Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-24 / 18. szám
XIII. tvr. 18. SZÁM. fövcmTltinh ___ J Pablo de Ascarate left a Népszövetség* kisebbségi osztályának igazgatói a (Kolozsvár, január 22.) Épen egy esztendővel ezelőtt, amikor a kellemetlen emlékezetű Colban Erik a leszerelési osztály élére került, meglepetést, sőt felzúdulást keltett az a döntés. mely utódjává nem régi helyettesét Pablo de Ascarate-t, a Népszövetség főhivatalnokát tette meg, hanem Aguire de Career személyében kívülről hozott ebbe a jelentőségteljes állásba uj embert. Aguire de Carce-t erre ? pozícióra Spanyolország jelölte ki, melynek mind- azideig tényleges diplomata szolgálatában állott. Nyilvánvalóan egyik kikötése volt ez a kinevezés annak, hogy Spanyolország visszatért a Nemzetek Szövetségébe s egyben biztosíték, hogy a nemzetközi fórum semmiféle formában nem fogja a katalán mozgalmat — Primo de Rivera diktatúrájának ezt a nyílt sebét — érinteni. A meglepetés, melyről szóltunk, egyformán nagy volt mind a Népszövetség ügyeit ténylegesen intéző hivatalnoki körökben, mind pedig a közvetlenül érdekelt kisebbségi világban. Az előbbiek úgy találták, hogy a szolgálat menetét hátráltatja, ha tagállamok szeszélye a szakértelmet presztízs szempontokkal kívánja helyettesíteni. Az utóbbiak pedig azt találták felette méltatlannak, hogy érdektelen semleges személyiség helyett olyan hatalom egyszerű delegáltja foglalja el ezt a kényes és nagyfontosságu helyet, mely a kisebbségi kérdésben közvetlenül és erősen érdekelve van. I Bár Aguire de Cancer a kisebbségek képviselőivel való személyes érintkezésében rendkívül közvetlen és megnyerő magatartást tanúsított, s e tekintetben semmiféle kifogásra okot nem adott, mégis kétségtelen, hogy Pablo de Ascarate kinevezése a kisebbségi körökben, melyek a Nemzetek Szövetségével közvetlen érintkezésben voltak és vannak. Ascarate a legelső időktől kezdve részt vesz a kisebbségi osztály munkájában. Az ügyek iránt mindenkor a legnagyobb érdeklődést tanúsította s nem egyszer lepte már meg a kisebbségi kiküldötteket pontos tájékozottságával, mely mindig a tárgyilagosság bélyegét mutatta. Ha a kisebbségi ügyek eldöntésére befolyása nem is volt s vezető állásában sem igen lesz mindaddig, mig ezeket a vitákat politikai szempontok hatalmi szava dönti el, — feltétlenül megnyugtató a kisebbségek számára az a tudat, hogy ügyeiket pedáns s becsületes tárgyilagosság készíti elő s nem kell már itt is a hatalmi igények szolgai, rosszakaratú kiszolgálásával számolni. A svájci lapok, melyek élénk érdeklődéssel kisérik a népszövetség adminisztrációjának belső életét, nagy örömmel és elégtétellel regisztrálják Ascarate kinevezésének hirét, melyet a tanács tegnapi ülésén már jóvá is hagyott. E tekintetben nincs külömbség a német és a francia nyelvű sajtó állásfoglalása között. Mi sem tehetünk egyebet, minthogy a magunk részéről csatlakozunk ehez. dr. S. I. — És a lakáskórdés? — vetem fel a problémát. — Nem lesz lakásrekvirálás, ne féljenek az uraik Temesváron különben is van elég üres lakás. A szervezkedés, az ügyosztályok berendezése pedig lassan és fokozatosan fog megtörténni. — Mennyi idd alatt? — Három-négy hónap is eltelik addig. Sőt, — mondotta megfontoltan — egy évre is szükség lesz, amig teljesen berendezkedünk. Addig pedig a lakásproblémát építkezéssel akarjuk megoldani. Hangsúlyozni kívánom, hogy A kerületi igazgatóságok végleges berendezkedéséig egy év Is eltelik... Bocu Sever bánáti kerületi igazgató nyilatkozik a bánsági pénzpiac helyzetéről, a kerületi igazgatóságok hatásköréről és a kisebbségi törvényről — Mikor Massarykkai tárgyalták meg a kisebbségi problémái (Kolozsvár, január 22.) A kávéházba a százas bizottság délutáni üléséről özönlenek be a vidéki nemzeti parasztpárti potentátok, prefektusok és pártvezérek. Az egyik asztalnál hangos vita folyik. A kávéházi lármán is keresztülszürődik két név: Vajda és Haţieganu. Az ujságiróasztal vendégei felfigyelnek. Miért nem érkezett meg Vajda belügyminiszter és a százas bizottság üléséről miért maradt távol Haţieganu, képviselőházi alelnök ? Erről vitáznak a politikusok asztalánál is. Kritikus, de még inkább hangos vélemények hangzanak el. Az egész kávéház figyelni kezd. Ez a vita, amelyet a lapok is felszínen tartottak, nemcsak a politikusokat, hanem minket is érdekel. A kávéházba egy magas, szikár-termetű, dús feketeszemöldökü, deres halántéku ember lép be. A hangos asztalnál elül a lárma. Felugrálnak és udvariasan invitálják a belépőt. Pillanatra csend lesz a kávéházban. Aztán egymás fülébe súgják a vendégek. — Ez Boon Sever, bánáti miniszter... Az ujságiróasztalnál azt mondják: az uj bánáti kerületi igazgató és még hozzáfűzik: volt kolléga. Nehány perc múlva külön asztalnál ülünk, szemben egymással. Intervjut csinálunk a volt kollegával. Szívélyes és udvarias. Kissé fáradt, de szívesen nyilatkozik. Amig elfogyaszt egy fekete kávét az alábbi disputa folyik le köztünk: — Miért nem érkezett meg Vajda belügyminiszter és miért maradt távol Haţieganu Emil alelnök a százas bizottság gyűléséről? Bocu miniszternek az arcán alig észrevehető árnyék fut végig, de mindjárt utána elmosolyodik, legyint egyet a kezével és csak annyit mond: — Túlzott kombinációkat fűznek ehhez a lapok is, a közönség is. Beszéljünk másról. — Lecsillapodott a bánáti pénzpiac izgalma? — A legelső dolgom volt, hogy a hirtelen kitört pánikot, amit a bankok fizetésképtelensége idézett elő, lecsillapítsam. A pénzügyi krach a kinevezésemmel egyidőben történt. Maniu miniszterelnöknél, a pénzügyminiszternél és illetékes pénzügyi embereknél Bukarestben nyomban kihallgatást kértem. Sikerült sürgős intézkedéseket provokálnom, mert a Bánság pénzügyi helyzete pillanatra súlyos volt lés nagyobb katasztrófától lehetett tartani. Örömmel jelenthetem, hogy a kormány megtette a maga kötelességét. Az aradi bankoknak 25 milliót, a temesváriaknak pedig 20 milliót biztosított, amit szükség esetén a Banca Naţionala utján a piacra dob, hogy a hirtelen támadt pánikot lecsillapítsa. Ezzel utaztam vissza a Bánságba. — Nehéz istalláció . . . jegyeztük meg. — Bizony nehéz. Azonnal ankétot hívtam ösz- sze, amelyen 27 bankigazgató vett részt. Ezek az urak együtt öt milliárdot reprezentáltak. — Öt milliárdot? — Úgy értem, — mondotta Bocu miniszter, — hogy ők reprezentálták a bánáti pénzállományt, ami öt milliárdot tehet ki. Az ankét alkalmával két. momentum esett jól nekem. Bukaresti intervencióm eredménye és személyes megjelenésem lecsillapitot- ta a bánáti pénzvilág izgalmait. A pánik megszűnt és a bankvezérek szónoka azt mondotta, hogy személyes megjelenésem többet ér az ő számukra, mint a bukaresti pénz. Mikor ezeket mondja, sugárzik az arca az örömtől. Minden átmenet nélkül az uj kerületi igazgatóságok ügyére térünk át, elkomorodik újra. — Hány tisztviselő lesz a kerületi igazgatóságoknál? — tesszük fel az újabb kérdést. — Gondolom, háromszáz. Ezek azonban nem lesznek uj tisztviselők. Nem is nevezek ki uj hivatalnokokat. Ennek a kontingensnek a felét a bánáti inspektorátnsokból verbuválom, másik felét pedig a bukaresti minisztériumokból osztatom be. uj kinevezések nem történnek. Sőt, apasztani akarjuk a tisztviselői létszámot, mert az állam budgetje több terhet nem bír meg. Aztán a kerületi igazgatóságok hatásköréről kezdünk beszélni. — Az uj közigazgatási törvény idevonatkozó intézkedései — mondja — nyitott kaput hagynak. Nőm precizirozzák a hatásköti eléggé. Dgy látom, hogy az igazgatók személye és a minisztériumoknál való befolyása szabja ki a hatáskört. Amilyen súlya van az igazgatónak, olyan lesz a hatásköre az igazgatóságnak. Ezen a téren még sok és nehéz küzdelmeink lesznek a centralista törekvésekkel szemben. — Lesz kisebbségi szekciója az igazgatóságnak? — kérdezzük tovább. — Egyelőre nem. Legalább arra semmiféle intézkedés nincs, ügy gondolom, hogy fontos kisebbségi ügyekben maga az igazgató illetékes dönteni. Magam részéről megértést, jogot, igazságot és méltányosságot Ígérek. — Külömben most készül a kisebbségi törvény, — folytatta. Pop Ghiţa, aki hosszú külföldi ta- nulmányutját befejezte, most készíti elő az uj törvényt, melytől nagyon sokat várok. Tiz évig együtt dolgoztunk a „Tribunal” szerkesztőségében. Megtanultam ezen idő alatt nagyrabecsülni a képességeit. Puritán ember, nem hajhássza a népszerűséget és nem fél semmiféle pressziótól. Itt kissé elgondolkozik, kutat emlékei közt és lassaD folytatja: — Kievben, a forradalom idején, midőn szerveztük Oroszországban a román légiókat, sokat éjszakáztunk és vitatkoztunk a kisebbségi kérdésről. Ezekben a vitákban Massaryk, a mai köztársasági elnök is résztvett. Remélem, jó iskola volt ez nekünk és kitűnő alkalom a kisebbségi kérdés alapos tanulmányozására és megértésére. Ezért várok én és várhatnak sokat a kisebbségek is Pop Ghitától, aki bizonyára nem fogja meghazudtolni a múltját és olyan törvényt készít elő, amely ezt a rég óta vajúdó problémát nyugvópontra fogja juttatni. Ezt mondja Bocu Sever, a jövő majd megmutatja, jól tud-e jósolni. (—jós.) MOZGÓ eddig n&m SâtoSt eSsőrarsga HARRY FIEL filmet mutat be. TITOKZATOS KASTÉLY (Sző kutyája). Izgalmas kalan- dorfilm, melyet a legújabb Metro Goldvyn híradó egészit ki. - Monopol Ero-Film
