Varga János szatmári cigányra irányult, akit a rendőrség figyelni kezdett és megállapította, hogy gyanús összeköttetést tart fenn Lakatos Ádámmal, Bogdán Ferenccel, Horváth Ferenccel és Bogdán Máriával. A gondos megfigyelés szenzációs eredménnyel végződött, mert egy rajtaütés alkalmával rengeteg ruhaneműt találtak náluk, melynek eredetéről nem tudtak felvilágosítást adni. A vallatás során aztán beismerték, hogy Daróc Szatmár melletti faluban ők törtek be Csehoszky Lajosnál s vittek el 22000 lej értékű ruhaneműt. Beismerték továbbá, hogy Zsadányban szintén ők loptak el özv. Midrea Györgyijétől 14000 lej értékű ruhaneműt s a fel nem sorolható apróbb betörések egész sorozatát. Bevallották azt, hogy Bónyi János szatmári lakos volt az orgazdájuk, aki esetenként értékesítette a lopott holmit. A nyomozás rendjén lehullott a lepel egy közel fél év óta alvó bűnügyben. Pelesken a múlt év szeptember 29-éről 30-ra virradó éjszaka ismeretlen tettesek ellopták a község kasszáját. A több mázsa súlyú Wertheim-kasszát kézi erővel — mint a nyomozás annak idején megállapította — szállították a községházától több száz méterre. Onnan szekéren vitték a határig s ott a Túr folyó partján feltörték s a benne lévő 93.000 lejt ellopták. Bogdán és bandája ezt a bűntettüket is bevallották. Most valamennyien az ügyészség fogházában vannak.
