Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-27 / 20. szám
14 JglSESttlMrt} unió-törvény vallásügyi értelmezése és kifejtése, mely elrendeli, Iţogy mindé? rend, maradjon meg a törvényben, igazságába?, ne hadakozzék, ne idegenkedjék, senki a ţnaga vallását a másik elnyomásával előmozdítani ne igyekezzék. Ez országgyűlési végzés jelentősége abban áll, hogy a vallások egyformaságát újra és vwuşp.ţilyşşea kijelenti. Az unió-törvény alapján a vallásvédelem közös kötelesség; kiki köteles nemcsak a saját, hanem a más vallásszabadságát is védeni. Ez unió-törvényre, melyet Brandenburgi Katalin alatt ismét felujitnak és szélesítenek, hivatkoztak a katholikusok később is mindannyiszor, amikor jogukat védték. Ez unió-törvény Bethlen nevétől el nem választható. íme ezek az intézményes bizonyítékok a Bethlen uralkodásának vallásszabadságot biztosító tartalma mellett s ama kedvezőbb légkörnek, melybe a katholicizmus az ő uralkodása alatt jutott s melynek áldását az utókor is készséggel elismeri s amely az erdélyi katholikusok lelkében ma is, a fejedelem halálának háromszázados fordulójakor a Biró Vencel szavaiban ünnepi visszhangra talált. A tanulmány tárgyi érdeme a kérdésre vonatkozó források és tények közvetlen megszólaltatása, összeállítása és kifejezése. A katholicizmus helyzetképe Bethlen alatt lényegesen és intézményesen jobbra fordult; a megelőző évtizedekhez képest valóban uj korszakba jutott. Államvallás jellegét, melyet elveszített volt, nem nyerte ugyan vissza, de szabadságát, egyenlőségét nemcsak elvileg és papiroson, hanem a törvényes gyakorlatban is megtartotta, élvezte. Növeli a tanulmány szellemi és etikai súlyát az a személyi körülmény, hogy szerzője az erdélyi fejedelmi korszaknak elismerten egyik legalaposabb ismerője, r. kath. pap, sőt szerzetes. Ennek következtében müve mintegy helyreigazítja Szekfü Gyulának azt a ferde megállapítását, mely szerint egyetemes vallásszabadság és tolerancia helyett, ami akkor nemcsak nálunk, de egész Európában ismeretlen volt a mai érteiamhen, Bethlen egyszerűen hiţhfi és áldozatkész harcosa volt a pro test án1'. izmusnak, közelebbről a helvét hitvallású reformációnak. (Szekfü 278. 1.) Valamint azt a tételét is kellő értékre szállítja alá,, hogy a Bethlen jogara alá tartozó területeken a katholicizmusnak sokkal rosszabb volt a helyzet«, mint a Ferdinánd alá tartozó területeken — a protestánsoknak. Az eféle mai keletű okoskodásokkal szemben döbtő az érdekeltek és az egykorúnk felfogása. Arra a kérdésre is, hogy a Bethlen uralkodása, intézkedései előnyösek voltak-e a katholicizm.usra, vagy nem, az a döntő és jellemző, hogy mindjárt a Bethlen halála után a katholikusok azt kérték, • hogy a Bethlen Gábor idejében való gyakorlat számukra patens levélben biztosíttassák s hivatkoztak a Bethlen törvényére, leveleire, mint jogforrásra és jogvédelemre. A szerző természetesen nem vitatkozik Szekfü- vel; ő esak ismerteti a tényeket s rövid megjegyzésekben fűzi az ismertetéshez értékeléseit. De a tények ismertetése és a megjegyzések vitatkozás nélkül is cáfolják a felmerült téves állításokat s újra és nagy erővel igazolják, hogy Bethlen uralkodásának egyik alapja az intézményes vallásszabadság. Ahogy tudtuk és vallottuk eddig is s amelyiket a szintén kath. vallásu Andrássy Gyula gróf a következőképpen méltatott: „Ebben a korban melyik más protestáns kormányzat alatt volt ennyire jó dolguk a katholikusok- nak ? Ş ebben a korban melyik kath. fejedelem adott önszántából annyi jogot más vallásuaknak? Bethlennek s az ország többségének általa fenntartott türelmessége a magyar genius győzelme a nemzetközi ragály fölött. Midőn a kath. reakció a magyar katholicizmus nagy részéi magával ragadta, megbecsülhetetlen haszon származott abból, hogy olyan vezetés mellett, mint a Bocskaié és Bethlené, a protestantizmus a magyar nemzeti lét fentartásá- nak szempontjából indult ki és eltérve a külföld példájától, a türelem utján maradt. Egyes protestánsok épen olyan szenvedélyesek, mint a katolikusok. De a felekezetnek felső vezetése, a hivatalos politika, e nagy férfiak befolyásánál fogva megóvja a helyes irányt. Erdély a helyes ösvényen maradt. Melegágya a vallásbeli türelmcsség állam fnntartó erejének. Bethlen, valóban a vallásszabadságért küzdött.” (A magyar állam fennmaradásának stb. II. köt.-ben, a Bethlenről írott fejezetben.) Bethlen Gábor fejedelem nemcsak nem rabja kora szenvedélyének, a vallásüldözésnek, nemcsak esetleg és alkalmilag türelmes, de intézményesen, országgyűléseinek végzése szerint is védi, ápolja, fentartja, azt a sza- badvallásgyakorlatot, melyről már az egykorú jezsuita feljegyezte volt. Hires az erdélyi rendek amaz intézkedése, melyben egymásnak esküvel kötik le magukat, hogy a bevett vallásokat szabadságukban teljes igyekezettel és erejükhöz képest megtartják. .U-.i És növeli a tanulmány etikai és szellemi súlyát az a körülmény is, hogy ^zg^zője az Erdélyi KathoESSE= W5 fiz oroszlán Elbeszélés Irtás Terescséayi György Ozoxay Ann usk ával, a tanácsosék szép eladó leányával esett meg az a különös és manapság igen szokatlan dolog, hogy két fiatal szerelmes ifjú udvarolt neki egyforma hevességgel, egyforma kitartással és egyforma esélyekkel. Csak fiatal eladóleányok értik meg, hogy ily ritka esetekben milyen nehéz a döntés. A két udvarló szinte egy napon ismerte meg a leányt, mind a kettő az ismeretlenség egyforma távolságából közeledett a szivéhez, erős, egészséges, szép fiatalember mind a kettő, az életben elkövetkező esélyeik is majdnem egyformák, mert Viktor gazdagabb familia gyermeke, szép szál ember, atléta és nagy gavallér, János szelidebb ugyan, kicsit csendes, de állhatatosnak mutatkozik. Most mindkettő főisikolai hallgató még, de néhány év múlva kész emberek... nehéz közöttük a választás nagyon... Azt mondja ez egyiptomi álmoskönyv, úgy javasolja minden szerelmi tanácsadó, hogy ilyen esetekben a szívre kell hallgatni, esak a szív érzi meg az igazit... Hát bizony sokszor és Annusba esetében sem érezte meg a szív... Ő szegény esak annyit tehetett, hogy a női ösztön sugallatára egyelőre nem bocosáj- totta el maga mellől egyiket sem. Nem engedte, nogy lovagi torna fejlődjék ki a két vetélytárs között, nem akarta, hogy a férfi vetélkedés döntsön. Várt, mert maga akart megbizonyosodni. De hogyan? Mert ezt óvatosan kell csinálni és csalhatatlanul, úgy hogy meg nt* sejték a fiuk. An- nuşka érezte, hogy a véletlen fog segíteni rajta, a ravasz szövetséges, amely annyiszor pártjára kelt már a konok és buksifefü nőknek és annyiszor elveszített* a komoly és n agyért elmü férfiakat... Nos, egy gyönyörű nyári napon végre megérkezett a véletlen... de szép sorjában akarom elmondani fcz egészet, mert kiesit valószínűtlen a história, pedig igazán megtörtént, tanúbizonyság rá, hogy An- nuska egy éve asszony már, egyik udvarlójánaa boldog felesége, ami viszont aura is ess Ihatatlan bizonyság, hogy a kislány nagyon okosan és nagyon jól választott. Ama nevezetes nyári délután ugyanis Amnnska sétára hivta udvariéit a várospark elhagyatott külső sétányaira. Rekkenő nyári melegekben nem járt arra senki• Útközben a folyó, hidján kellett átmenniük es, Annusba, aki túláradó jókedvben volt, már itt megkezdte a fiukkal az ineselkedést. — Melyikük hozna tehát nagyobb áldozatot ér- teát? — faggatta őket. — Maga, Viktor, mit cselekednék. ha véletlenül beleesnék a vízbe? — Utánaugranék... Kimenteném. És maga, János? , — Én is... — Mindig ezt mondják, mindig fogadkoznak... Melyiküknek higyjek hát igazán ? — Ki kell próbálni, — ajánlotta Viktor, — ugprjék be a vizbe! — Nőm engedem... szamárság, — lépett a leány mellé János, — minek a próba?... Az ilyent meg kell érezni.., — De miről erezzem meg? — mondta a leány, — hiszen én mindkettőjüket szeretem... Olyan jó fiuk... És mindkettőjüket másként... különös ez, nem tudom megmagyarázni.. — Hát bizony, érthetetlen is, — duzzogott Viktor, — nem engedi, hogy magunk között intézzük el a kérdést.. Hármas barátsághoz ragaszkodik, hogy majd maga választ... Nos, jól van, de két év éta még nem tudott választani. Annusba kacagva karolt- beléjük. — Türelem... a dolog nagyon hamar eldőlhet... — Csakhogy rászánta végre magát... — Állok a próba elé minden pillanatban, — erősitgették a fink. így haladtak pár lépést előre és még a viz fölött voltak, amikor megint megszólalt a leány: — Tehát igazán tudnának áldozatot hozni érte«? — Akármilyen nagyot 1 XIII. «VF. 20. SZÁM. ' —— um I ni likus Akadémiában, annak egyik legelső szakosztályi gyűlésén olvasta, fel. A kimondottan katholikus jellegű ifjú tudományos intézetben, annak is egyik legelső megnyilatkozásának keretében egy kiváló szerzetes történetíró adózott elismeréssel a maga feleke- zetének gondolkozása, szive szerint Bethlen Gábornak. Áldozott pedig nov. 13-án, időben elsőnek, megelőzve még a reformátusok egyébként nagyszabású és emelkedett ünnepségeit is. De megelőzve az erdélyi egész magyarság egyetlen nem felekezeti jellegű visszaemlékezését, az Erdélyi Irodalmi Társaság Bethlen-ünncpélyét is, amelynek esak a tartalma volt méltó a nagy fejedelemhez és az erdélyi magyarsághoz. A kerete, méltósága azonban egyáltalán, szegényes volt, akár a nagy fejedelem emlékéhez képest, akár a kisebbségi sorsban élni akaró magyarság öntudatossága tekintetében. Lám, a felekezti idegességekkel telt Magyarországon a Bethlen emlékezetének áldó melegénél legalább pillanatra egymásra találtak a lelkek s egy Klebesberg és Ugrón Gábor adták szavát az egyetemes magyarság hódolatának Bethlen iránt. Itthon és nálunk, a vallás- szabadság földjén azonban a magyarság egyeteme közönyösen átaludta a nagyszerű alkalmat, a háromszázados évfordulót. A felekezetek megünnepelték Bethlent, de az erdélyi magyarság nem, legalább is nem elég méltósággal. Pedig még a románság körében is felhangzott a Bethlent méltató szó Lupas János történelemprofesszor előadásán keresztül. Az Erdélyi Katholikus Akadémiára nézve határozottan jó omen, hogy annak első osztálya ezzel a felolvasással indult neki az életnek. Kívánjuk, hogy a jó omen minden további munkásságát jellemezze. A Dunántúlról származó, de szivben-lélekben erdélyivé vált kiváló szerzetes tudósnak pedig köszönet, elismerés és hála szabatosan felépített tartalmú, nagy etikai és szellemi súlyt jelentő tanulmányáért. Dr. Kristóf György „RECORD-FARM“' 3 Szentendre, Pismány. Magyarország egyik legmodernebb államilag ellenőrzött faj baromfitenyésztés! mintatelepe ajánl az 1930 iRi tenyészidénrei Angol Peeples és holland Enny Koewe import, Rhode Island Red. Kiváló bőtojó dán import fehér Wy ndotte. Cambridgeból hozatott üOÖ-on felül tojó Khaki Campbell kacsa, keltető tojásokat, napos csibéket, kacsákat és növend. k állatokat. Kérjen árjegyzéket. — Gondolkodás nélkül! Mindez csak szó... van-e bizonyíték? Viktor arca hirtelen felderül... lassan a zsebébe nyúl és előhúzza aranyóráját, a másik kettő meglepetve bámul... ■— Nézz)?! — 'kiált fel, — itt az órám... — Látom... Szép óra... arany.., — Mit akarsz vele?... — Éppenséggel semmit... csak ezt, ni... És nagy Ívben messze elhajítja az órát. A kerek ékszer élc-s fénye pillanatra felvillan, majd halk csobbanás hallatszik alant, a hidláb körül örvénylő viz irányából... — Bedobta?... Miért tette? Viktor győztesen feszilti ki mellét. — Próbát kivánt... nos ez volt az én próbám... Annuska arca biborpirosra válik a csiklandozó boldogságtól. — És maga, János? János komoran áll, nem felel. Viktor győzelem fölényével évődik vele. — Hja, ez nem szigorlat... ez már az élet, komám! Amott különb lehetsz nálam, elhiszem, de itt... — Nem volt egyenlő a verseny, — felel bosszúsan a fiú. — Miért? — kérdi a ve'télytárs. — Mert nekem nincs órám... — Hagyják abba... elég volt, — előzi meg a leány a kirobbanni készülő összecsapást. — Tiz pont Viktor javára, de imég nem végeztünk... És vidáman vezeti őket tovább, csacsog, sióval tartja őket és nem engedi, hogy összevesszenek. — Nem szabad— csal: összeveszni ne, nem szép és nem igy akarom... Különben is rámbizták... Most halljunk valamit a tervezett kirándulásról... hányán leszünk? Mondja el, Viktor.... ügy tudom, már ki is béreltél: a motorcsónakot... Ha Andorfy néni is eljön, akkor engem is elenged a mama... Az előbbi jelenet feszültsége -csakhamar elmúlik, beszélgetve haladnak tova. A park üres és a leány vezeti őket a kanyargó, félig gondozott ösvényeken. A külső erdőben járnak már, régen, lelket
