Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)

1930-01-24 / 18. szám

g«; ,a:­/?W" C/c/"Kolozsvár, 1930. január 24, jpéDÍCÍ ELŐFIZETÉS FTi;LT"' ^ : I évre 1200 lej, félévre öCQ le negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 cldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYAaPÁÍlTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piáta Unirii (Főtérj 4. Telefon : 6-08, 6-94 «• 3-64. XIII. évfolyam lS-lk szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON 1 évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre IS pengő. Egyes szám ára 2D HUSr Hágá után A hágai konfererftyán’ résztvétt gazdasági szakértők azt állítják, h»£y a megvitatásra ke­rült kérdéskomplexum pénzügyileg oly kompli­kált volt, amelyhez fogható az ujabbkori nem­zetközi konferenciák történetében alig akad. Követelések és ellenkövetelések, nemcsak Ma­gyarország és az utódállamok részéről, de más államokkal való viszonylatban is, majd megint a hitelezőként fellépő államok között is, külön elszámolások, külön betudások, külön megegye­zések, külön magánügyletek. Ember legyen * a talpán, aki el tud igazodni a számok és a téte­lek őserdejében. Talán a be nem avatottak orientálódási nehézsége vonja maga után, hogy a beszámolásra kényszerű államok a könyve­lési technika minden művészetével felszerelve, egy árnyalattal tetszetősebben tüntethetik fel mérlegüket, mint ahogyan az a valóságban in­dokolt lett volna. Igazi áttekintést csupán a megegyezésekről szóló jegyzőkönyvek szószerinti szövege fog majd nyújtani. Egyelőre meg kell állapodnunk ab­ban, hogy egyetlen állam sem érzi becsapottnak magát. Miután bennünket közvetlenül sem a né­met, sem az osztrák, sem a bolgár megegyezések nem érintenek, elmélkedésünk tárgya kizárólag a román optáns-kérdés és a magyar jóvátétel ügye. Magyarországot újabb jóvátételi nehézsé­gek sújtották —- ez egyszer letagadhatatlan tény. Ám e gazdasági tehertétellel szemben egy olyan általános jellegű politikai aktívum észlelhető, amely Magyarországon is jó hangulatot jelen­tett, az utódállamokban is. Azok a súrlódási fe­lületek, amelyek lehetetlenné tették, hogy Ma­gyarország szomszédaival gazdasági természetű megegyezéseket köthessen, kiküszöbölődtek. Bár­mily nagy áldozatok árán is, de kihúzták az op- tánsper méregfogát. Bármennyire is megdöbben­tően legörnyesztő kötelezettséget kellett Magyar- országnak vállalnia magára, Budapesten végre megtudhatják, hogy mennyit kell fizetnie Ma­gyarországnak és Írásban van az is, hogy ezen­túl az utódállamok nem állhatnak elő újabb és újabb követelésekkel. Ez a gazdasági tisztánlá­tás, a jóvátételi problémák az eddigi ködös számkáoszból egy precíz könyvelési tételbe való rögzítése, — eredménynek ez is valami. A vitás ügyek elintéződtek, a hágai konferencia pontot tett a keleti jóvátétel ügyét kisérő veszekedések mellékzöngéi után. Most már befellegzett a pró­kátort fogásoknak, nyugdíjba kerülhet az a dia­lektika, amely csüréssel-csavarással színezte alá az eddigi tárgyalások menetét. Ez a megegyezés, amelynek szépséghibáit ügyesen takargatják fü­gefalevelekkel, mégis csak: megegyezés, mégis csak a keleteurópai villongásoknak a nyugvó­pontja, a világháború likvidálásának egy neme, egy grádicsa. Magyarország most nagyobb kölcsönt fog felvenni, _ hogy ezúttal ne csak a többi államok gazdasági újjáépítésének a munkájában vegyen részt, de a maga portáját is rendbehozhassa, a háborús romokat, _ugy, ahogy, kiépíthesse. Úgy olvastuk, hogy Hágában a megegyezéssel kap­csolatosan, de ennek mindenesetre távoli össze­függéseképpen Románia is nemzetközi kölcsönt vesz fel, hogy a Vaskapu-szoros körüli forgalmi feladatokat megoldhassa. A hágai megegyezés- től nemcsak Magyarország vár valamit, "de az utódállamok is és emezek nem csupán jóvátételt, de ezenfelül saját gazdasági légkörük külön megkönnyebbülését. Pia Magyarországon egy nagyobb kölcsön felvétele következtében meg­indulhat az az építő munka, amelyre nem fek­szik rá minduntalan szomszédai részéről jelent­kező újabb és újabb gazdasági retorzióknak az árnyéka, úgy Romániában is kezdetét kell ven­Parlamenti bizottság kiküldését követeiül a szocialisták a leoénvi eset kivlzsoáiására (Bukarest, január 22.) A kamara szerdai ülésén Pistiner szocialista tiltakozik a cser- novici rendőrségen történt verések ellen Napirenden Flueras szociáldemokrata képviselőnek a lupényi ügyben mondott in­terpellációja szerepelt. Fluerás beszéde elején felhívja a kormány figyelmét a munkáskér- désre, kéri, hogy ezt legális módon intézzék el, mert máskülönben a mimkások kénytelen lennének illegális utón kivívni azt, amire jo­guk vmi- Kéri, hogy a kormány részesítse egyenlő elbánásban az ipari és mezőgazdasági munkásokat és ez utóbbiakat ne favorizálja. Az ipari munkásoknak több joguk is van a támogatásra, mivel nehezebb munkát végez­nek és több adót fizetnek. Állításait statiszti­kai adatokkal támogatja. Ezut;' a kormány­nak a lupényi üggyel kapcsolatos működésé­ről beszélt s újból hangoztatta, hogy ugylát- szik a kormány nem veszi komolyan a mun- káskórdés rendezését, mivel máskülönben ele­jét lehetett volna venni az ilyen események­nek, amelyek a román munkásság történeté­ben örök emlékezetül megmaradnak. Rész­letesen foglallcozik a lupényi eseményekkel s megállapítja, hogy azok, akiket a miniszter­tanács maga is hibásoknak talált, még g mai napig sem kapták meg büntetésüket• Rátér ezután az agent provokátőrök működésére. Helytelennek tartja azt a beállítást, hogy a munkások hivei lettek volna a szélsőséges mozgalmaknak. A munkásokat csak félreve­zették és belehajtották a sztrájkba, olyanok, akik Sózván prefektus védelme alatt állottak és egyenes utasítása szerint dolgoztak. Beszé­de közben megemlíti a Keleti Újságot is, mint amely lap tárgyilagosan foglalkozott az ese­ményekkel• Leszögezi, hogy Munteanul, akit a lupényi sziguranca jelentésében szociálde­mokrata Vezetőnek tüntetett fel, nem volt ve­zetője a pártnak és működését az egységesek is megbélyegezték. Kéri, hogy a kormány a lupényi ügy kivizsgálására parlamenti bi­zottságot küldjön ki, amelybe a kormánypárt és a szociáldemokrata párt egyenlő számban küldenék ki képviselőiket. Az interpellációra kedden fog válaszolni a kormány nevében Mirto belügyi államtit­kár és utána Maniu miniszterelnök. Fluerás interpellációjára a kamarát ked- Iddg elnapolták. „Bizalmas“ természetiteknek nyílvánítják a népszámlálási adatokat A kamara elé szerdán terjesztették be a népszámlálási törvényjavaslatot, amely 10 szakaszból áll- Az első szakasz kimondja, hogy 1930-tól kezdődőleg minden 10 évben tartanak népszámlálást s ennek napját a munkaügyi minisztérium állapítja meg s azt királyi dekrétum alapján közük. A második szakasz szerint a népszámláláson összegyűj­tött adatokat bizalmas természetiteknek te­kintik, úgy, hogy azok csak statisztikai cé­lokra használhatók fel, nem szolgálhatnak do­kumentumként. birói, pénzügyi vagy köz- igazgatási hatóságok előtt. Azok a hivatalno­kok, akik ez ellen vétenek, egytől-hat hónapig terjedő börtönbüntetést és ötezer lejtől húsz­ezer lejig terjedő pénzbírságét, kapnak. A negyedik szakasz elrendeli, hogy minden la­kos köteles magát alávetni a népszámláhm rendelkezéseinek, a hatodik szerint a közhi­vatalnokok tartoznak résztvenni a népszám­lálás munkájában. A hetedik szakasz 103 mil­lió lejben állapítja meg ,a költségeket, a kilen­cedik kimondja, hogy a városi és falusi ha­tóságok hat hónappal a népszámlálás előtt kötelesek rendbehozni az utca elnevezéseket és a házszámozásokai, a tizedik pedig úgy in­tézkedik, hogy a lakossághoz intézendő kérdé­seket külön végrehajtási utasítás fogja meg­szabni. Értesülésünk szerint ez ellen az utolsó szakasz ellen, úgy a szociáldemokrata párt, mint a kisebbségi pártok kifogást emelnek és kérni fogják, hogy a lakossághoz intézendő kérdéseket is foglalják he a törvénybe, illető­leg tegyék parlamenti vita tárgyává, mivel ez a fontos ügy nem hagyható a munkaügyi minisztérium rendelkezésére. nie egy olyan gazdasági enyhülésnek, amely utat nyit egy szolidabb alapon való kibontako­zásnak. Akik inszcenálták ezt a mozgalmas há­gai együttest, azzal érveltek, hogy Keleteürópá- nak békéje, nyugalma, fellendülése függ e meg­egyezéstől. Magyarország nem áll hát útjába, hogy az utódállamok eddig villongásokra fel­használt. energiáikat ne változtassák át gyü­mölcsöző tevékenységgé Az egész hágai konfe­rencia, éjszakába benyúló üléseivel, a közveti- tők erőfeszítésével, az aláirt jegyzőkönyvek tö- megsuiyával egy fabatkát sem ér a keleteurópai j országok számára abban az esetben, ha azonnal nem követi ezt kiépítése annak a gazdasági együttműködésnek, amely egységes munkakeret­be illeszti bele Romániát nemcsak a kisantant szomszédjaival, de Magyarországgal is Végze­tesen kiábrándító volna nemcsak Magyaror­szágra, de azokra a jóhiszemű nagyhatalmakra is, ha a kisantant-államok továbbra is a gazda­sági elzárkózás fényűzését folytatnák és az érintkezésének azon a harcias formanylevén érintkeznének Magyarországgal, amelyet meg­szoktunk a belgrádi, prágai és a bukaresti kis­antant konferenciákon. Magyarország a kelet­európai béke ügyében úgy fizet, mint a köles. De vájjon az utódállamok ennek a békének az érdekében nem tartoznak-e, ó távolról se Ma­gyarországnak, hanem önmaguknak, egész Eu­rópának olyan pénzben fel nem érhető adóssá- ! gokkal, amelyeket ugyan nem jelölt meg a kon­ferencia, de magának a konferenciának a cél­jában imboválódik. Magyarország kész szoro­sabbra fogni a szálakat a szomszédaival, most már az utódállamokat illeti a szó, hogy a hágai konferencia kialakította fundamentumra tovább építsenek. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents