Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-22 / 16. szám
s X///. ir/. 16. 8ZÂM. BliWvr.'»jt*gfggMKaa M3»a» im •rvma (Kolozsvár, január 20.) Vasárnap gyűlt össze Kolozsváron a nemzeti parasztpárt vezérlőbizottsága, az úgynevezett „százas bizottság“, hogy meghallgassa Maniu Gyula miniszterelnök expozéját a kormány közel másféléves működéséről. Maniu nyilván azt akarta demonstrálni kolozsvári beszámolójával, hogy komolyan súlyt helyez a többségi párt bizalmára s ezért tárja fel szempontjait s indokolja meg a kormány tetteit és védekezik az ellen, amit programmjából eddig nem hajtott végre. A miniszterelnök beszédében feltűnően nagy teret szentelt a kisebbségi kérdésnek. Bizonyos rezignáció érzett ki szavaiból amiatt, hogy a kisebbségi közvélemény nem fogadta olyan hozsannával kisebbségi koncepciójának a gyakorlati életben jelentkező pontjait. Voltaképen fölösleges is minden Mania a kormányzás 14 hónapja alatt kifejtett munkát a következőkben foglalta össze: Megmentettük a nemzet becsületét a törvényesség helyreállításával, az ostromállapot és cenzura eltörlésével. Az előző kormány alatt a világ közvéleménye előtt olyan színben tűnt fel Románia, mintha Itt csak kivételes Intézkedésekkel, szuronyokkal lehetne fenntartani a rendet és a román népnek ősi jogai csak bajonetekkel nyerhetnek érvényesülést. Ezt a balhitet eloszlattuk, a világ közvéleménye ma jól tudja, hogy Romániában a törvényesség, alkotmányosság és rend uralkodik. Ha mást nem is érhettünk el, mint ennek a balvéleménynek a megváltoztatását, akkor is elmondhatnék, hogy jó munkát végeztünk. A stabilizáció — De helyreállítottuk a rendet az ország pénzügyi gazdálkodásában Is. Pedig rendkívül súlyos viszonyok között vettük át a kormányt, ötmilliárd deficitet hagyott az előző kormányzat, amelynek súlyos terhei között két egyensúlyozott költségvetést készítettünk. Sikerült megvalósítanunk a stabilizációt. Titáni munkával hajtottuk végre (a gyűlés hosz- szasan éljenzi Popovici Mihályt) és a régenstanács Maniu miniszterelnök ezután a kisebbségi kérdésre tért át. — Azzal a váddal is illettek bennünket — mondotta a miniszterelnök — hogy nem teljesítettük a kisebbségi kérdéssel kapcsolatosan tett Ígéreteinket. ''Kérem a többségi és kisebbségi közvéleményt, Ítélje meg, tiszta szívvel és becsületes őszinteséggel, hogy milyen nagy különbség van a kisebbségek mai helyset« és aközött, ami ebben a kérdésben eddig volt. HU reflexió éppen akkor, amikor a miniszterelnökkel egyidejűleg a Magyar Párt elnöke, Bethlen György gróf is beszédet mondott Aradon, amelyben részletes kritika alá vett« a kormány működését. Az aradi beszédből megtudhatja Maniu, mik a kifogásai a kisebbségi közvéleménynek és mi az, ami rezer- vációra kényszeríti a magyarságot a kormánnyal szemben. Számunkra a kisebbségi kérdés — szemben a román pártok valameny- nyiével — nem taktikai, hanem életkérdés. Éppen ezért ne csodálkozzék a miniszterelnök, ha az élet szava erősebb a taktikai meggondolásoknál. Tudósításunk egyébként itt következik: Vasárnap délelőtt ült össze Kolozsváron a nemzeti parasztpárt százas bizottsága. Elsőnek Crisan György erdélyi párt-főtitkár olvasta fel jelentését, majd Maniu Gyula tartotta meg nagy beszédét. bölcsességét, amellyel az előző kormányt menesztette, ml sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a román kölcsön megkötése óta egyetlen államnak sem sikerült külföldi kölcsönt szereznie a világpiacon. A kellő pillanatban történt az a felismerés, hogy a liberálisok nem tudnak kölcsönt szerezni, mert a külföldnek nincs irántuk bizalma. — Mi tehát helyreállítottuk a nemzet becsületét a külföld előtt — folytatta Maniu —. Amikor kormányra jutottunk, az országnak semmiféle reputációja nem volt. Külföldön, szégyenszemre, nyilvános helyeken lehetett olvasni a felírást: őrizkedjünk a I románoktól. Hiába végeztek emberfölötti munkát ' zseniális képviselőink, így Titulescu (éljenzés), ha a külföld az után Ítélt meg bennünket, hogy kötelezettségeinknek sohasem tettünk eleget és nem tartottuk be esedékességeinket. Most már ez a helyzet megváltozott. Ma már tudja a külföld, hogy Romániának olyan kormánya van, amely megtartja a szavát és teljesíti vállalt kötelezettségeit. — A kormány megvalósította a belső rendet, szociális programmjálioz híven minden osztály szükségleteiről gondoskodva. Nálunk nincsenek felforgató- célzatú pártok, nincsen kommunista párt és nincsen kommunista veszedelem sem. Igaz, hogy a kisebbségi statútumot még nem készítettük el, de el vagyunk határozva arra, hogy ezt megvalósítsuk, mert ki akarjuk vonni ezt a kérdést a napi politika befolyása alól és különösen a politikai alkudozások köréből. Ezt a törekvésünket mi sem bizonyltja jobban, minthogy kiküldtük egyik jeles munkatársunkat, Pop Ghita képviselőt, hogy tanulmányozza a külföldön lévő kisebbségi berendezéseket, hogy megvalósítsuk belőlük, ami jó és hasznos. Mert vannak dolgok — uraim, — amelyeket jobb a más bórán megtanulni. Nemcsak az állam érdekében mondom ezt, hanem a kisebbségek érdekében is. Azt vetették szemünkre, hogy elárultuk a kisebbségeket, mert a kisebbségi statútum elkészítését nem Jeleztük a jelenlegi parlamenti szessziót megnyitó trónbeszádben. Az igazság az, hogy ml az általános kormányzási princípiumainkat leszögeztük az első parlamenti szesszió trónbeszédében, ahol a kisebbségi kérdésről Is megemlékeztünk. Ha a mostani ülésszak megnyitása alkalmával a trónbeszédben erről nem volt sző, úgy a magyarázat abban rejlik, hogy ezúttal csak ama törvényjavaslatokat soroltuk fel, amelyeknek megszavazására és megvalósítására ebben az ülésszakban kötelezzük magunkat. Nem vagyunk a nagy Ígéretek emberei és nem Ígérhettük a kisebbségi statútum tetöaláhozását ebben az ülésszakban, mert s probléma igen komplikált és súlyos, amely alapos tanulmányozást igényel. De programmunkban benn# van és mindenképpen meg fogjuk valósítani, ha nem most, úgy a kővetkező parlamenti szesszióban. — Én azonban kérdem uraim: Nem nyilatkozhatnak-e meg nálunk szabadon a kisebbségek a polgári és politikai élet bármely terén? Nincsenek-« a kisebbségek számarányuknak megfelelően képviselve a parlamentben? Nem fejthetik-e ki szabadon véleményüket bármely kérdésben? S ha erről van szó, inkább mi vagyunk azok, akik panaszkodhatnánk... Mint a magyar Imperium alatt... — Kérdem a közvéleményt: Nem részesülnek a Kisebbségek teljes egyenlő elbánásban? Van olyan kisebbségi nemzet, felekezet, vagy osztály, amely elnyomatásról, üldözésről panaszkodhatna? Kijelenthetem erről a helyről, hogy ha voltak ezelőtt fájdalmas és sajnálatos excesszusok, úgy kormányunk ezeknek is mindenkorra véget vetett. A valóság nem mindig fedi a vágyakat különösen, mert a vágyak nem ellenőrizhetők. Mégis csodálkozva kellett hallanom egy egyébként nagyon tiszteletreméltó kisebbségi képviselőnek a parlamentben tett kijelentését, hogy megtennének elégedve, ha olyan elbánásban részesülnének, aminőben nekünk volt részünk a magyar lm péri um alatt. Nem akarok semmiképen összehasonlítást tenni — több okból. Először, mert ma más az idők szelleme, másodszor, mert más a román nép alaptermészete és végül, mert mi nem akarunk ártani az országnak egy olyan politikával, amely ellenszenves volna a külföld előtt. Mi az egyenlőséget és igazságosságot akarjuk ebben a kérdésben is inaugurálnl, mert nem akarunk abba a történelmi hibába esni, amely őket szerencsétlenné tette. Es kitartunk az igazságosság e politikája mellett, nemcsak a kisebbségek, de az állam érdekében is. „Nemcsak jogok, de kötelességek is vannak...^ — De ha a kisebbségi statútumokról beszélünk, amelyet meg akarunk és meg fogunk valósítani, ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy az államban nemcsak jogok, de kötelességek is vannak. Az állam- polgárság nemcsak az adófizetésre és a katonai szolgálat teljesítésére kötelez, — amit meg kell cslnál- niok akár akarják, akár nem — de a polgári szolidaritás és a hazafias érzés megnyllvánitására is. Az állampolgárság arra is kötelez, hogy a kisebbségi polgárok anyagi erejükkel és erkölcsi felkészültségükkel Is hozzájáruljanak az ország jólétének emeléséhez és érdekeinek megvédéséhez. Am . ■ 1 engedjék meg nekem a kisebbségek, hogy ebben a vonatkozásban bizonyos fájdalmas csodálkozásomnak adjak kifejezést. Szerettem volna a kisebbségeket mellettünk látni azokban a küzdelmekben, amelyeket az európai aeropágok előtt igazságunk érvényesítéséért és nagy gazdasági érdekeinkért folytattunk. — Kisebbségi lapokban és a kisebbségek képviselőinek beszédeiben nem nyertek cáfolatot azok az állítások, mondhatjuk rágalmak, amelyekről tudták, nogy rágalmak és nem álltak mellénk olyan gazdasági kérdésekben sem, amelyeknek kedvezőtlen kimenetele anyagilag épugy nehezedne rájuk, mint az ország többi polgáraira. A kisebbségeknek is változ- tatniok kell tehát magatartásukon. Az opiáns-ügy — Itt van például az optáns-per, amelyben nekünk teljesen igazunk van. Az optánsok birtokainak felosztásánál, az agrárreform végrehajtása alkalmával a kisebbségek épugy profitáltak, mint a többségi elem. Milliárdos pretenciókkal léptek fel velünk szemben ebben a perben és ha az ügy ránk nézve kedvezőtlenül nyert volna megoldást, amire egy pillanatig sem szabad gondolnunk és amit én teljesen r ízületek merevsége elleni M erev Ízületek uiból ruganyossá válnak és teljesen helyrehozhatók a Sloan’s Liniment használata által. Ez be- szivódik anélkül, hogy bedörzsölésre vol a szükség és meghozza a kívánt megkönnyebbülést, az izületi merevség, valamint az izomfájdalmak és zilált idegek rtiyh lését. A gyulladások azonnal eltűnnek, a merevség és fájdalmak nyomtalanul eltávolithatók. Reuma, boszorkánys/,urás, ishiás, keresztfájdalmak, valamint minden más hasonló fájdalmak gyógyíthatók a SLOAN’S LINIMENT által Slödivs Lini ment Beszüntet minden fájdalmat Maniu kolozsvári beszédében kijelenti, hogy a kisebbségi törvény azért nem volt benne a trónbeszédben, meri a kérdés igen komplikált és valószínűleg csak a jövő parlamenti ciklusban kerül sorra Maniu s Helyreállítottuk a törvényesség uralmát Maniu bejelenti a kisebbségi törvényt
