Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-05 / 3. szám

TIU. EVF. 3. SZÁM. 3 — FELHÍVÁS — az Észak- és Délamerikába, (Ar- gentmia, Uruguay, Brazillal úgy­mint Canadába utazók részére. Utasaink kísérettel 24 óra alatt érkeznek meg a Simplon vonat­tal a kikötőbe. Hajóinkon utasaink a legkényelmesebb kiilönka- binokban lesznek elhelyezve és elsőrangú, változatos ellátásban részesülnek. Tehát aki jól, olcsón és gyors n óhajt utazni, az for­duljon a legnagyobb bizalommal személyesen, avagy levélileg a COSULICH I INE-hez Bucureşti, Cal.Grlviţei 181. Timişoara, Str. I.C. BrAtianul8 Arad, B-dul Regele Ferdinand 49. ■ 0 Összeült a hágai nagy konferencia A konferencia vezetését az angolokra bízták Zárt ülés tíz napon keresztül (Hága, január 3.) A hágai konferencia megnyitó ülése a konferencia egyetlen nyil­vános ülése lesz. Az újságírók között kora délelőtt osztották szét a jegyeket. A meg­nyitóbeszédet a konferencia állandó elnöke, Jaspar, volt belga miniszterelnök mondja s abhoz előreláthatólag a különböző delegá­ciók vezetői, közöttük Bethlen, magyar mi­niszterelnök is hozzá fognak szólani. Az ülés­termet szigorúan lezárva tartják, az egyik hírlapírónak azonban mégis sikerült oda be­kukkantania. A csehszlovák és a román dele­gáció részére egymás mellett jelöltek ki he­lyet. Titulescu közvetlenül Benes mellé ke­rült. Közelükben ül a jugoszláv delegáció s velük szemben a magyar. Bethlen magyar miniszterelnök szomszédja Politis párisi gö­rög követ. Wekerle magyar pénzügyminisz­ter Marinkovics jugoszláv külügyminiszter mellé került. Előbb a Young-tervet tárgyalják A konferencia vezetését az angolokra bíz­ták. Az esélyeket általában optimisztikusan ítélik meg. Elsősorban kerül szóba a Young­terv és csak ezután másodsorban a keleti re- parációk kérdése. Magyarország a konferen­cián nem a kisantanttal találja magát szem­ben, hanem a nagyhatalmakkal és igy a ma- gyr delegációnak mindenesetre nagyon ne­héz küzdelmei lesznek. A konferencia veze­tőköreiben a politikát teljesen ki akarják kapcsolni s igy az optánskérdésről aligha lesz szó. Péntek délig az összes delegációk megér­keztek. Utolsónak jöttek az angolok és Titu­lescu. Belaerts Van Gloekland holland kül­ügyminiszter csütörtök délutántól majdnem permanensen a pályaudvaron tartózkodott és fogadta az érkező vendégeket. Snowden nyilatkozik Snowden megérkezése után fogadta az angol újságírókat. Kijelentette, hogyha francia részről felvetnék a szankciók kérdé­sét, úgy Anglia nem fog ellenkezni, de a ma­ga részéről nem vesz részt a szankciókban, ha valamikor azok alkalmazására sor ke­rülne. Az angolok ebben a tekintetben sza­badkezet adnak a franciáknak, de nem vál­lalnak semmi további kötelezettséget. Snow­den különben reménykedően nyilatkozott a konferencia kilátásait illetőleg és azt han­goztatta, hogy ezúttal a delegációk feladata sokkal könnyebb lesz, mint az előző konfe­rencia. Diplomáciai körökben ma délelőtt a de­legációk megérkezése és magánmegbeszélé­sek után általános volt a vélemény, hogy a konferencia végső sikerének nem rosszak az esélyei. A konferencia főfeladata a Young­terv sorsának intézése s a keleti jóvátételek kérdése a főfeladattal szemben háttérbe szo­rult. Valószínűnek tartják, hogy az összes delegációk erőfeszítéseket tesznek abban az irányban, hogy a pénzügyi jellegű konferen­ciát annak egész folyama alatt pénzügyi ke­retek között tartsák s ne engedjék átterelni a viták anyagát a politika terére. A keleti reparációk ügye A Daily Mail értesülése szerint a keleti reparációk kérdésében Venizelosz lesz a kis- antant államok és természetesen Görögor­szág érdekeinek szószólója. A lap úgy tudja, hogy a kisantant államok ebben a tekintet­ben fehérlapot adtak a görög álamférfinak. Arra vonatkozólag, hogy mi lesz a kisan­tant egységes álláspontja a konferencián, pozitiv jelentés még nem érkezett. A francia sajtó vezető orgánumai közül a Petit Pári­sién helyesli Titulescu és Mironescu azon ál­láspontját, hogy a háborúval való általános leszámolás kérdéseinél el kell intézni az op- tánskérdest is. A Le Journal szerint vesze­delmes lenne a Young-tervet a kisantant ha­talmak hozzájárulásai nélkül életbeléptetni, mert ez meghátrálást jelentene a legyőzött államokkal szemben, a Matin pedig annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Young-terv nem léptethető életbe a kisantant beleegyezése nélkül. Egyes francia és kisantant lapok tudni vélik, hogy Magyarország hajlandó lenne arra, hogy 1943 után 250 millió aranykorona fizetési kötelezettséget vállaljon magára. A Magyar Távirati Iroda közlése szerint e hí­rek teljesen alaptalanok. A temesvári városházán letartóz­tatták a munkanélküliek kül­döttségét (Temesvár, január 3.) A temesvári munkanél­küliek csütörtöki tüntetése során letartóztatottak kihallgatása pénteken egész napon át tartott. Aa előállítottak nagyrészét szabadonbocsátották s csak tizenötön maradtak egyelőre letartóztatásban. A munkanélküliek pénteken délelőtt újabb tüntetést kíséreltek meg, a hatósági közegek annak kifejlődé­sét azonban idejekorán megakadályozták. A tüntetés kísérletével egyidejűleg nyolctagú küldöttség akarta fölkeresni a polgármestert, illetőleg annak távollé­tében helyettesét. A küldöttség az előszobában ott találta Nicorau ügyészt, aki a nyolctagú küldöttsé­get arra való tekintettel, hogy a csütörtöki tüntetés rendezésében valamennyiüknek szerepe volt, letar­tóztatta és a rendőrségre kisértette. Ezzel Kotsi ott hagyta a tanácskozást, ahol sok ingerültséggel traktálták Kotsi szigorú ma­gatartását. Azután azt határozták, hogy Kotsi- val egy színen többé nem játszanak. És miután ehhez a határozathoz a női tagok beleegyezését is meg kellett nyerni, testületileg mentek elő­ször is Fejér Rozáliához, mint a közönség ked­vencéhez. hogy határozatukba egyezzék bele. Mikor Fejér Rozália megtudta a történte­ket igen komoly arccal fordult a bátyjához: — Ez hiba volt János! Fejér nem várta azt a kijelentést. Elképed­ve fordult a társulati tagokhoz: — Hallják kegyelmetek? Ez is leckéztet! — Talán félreértés van a dologban. — mentegette Jancsó. — Tisztán beszéltem, — mondta Fejér. Most aztán hozzáteszem, hogy azokkal sem ját­szunk egy színen, akik a Kotsi eljárását helyes­lik. Mindenkinek szabad Kotsihoz csatlakozni. Mi a határozathoz tartjuk magunkat és tovább megyünk a magunk utján. — Megértettem. — mondta Rózába nyu­godt hangon. Kegyelmeteknek nem tetszik a jó- ravezető oktatás és a jobb fegyelemtartás. Ezért más utat választottak. Én pedig kijelentem, hogy én a társulatot ezen az utón követni nem fogom. Ez a kijelentés egyszerre lehütötte a har­cias hangulatot. A színészek érezték, hogy Ro­zália elvesztésével, helyrepótolhatatlant veszít a színjátszás és őket is anyagilag sújtja ez a vi­szálykodás. valamennyien hallgattak. Fejér János látván a változó hangulatot, in­gerülten mondta: — Szalmatüz volt a kegyelmetek felhúz? dulása úgy látom. Ellobogott, kialudt. Meg­bánták a határozatot. Én nem bántam meg. Én nem maradok azok között, akik meghajolnak a katona-korbács ütése alatt. Én elmegyek egye­dül is és majd meglátjuk, kinek van igaza. Aztán felcsapta a kalapját és kilépett az aj­tón, melyet dühösen rántott be maga után. Az ottmaradottak tanácstalanul néztek össze. Fejér Rozália szólott először: — Azt mondta János, hogy majd meglát­juk kinek van igaza. Várakozzunk hát addig, amig kegyelmetek is meglátják, hogy kinek van igaza, mert én már most is tudom, de nem aka­rok senkit rábeszélni. Azonban úgy a magunk, mint a magyar színjátszásunk javára, mindnyá­jukat türelemre kérem. Jancsó hasonló értelemben nyilatkozott. Végre abban egyeztek meg, hogy nyugodtan bevárják az időt, amely elhozza a megoldást. XVI. Fejér János felkereste Wesselényi Mik­lós bárót és előadta asérelmét. amely Fejér Ro­zália kivételével az egész társulatnak sérelme. — Ne vegye a nemzetes ur se a maga se a társulat részéről kicsinylésnek, ha azt mondom, hogy az egész afférban. Rozália leányasszony viselkedett okosan, — mondta Wesselényi. — Engedjen meg Méltóságod, de Kotsi nagy szigorúsága mélyen bántotta önérzetünket! — mondta Fejér János. — Nem a nyers durvaság, csak a jóindu­latú fegyelmezés, a színjátszás tökéletesítésére irányuló oktatás szólott belőle. Nem kell túlzott érzelmességgel bírálni azt. mert Kotsi János ur sok tanulmányozás, elmélyedés és civilizált nem­zetek irodalmából meritette tudását. Pallérozott érzéke, csak helyesebb miveltebb és művészibb irányt szabhat, a kezdetén álló magyar színját­szásnak. — így békitette Wesselényi a pana­szos direktort. — Én magam is ilyen hitben voltam, de intelmeiben és a próbajátékok alatt történő köz­beszólásaiban, annyi iróniával nyilatkozik, ami önérzetünket nagy mértékben bántja. — Le kell fokozni az önérzetességet! — mondta Wesselényi kurtán, miután Fejér az érzékenységen kivül más okot felhozni nem tu­dott. — De emberek vagyunk! — Éppen ezért. Az embernek kell meg­gondolnia, hogy első a nemzet s azután az egyén. Nagy dologba kezdtünk nemzetes uram. Én annak tartom s éppen ezért küzdők mellette és áldozok érette. Kegyelmetek is meghozhat­ják azt az áldozatot, hogy türelmesebbek legye­nek. Én küzdelmet folytatok a társadalmi élet­ben és országgyűlésen az elfogult emberekkel és ha kell — anyagi áldozatokat hozok. Kegyelme­tektől csak türelmet kérek. — Türelem, türelem, — ismételgette Fejér. — Abból nekem jutott a több, Kegyelme­teknek csak egy parányi! Jobbat nem ajánlha­tok, mint a békességet. Én szívesen ismerem el a kegyelmed érdemeit a theátristák összeszer- zése körül. Honorálom fáradozásait, de hogy a színjátszást fejleszthessük, magasabb színvo­nalra emelhessük, ahhoz szükségesnek ítélem a Kotsi tudását, mely egyebek mellett a többféle miveit nemzetek nyelvének esmeretében is nyil­vánul. Ezért — ismétlem — a kibékülést óhaj­tom. — Hogy tovább is parancsolgasson? fcn- nek még sem tudnám alávetni magamat sohal (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents