Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-05 / 3. szám

4 KkucrttiMa XIII. EVF. 3. SZÁM. A lelkesedés revíziója ■Bn tűk a németek ml mindent ki nem talál- HU Mát megint van egy jelszavuk. Meat például azt mondják, a német szélrózsa kü- Iffnbfisé irányából felmerült próféták (Felix Langer a leghaagoaabb és a legtevékenyebb neve), bogy a lelkesedést és a rajongást s ezekkel együtt a pate- tlkua odaadást és a kipirult hevületet revízió alá kell Rennl, mert esek mindegyike veszélyes, a fogal­mak Ijesztő összezavarásához vezet s Így a művelő­dés tiszta eszménye szempontjából káros; útjában áll a helyes megértésnek, növeli az ellentéteket s a komolytalan jelszók elburjánzását táplálja. Az üres­ség bábája a lelkesedés, — mondják ezek az uj apos­tolok — nem pedig a tartalmasságé és a mélységé. Nem is említve, hogy a legtöbbször a lelkesedés igaztalan is, miután lélektani értelme szerint szub- jektive túlhangsúlyozott állapot, amely hijján van a kőtelező objektivitásnak. A lelkesedés láz, amelyből hiányzik a gondolkodás mérlegelő bátorsága. Nincs benne semmi abból az intellektuális erőpróbából, mely a tiszta és határozott vélemények alapja. A lelkesedés idegörvényeiben megszűnnek a tudat kon­troljai s e hevületben az emberen romantikus és melodramatikus ösztönök lesznek úrrá, minek kö­vetkeztében utat nyer a kritikátlanság és a felelőt­len túlzás. Ezek nyomán hamis és értelmetlen for- radalmiságok, vak utópizmus és magvanélküli maj- molás szakadnak fel a lelkesültek és rajongók szá­ján. Holott a cél és a feladat nem ez, hanem „a bá­torság úgy látni a dolgokat, ahogy azok adva van­nak". A lelkesedést tehát tessék lefékezni, — mond­ják ezek az apostolok s fökép revízió alá venni, minden téren, minden pillanatban. Azt a nagy szel­lemi káoszt, ami ma az európai kulturéletben ural­kodó, ezek az uj apostolok jórészt az üres rajongók és lelkesek számlájára Írják. Tessék higgadt bátor­sággal állni a művészetek, a politikák s a köznapi élet jelszavai közt... Az olvasó maga is láthatja, hogy ez az uj jel­szó érdekes. Az uj jelszóról kétségtelenül lehet pár kitűnő előadást tartani s lehet róla ugyanannyi ki­tűnő cikket is Írni. Sőt talán még könyvet is, kl- pécézve e témát az összes lehetséges oldalakról, az összes szóbajöhető tudományok megvilágításával, esetleg történelmi alapon, beleszöve a könyvbe egy olyan fejezetet, melynek a cime „A lelkesedés sze­repe a történelemben". A téma — mondom — na­gyon hálás s ezenkívül még magva, azaz tartalma, sőt belső igazsága is van. Egyáltalán nem a hajánál fogva ráncigálták tehát elő. Napjainkban tényleg sok a kritikátlan rajongás. Kultúránkban kétségte­lenül sok a tulfiatalos jelszó. Tényleg nagy a diva­tos áramlatok száma s ezek a bűnök a kritikátlan rajongók tudatát és gondolkodni rest apátiáját na­gyon erősen terheli. A radikális túlzás kontrollok nélküli lelkesültsége — nagyon sok tekintetben tény­leg kortiinet s teljesen mindegy, hogy ebben a ki­emelt szóban hosszan ékezzük-e az ó-betüt, vagy rö­viden. A lelkesek lármái s a véleménytelen rajongók kicsapó furiozói köröskörül tényleg nagyon hango­sak. Valami kis elfátyolozására e sok ágaskodó hangnak és megnyirbálására e sok lobogó üstöknek mindenesetre szükség volna... Viszont, — minden divatos dologgal szemben való ellenszenvem dacára, — van egy ellenvetésem. Persze egyáltalán nem a lelkesedés s a jelszók ka­landorainak a védelmére. Sőt ellenkezőleg, ép az uj apostolok ellen szeretnék védekezni. Védekezni szeretnék a dezillunionizmus és az irónia, a pathosz és a hitnélküliség, napjainkban oly erőteljes hulláma ellen, amelyen a lelkesedés e leg­jobb szándékú revizorai is úsznak. Védekezni szeret­nék a csupán intellektuális megfontolásra esküvők j hideg fölénye és márvány objektivitása, védekezni ! az úgynevezett „uj tárgyilagosok" ez újabb kilen- 1 gése, a lelkesedés leépítése ellen. Ha ugyanis alaposabban megnézem a dolgot, ki­derül, hogy még sem minden lelkesedés ostoba és nem is minden rajongás majmosság, s ha az a szép és az a helyes, ha van bátorságunk mindent abban a kemény kontúrban látni, amelyben ép adva van, úgy kell bátorságunknak lenni arra is, hogy leghi­degebb észbelátásainkat az idegélet amaz áramai járják és emeljék, ami a lelkesedés és a rajongás. Az a bizonyos revideálandó lelkesedés és rajongás ugyanis, bár mi mellett gőzöl fel az emberben, na­gyon pozitív oldatu lelki energia s mint ilyen az egy ember életében Ugyanúgy, mint a tömegekében is bajtóerő; a sodra mindig termékeny.' S ha már ezt belátom, hát akkor azt is be kell látnom, hogy a lel­kesedésnek, még a lázas lekesedésnek is kisebb a ve­szélye, mint az ugyanolyan mértékben eltúlzott lel­kesedés-revíziónak. Hisz a lelkesedés revizorainak higgadt lelkiállapota a természete szerint se állhat másból, mint az előbb érintett hajtóerőként működő leki energiamennyiségnek a tudatos lefékezéséből, illetve csökkentéséből. Persze ezáltal a közbelépés által még nem az ölhetett kezek vagy a lemondás állapota következik be, de — és ebben áll ellenveté­sünk lényege, — az ennek az állapotnak a közelében ólálkodó tartózkodás, vagy esetleg beletörődés na­(Nagybánya, január 3.) A napokban foglalko­zott a Keleti Újság a bukaresti semmitőszék máso­dik szekciójának általános feltűnést keltő döntésé­vel, amely a nagybányai kerületi állami bánya­munkások régi kollektiv szerződését léptette életbe újból és a munkásság összes követeléseit elutasí­totta. A semmitőszéki döntés a bányaszakmunkások szá­mára állapított meg csak öt lej napi béremelést, a munkásság többsége számára azonban ezt a mini­mális napi béremelést sem adta meg és ugyanakkor a munkafeltételekre és kedvezőbb munkabeosztásra vonatkozó összes kívánságokat elutasította. Ez a döntés váratlanul érintette az ország tizenegy bá­nyaterületének munkásait, akik között méltó elke­seredést keltett, mert biztosra vették, hogy a döntési kedvező lesz, figyelembe véve a munkásság megél­hetésének ténylegesen nagy nehézségeit. A döntés nyilvánosságra jutása után Nagybá­nyán és a szomszédos bányacentrumban, Felsőbá­nyán tiltakozó gyűlést tartottak az állami bánya­munkások a romániai;-szociáldemokrata párt kikül­(Kolozsvár, január 3.) Annakidején a Ke­leti Újság is jelentette, hogy a bukaresti pos­taigazgatóság. illetve a kereskedelemügyi mi­nisztérium a portómentességet megszüntette. A jövőben nem fognak portómentességet él­vezni még a hivatalok sem. A kolozsvári pol­gári és katonai hatóságokat január elsejével életbelépő uj rendelkezés nagyon kínosan érintette, mert a kolozsvári postaigazgatóság min­den portómentes levelet ja/nuár elsejé­vel ícezdődőleg visszautasított, ami úgy a katonai, valamint a civil ható­ságok körében nagy felfordulást idé­zett elő. A kolozsvári hivatalok vezetői megjelen tek a postaigazgatóságon és a legélénkebben tiltakoztak az ellen, hogy nagyfontosságu hi­vatalos leveleket ne juttathassanak el illeté­kes helyekre. A postaigazgatóságon azonban hivatkoztak az uj rendeletre, amely január elsejével életbelépett és minden tiltakozás da­cára a hivatalból portómentes leveleket nem fogadták el, illetve visszautasították. A hi­gyobb veszély a lélek háztartásában, mint a lelkese­dés vagy rajongás szárnya. S főleg nem az átlag ra­jongó és az átlag lelkesedökön múlik a lelkesedés ér­téke vagy kára. Lényegében véve még minden kultú­rában és történelemben csak a cselekvők és az alko­tók voltak a fontosak, ezek lelkesedése pedig a tettó- váltás pillanatában mindig lehiggadt. Cselekvés vagy alkotás közben minden láz csitul... Úgy gondolom tehát, hogy ezek az uj apostolok nem sok vizet fognak zavarni. Ez az egész dolog annak az irónia kultusznak az egyik előretörése, mely újabban mindent diszkreditálni akar fölényé­vel s most ezt az aggodalmaskodó maszkot ölti, — holott erőlködésével valójában azt szeretné vissza­nyerni, amit réges-rég elveszített, a hitét a dol­gokban. (G. G.) dötteinek és az országos bányamunkás szövetség de­legátusainak részvételével. A tényállás ismertetése a siralmas döntésről leírhatatlan elkeseredést vál­tott ki a nagyszámmal megjelent állami bányamun­kások körében. A szónokok beszédeik során felele­venítették Madgearu miniszternek és társainak Ígé­reteit helyszínen tett látogatásuk alkalmával, akik nemhogy legalább részben beváltották volna Ígére­teiket, de az illetékes minisztérium kiküldöttjei, még az eddigi ébbérek redukálását is követel­ték. Szarka Sándor vezetőségi tag indítványára el­határozták, hogy az országos bányaszövetség kül­döttsége hatalmas memorandumát visz a magas ré- genstanács elé és kéri a régenstanács jóindulatát és közbenjárását, nyomorúságos helyzetük megjavítása érdekében, mert valamennyien úgyszólván az éhhalál előtt állanak. Elhatározták a nagybányai gyűlésen, hogy az egész ország állami bányaterületeinek munkásszer­Viatalfőnökök érthető izgalommal tiltakoztak az eljárás ellen, hivatkozva arra, hogy nincs megfelelő hivatali általányuk a rendkívül nagy költséget felemésztő portódijakra és bélyegekre. A főpostán azonban ezt az érvelést nem mél­tányolták, aminek következményeképen a posta épületében kínos jelenetek ját­szódtak le. Azonban minden interven­ció dacára a postaigazgatóságnak ra­gaszkodnia kellett a rendelethez és por­tómentesen semmiféle levelet nem fo­gadott el. így megtörténhetett, hogy három nap alatt nagyjelentőségű hivatalos intézkedések nem juthattak el illetékes helyükre és az egyes hivatalok között való postai érintkezés jóformán megszűnt, ami ma még beláthatat­lan következményekkel fog járni. Minden­esetre jellemző, hogy a minisztériumok nagy­jelentőségű rendeleteket adnak ki, de ugyan­akkor nem intézkednek, hogy azoknak a vég­rehajtása a régi közigazgatás rendjébe beil­leszthetők legyenek. A portómentesség eltör­lésére vonatkozó rendelet megjelent, de ugyanakkor senki sem intézkedett arról, hogy az összes állami és közigazgatási hivatalok miféle alapból teremtsék elő a portóköltsége­ket. Évenként csak egyetlen közepes forgal­mú hivatalnak a portóköltsége sokszázezer lejt tesz ki és joggal kér­dezhetik a hivatalfőnökök, hogy hon­nan teremtsék elő a hatalmas összegeket? Kíváncsian várjuk a további fejleménye­ket. mert a postaigazgatóság továbbra is szi­gorúan ragaszkodik a rendelet végrehajtásé hoz. viszont a hivatalfőnökök sem hajlandók a zsebükből fedezni a portóköltségeket. Azelőtt Vezúv nélkü FeltUnéstkaltö újítás a fiiíés terén! A fűtő- technika legnagyobb vívmánya. Nincsen többé rossz kályha, mert a szab. „VEZÚV“ készülék magában véve pótol egy jó kályhát, 50 százalék tüzelő* anyag megtaharíiás! tüzelőanyag megtakarítás ! Gyors hőképződés! Minden vaskályhához alkal­mazható ! A „VEZÚV“ segítségével még a leghide­gebb szoba (he yiség) is keresztül füthető. Beszer zési költség a fűtési idényben 14 nap alatt megté rül. Ara vaslemezből, fényezve 350 lei, vörösrézbői díszes kivitelben 600 lei. — Megrendelésnél a füst­cső bősége megadandó. Gyártja és forgalomba hozza I. WEiSZBERGER Temesvár, Józsefváros, Bul.Bert- helot 1. ár>egyzék kívánatra ingyen ! Vidéki képviselők és ügynökök kerestetnek. Most! kottán szállni 3106 szám Hogyan váltotta be Madgearu miniszter a bányamunkásoknak tett Ígéreteit? A semmitőszék a munkásság összes követeléseit elutasította A miniszteri kiküldöttek bérredukciót követeltek vezetett felszólítják a csatlakozásra. Az egész országban megállt a hivatalos levelek forgalma Szokatlan felfordulás a kolozsvári postahivatalban

Next

/
Thumbnails
Contents