Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-04 / 2. szám

XIII. ÉVF. 2. SZJSf. l állott, hogy jó ideig nem valósultak meg a ter­vei. * A nagy esemény megtörtént. Primo de Ri­véra beadta lemondását. A spanyol diktatúra a mai nappal megszűnt. Ez a fordulat nem jött váratlanul. De Rivéra tábornok már napokkal ezelőtt bejelentette, hogy rezsimváltozásra szük­ség van és hogy ő önként hagyja ott kivételes helyét, nyilvánvalóan nagy politikai okosságra is mutat. Már most mi lesz ezután? Erre vonat­kozólag eltérőek a vélemények. Romanones volt liberális miniszterelnök azt mondja, hogy a monarchista pártok koaliciójának kell átvenni a diktatúra örökét. Primo de Rivéra környezeté­ből szárnyra kelt a hir, hogy a de Rivéra mi­niszterelnök akar lenni az átmeneti kormány­ban is/ mert a parlanjentárizmusnak átmenet nélküli megvalósítása hat évi különleges kor­mányzati rendszer után csak megrázkódtatáso­kat eredményezne. Alfonz király maga se hi­ve a normális állapotok gyors visszatérésének. Legvalószínűbb azonban az a kombináció, anjely szerint a klerikálisok pártja kerül elő­térbe, akik részéről Yaungas volt külügyminisz­ter, jelenleg a nemzetgyűlés elnöke. Primo de Rivéra barátja venné át az .ország ügyeinek irányítását. * Történeti fontosságú az az esemény, amely most Indiában lezajlik. Szemben az angol kor­mány álláspontjával, amelyet Simon-bizottság alkotmányozó munkája domborít ki a legpreg- nánsabbul, úgy a lahorei Ghandi befolyása alatt álló, valamint a madrasi mérsékeltebb és angolszeretőbb indiai kongresszusoknak az a határozata, hogy Indiának legalább is olyan alkotmányt kell adni, mint amilyennel Kanada rendelkezik. De ha alaposabban vesszük szem­ügyre a lahorei határozatokat, úgy azt talál­juk, hogy India a teljes függetlenség alapjára helyezkedett és követeléseiben oly határokra tévedt, ahová még az engedékeny laböur-kör- mány is alig követheti. Ghandi, akit egy időben a mérsékelt Daz kiszorított, ura a helyzetnek. A bojkott mozgalom ismét szédíti a fanatizált hindu tömegek érzületét és állítólag a bennszü­lött hivatalnokok magukévá téve az annyi bájt a a KERTÉSZ EMIL SZEoZÁRUÜGYNÖKSÉGE ORADEA, CHEIUL VEI ENŢIA 13. Interurban telefon: 54 8. A szakmába vágó min 'ennemü vételi, vagy eladási megbízást elsőrendű összeköttetései folytán előnyösen, gyorsan és pontosan telje­sít. Bánáti borok eladása nagyban. Parafa- dugó és pincészeti cikkek képviselete. — okozott „non cooperation“ teóriáját, lemondtak viselt állásaikról. 1930 elején Anglia olyan hely­zetet talál Indiában, mint amilyennel 1917-ben Írországban találkozott. Az angol lapok „poli­tikai bolsevizmust“ emlegetnek és hangsúlyoz­zák. hogy ezt az országot csak a pax brittanica mentheti meg, amely meaformulázásban kissé időszerűtlenül erősen emlékeztet a hajdani pax romanara. Angliáról lévén szó. meg kell említenünk, hogy nagyjából a palesztinai zavargások meg- . vizsgálására kiküldött bizottság is elkészült I munkájával és memorandumban arra a követ­keztetésre jut. hogy a kérdés csak akkor lesz megoldható, ha a zsidók és az arabok maguk ülnek le a tárgyaló asztalhoz és olyan alkot­mánytervezetet fogadnak el. amely a svájci kan­tonális berendezkedést ülteti át Palesztinába, Angliában és a zsidó körökben is él a remény, hogy ilyen alapop biztosítani lehet majd e te­rület nyugalmát.' Wggwobtt ;*Äjperc „hetedik dominion' tervet-;'■ bárméftnyirg is munkáspárt; koncepció legyen az, kivihetőnek nem tartják. Történet a mai Erdélyből: az álarcos és megszalasztott uton- állókrói és az álmos csendőrörsről Korniss Károly gróí országúti kalandfa (Dés, január 2.) Kellemetlen és könnyén szomo­rúan végződhető kalandban volt része kedden éjjel gróf Komis Károly szentbenedeki földbirtokosnak. A gróf kedden este egyedül indult el kis luxus­kocsiján hazafelé. Mint szenvedélyes vadász, autö- turS.ira is magával szokta vinni vadászfegyverét, hogy az eestleg útjába kerülő vadakat akár a vo­lán mellől is Ieterithésse. Simán haladt a kocsival a cáendco éjszakában, mikor Alsózsuk és Válaszút között a gép erős fény­szórói egy, az úttesten keresztül kifeszitett, vastag kötelet világítottak meg. A gróf nyugodtan haladt a kifeszitett kötélig, ahol lestoppolta autóját. Ebben a pillanatban az országút két széléről négy, álarcos, vasvillával felszerelt alak rohant elő s az utszéli rablók megszokott felszólítá­sává! : „Pénzt vagy életet“ követeltek. Gróf Kornis nem vesztette el lélekjelenlétét a várat­lan támadásra, felkapta oldala mellett fekvő vadász- fegyverét s két lövést adott le — a levegőbe, — csu­pán az ijesztés kedvéért. A taktika bevált, a rablók meglepődve a puskalövésektől és elkerülendő azt, hogy netalán nekik is jusson belőlük, pánikszerűén retiráltak s szempillantás alatt eltűntek az éjszaka sötétségében. A gróf az eszeveszett menekülést látva, nyugodtan leszállt a kocsiból, elvágta a kötelet s mi­után még két bucsulövést adott le a biztonság kec- véért, tovább robogott. Rövid idő múlva beért Nagy­iklódra. ahol megszállt egy ismerősénél s egy üze­netet küldött a csendörséghez, amelyben fájós lá­bára. való tekintettel azt kérte, hogy legyen szive» egy csendőr jöjjön ki hozzá, hogy értesíthesse a rablótámadásról. A feladata magaslatán álló nagy­iklódi csandörkülönltmény erre a felkérésre a kö­vetkező udvarias szavakat üzente vissza: — Hagyjon békét nekünk, hadd aludjunk nyu« godtan! Ezek után igazán nem csodálkozhatunk rajta, ha akár bacillusmódra is elszaporodnak a rablók Er­délyben. A csendőrség, mint iátható, tudatában van feladatának s akár éjjeli nyugodalmát feláldozva is lelkiisníeretesen azon igyekszik, hogy megtisztítsa az országutakat a fosztogatóktól s biztossá tegye a közlekedést. Arra vagyunk most már csak kiváncsiak, hogy miféle következményei lesznek a nagyiklódi csend- őrség udvarias és valószínűleg jól megfontolt eljá­rásának. Esetleg feltehetjük azt a kérdést is, hogyan fogják a szintén utonállóktól veszélyeztetett vasúti vonalak őrzésére kirendelt csendőrök kötelességüket leljtoUeni. — Julianna hercegnőt í -rníszetíudományi dok­torrá avatták. Amsterdamból jelentik: Julianna herc\gnöt a leydeni egyetemen a természettudomá­nyok és filozófia doktorává avatták. A hercegnő ta­valy az államtudományokból szerezte meg a dokto­rátust s igy most már három doktori diplomája van, noha mindössze huszonegyéves. límiárSmtor utazó, fí;s, ruhás, stb. kosarak, virágállványok, mindennemű kosáráru prima kivitelben kap­ható és rendelhető Petőa-u. 7., házfelügyelőnél fáklya gyűl az éj den (18) Jrta: Sedesi Samu Az utolsó szavakat annyi hévvel mondta, hogy Rozália kisasszony ismét, valamely várat­lan és kényes fordulat bekövetkezésétől tartott. Édesen remegett a szive, de egy hirtelen lecsa­pó meglepetés izgalmait kerülni akarta. Kotsi a Rozália révedező tekintetéből kiolvasta, hogy e pillanat nem alkalmas az érzelmek kitárására. A szerelem fogantatása szent titok, amit kiváncsi és profán szemektől őrizni kell. Meghajtotta magát és igy szólt: : — Búcsúzom Rozália kisasszony. Boldog vagyok, hogy személyesen is tiszteletem tehet­tem. És engedje meg, hogy a játszó társaság kö­rében ezután is felkeressem. — Mindig kedves vendégünkként fogadjuk. És kezeit búcsúra nyujtá, amit Kotsi kissé hév­vel ragadott meg, de aztán gyöngéd udvarias­sággal csókolta rá búcsúját. A társaság tagjai még együtt voltak. Fejér János meghívta Kotsit, hogy próbáik alkalmával keresse fel mentői gyakrabban s a mennyiben úgy a játszásra, mint a darab tartalmára észre­vételei volnának, azokat közölni szíveskedjék. — Mi a jót és a jó tanácsot mindenkitől szívesen fogadjuk, — mondta végül, mikor el­búcsúztak. Kotsi Patkó János, mikor az utcára lépett, úgy el volt gondolkozva, hogy nem vette észre az előtte elhaladó kapitányt, aki rámordult: Salutiren Sie, Herr Kadét! Kotsi a csákójához emelte kezét. Aztán bosszúsan csapta kardját a kövezethez, miköz­ben haragosan mondta: Te se parancsolgatsz nekem sokáig! XIII. Arra senki sem gondolt a társulat férfi tag­jai közül, hogy Kotsi János miért olyan gyakori látogatója a próbáknak és miért olyan szives oktatója a játékosoknak. Fejér Rozália talán sejtette, de a többi leányasszonyok örök női kíváncsisága kutatta az okot. A próbák szünete alatt Kis és Keszegh Terézia egymás között egy kis irigykedéssel sugdosták is: — Tudod-e, — mondta az egyik Therézia, —■ hogy Kotsi ur nem a színjátszásért szaladgál Ide, hanem a Rozália szemeiért. — Láttam! Szinte porzik, úgy teszi neki a szépet, — suttogott a másik Teréz. — Szorgalmas széptevő! — Rozália sem olyan jámbor szent, mint a milyennek látszik. — Azért akarta megcsókolni az a bizonyos ur! Hihihi, — folytatta az első Terézia. .— És ezért védelmezte olyan hősen az a bizonyos másik ur, hihihi! — Denikve, Rozália a direktor testvére. — Kotsi ur pedig sógorának készül. — így aztán a jó szerepeket Rozália kapja. — S a mellé egy csinos szeretőt! így suttogott, igy rágalmazott titokban az irigy pletyka. Kotsi János kétségkívül nemcsak korának nagyképzettségü férfia volt, de a női szemek is hamar megakadtak rajta. Egykorú leírásokból tudjuk, hogy „középtermetű, jól al­kotott csinos férfi volt. Arcvonásaiból komoly­ság tükrözék, társalkodása nemes, igaz szemér­mes és csendes, modora emberbecsülő.’’ Hát nem csoda, ha a két Terézia féltékeny­sége felébredt s Fejér Rozália szerencséjét meg­szólták. Ez a csendes pletyka olyan titok ma­radt, ami akkor senkinek se jutott a fülébe. A leányasszonyoknak azonban megkönnyebbülést okozott, hogy kibeszélhették magukat. A próbákról Kotsi rendesen hazakisérté Fejér Rozáliát. Otthon aztán megint jó darabig a színjátszásról beszélgettek, miközben Rozália megjegyezte: — Szinte csodálom kegyelmedet, hogy ka­tona létére is ilyen lelkes rajongója a színját­szásnak. — Mert én jobb hazafi vagyok, mint ka­tona. Különben teljes egyetértésben vagyok azokkal, akik honi mivelődésünk és nyelvünk pallérozása tekintetében, a színjátszást egyik legfontosabb eszköznek tekintik. Értem, azt a szinjátszást és színjátékokat, melyek a nyelv mivelésére és az ifjúság erkölcsére jó hatással vannak. — És mint katona, foglalkozik haditudo­mányokkal is?-— Ahhoz semmi kedvem. Más az én vi­lágom. — Más? És melyik világ lehet az? — kér­dezte Rozália. — Az, — mondta Kotsi Patkó János, — a melyikbe most belenézek .... És a Rozália mély tüzü, szép szemeibe né­zett ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents