Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-22 / 16. szám
4 ffQsaJMregfóaafc xiii. eff. is. szám. hitelesen tudok, nem elszigetelt jelenség. Az iskolák államsegélyét tekintve megállapítom, hogy egyáltalán nincs arányban azzal, amit a régi Magyarország adott. Különben is úgy adják nekünk az iskolai államsegélyt, mintha ezért az összegért örökös hálával tartoznánk annak, aki adja. A régi Magyarországot pedig nem kötelezték erre nemzetközi szerződések, mint a mai Romániát, és mégis annyit juttatott a régi román egyházaknak és iskoláknak, amely összegnek, természetesen valorizált ellenértékének, csak egy elenyésző töre- .dékét utalják ki nekünk. Az idő azonban haladt — Téves azonban az a felfogás, amely nem az akkori kor felfogása szerint akar elbirálni egy kérdést, mert hisz akkor a mai értelemben világszerte ismert kisebbségi jog a mai nemzetközi felfogásban nem is létezett és a ma fennálló nemzetközi egyezmények a magyar államra akkor nem lehettek kötelezők. Népszövetség sem létezett. Az egész kérdés egyszerű belügye volt az illető államnak, amelyet Magyarországon egy nemzetiségi törvénnyel intéztek el. Szives örömest elfogadnám és elfogadnánk ma, hogy velünk szemben azt a magyar nemzetiségi' törvényt alkalmazzák. (Úgy van! Úgy van!) — Bekövetkezett az összeomlás ideje, amelynek egyik előidézője volt a Wiison-féle gondolatoknak a középeurópai népek közvéleményébe való behatolása, amely a népek önrendelkezési és nemzeti autonómiáját hangoztatta. Az uj államalakulások számára és a megnagyobbodott államók részére a kisebbségek ellenőrzését nemzetközi konvenciók is elősegítik. Jogilag is megíormulázott kisebbségi jog létezik ma, léteznek kisebbségi szerződések és létezik e kisebbségi jognak nemzetközi ellenőrzése s ezzel az addigi határtalan állami szuverenitás korlátozva van, amire azt mondják, hogy ez az állami szuverénitásba való beavatkozást jelentené, vagy ahogy a soviniszta román sajtó feltüntetni szokta, az állam szuverénitásának lealázá- sát. De ha ez igaz volna, akkor minden megkötött nemzetközi szerződés, amely kötelez valamire, az állami szuverénitás lealázását jelenti. Gyulafehérvár erősebb a törvénynél — És most megemlékezem az államalapító gyulafehérvári nemzetgyűlésről is. Nem vitatkozom arról, hogy junktimban van-e a nemzetközi szerződés és Gyulafehérvár, vagy junktimba hozható-e ez a két ügy? Arról sem vitázom, amit most legutóbb a parlamentben felvetettek, hogy vájjon a gyulafehérvári határozatoknak közjogi formai értelemben van-e jogi érvényük. Felvetették még azt is, mint fontos szempontot, hogy Gyulafehérvár azért sem lehet rájuk nézve kötelező, minthogy ők arra állítólag a magyarságot meghívták és a magyarság a meghívás dacára sem jelent ott meg. A történelmi igazság az, hogy a magyarságot nem hívták. De ha meghívták volna, kétségtelen, hogy ott nem jelenhetett volna meg egyetlen magyar sem. (Helyeslés.) Ezek olcsó kifogások csupán, hajánál fogva elő- rángatott ok-keresések arra, hogy ezáltal a valódi kötelesség alól ki lehessen bújni. (Úgy van!) — Vitáznak arról is, vájjon — szemmel tartva az akkori körülményeket — két oldalú szerződés-e Gyulafehérvár? Ezt nem lehet eldönteni, »• nem is állította senki, hogy az, de végtelen szomorú tünet politikai életünkben, hogy ilyen labilis és nevetséges feltételekhez kötik ma a kormányon levők azt, hogy a gyulafehérvári okmány életben legyen-e, vagy papirronggyá váljék? Bármit mondanak, bármilyen elnevezést akarnak adni ennek, állítom, hogy Gyulafehérvár a kelet'ko- - zésénél fogva, az ott hangsúlyozott jelentősége miatt, fontosabb bármilyen formai, de megváltoztatható törvénynél, az ilyen törvényeket folyton változtatják, cserélik. Olyan erkölcsi kötelezettséget ró időtlen időkig azokra, akik a határozatot hozták és ezek az egész erdélyi románságot teszik ki, hogy e kötelezettségnek még a vitatása is erkölcsi lehetetlenség. Ha ennek a vitatását mégis megengedhetőnek tartják, mi mást nem tehatünk, mint sajnálattal tudo- . másul vesszük, de hangsúlyozottan és történelmi felelősségünk tudatában kinyilvánítjuk erre vonatko- : zólag a mi, egyenes ellentétben álló felfogásunkat és tiltakozásunkat. (Hosszantartó éljenzés.) Nincsen okunk félni a múltért — Mert úgy áll a dolog, ahogy ez itt általában szokott lenni. A kormány ellenzéki korában mást vallott, mint amit tett egy esztendős uralma alatt. Most az ellenzéki oldalon vállalt program kötele- natteégeit a régi magyarországi állapotok emlegetésére akarják átcsusztatni s oc&Y’ et ooir mwsuoUg ro&sr Rouge ugyanaz a Rouge et Noir sohasem adja ugyanazt az illatot ha más-más emberek használják. Minden egyes esetben a bor és a hai természetes illatával uiabb és újabb ósszhangszatokba egyesül, amelyek hasonlók ugyan, de csak annyiban amennyiben két egyéniség hasonlíthat egymáshoz'anélkül hogy egyenlő volna. de Cologne -P&rfum-Poudre-Gewae (Irakis' ened|jti Cíomagolóstan Qkiia^eUaßtßtlea kellemes naegtejaetésbeo. nésgesül a ‘'Rougß el Notr cikkele vásáriójsÚKLál. Crdeklöd^ék a^. Öta lUa^s^enes4íaél aki készséggel ______ s^oigdl feUnicugosútcLSsai._________ _ a megtorlás álláspontjától sem állanak messze az emlegetésnél. — Nekünk nemcsak nincs okunk félni az összehasonlítástól, de az összehasonlítás semmiesetre sem üthet ki a volt magyar uralom kisebbségi politikájának hátrányára. De ha az egy is lenne, akkor is megállapítom, hogy a múlttal szemben nem haladással, hanem visszaeséssel állunk szemben. A maximumot követeljük •— A Maniu-kormány vállalt programjában egy belpolitikailag teljesen vitathatatlan kisebbségi rondszert, kisebbségi törvényt fog létrehozni. Egy ilyen vitathatatlan kisebbségi rendszer létrehozásának akadályaiul már most megjelölik az egyes meglévő törvényeket. Az alkotmány is állítólag tartalmazna ilyen akadályokat s ez alkotmány a király kiskorúsága alatt nem volna megváltoztatható. Sajnos, sok ilyen akadályként kedvezőtlenül prejudi- kálnak az eddigi törvények. De nemcsak azok a törvények, amiket az eddigi kormányok hoztak, hanem olyanok is, amiket ez a kormány hozott és ezek is kedvezőtlenül prejudikálnak. Itt van például: a közigazgatási törvény. így sajnos mind többet és többet tarolnak le a reménységekből, amiket a kisebbségi jog rendezéséhez fűzhetünk. Mindinkább szűkítik a kereteket, amelyek közé a kisebbségi törvényt beilleszthetik. Nekünk azonban nem is lehet más álláspontunk, mint az, hogy a maximumot követeljük és törhetetlenül ragaszkodunk a maximális elintézéshez. — Ez a mi kívánságunk ebben a kérdésben. Semmiféle jogfeladáshoz nem járulhatunk hozzá és ragaszkodunk azokhoz az elvekhez, amelyeket az általános európai közvélemény ebben a kérdésben vall, ragaszkodunk a gyulafehérvári határozatokban lefektetett Ígéretekhez és azokhoz, amik a nemzetközi szerződésekben tételesen kötelezik az államot. (Éljenzés.) Az adó, az állam és a polgár — A gazdasági helyzet bár az egész világon érezteti nyomasztó hatását, de nálunk még különösebben nyomja a lakosságot, mint másutt. Minden izgató célzat nélkül kénytelen vagyok rámutatni Madgearu Virgil pénzügyminiszter drákói adótörvényére. Amikor az őstársadalmak keletkeztek, a primitiv ember belátta a csoportalakitások szükségét, amikből az államok keletkeztek. Önkéntesen alávetette magát valamely általa létrehozott hatalomnak, önkéntesen elismert valamely kényszert. De a történelem mutatja, hogy ez nem volt abszolút kényszer, hanem az erkölcsi, jogi és fizikai szempontok korlátozták. Az államnak ügyelnie kell arra, hogy a közvélemény egy nagy része, mint nálunk most, ne álljon úgy szembe az államhatalommal, mint ellenség. Ezek az uj adótörvények akaratlanul is ebbe a pszih'ologiai állapotba hajtják bele a polgárokat. Emberi természeti ösztön az adóeltitkolásra való hajlandóság, ami ellen e törvények szítanak. Kijelenthetem, hogy az én véleményem szerint szinte belekényszeritik az embereket az eltitkolásba, amikor lehetetlen teherviselést kívánnak tőlük. A modern pénzügytan tudománya csak a könyen konstatálható adókat, például föld és házadót hajtja be úgy, ahogy a mostani pénzügyminiszter a nehezen konstatálható adónemeket akarja megállapítani. Ez az igyekezet aranytojótyuk meséjére emlékeztet, amely tudjuk, hogy végződött. Ez a speciális adórendszer rászabadítja a polgárokra ebben a súlyos gazdasági helyzetben a spiclik, feladók és besúgók tömegét és ez nem alkalmas arra, hogy az állam és a polgárság közötti szolidaritást fentartsa. Mert téved a pénzügyminiszter, ha azt hiszi, hogy az adózóképességet törvénnyel lehet fokozni. Az adózóképességét csak a termelés emelésével lehet fokozni, de az ilyen törvényekkel elérheti azt, hogy jószándéku emberekkel töltsék meg a börtönöket, de az államnak nem lesz tényleges haszna, csak súlyos erkölcsi kára. Ez az adópolitika összetéveszti a pénzügyi jogot a büntetőjoggal. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Választások előtt ’Síi* . A közigazgatási választásokról elmondotta az elnök, hogy a központ télviz idején nem akarja mindenütt kitenni a polgárságot a fáradtságnak és egyéb kellemetlenségeknek. A község és megye, valamint a város közigazgatását, nem kívántuk összekeverni a politikával, aimi azonban nem sikerült, mert mások keverik össze. Mások kényszeritettek arra, hogy megvédeni igyekezzünk a politikai fontos érdekeinket, legfontosabb magyar szempontokat. ügy találtuk helyesnek, hogy ahol annak szüksége fennáll és lehetséges, úgy kössenek a magyarpárti tagozatok „pusztán politikamentes választástechnikai” megállapodásokat és ez sokhelyütt sikerült is. Én csak azt kívánom, hogy az legyen a főcél, minél súlyosabb és kedvezőbb számarányu képviseletet nyerni ezeknél a megállapodásoknál, mert ez sokszor fontosabb jelentőségű a mai életben, mint az országos politika sok improduktív jelensége. Meg vagyok győződve róla, hogy mint a múltban Arad város és Arad megye közönsége, tudni fogja a kötelességét és egységes akarattal viszi győzelemre az összmagyarság annyira veszélyeztetett ügyét. — ügy érzem, — fejezte be az elnök — hogy tulon túl is hosszú ideig vettem igénybe becses idejüket. Nem kívánok ezzel visszaélni tovább. De legyen szabad elmondani, hogy amennyire örülök annak, hogy a magyarság itt, ez alkalommal ilyen impozáns egyetértésben alkotta meg az imént uj szervezetét, úgy hálával illetem nemcsak az önök derék, érdemekben gazdag elnökét és vezérkarát, de magamhoz ölelek testvéri öleléssel minden közkatonát is. Kívánom, hogy ennek a városnak magyarságát, e magyarságnak minden lépését az isteni gondviselés segítse mindörökké. A Bethlen György gróf beszédét, amelyben az aradi piarista gimnázium sorsáról is beszámolt, hosz- szas éljenzés követte és a Barabás Béla szavai, amiket az elnökhöz intézett, biztosítva a törhetetlen ragaszkodásról. : A gyűlésen Parecz Béla beszámolója, Szabó Béni, Gyárfás Elemér és mások beszédei következtek még. Lelkes hangulatban lefolyt társasebéd volt ezután sok beszéddel. Mindezekről a Keleti Újság következő száma fog adni tudósítást.
