Keleti Ujság, 1930. február (13. évfolyam, 24-47. szám)
1930-02-14 / 35. szám
XIII. ÉVF. 85. SZÁM. Egy volt nagyváradi kereskedő özvegye kártérítési port indított a jugoszláv kincstár ellen, mert az Orjuna emberei férjét agyonverték (Budapest, február 12.) Solymosi Kálmán, gazdag budapesti nagykereskedő özvegye ötvenezer pengős pert indított a jugoszláv kincstár ellen, mivel férjét a jugoszláv Orjuna szervezet emberei agyonverték. Solymosi régebben Nagyváradon volt nagykereskedő, innen Budapestre költözött, ahol iiagykiterjedésii vasáru ügynökséget szervezett s ennek ügykörét Jugoszláviára is kiterjesztette. Körülbelül egy évvel ezelőtt üzleti ügyekben ment le a Bácskába, Mulatós ember volt, mulatozás közben barátságtalan kijelentéseket tett a jugoszláv viszonyokról. Kijelentéseit besúgták, letartóztatták és három hét múlva súlyosan összeverve kiutasították az országból. Azonnal az állomáshoz sietett, menekülni akart Jugoszláviából, három civilruhás ember azonban egy autóba erőszakolta, ezen egy félreeső majorba vitték, ahol borzalmasan összeverték és azután szélnek eresztették. Valahogy nagy nehezen vonatra szállott és felutazott Budapestre, ahol azonnal műtétet hajtottak végre, de már nem lehetett rajta segíteni és másnapra meghalt. Özvegye most megindította a pert a jugoszláv kincstár <l!en. ** Otpengős ezüst emlékérmeket nyomnak magyar- országon a jubiláló kormányzó arcképével (Budapest, február 12.) A magyar képviselőházban szerdán nyújtották be a kormányzó megválasztása tiz éves évfordulójának megörökítéséről szóló ötszakaszos törvényjavaslatot. Az első szakasz utal a kormányzó megválasztására és érdemeire, a második szakasz felsorolja azokat a létesítendő intézményeket, amelyeket Horthy kormányzó nevéről neveznek el, ezek között a rákbeteg-gyógvi- tó rádiumos intézetet, a Boráros-teri hidat, több tüdőbeteg gyógyintézetet és a hadirokkant otthont. A harmadik szakasz kimondja, hogy az öt pengős ezüstérmek egyik oldalára a kormányzó képét verik. A negyedik a létesítendő intézmények költségeinek előirányzatáról intézkedik, mig az ötödik szerint a törvény a kihirdetés napján lép életbe. Összehívták a magyar felsöházat Budapestről jelentik: A magyar felsőházat hosszabb szünet után szerda délelőttre újból összehívták. A szerda délelőtti ülésen az uj felsőházi tagokat igazoltatták és azután újból Beöthy Lászlót választották meg alelncknek. Londonban és Parisban a Szovjet eilen voltak heves tüntetések (London, február 12.) A yorki zsinat ülésén a yorki érsek megbélyegző ítéletet mondott a szovjet vallásellenes akcióiról és a keresztényellenes üldözésekről. Birminghamban egy nagygyűlést, a karzaton megjelent kommunisták, férfiak és nők meg akartak zavarni. A rendbontók kommunista jelszavakat kiáltottak bele a szónokok beszédeibe és az inter- nacionálét énekelték. A rendbontás miatt a gyűlésen karhatalmi közegek jelentek meg s a zavargás inszcenálóit kivezették. A gyűlésen több magasrangu protestáns egyházi személy vett részt s a szónokok a szovjet vallásellenes intézkedései ellen tiltakoztak. A kivezetett kommunisták a gyűlés végeztével megtámadták a résztvevőket, köztük a magasállásu egyházi dignitáriusokat is. A rendőrség ekkor guremi- botjait használta a. kommunisták ellen s többeket közülök letartóztatott. (Páris, február 12/) A Liberté ciraü napilap hívei tegnap este tiltakozó gyűlést tartottak, amelyen a szónokok a szovjstügynökök működését ostorozták. A gyülésterembe többszáz ember nem tudott bejutni. Ezek tüntető menetté alakultak s a párisi szovjetkövetség elé akartak vonulni. Az épület előtt erős rendőri karhatalom szétoszlásra szólította fel a tüntetőket, de a szétoszlatás nem reont simán. A dulakodásban négy rendőr megsebesült. Tizenkét őrizetbe vétel történt. A tüntetők egy része a kamara és a külügyminisztérium elé akart vonulni, hogy a diplomáciai vise any megszakítását követeljék. A rendőrség i:t a próbálkozást is meghiúsította. Í,Te«í?öü-megÍ'£yelDÍ uzi ^gyorsaságot amellyé, a CsJum keiifirs megszünteti e? sikert^ ineerlckciívsérét. Nem kell lorodni a az összes többi gyogyszerektpb Tu*ten : _ visíUc '-eséíet és mindjárt első nasznaiaiai«» ke^ BTézvitan A bőr legmakacsabb betlegsegeit. t p.tUnâ keievényeket. kiütéseket, ekcémát, rsaíánkii.téseket. pörseneseket. esipesnvomok . Ariejiésí komédia a nagykárolyi városházán Nagykárolyból jelentik: A közszállitásokra vonatkozó törvény előírja, egy bizonyos összeget meghaladó közszállibás, vagy építkezés, csak árlejtés utján eszközölhető. A város polgármesteri hivatala ki is hirdet) e az árlejtést az 1930. évi irodaszer- és pá- párszáiiljtásra. Három cég adott be ajánlatot, köztük a Librareia Românească. A bizottság megkezdte a beadott pályázatok felülvizsgálásait, de a kiirt feltételek olyan zavarosak voltak, hogy7 órákig kellett tárgyalni felettük. Végre az ajánlatok összehnsonli- tására kerülllt a sor és kitűnt, hogy az egyik helybeli cég ajánlata, mintegy 1500 lejjel olcsóbb a többinél. Ezt látva egyik városi tanácsos, aki a. Librareanak is igazgatója, azzal az ürüggyel, hogy lassan megy az összeadás, kivette a számvevő kezéből az ajánlatokat. Összeadott, kivont és végül kihirdette, hogy a Librarea ajánlata 290 lejjel még olcsóbb. Erre minden további ellenvetés nélkül a Librareamiatk ítélték oda a szállítást és senkinek sem jutott eszébe, hogy az adatokat valaki más is felülvizsgálja. így néz ki Nagykárolyban egy, a törvény előírásai szerinti árlejtés. Uolleesz és a rém Irta: Gaál Gábor Legelőször azt árulom el, hogy egy londoni származású angol nyelvmester világosított fel. Hosszan magyarázta, hqgy miért „Uolleesz“. A nyelvészeti magyarázatokat nem tudom megjegyezni, ezek szerint tehát csak azt adom tovább, hogy „Uolleesz.“ Azóta állandóan igy is mondom. Viszont senkise tudja, hogy kiről beszélek. Itt irom meg tehát, hogy Uolleesz tulajdonképen Edgar Wallace, a közismert angol detektivregény iró... De ne vágjunk elébe a dolognak. Kicsoda a rém? A rém — a düsseldorfi kéjgyilkos, vagy tömeggyilkos. Igazán nem tudom, melyiknek nevezzem. A lapok sem tudtak egyöntetű jelzőben megállapodni felőle. Az egyik tömeggyilkosnak nevezi, a másik meg kéjgyilkosnak. A legjobb tehát, ha a „rém“ jelzőnél maradunk. Ez a „rém“ vízió különben is beleillik Uolleesz világába, mely tudvalévőén mindenféle rémekkel van teli. Mindegyik könyvében szerepel valamilyen bűnügyi rém. Ezek a rémek — mint tudjuk — sorozatos gazságaik után mindig a rendőrség kezére kerülnek, — persze Uolleesz jóvoltából, aki valamennyit úgy fabrikálja ki, hogy detektiyszimata •lőtt elŐbb-utóbb lelepleződnek Uolleesz kapcsolata a rémekkel ezek szerint tehát indokolt. Uolleesz első- osztályú rémspeciálista, sőt mondhatni: versenyen kívüli. Rémalakitó képzelete s rémelfogó ügyessége, a maga konstruált világában, tüneményes s a legtöbb tekintetben utánozhatatlan. A fehér, fekete, zöld álcás, gummikámzsás és más spjátps felszerelésű rémek, mai életünk tipikus komplikációiba állítva, iép- ten-nyomon, az eredeti kitalálás legfrissebb varázsával, bukkannak fel nála. A rém elővezetésben és leleplezésben Uolleesznek olyan elsőrangú kvalitásai vannak, amik már felbecsülhetetlenek. Röviden megmondva: Uolleesz rémklasszikus. A rémekhez, a rémek dolgaihoz s r. rémek rejtélyeinek kibogozásához put ő ért a legjobban. A saját, matematikail&g halmozott és differenciált detebtivregányeiben mindent és mindig kiderít. Mindezeket persze nem csak mi állítjuk. Állítja más is. Állítja maga a köztudat, mely annyi szeretettel és érdeklődéssel veszi körül Uolleesz rémeit és históriáit. S ezek szerint valószínűleg állítaná maga Uolleesz is, ha megkérdezné valaki tőle. Legalább is erre kell következtetni abból, hogy Uolleesz — dolga és erényei tudatában — a düsseldorfi rém kikutatására. vállalkozott, önként, ugyanazzal a hévvel, amivel különben regénye rémügyei kibogozását végzi: azzal » különbséggel nem is törődve, ami a valóság és az ő álköltészete, vagyis egy kitalált és valódi róna között lehet. Csekélység! mi az egy ilyen különbség, egy olyan optimista és matematikusán biztos iró számára, mint aminő ez az Uolleesz, aki sikerein kívül még angol is, azzrz jó egy néhány7 százaléknyira — iair!? Minket viszont ép ez a különbség lep meg. Pontosan az a különbség, amit Uolleesz már nem Irt, ugyannyira, hogy művészete (vagy pgyügyjiségo?) hevében a valóság világát azonosnak veszi a maga kitalált világával s ezért elindul kutatni benne, ugyanúgy, ahogy a maga magáéban, szentül meggyőződve, hogy ebben a világban is csak ugy végződhet a dolog, mint nála.. Illetve, — ha ebben a valóságvilágban a valóság deţektivfpnolcei még nem találták meg a rémet, hát majd megtalálja ő, a fő-fő detektivmester, aki a saját maga világában még mindig valamennyi rém nyomára jutott... Az olvasóval persze felesleges közölni, hogy a düsseldorfi rémet Uolleesz se fogta el s hogy ezzel a tervvel már fel is hagyott s pár heti „nyomozás“ után a felsülés érzésének minden zavara nélkül visszavonult a hazájába. A valóság rémeinek komplikáció sora más, mint az ő világa rémeié. Di&bolikus nyomozó- talentuma matematikája itt csődöt mondott... Természetesen nagyon olcsó volna most itt azzal a kézenfekvő dologgal érvelni, hogy eme bizonyos . Uolleesz önkényesen konstruált rendőri és detektív - rpgényei hegyis váljanak be a valóságban, ahol az ismereti*» rém tényleg iameietUa, aem pádig, msX tTolleesznél, aki már jóelőre tud mindent. Felfogásunk szerint azonban az egészben nem ez a lényeg s ebben az esetben nem is azok a körülmények az érdekesek, amelyek során a vállalkozás nem sikerült, hanem érdekes az az öntudat, illetve az a detektivregényirói önbizalom, mely kiléptette Uolleeszt íróasztala rejt- vényhnlmozó papírjai közül, mint egy megmentet, egyenesen a német deiektivfőnökök sorába, akik a düsseldorfi rémmel semmire se mennek Az az önbizalom az érdekes, mely az eddig lenézett és alantas sorba inteti műfajt erényeivel együtt a felületes érdeklődés színvonaláról fel akarja emelni a kötelességeket teljesítő műfajok régiójába Az az érdekes, bogy Uolleesz önmagának és a műfajának olyasféle funkciókat akar reputáltatni, aminőkkel Uollfesz egyik szellemi őse, a mult egyetlen egy detektív, rabló- história vagy kalandorregény Írója sem jelentkezett. Az az érdekes, hogy a detektivregényiró hasznossági bizonyítványt és legális elismerést kér magának és a műfajának. A törvény segítségére siet s közhivatalnoki funkciókat akar teljesíteni Avancement vişz- kfitegsege van. Műfaját, ki akarja szabadítani a me.g- türés áldatlan bilincsei közül. Nemcsak az irodalomtörténetbe akar bevonulni, de a közbiztonság és a rend történetébe is. Még talán valami olyasmit is akar, hogy ő legyen a majdan megalakulandó páneurópai Egyesült Államok rendőrfőnöke. É* igy tovább... Az a pretenzió és az a méla merészség az érdekes, mely átjött a Kanálison, a kontinensre, nyomozni a düsseldorfi rém után... A rémet persze ő se találja Viszont annyi mégis visszamaradt a dallamos nevii detektivregényiró vállalkozása uiári, hogy íme jó lesz odafigyelni: a detektív regénynek presztízs-gondjai vannak. Legyünk résen Ezután a sikertelen vállalkozás után már csak a világ, detektivregényiróinak szövetkezése következhet: például valami olyasmi érdekében, hogy könyveik kötelező olvasmányul lépjenek elő először a rendőraltiszti, azután pedig a népiskolákban. Ez*k niáu még megérhetjük...
