Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-14 / 35. szám
CIuj-Koíczsvir, 19SO. február 14 Péntek ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : J tv re 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 cicalas szám ára 5 lej. Átlőtt szivii gyermekek Irta: Nyirö József Makkai Dénes székely diák volt. Az udvarhelyi ref. kollégiumban, a Budvár sziklaormának árnyékában meghúzódó ősi szkóla méteres falainak védelme alatt kitágult szemekkel, fáradtságtól reszkető testtel, zsibongó aggyal szedte magába a tudományokat. A bagoly is már leugrált a toronylépcsőn őrhelyéről, hogy aludni menjen, csak a székely fiú szoritott egyet a harisnya szijján és az éjszaka fekete mámorába, félhangosan tovább mormolta bele a nehéz tudományt. Hét esztendeig igy ment. Makkai Déneske megvékonyodott, barnapiros szine megsárgult, de le nem tört. Ekkor jött az Angheieseu-rcndelet és az iskolát tanítóképzővé alakították át. A fiú erre a róm. kath. gimnáziumba iratkozott be. A baj megtörtént. Nem birta a román nyelvet megtanulni. Akarta, de nem birta. Hiába erőltette, nem fordult rá a nyelve... Otthon újabb tragédia várta. Az édesapa, a zord, szigorú, sokatpróbált keserű székely előtt elborult a világ. — Hát hiába kínlódtam veled? Hiába kinlód tam nyolc esztendeig, véres verejtékkel érted, hogy ember legyen belőled? Eltakarodj a házamtól ! Sohase lássalak az életben! Hiába vetette közbe magát a zokogó édesanya. A fiú is felvetette dacosan a fejét: — Megmutatom, hogy mégis ember lesz belőlem... Magyarország — jutott az eszébe — ott majd szeretettel fogadják... Rendkívüli szenvedések között átszökött a határon és eljutott Debrecenbe. Az álom szétoszlott. Kurtán-furcsán visszatoloncolták. Mit csináljon? Valahogy elvergődött Bukarestbe... Tanulni, tanulni. —> fütötte a gondolat. Beáll újságárusnak, tányérmosogatónak, beiratkozik magántanulónak egy román liceumba. Üres idejében tanul... tanul... tanul.. De nem megy. A bukaresti magyar diákok védelmükbe veszik, de segíteni nem tudnak rajta, hiszen ők is hasonlóan küzdenek. Levelet írnak a szigorú apának, hogy bocsásson meg... a válasz elmaradt. Szegény Makkai Déneske végül is összeroppant. Húsz esztendős árva. kitagadott szive megtört, a szemében megjelenő könnyek hanyat- döntötték. Eddig azt hajtogatta szilárdan: „Tanulni... tanulni...“ Most már csendesen csak annyit mondott: „Meghalni!...“ Eladta a ruháját és revolvert vásárolt. Betette a zsebébe a szive mellé, hogy szokjék a halálhoz... Négyszáz lejt kölcsön kért és hazáindult, hogy legalább a vérét öntse erre a földre, ha már élni rajta nem tudott. A Prahova völgyében azonban az erő utolsó szikrája is elrobbant. Búcsúlevelet irt az apjának. Könnyes, forró, kétségbeesett bocsánatkérést. Mégegyszer elvonult szemei előtt a húsz esztendő minden drága és szomorú képe, a falu, az emberek, az udvarhelyi iskola, a társak, a küzdés, a toloncut, az éhezés, minden és a következő pillanatban eldördült a lövés. Makkai Dénes elnyúlt a Prahova völgyében és a zord sziklák nézték... A falu népe kíváncsian, megrendülve nézte. A hatóságok kikutatták zsebeit és megtalálták a levelét. Ki tudja elolvasni. Ki tud magyarul, Dobszóval hirdették ki, hogy aki magyarul tud, jelentkezzék. Végre akadt valaki, aki kisilabizál- ta és értelmét adta a levélnek. így derült ki a Makkai Dénes tragédiája... ...A Makkai Dénes tragédiája?... Nem. Egy nlp tragédiája. ,Azé a székely népé. melynek ez a kicsi virága elesett a Prahova völgyében az élet harcterén.. Azé a népé, mely több mint ezer esztendő óta ölelést csak a félkörben őrködő ORSZÁGOS MAGYAÍIPÁRH LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii :Fötér). 4. Telefon : 6-08, 6-M 4« 3-64. XI1L évfolyam 35-Ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM 1 évre 66 pengd, félévre 29 pengN negyedévre 10 pengd. Egyes szám ára 20 fillér. ; • Manila miniszterelnök félnapot Kolozsváron töltött Meglátogatta beteg nővérét és ma délután Bohrescu kerületi igazgatóval és Haţieganu képviselőházi alelnökijei Bukarestbe visszautazott (Kolozsvár, február 12.) Szerdán délelőtt előkelő vendége volt Kolozsvárnak. Maniu miniszterelnök félnapot itt tartózkodott. Látogatásához * bukaresti lapok külömböz.5 politikai kommentárokat fűznek. A Keleti Újság illetékes helyen, megbízható információkat szerzett arról, hogy miért időzött Kolozsváron Maniu miniszterelnök. A következőket tudtuk meg: Maniu miniszterelnök szerdán hajnalban érkezett Kolozsvárra, az állomásról egyenesen Boila Romulus lakására hajtatott, ahol apáca nővére súlyos betegen fekszik. Egész délelőtt nővérének betegágya mellett tartózkodott. Maniu miniszterelnököt itt meglátogatta Dob- roscn Aurel kerületi igazgató és Haţieganu Emil. képviselőházi alelnök. Ez az egyetlen momentum ad bizonyos politikai «zinezetet Maniu látogatásának annál is inkább, mivel az utóbbi időkben sokat beszéltek arról, hogy a kerületi igazgató kinevezése körül a miniszterelnök és Haţieganu professzor közt bizonyos fokú feszültség keletkezett. Ugylátszik azonban, hogy most ez a feszültség megszűnt, aminek látható jele az, hogy Maniu Haţieganu profesz- szor és Dobreseu kerületi igazgató kíséretében utazott vissza Bukarestbe. Itt írjuk meg, hogy Dobres- cu a kerületi igazgatóságok megszervezése kérdésében akar Bukarestben tárgyalásokat folytatni a kormánnyal. Valószínű, hogy ezeknél a tárgyalásoknál Maniu miniszterelnök Haţieganu professzornak, mint jogásznak a véleményét is ki fogja kérni 8 ezért hívta Bukarestbe. lojlálii pipi előkelő lengyel Efitűntetést kapott (Bukarest, február 2.) Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspököt nagy kitüntetés érte. A lengyel köztársaság a Polonia Restituta elnevezésű érdemrend elsőosztályu kitüntetését adományozta az ősz magyar főpapnak. A román külügyminisztérium * napokban kapta meg az értesítést a kitüntetésről a lengyel követség utján, a lengyel külügyminisztériumtól és azóta már el is küldték Gyulafehérvárra a lengyel nyelvű adományozó oklevelet a lengyel külügyminisztérium kisérő iratával együtt, amelyhez a román külügyminisztérium románnyelvü kisérő- iratot csatolt. A bukaresti lengyel követségen szerzett értesülés szerint a Polonia Restituta érdemrend egyike a legelőkelőbb kitüntetéseknek, amelyekkel a lengyel köztársaság külföldi állampolgárokat felruházhat. A bukaresti külügyminisztériumból azt az információt kaptuk, hogy Majláth püspökkel egyidejűleg hat román előkelőség kapta ugyanazt a kitüntetést, köztük Tatarescu volt államtitkár is. Az érdemrend maga azonban ezidőszerint még nem érkeKárpátok szikláitól kapott, amely csak vérrel és verejtékkel öntözte a havasok virágait, emberfeletti erőkkel kaparta ki a föld sovány, fekete méhéből a száraz kenyeret, a társtalan, koldus, de ragyogó lelkű, érchomloku, izzó szivü, csontra dolgozott, halál felé tántorgó drága székely népé... Félmillió koldus kicsi fia volt ez a Déneske, akik ezrével veszik kezükbe a vándorbotot és ott hervadnak az amerikai pampákon, a braziliai kávéültetvények vérebeinek fogai között, bányák mélyében lihegnek görnyedt testtel és mikor ujjongva látják a fényt a sötét kőzeten s ujjongva vágják a csákánnyal, csak akkor veszik észre, hogy saját szemük fénye vetődött a fekete falra... Mert mindig csak az élet lidérc- fénye jutott nekik ezen a földön... Tanulni, dolgozni, becsületesen élni akart, de már régen is mindössze nehány tenyészbikával oldották meg problémáját, de a vasút elkerülte, a gazdasági, szociális, kulturális jótéteményekről csak az újságban olvasott, az élet fejlődésének európai vonalába soha be nem kapcsolták kellőképen, politikai és medvevadászterület r»tt meg Romáméba. A sorozatos lengyel kitüntetéseket Pilsudszkv marsallnak 1928 szeptemberében tett romániai utazásival hozzák kapcsolatba. A marsall tudvalevőleg Gyulafehérváron is megfordult és ott történelmi emlékeket és forrásokat gyűjtött Báthory Ist- .vánnak, a nagy lengyel királynak életére vonatkozólag. Gyulafehérvári tartózkodása alatt Majláth püspök vendége volt Pilsudszky marsall s a püspök el- halmozta őt egyéni kedvességének, s a magyar vendégszeretetnek minden megnyilatkozásával. Pilsudszky, amint azt útja további részén kifejezésre is juttatta, a történelmi Gyulafehérváron nagyon maradandó és kedves emlékeket szerzett s a bukaresti lengyel követségen ma is nagy tisztelettel és szeretettel őriznek egy fényképet, amely a marsallt Majláth püspökkel együtt ábrázolja. Nyilvánvaló, hogy a lengyel államférfi ajánlatára adományozta a lengyel köztársaság az érdemrendet a magyar főpapnak, akit amint értesülünk, a kitüntetés nagyon kellemesen érintett. maradt. Érce, erdeje, borvize, minden kincse a másé, cseléd a saját földjén, vendég saját házában s a sirban sincsen biztonságban. Most pedig meghúzták a kulturzónát is körülötte. Regáti tanitók, liberális pénzek, megbukott bankok, lerekvirált erdők, megfojtott közbir- tokossági vagyonok, szisztematikusan keresztülvitt anyagi letörés, szellemi visszaszorítás és román politikák végzik azt a munkát, amelynek csak egyik áldozata az a húsz éves fiú, kinek lelke, mint fenyegető üstökös lebeg félmillió székely feje fölött és felrajzolja a többiek tragédiájának is megdöbbentő kérdőjelét. — Mi lesz? Mi lesz velük, a jövendővel, azzal a generációval, amely magárahagyottan. kitagadva, segítség nélkül ezer bajtól terhelten saját erejéből igyekszik a kisebbségi- sorsnál is rosszabb székely sors fékét? szárnya alatt felkapaszkodni az élet virágos fájára, amelyről ezer esztendő alatt ezerszer rázta le a halál. Az átlőtt szivü gyermekeket eltemetik, de mi lesz az élőkkel ?... Mai számunk 12 oldal
