Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-27 / 20. szám
XITI. tVF. 20. 6ZAM. 13 Ahogy régen k Maholnap bizony már csak romantika, ahogy régen kurizáltunk. A régi fiuk szerelmes szive ott porlad a menyasszonyi koszorúkkal együtt és idegen a mai ifjúságnak, mint a gyöngyös párta, a pruszlik, a násfák, erdélyi hires ötvösöktől kikerült nehéz, nemes ékszerek. Meghaltak a szerenádos éjszakák. Ma grammofonnal adják a szerenádot is, vagy a széptevő legény unottan bekapcsolja a rádiót és ahelyett, hogy ragyogó, szerelemtől elektromos szemekkel azt mondaná: „Szeretlek“; legfeljebb bosszankodik a „fadingra“, együtt cigarettázik a lánnyal, megissza a pálinkáját és elmegy kártyázni a klubba. A mi időnkben tiszta virághóditas volt a kurizálás, ma liba az a leány, ki a „látszat kedvéért“ ragaszkodik ehhez a kis „formalitásához- Mondanád most, hogy „a maga kedvéért lehozom a csillagot az égről“, a legtöbb nő a szemedbe kacagna és azt tanácsolná, hogy közelebb kapod valamelyik szörmeüzle- tet, ha már olyan „pali“ vagy. A táncról ne is beszéljünk, különösen a régi magyar táncokról, — azokról nem is szólva, amelyekkel Bessenyei csodálatba ej tette a kiráiyasszonyt s az egész bécsi udvart. — Sormagyar, palotás, stb-... a nevüket se ismerik ma a jazz-bandra összenyomott testtel tekergő párok, mintha ketten se tudnának egyenesen állani. Viszont el kell ismerni, hogy a pipaszár lábak csontzörgése talál ehhez a muzsikához. Egy egészséges pityókával hatot el lehetne törni egyszerre belőlük. Széles, bubánatos kedvedre viszont azt mondaná a kislány, hogy „maga milyen duhaj, nem zsánerem“. Viszont, ha „zsánere“ vagy is és elkezdenéd a régi módi tisztelet- adást, félénk pirulást és igazi asszonyimá- dást, amely csak egyet ismer, de azért kész meghalni,akkor érthetetlen anyámasszonyos gügye vagy, aki nem mer bevágni és faképnél maradsz azzal a fehér regénnyel együtt, melyet hajlandóságod jeléül szórakozásul ajánlasz. Esetleg átnyújtasz egy virágszálat és porba ereszkedő térdeiden igy szólasz: „Kisasszony! Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél...“ A válasz a legtöbbször ez lesz: — „Akkor hagyja itt a rózsaszálját és bocsásson meg, de nekem ma moziba kell mennem.“ Népdallal ne is kísérletezz. Tegyük fel, hogy az ősi tradíciókhoz, az igazi költészethez ragaszkodásodban elköveted azt a tapintatlanságot, hogy: „legyen velem rádióba jóba, súgja bele a fejhallgatóba“ — helyett azt találod elhuzatni, hogy: „Temetőben láttalak meg először“, köunyen azt a tanácsot kapod, hogy már megnyithatnád a halálozási sorrendet. ' Szívós ember leteare megpróoaioa a legszebb magyar szerelmi módszerek egyikét: lóháton érkezni meg a választotthoz. Ahelyett, hogy a „világ legszebb lánva“, akinek hiszed, fehér, puha kézzel kockacukrot étetne a lovaddal; gúnyosan fogja kiadni előtted ş soffőrnek a parancsot: — „Kérem ezt a lovat kösse be a garázsba“ — és te törheted a fejedet, hogy kire értette... Viszont, ha autót vezetsz, lenézi a „márkát“ és megkérdezi, hogy erre a kis kirándulásra mért nem hoztál inkább traktort. Az öltözködésről ne is beszéljünk. Lehetsz akármilyen deli legény, de ha nem elsőrangú szabó varrt rád, vége a szerelemnek. Régebben az ismert jeges esőben is elmentünk szerelmes szép lányunkhoz s nem nézte a gúnyát, csak a kölcsönösen lobogó igaz érzést, amire rálehetett bizni akármilyen súlyos életet. Ma finoman igy adnák tudtodra, hogy külsőddel nincsenek megelégedve: — „Mondja Jéró, hol vette a mü-sárt a cipőjére?“ De tegyük fel, hogy szerencsés fickó vagy úgynevezett „ellenállhatatlan“, magaddal se bírsz, hát ápertén azt mondod: — Jucika, legyen a feleségem! — Mennyi időre? — fogja hamisan kérdezni Jucika. A mi időnkben legfelebb a papához küldött. — Beszéljen a papával. Ha a papa kidobott, Jucika sirt és hóttig esküdte, hogy „csak a tied maradok“. Ma ebben is változott némileg a helyzet. Jucika int, hogy számba se vedd. — Majd beszélek én a papa fejével!... Ez a jobbik eset, mert igy is szokták fogalmazni. — iUi köze hozzá az apámnak? Ha még ezek után is megmaradsz szándékod mellett, Jucikád azonnal tisztázni fogja a feltételeket is. — Gyereket nem akarok. — De én úgy szeretem a gyereket, — sóhajtasz. — Akkor megnézzük a sétatéren a másokét. Te esetleg még a házasság előtt megnézed a mások gyermekét és többé nem mégy Jucikához. Nagyon valószínű, hogy pár hét múlva maga Jucika fog eljönni hozzád és alig öltözötten — „csábosán“ feléd nyújtja karjait: — Mégis meggondoltam. Nem bánom hát a gyermeket... És ez csak néhány példa. Reggeltől estig lehetne variálni. A mai modern nő tipusa bőséges anyagot szolgáltat hozzá. Ha valahol kizokogod panaszodat, a tetejébe ki is kacagnak. Ha nem mernek kikacagni, meg lógják magyarázni, hogy ébredj fel, mert ma más világ van, mint régen. A modern nőnek más hivatása és igényei vannak, mint régen. A „dolgozó nő“ nem ér rá hetekig „svermolni“, szerelmes nyögésekkel nem töltheti az idejét, kenyeret kell keresnie és kiszolgáltatottsága hozza magával etikai megváltozását is, a nagyvárosok, sőt falvak elprostituálódását is. A szegény leány, akármilyen intelligens, nem mehet férjhez, az anyagi és egzisztenciális bizonytalanság, különösen kisebbségi sorsban a mai ifjúságnak teszi lehetetlenné a nősülést. A pajtáskodók igy természetes kiutat keresnek és találnak a dilemmából. A régi prűd felfogásra semmi szükség, a világ, az élet fejlődik ezen a téren is. A nő ma szabad, egyenrangú a férfivel, teste, lelke fölött szabadon rendelkezik, tehát ne ütközzünk meg, mert akár akarjuk, akár nem, tudomásul kell vennünk az „élet szavát“. A szociológusok a nemzetproblémát vetik fel. „Leányaink pártában maradnak, az anyaság katasztrófához közeledik, a gyermek, az uj generáció megteremtésére nem is gondolnak és ezen a téren többet veszítettek a nemzetek a háború óta, mint az egész háborúban. Előre ki lehetne számítani, hogy mennyi idő múlva halnak ki természetes utón, a nemszaporodás révén a nemzetek“ és beszélnek a néma világkatasztrófáról... Az egyházak a hitetlenséget okolják, az emberiség etikai lezüllését ezer okkal magyarázzák: Istentelen kultúrával, eibizako- dott technikai fejlődéssel, materializmussal, a gazdasági és szellemi népgyilkolással. E vélemény szerint a háború nem szűnt meg, hanem az egész világra kiterjedten tovább folyik. Az egész világ egyetlen véres front... És ez igaz is. A szép kollektiv gondolat diadala az egyén halálát okozta a megvalósulásban, ami viszont a tömegek és országok sorsát rántotta magával. És ezt a világot, s benne a népeket csak az emberek boldogsága mentheti meg. Boldogoknak kell lennünk, hogy el ne vesszünk. Ma mindenikünknek egy egész világgal kell harcba szállanunk és erre a tudatra el fog jutni mindenki, csak tiszta, szép, nagy szerelmes szív kell hozzá, ugyanaz, ami régen lehozta a csillagot az égről és nem nézte a pénzt, a vagyont, a szórakozást, a divatot, az állást, a szobát, nem volt könnyü- vérü, bűnös, leányirtó, ifjúságot megfertőző, terméketlen, gonosz csak nemiség; hanem néma hittalálkozás, eszmei és lelki magaslat, erő, energia, szépség, szemérem, tisztaság és hűség egy egész életre, igazi virághó- ditás... A virághóditás pedig világhóditás... Nyirő József. Pn»*bé!yok és fodrászok szakmájuknak minden kellé, két megtalálják az ország C fi egyetlen és legolcsóbb bevá>8 sár/ási forrásánál, a |Jtt-------8 „Parfüm ria Li as“ vállaTWfflnBr latnai aucur şti, itr, Smárdnn 37. Szálliiások vidékre. Kivá- natra árjegyzék, a hires ideal II li es Venus rzippanok képviselt * lete es raktára. Telet'. 373-05. Bethlen Gábor és az erdélyi katholicizmus — Biró Vencel tanulmánya — A cimben jelzett mű nem vaskos kötetet kitevő monográfia, csupán egy másfél nyomtatott Ívre terjedő tanulmány. Mégis úgy tárgy-, mint szellemtörténeti szempontból különös figyelmst érdemlő dolgozat. A nagy fejedelem halálának háromszázados évfordulójával kapcsolatban megjelent Bethlen-iro- dalomból nekem és számomra s — aligha csalódom — Erdély számára is a legbecsesebb, a legjellemzőbb, tehát a legkedvesebb is. Tárgytörténetileg a tanulmány, anyaga és egéez felépítése szerint, szilárdan pozitiv. Azt a részlet- kérdést teszi vizsgálat tárgyává: milyen életlehetőségei voltak az erdélyi katholicizmusnak Bethlen Gábor uralkodása alatt? A kérdésre adhaitó feleletet történettudományunk már régen és többször megszerkesztettnek vélte, midőn hirdette, hogy Bethlen türelmes uralkodó volt, nem bántotta egyik fele- kezetet sem. Nemcsak türelmes volt, de főhivatalnokai között is találunk katholikusokat és szombatosokat is. Ezenkívül tényleg visszaadott a katholikus hívőknek egy sereg templomot. Aztán idézte történetírásunk a Bethlennel szembehelyezkedő Eszter- házy követének titkos jelentését Erdélyből, a fejedelmi udvarból, mely azt jelentette: itt jó állapotban vannak a pápisták. S végül idézgettük Bethlen végrendeletének azt a szakaszát, amely megértést ajánl, kívánva, hogy az emberek a vallás miatt ne veszekedjenek; annak megítélését ama nagy papra bizzák, aki lakik a mennyben; ne legyenek papokká, ne üdvözítsenek senkit, legyen szabadságukban az ország törvénye szerint a négy bevett vallás közül azt tartani, amelyiket akarják. lm ezekre szoktunk hivatkozni annak igazolására, hogy Bethlen Gábor uralkodásának egyik vezérelve és irányítója csakugyan a vallásszabadság volt. S ha nem egy souve- rain uralkodóról van szó, hanem csupán egy magánemberről vagy főhivatalnokról, akinek felelőssége csak a rábízott ügykör határáig terjed, akkor az említett tények csakugyan elégséges bizonyító erőt szolgáltatnak. Ámde Bethlen uralkodó volt és az uralkodók jellemének, uralkodásuk értékének végső és döntő igazolója mindenkor a törvény, a törvények jósága, szelleme. Az intézményes cselekvés és nem az alkalmi tett, a törvények szövege és nem a magánkörök számára adott megnyilatkozás igazolja vagy marasztalja el az uralkodókat, az államférfiakat. A Biró Vencel tanulmányának épen az az egyik értéke és jelentősége, hogy felvett kérdését ebből a szempontból tárgyalja. Ismeri és felsorolja ő is Bethlen alkalmi tetteit és nyilatkozatait, melyeket a vallásszabadság elve jellemez, és hat at s amelyek a katholicizmus javára szolgáltak. De ezek mellett cs felett főként az intézményes, a törvényes bizonyítékok ismertetése teszi tömören súlyossá értekezését. A székét elfoglaló fejedelmet templomok és jé és lelkes papok után vágyó katholikusok fogadták. Pásztor nélkül volt a nyáj. Már első intézkedései (az udvarhelyi, bethlenfalvi és attybai döntések) bizalmat ós reményt keltettek a katholikusokban, hogy az erdélyi szomorú helyzetkép változni fog. Változott is. Az 1615-diki kolozsvári országgyűlésen Bethlen régi, feledésbe ment törvényt újított fel, mely szerint, ahol amely fél többségben van, azé legyen a templom. „Bethlen e törvényt főleg a»ert újította fel, mivel vele elsősorban a katolikusokon akart segíteni, — mondja Biró Vencel — s igy az erdélyi katholikusok életében uj korszak kezdődött.” A templomkérdés országgyűlési rendezése egyik intézményes bizonyítéka a Bethlen vallásszabadságon alapuló uralkodásának. A templomkérdésen kívül másik intézményesen megoldott ügy, mely a Bethlen nevéhez fűződik, a katholikus egyház egységesebb kormányzásának előmozdítása, a jó és lelkes papi nemzedék nevelése és munkába állása, melyet Bethlen gyökeresen akart megoldani azzal, hogy vicariust nevezett ki. A vikáriuskinevezéssel a katholikusok életében lényeges helyzetjavulás állott be. Bethlen a vicariusi intézményt egyházjogi alapon szervezi, kivéve magát a kinevezést. E megoldás intézményes elintézésnek mutatkozik annál inkább, mert a kinevezés egész életre szólott. Intézményes javulást jelentett a ka- tholieizmu5ra az az országgyűlési végzés is, mely az erkölcs és az ország jóléte érdekében az egyházi rend kötelességeit (tanítási, példaadási, ja vitás, íe- gyelemtartás) megszabta És végül intézményesen rendezett ügy ax fi, n.
