Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-24 / 18. szám
fOBâmz&aatii (Kolozsvár, január 22.) Élénk vita folyik j mostanában a román nép különböző táborai j között arról a „nagyszabású“ decentralize- ' dóról, amit az uj közigazgatási törvény állítólag végrehajt. A tárgyilagos szemlélő erről a reformról azonban egyelőre csak annyit tud, hogy áz új törvény teremtett ugyan tartományonként egy-egy központi szervet — főnökkel és sók tisztviselővel — árra azonban, hogy ezeknek mi lesz a tényleges hatásköre s hogy ez mennyiben jelent valóságos decentrá- Uzációt — eddig vajmi kevés világosság derült. Addig is azonban, mig e téren kissé tisztábban láthatunk, mint ma, hasznos feladat beszámolni arról, hogy más országokban miként szándékoznak megoldani a decentráli- záció esedékessé vált problémáját. A belga példa Köztudomású, hogy Románia alkotmánya többé-kevésbé az 1860. évi belga alkotmány másoíata. Épen ezért megérdemelné a bukaresti és erdélyi irányitó román körök figyelmét az a nagyszabású reform, melyet most ezep az alkotmányon végrehajtani készülnek. Több Ízben beszámoltunk már e lap hasábjain a flammand-wallon viszályról s azokról az eredményekről, melyeket a flammand mozgalom az utolsó időkben elkönyvelt- A legutóbbi a sorban a genti egyetem teljes flammayidositása volt. Végeredményben azonban ezek csak részletkérdések. Az összes pártok figyelme ma a kérdés alapvető megoldására irányul, annál is inkább, mert a belga állam száz éves fennállásának ünnepét, melyre ezévben sor kerül, a két államalkotó faj békéjének megkötésével szeretnék megülni. A Troclet-féle javaslat Ez magyarázza azt a lázas tevékenységet, melyet az alapvető reform kidolgozása terén a különböző frakciók tanúsítanak. Első helyen érdemel ezek között megemlítést a Troclet-féle javaslat, melyet a következőkben ismertetünk: A szóbanforgó javaslat alapjában kívánja megváltoztatni a belga állam eddigi szerkezetét. A megyei beosztás helyett három tartományra osztja fel az országot: Wal loniára, Flandriára és a brüsszeli tartományra, tekintettel arra, hogy az ország erős francia lakosságú fővárosa flanunand vidék közepén fekszik- Ez’a’megosztás azonban nem csupán formászerint váló: a három tartomány valóságos, komoly önkormányzatot kapna — természetesen külön parlamenttel. ami nélkül az el sem képzelhető Ezeknek a tartománygyiiléseknek teljes szabadságuk volna: a közoktatásügy terén, a munkaügy és népjólét terén, a tartományi közmunkák terén, a vicinális vasutak és közutak dolgában s a mindezeket illető pénzügyek kérdéseiben. Az ország parlamentje csupán országos érdekű dolgokban dönt, mint hadügy, küliigy, vámügy stb. A szenátus pedig tulaj- donképen államtanáccsá alakulna át, melynek tagjai nagyrészt a tartományi gyűlések választanák meg. A szociálisták terve Ettől, a wallon liberális oldalról jövő tervtől lényegben alig különbözik a belgiumi szociálisták megoldási javaslata, melyet Van- dervelde, az ismert belga szocialista vezér a napokban ismertetett egy svájci német munkáslap hasábjain. A szóbanforgó javaslatot a flammandok részéről Huysmanns, a wallonok részéről Destre muirkásvezetők tárgyalták le. E javaslatnak a lényege a két nemzet teljes kulturális szabadsága a szó legtágabb értelmében. Ez az autonómia területi elhatárolással kezdődik s végig vonul a szetle.pii élet piinden terén. Közösök csupán a gazdasági vonatkozású problémák maradnak: azok tehát, ahol valóban vannak az egy államban élő emberek között közös érdekek. Ezzel a szociálisták a minimumra kívánják szűkíteni a két nemzet közti súrlódási felületet, mely ma széles rétegek legértékesebb energiáit fogyasztja fölöslegesen. XIII. ÉVF. 18. SZÁM. 1 anwjiawwiw»»«««»» , | Mindkét javaslatot tehát mélységesen átjárja az autonóm gondolat, melyet Troclet javaslata különösen plasztikusan fejez ki: „Szabad községek a szabadon kormányzott tartományokban, szabad Flandria és Wallo- nia a szabad Belgiumban és szabad és független Belgium a szabad nemzetek nagy családjában...!“ A belga alkotmány irae ilyen változásokon készül átmenni Vájjon mikor következik el annak az ideje, hogy a régi példát az uj időkben is követni fogják Dr. S. /. Paraguay és Bolívia között háború készüS (Washington, január 22.) A Punta Casadonál előfordult határincidens ügyében Paraguay kormánya újabb lépést tett az amerikai külügyi kormányzatnál s bejelentette, hegy Bolivia ellen panasziratot nyújt be a Népszövetséghez. A paraguayi kormány attól tart, hogy Bolivia a határon általános támadásba kezd, mert egyes jelek arra vallanak, Kuntz tábornok, Ássuncionba érkezett hírek szerint, általános offenzivára készíti elő hadseregét. A határvidéken a helyzet nagyon feszült. I * ekcéma es éveken át «ürheUUea ÄclÄ, Cădem kenőcs használata után rövidesen visszanyer (ek almukat és n vutalmnkai r. „ i ■ visszanyer In !ásosságát azáXTfc^/, » gy.tou ki. akik régóla szcLedUk ekcéma, <ol, porsenestul, pattanástól furunkuiusról b»i nn°h kiütéstől, Vsalánklüíés,^1 véíkí értöl Sí “Y ruht.il. táhogtól'égéiueblóT *^«101. kérgesétől, úgyszintén lebes^sőf fáklya gyúl az éjöen (33) Jrta: Seöesi Samu Azon a nagy napon is ott ült a mester feleségével házok széles tornácán, hová az éltető meleg napsugár tűzött. A virágágyás és gyepes udvaron, már nyílott az ibolya és fodros levelét előre tolta a tavaszi kankalin. Az enyhe légben a zöldülő pázsit illata szálldosott. A mester hallgatva mereng s tekintete a nyugati hegyek gerinceit járja. Arra száll, a merre Kolozsvár fekszik. Fekete fürtéit tele szőtte az idő fehér szálakkal és Rozália sem ifiasszony már. Gesztenyebarna dús haján, hideg őszi éjszakák dérütéseinek ezüstös fénye csillog. A mester csendesen megszólal: — Csodaszép hangok rezdülnek felém és gyönyörű képek bontakoznak ki előttem. És amit hallok és amit látok, mindazt mesélni szeretném néked édes Rozáliám. Csak azért mese, mert szépsége mesébe illik. Hallgasd a mesémet. Rozália nem szól, csak férjére emeli még mindig szép szemeit és szorosabban simul melléje. A mester beszél: — Két decennium óta uj század hajnala dereng keleten és uj század estéjének szelíd bíborába száll a hunyó nap. A meghalt század utolsó és az uj század első decenniumában, mi és derék társaink, ringattuk a magyar színjátszás bölcsőjét. Szegény volt, kenyér nélkül, árva volt szeretet nélkül, bujdosó volt hajlék nélkül. Mi dolgoztunk, hogy kenyere legyen; a szivünkre öleltük, hogy érezze a szeretet melegét és nem pihentünk addig, mig hajléka biztosítva nem volt. Mi élesztgettük ehez fáradhatatlanul a lelkesedés lángját, mely kezdetben alig nagyobb mint egy fénybogár. De nő, i lobog és gyújtó lángja szétcsap az országban s j fénye azokra sugárzik, akik az épületen dől- | goznak. Látom id. Wesselényi Miklós hatalmas alakját. Mellette dolgoznak a Bethlenek, a Bánffyak. a Telekiek, a Kemények. A buzgó Jósika Antal, Béldi Vencel, Mikes János s a minket megkedvelő Rhédey Ádám és még többeket. Olykor megtörlik fáradt homlokuk verejtékét, de aztán csüggedés nélkül hordják a fát, a követ, a téglát, a szent hajlékhoz. Thalia templomának oltárán ég már az örök tűz és falai közül kicsendül nemzeti erőnk és dicsőségünk himnusza. Az első templom ez Rozáliám de ez a század nyomában uj és díszes templomait emeli a színjátszó művészetnek. Hajolj a keblemre édes Rozáliám, úgy mint egykor, amikor azt mondtad: A tied mindörökké! És nézz arra, messze Kolozsvár felé, ahol ma magasan lobog a szent tűz és érezni fogod, hogy reánk is sugározza gloriozus fényét... Este volt és a nap, mintha vérbe borult volna, vörösen bukott le a nyugati hegyek mögé... VÉGSZÓ. Kotsiné, Fejér Rozália 1829-ben halt meg. Halálos ágya mellett állottak férjén kívül, pályatársai közül igen sokan, Ungár Anna, aki anyjaként szerette, gyászba öltözve egy műkedvelői előadáson, könnyek közt jelentette a közönségnek halálát. Emlékverset irt róla, melynek kezdő sorai igy hangzanak: Magyar játszó színnek első dísze néked . Űzessen maradott theatrális széked. Melynek dicsőségét elörre kezdetted. Tökéletességre legelébb vihetted, j Fehér Rozália, Mázsák tanítványa, Magyar Horizonnak első Szivárványa. Kotsi Patkó János 13 esztedővel élte túl neje halálát. Magyar-Frátáról Kolozsvárra költözött és amig itt élt, sokat időzött a színészek között, akikkel szeretett elbeszélgetni a mult időkről. Szépművészeti és drámai tanulmányokat irt, amelyek elvesztek. Gödé István, aki a színészetnél Kotsi P. János tanítványa volt. ezt írja mesteréről: ,,E nagy ember, ki színpadi képzettségben koránál — keveset mondva — félszázaddal élt előbb, ki Thaliának valóban avatott papja volt, mint különben vagyonos nemes, — a szinipályát hivatásból választó. Aranka György haláláról, Szatmáry József, jogtudós, Aranka rokona, a mult század elején, Marosvásárhelyt a következőket jegyezte fel: „11 Marti-i 1817 délelőtt 11 órakor szemem előtt holt meg Actuarius Tabulae Regiae Assesor Méltóságos Aranka György élete 80 esztendejében. Született 1737-ben 15 Septem- bris. Még 10 Marti-i igen jó kedve volt. Vacsora után a kanapén pipázott s olvasta Zimmermann Taschenbuch der Reisen-t. 9 óra után feküdni akarván menni, mikor a kanapéról {elkölt, — elesett, fejét balfülével az falba ütötte s legottan animi praesentiaját elvesztette, szemét örökre lehunyta, nyelve elnémult, minden érzékenysége megtompult, csak mélyen horkolt. Ettől fogva mind mellette voltam, mig megholt. Adjon Isten neki boldog nyugodalmat és feltámadást....” Jancsó Pál magas kort ért. 74 éves koráig játszott. Ekkor búcsúzott a színpadról és a közönségtől a „Csörgő sapka” cimü darab Mandalino szerepében. Bucsufellépte alkalíná- ■ val beszélni akart a közönséghez, de csak ennyit J mondott: „Jó éjszakát!” Belgium útban van a konterácsó felé Troclet wallon képviselő indítványa a szabad községekről, a szabad tartományokról és a szabacü ajkamról — Wander* weide cikke a szocialista megoldásról
