Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)

1930-02-15 / 36. szám

Xlll. tVF. 96. SZÁM. A jubiláló prohibiciós j törvény tek. Hiába a nagy amerikai civilizáció, ki-kirobban az amerikai emberből, amint ezt a négerek meglin- cselése, a ku-kux-klan vérbiróságai, a csikagóí alvi­lág középkori vakmerősége, ama bizonyos cowboy romantika mutatják, a zabolátlan, megfékezhetetlen barbár szenvedély, amelyet, ismételjük, a civilizáció nem tudott eltüntetni. Amerikában éppen a na­pokban lopásért életfogytiglani börtönre Ítéltek egy asszonyt, — ez is mutatja, hogy más szempontból kell nézni az odaát történőket, mint az európai nyu­gaton. Ha ezt az amerikai sajátságos szempontot tesszük magunkévá, úgy közelebb kerülünk az ame­rikai alkoholháboruk megértésének pszihológiá jó­hoz. (L) Kutjepov fá&orssok -salán Cirill taa^ylierceg és Kutfepov fiait akarja elhurcoltatni a szovjet kormány A prohibició jubilál Amerikában. Most tiz éves. De a jelek azt mutatják, hogy alig fogja megérni a második évtizedet. Mi a prohibició? Szükebb értelmezésében az alkoholtilalmat értjük alatta. Amerikában meglehetős szigorú törvények igyekeznek elnyomni az emberek italos kedvét. Nem sikerül. Épen a napokban olvas­tuk el a kitűnő amerikai realista Írónak Sinclair Le- vrisnek „Dodsworth Európában“ cimü regényét. Ret­tenetesen sokat isznak benne az emberek. Minden má­sodik oldalon a pálinka izgatja a lelkeket. (Szemben például az angol regényekkel, amelyekben viszont rengeteget ősznek az emberek. Lásd: a For.syt.e- Sagát.) Azt mutatja, hogy az amerikai ember szá­mára épen azért, mert megtiltják számára az alkohol­fogyasztást, válik e hiányérzés számára a legelemibb és legparanesolóbb szükségletérzéssé. Talán, ha meg­engednék nekik, hogy hébe-korba leigyák magukat, az antialkoholeüenes propaganda is több gyakorlati eredményre tenne szert. Egyelőre azonban viharos jelenetek folynak le Washingtonban a prohibiciós tör­vény tiz éves tapasztalatainak beszámolása körül. Megállapítást nyert, hogy a szesztilalrrii törvény be­hozatala óta Amerikában többet fogyasztanak alko­holt és idegesitőbb, nyugtalanítóbb, türelmetlenebb körülmények között, mint a háború előtt. Bizony ez lesújtó eredmény. A tilos alkoholfogyasztás annyira tipikus ame­rikai jelenség, hogy erről az oldalról ép oly jellegze­tesen lehet megfogni az óceáutuli tömegleiket, mint például a ,/prosperityv“, „standardizmus“ avagy „pragmatizmus“ oldaláról. Az amerikai polgár, hogy megkapja a maga napi vhiski-porcióját, minden ál­dozatra képes. Hoover elnök kétségbeejtő erőfeszí­téseket tett, bogy megtisztítsa az amerikai birói kart, az isták085ágtól. Nemrégiben egy sereg szenátort és képviselőt lepleztek le, akik nyilvános banketten itták holtrészegre magukat. A rendőrség valóságos irtóhadjáratot indított a „boot leggerek“ ellen, akik csempészhajóikon járják az óceánt, titkos földalatti raktárakat rendeznek be, nyílt ütközetekbe bocsátkoz­nak és ngy küzdenek, mintha valami szabadságharc­ról lenne szó. Az alkoholrazziák azt mutatják, hogy a gépkocsik ülései alól, könyvespolcok mögül, kettős- fedelü orvosságos üvegek alján mindig és rendszere­sen előkerül egy kis itóka. Karácsony és újév hetében már elhatározták, aőt nemcsak elhatározták, meg is caelekedták, hogy mérgezett alkoholokat hoznak for­galomba, igy szoktatandó le az embereket az alkohol­ról. A szilveszteréjszakái statisztika tanulságtétele szerint erre rengeteg halálozás történt — az alkohol­ba olvasztott méreg ölte meg az embereket. Mindegy. Mintha valami tömegjárvány fogta volna el őket, valami fanttikus vitustánc bűvöletébe estek volna, mit sem törődve a halálos veszedelemmel, tovább ker­getik az emberek az alkoholmámor lidércét. Ugylát- szik, az alkohol az amerikai ember számára nem azt jelenti, mint nekünk. Az európai ember a bort kedv- deritőnek, vagy bufelejtőnek tekinti, de az amerikai ember egy olyan túlméretezett gyönyört, olyan r.ar- kótikumot, oly szenvedélyt fedez fel benne, mint ami­lyen európai viszonylatban a hasis, vagy a kokain. 4 washingtoni parlament jogügyi bizottságában most komolyan tárgyalják, hogy ne vegyék-e revizió alá az egész törvényt? A bizottság tagjai kifejtették, hogy annak idején ők voltak azok, akik a legenergi- kusabban foglaltak állást az alkoholtilalom mellett és im«, most ők maguk indítványozzák, hogy módosít­sák olyanformán a törvényt, amely lehetővé teszi a mérsékeltebb alkoholforgalmat. Ha ez a revizió meg­történik, ngy méltán nagy csalódás érheti az alkohol- tilalom hiveit. És most felmerül a kérdés: tiltott gyü­mölcs gyönyörén kívül van-e valami mélyebb lélek­tani oka annak, hogy az amerikai ember annyira epe- dezik az alkohol után? Hiszen van még nép Európában, ahol van al­koholtilalom és ebbe a nép természetes magától ér- tetődéssel bele is nyugszik. A svédek és a norvégok nem csinálnak nagy kázust abból, hogy mulatsá­gaiknál ott szerepel-e a bor, vagy a pezsgő, vagy nem. Ők nem fognak csempészni, százszoros tul- árakat fizetni, az ő szenátoraik és rendőrfőnökeik aem fogják megvesztegettetni magukat, mint ahogyan azt amerikai kollégáik teszik. Lehet, hogy az ame­rikai nép temperamentumában van benne az alkohol nosztalgiája. Az amerikai ember keveréke a vad ösztönöknek, a legheterogénebb népi elemeknek, cselekedeteit felfokozott élete, a munkának heve­sebb tempója, az idegéletnek fokozottabb emóciói kisérik. Lehet, hogy valami ősrégi atavizmus dol­gozik az amerikai népben, amelynek eredete ott ke­resendő az első partraszálló condottierck kalandor hajlamaiban, amelyek szükségessé tették Ameriká­ban, hogy a törvényeik is mások legyenek, mint Éji- répában : szjgoruabbak, az ottani viszonyokhoz mér­(Páris, február 13.) A városban elterjedt hírek szerint, a szovjet tervbevette Cirill nagyherceg ti- zenkétéves Vladimír nevű fiának és Kutjepov öt­éves fiának elhurcolását. A két gyermeket nagy rendőri készültség őrsi. A Kutjepov-ügyben a vizsgálat a legjobb utón halad előre. A vizsgálóbíró bejelentette, hogy az ed­digi eredmények alapján negyvennyolc órán belül meglepetéseikkel szolgálhat. Az elhurcolásnál segéd­kező állítólagos rendőr személyié irtása a rendőrség birtokában van és megállapították azt is, hogy az illető az esemény előtt két héttel már figyelte a tá­bornok lakásának kijáratát. Egy másik értékes nyo­mot Brüsszelből kapott a párisi rendőrség. Brüsz- szelben egy nagy garázs egyik orosz szerelője táv­irati értesítést küldött, hogy minden valós ziimisíg szerint az elhurcoláshoz használt autót adták ki neki javítás végett. Az autó szürke és tulajdonosai oroszok. A rendőrség már eddig is több letartózta­tást eszközölt, a letartóztatottak neveit azonban ti­tokban tartják. (Kolozsvár, február 13.) Szombaton tartja meg u Lutheránus Nőrgylet ezidei bálját, ame'y egyút­tal házi ünnepnek is lesz a színhelye. Talán in­diszkrétek is vagyunk, amikor már előre Írunk ar­ról, hogy az egyesület tagjai meg fogják ragadni az alkalmat és kifejezést adnak hálájuknak, a Magyar Luth. Nőegylet elnöknője és a lutheránus hálok fáradhatatlan főrendezőjével, özv. Török Sándorné- val szemben, aki immár áO év óta végzi áldozatos munkáját Kolozsvár humanitárius mozgalmainak sikere érdekében. Török Sándomé egyike volt azoknak, akik a Magyar Lutheránus Nőegylet megalapításában te­vékeny részt vettek. 1888-ban rendeztek az első ka­rácsonyfa-ünnepet a kolozsvári szegény lutheránus gyermekek nagy örömére. A másik évben, amikor Kolozsvár jószivü lutheránus asszonyai ismét ösz- szegyfiltek, hogy a karácsonyfa-ünnep részleteit meg­beszéljék, fölvetődött a gondolat, hogy egy kézbe kellene fogni az ilyen humánus akció vezetését. Szóból-szó lett, megalakították a Magyar Lutherá­nus Nőegyletet, elnöknője Grátz Mór lutheránus lelkész felesége, ügyvezetője pedig Török Sándor mühelyfőnök fiatal felesége lett. 1890 február 17-én tartották meg az első lutheránus kötőkét, amelyet aztán minden második évben megismételtek. Ezek a szerény keretek között megtartott házi mulatsá­gok fejlődtek ki aztán az évről-évre megrendezett nagy estélyekké, amelyeknek kezdettől fogva Török Kutfepov volt & felszabadításra váró Oroszország legfőbb reménye (Paris, február 13.) Gulovic* tábornok, a volt Preobrasenszki ezred tisztjeiből alakított egyesület elnöke a francia miniszterelnökség*® 11 ezer 827 aláírással ellátott memorandumot nyújtott át, amely­ben felhivja a francia kormány és a közvélemény fi­gyelmét arra, hogy az eltűnt Kutiepov tábornok at ornai emigrán­sok előtt a felszabadításra váró Oroszor­szág reményének megtestesítője volt. A tábornokot Nikolaj NikoLajevi/* nagyherceg bist» meg tisztjének ellátásával s ezért minden orosznak kettőzött fájdalom a tábornok eltűnése és bizonytalan sorsa. Az emlékirat kéri a francia kormányt és a hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent Kutiepov tartózkodási helyének felkutatása érdekében. Az emigránsok végül annak a reményüknek adnak kife­jezést, hogy az igazságszolgáltatás sújtó karja utó lóri a bűnösöket. Sándomé volt a lelke, főmozgatója. Hangyaszorga­lommal sikerült a jótékony estélyek bevételeiből egy kis alapot összeterembeni, amelyből fával és élelem­mel látta el az egyesület a maga szegényeit. Ma is 50—60 liter tejet osztanak ki naponta a lutherá­nus elemi i3kola udvarán a szegény gyermekek kö­zött. Kolozsvár magyar társadalma hálás szívvel adózik Török Sándornénnk a 40 éves jubileum al­kalmával és ezt a hálát annak a sok eser gyer­meknek a nevében juttatja el hozzá, akiket az 6 sze­rető gondoskodása segített megmenteni a nyomorú­ság karmai közül. És ahogy mi Török Sándomét is­merjük, jól tudjuk, hogy az fogja boldoggá tenni jótékony munkálkodásának négy évtizedes jubileu­mán, ha a lutheránus estély jövedelméből minél több szegény gyermeknek törülheti le a könnyeit. Hit ej SzfliRBpy-Mjq v: 7aki. is Méloo R S párisi légéiig KIK Leppnál, Giuj-Hoiozsuái’ Negyven éve végzi áldásos munkáját a kolozsvári Magyar Lutheránus Nő­egylet és elnöknője Török Sándomé

Next

/
Thumbnails
Contents